Évközi nyolcadik hét hétfője
A mai
evangélium egy érdekes találkozást és beszélgetést ír le. Jézushoz lép egy név
szerint meg nem nevezett ifjú, aki az örök életre jutás felől érdeklődik. A
parancsok megtartása egészen természetes számára, valami többet szeretne és
szándéka itt találkozik Jézus akaratával, aki szintén többet szeretne tőle, egy
tökéletesebb életre hívja meg, amelynek feltétele a földi javakról való
lemondás. Ezt hallván az ifjú inkább eltávozik, mert nagy vagyonáról nem akart
lemondani. Az eset kapcsán, amelynek szem- és fültanúi voltak a tanítványok,
Jézus tanítást ad a gazdagság veszélyéről.
Elmélkedésünkben figyeljünk most az ifjú szándékára. Biztosan nem meggondolatlanul lép Jézushoz, hanem már jó ideje foglalkoztatja őt a kérdés az örök élettel, az üdvösséggel kapcsolatban. Jó jel, hogy nem csupán a földi életére gondol, hanem örök sorsára is, és tudja, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Igazi bölcsességre vall az a gondolat, hogy már földi élete során tennie kell valamit annak érdekében, hogy halála után az örök életre juthasson. Erős benne továbbá a vágy, hogy a törvények megtartásán túl valami olyan jót tegyen, ami valóban érdemnek számít Isten előtt. Jézus előtti térdre borulása és tiszteletteljes megszólítása arról tanúskodik, hogy elismeri Jézus tanítói hatalmát. Látszólag tehát minden rendben van szándékával, csupán egy valami hiányzik belőle: jobban bízzon Istenben, mint a földi javakban.
© Horváth István Sándor
Elmélkedésünkben figyeljünk most az ifjú szándékára. Biztosan nem meggondolatlanul lép Jézushoz, hanem már jó ideje foglalkoztatja őt a kérdés az örök élettel, az üdvösséggel kapcsolatban. Jó jel, hogy nem csupán a földi életére gondol, hanem örök sorsára is, és tudja, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Igazi bölcsességre vall az a gondolat, hogy már földi élete során tennie kell valamit annak érdekében, hogy halála után az örök életre juthasson. Erős benne továbbá a vágy, hogy a törvények megtartásán túl valami olyan jót tegyen, ami valóban érdemnek számít Isten előtt. Jézus előtti térdre borulása és tiszteletteljes megszólítása arról tanúskodik, hogy elismeri Jézus tanítói hatalmát. Látszólag tehát minden rendben van szándékával, csupán egy valami hiányzik belőle: jobban bízzon Istenben, mint a földi javakban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk! Mi a hét első napján elmegyünk házadba, hogy hallgassuk szolgáid tanítását. De te nem engeded, hogy ez csupán egy alkalom legyen. Elküldted Fiadat, hogy erőd mutatkozzon meg benne. Nem hagyod, hogy hétről hétre megszokásból járjunk a hajlékodba. Akarod, hogy érezzük hatalmadat, igéid erejét, mely átformálja életünket. És akarod, hogy megszabaduljunk a bennünk lévő tisztátalan lélektől. Szent Fiad megtisztít bennünket minden gonoszságtól, és erőt lehel belénk, hogy hetente ne csak egy órát töltsünk veled, hanem megtapasztaljuk jelenlétedet napról napra, és hirdessük dicsőségedet, amerre járunk. Add kérünk, hogy Szent Fiad ereje sugározzon minden szolgádból, belőlünk is!
Istenünk! Mi a hét első napján elmegyünk házadba, hogy hallgassuk szolgáid tanítását. De te nem engeded, hogy ez csupán egy alkalom legyen. Elküldted Fiadat, hogy erőd mutatkozzon meg benne. Nem hagyod, hogy hétről hétre megszokásból járjunk a hajlékodba. Akarod, hogy érezzük hatalmadat, igéid erejét, mely átformálja életünket. És akarod, hogy megszabaduljunk a bennünk lévő tisztátalan lélektől. Szent Fiad megtisztít bennünket minden gonoszságtól, és erőt lehel belénk, hogy hetente ne csak egy órát töltsünk veled, hanem megtapasztaljuk jelenlétedet napról napra, és hirdessük dicsőségedet, amerre járunk. Add kérünk, hogy Szent Fiad ereje sugározzon minden szolgádból, belőlünk is!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése