Húsvét negyedik hetének hétfője

Húsvét negyedik hetének hétfője

Amikor mondanivalójának megvilágítására Jézus képeket és hasonlatokat használ, akkor a prófétai hagyományt, stílust követi. A képes beszéd az ószövetségi próféták jellegzetessége volt, akik nemcsak beszédjükben igyekeztek könnyen érthetően fogalmazni, hanem életmódjuk is felismerhető jel volt az embereknek. Jézus példázataiban felismerhetők az utalások a prófétai üzenetekre és az üdvtörténeti eseményekre. E beszédstílus arra hívja a hallgatóságot, hogy önmagára és saját vallási életére vonatkoztassa a tanítást.
A pásztorról és a nyájról szóló beszéd egy ilyen példázat. A korabeli emberek a nyájra vigyázó pásztorról hallván azonnal Isten és az ő választott népe kapcsolatára gondoltak, mert a prófétai szövegekben és a zsoltárokban többször megjelenik ez a kép, s a zsinagógai istentiszteletek alkalmával rendszeresen hallották ezeket. Isten jó pásztorként vigyáz azokra, akiket kiválasztott, az ő népére.
Jézus beszédében új elem az, hogy önmaga küldetéséről is tanítást, kinyilatkoztatást ad, azaz a hasonlatokat önmagára alkalmazza. Ily módon úgy mutatja be Isten üdvözítő szándékát, mint ami az ő személyében valósul meg. Ő a mennyei Atya küldötte, ő maga a jó pásztor, aki Isten megbízása alapján összegyűjti és vezeti a nyájat. Ő minden embert az Atyához akar vezetni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk hozzád, akik igent mondtak neked a papságra, a megszentelt életre, vagy a misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon, és élő evangéliummá váljanak!
Szent II. János Pál pápa