Jobban
érti már mindenki, hogy mit jelentett az atyai kinyilatkoztatás a Jordán
partján, ahol Keresztelő Szent János és a körülötte tolongó Messiás-váró tömeg
az Ábrahám megáldása óta várt fényes eseményt figyelte. A Fiúisten ugyanolyan
végtelen szeretettel és csorbítatlanul ajándékozta vissza az Atyának az isteni
születés alkalmával adott tökéletes istenséget. Vállalta, hogy Atyja teremtő
jóságát úgy ragyogtatja meg, hogy az emberi lényeget egyelőre elvben, később
majd valóságosan is fölvesz isteni természete mellé és alárendeli Isteni
Személyének. Így minden cselekedete isteni értékű lesz, meg tudja váltani
szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával az összes embertestvért, és
kinyithatja számukra a mennyországot. Ha tovább vizsgáljuk földi életét,
születésekor néhány pásztor, majd a napkeleti bölcsek tudták meg isteni titkát.
Harminc éves koráig szerény létű, názáreti munkás életéből senki sem
következtetett arra, hogy a világmindenség teremtője építi vagy javítja a
házát, fűrészeli, gyalulja bútorait. Mindezt csupán három éves nyilvános
működés követi. Nagy figyelmeztetés a törtető világ, főként a mai kor nagyzási
mániában szenvedő társadalmának: az ember értéke kizárólag attól függ, hogy azt
cselekszi-e, amit a Mennyei Atya tetetni akar vele. Nem sérti az ajkbiggyesztő
megszólítás: „Ő a Názáreti Jézus, az ács fia” A harminc évesen megkezdett
nyilvános élete is az volt, amit Isten Atyja parancsolt neki. Negyven napos
étel nélküli, átimádkozott nagyböjtje csak a leselkedő sátánnak tűnt fel, aki
meg is kísértette a nagyravágyó embereken kicsiszolt módszerével: „Ha Isten Fia
vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Azt felelte neki: Nem csak
kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely az Isten szájából
származik. Most a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára
állította. Ha Isten Fia vagy –mondta-, vesd le magad, hiszen írva van:
Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad!
Jézus így válaszolt: Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet! Végül
egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta előtte a világ minden
országát és dicsőségüket. Ezt mind neked adom – mondta -, ha leborulva imádsz
engem. Jézus elutasította: Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet
imádd, s csak neki szolgálj. Erre otthagyta az ördög, és angyalok jöttek a
szolgálatára”(Mt 3,1-11) Jézus az örök isteni igazságokat tanítja: „Jézus az
égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd
meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember
fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet,
hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus
Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám
bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám magadnál: részesíts abban a dicsőségben,
amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett”.(Jn 17,1-5) Jézus az összes
kinyilatkoztatott igazságot tanítja: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem
a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű, vagy egy
vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik”(Mt 5,17-18)
„Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük.
Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. Ismerlek benneteket, nincs meg
bennetek az Isten szeretete. Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha
valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek, amikor
egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem
keresitek” (Jn 5,39-44)
2016. május 18., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése