Évközi hetedik hét keddje

Évközi hetedik hét keddje

A mai evangélium első felében arról olvasunk, hogy Jézus megjövendöli tanítványainak szenvedését, halálát és feltámadását. Útja során ez már a második alkalom, hogy erről beszél nekik, de ők nem értik szavait, különösen azt nem érthették, hogy mit jelent a halálból való feltámadás. Tegnap a tanítványok „hitetlensége,” ma pedig az ő „értetlenségük” jelzi azt, hogy bizony ők is csak lassan haladtak előre a hit útján, Jézus megismerésének útján.
Ezt igazolja a történet második része is, amely a tanítványok egymás közti versengését írja le. Látszik, hogy sem Mesterük küldetésével, sem saját helyzetükkel és szerepükkel nincsenek tisztában. Jézus is jól tudja, hogy még sok mindenre kell megtanítania őket. Érdemes odafigyelnünk a részletekre. Például arra, hogy Jézus „leült,” azaz hangsúlyt ad annak, hogy most valami lényegeset akar mondani nekik. Aztán „magához hívta” őket, amivel egyértelműen jelzi, hogy mondandójának meghallgatása mindannyiuk számára kötelező. Mert az ő tanítványa csak az lehet, aki hallgat rá és megteszi azt, amit ő kér. Tanításával Jézus nem egyszerűen csak megszünteti a tanítványok közti vitát, hanem figyelmükbe ajánlja az alázatosságot és a szolgálatot.
A versengés szelleme helyett nekem is szükségem van arra, hogy a szolgálatkészségben növekedjek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazom igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!