Ferenc pápa: Ne legyetek „konkolykodók”!

„Jézus imádkozik a keresztények egységéért, mert az egyházban vannak viszálykeltők, akik megosztanak, és szétrombolják a keresztény közösséget” – állt Ferenc pápa homíliájának középpontjában, amelyet május 12-én a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmiséjén mondott.

Jézus szenvedése előtt imádkozik a keresztények, a keresztény közösségek egységéért, hogy legyenek egyek, amint ő és az Atyja egyek, hogy ezáltal a világ higgyen – emlékeztetett Ferenc pápa a Jézus főpapi imádságát idéző napi evangéliumi részhez fűzve gondolatait. – A keresztény közösségek, a keresztény családok egysége tanúságtétel. Tanúságtétel arról a tényről, hogy az Atya elküldte Jézust.

Az egységre eljutni pedig – a keresztény közösségben, plébánián, egyházmegyében, keresztény családban – talán egyike a legnehezebb dolgoknak. Történelmünk, az egyház története némelykor szégyenkezéssel tölt el bennünket, mert keresztény testvéreink ellen harcoltunk. Gondoljunk csak a harmincéves háborúra! – folytatta a pápa.

Ahol a keresztények egymás ellen harcolnak, ott nincs tanúságtétel. Ezért kell olyannyira kérni a megbocsátást az Úrtól a történelmünk miatt. Mert az sokszor a megosztottság története, és nemcsak a múltban, hanem ma is! – figyelmeztetett a Szentatya. – A világ pedig látja, hogy megosztottak vagyunk, és ezt mondja: „Előbb béküljenek ki, aztán majd meglátjuk!” „Hogy lehet, hogy Jézus föltámadt, és ezek, az ő tanítványai, nincsenek egységben?” Egyszer egy katolikus megkérdezte egy keleti kereszténytől: „Az én Krisztusom holnapután támad fel, a tiéd mikor?” Lám, még a húsvétban sem vagyunk egyek! Így van ez az egész világon! És a világ nem hisz!

Az ördög irigysége miatt lépett a bűn a világba. Így aztán a keresztény közösségekben is szinte szokásszerűen van önzés, féltékenység és megosztottság, ez pedig a másik kibeszéléséhez vezet. Argentínában – folytatta egy személyes emlékkel a pápa – ezeket „konkolykodóknak” hívják, mert konkolyt hintenek és megosztást szülnek. Ez a megoszlás pedig a nyelvvel kezdődik, irigykedés, féltékenység és bezárkózás révén.

A nyelv képes arra, hogy szétromboljon családot, közösséget, társadalmat. Képes arra, hogy gyűlöletet és háborút hintsen szét. Ahelyett, hogy a tisztázást keresné, sokkal kényelmesebb szapulni a másikat és rossz hírét keltve tönkretenni – mutatott rá Ferenc pápa, majd Néri Szent Fülöp ismert példáját idézte, aki egy másokat megszóló asszonynak elégtételként azt szabta meg, hogy kopasszon meg egy tyúkot, a tollakat szórja szét lakhelye környékén, majd gyűjtse össze. „De hiszen ez lehetetlen!”, kiáltott fel az asszony. Így vagyunk a megszólással is, lehetetlen már visszafordítani, nem lehet jóvá tenni!

A szapulás, a kibeszélés bemocskolja a másikat, tönkreteszi jóhírét, az életét, és oly sokszor az igazság ellen szól. Jézus imádkozott mindnyájunkért, templomi közösségeinkért, egyházmegyéinkért, hogy egyek legyünk. Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk az egység ajándékát, aki a Szentlélek. Ez az ajándék harmóniát teremt, mert ő maga a harmónia. Kérjük a kegyelmet a keresztények egységéért, a mindennapok kicsi és nagy kegyelmét közösségeink és családjaink számára. A kegyelmet, hogy meg tudjuk zabolázni a nyelvünket – fohászkodott homíliájában a pápa.