Húsvét második hetének szombatja
Jézus
vízen járásának eseményét Máté és Márk evangélista is lejegyzi, valamint János
is, ez utóbbit olvassuk a mai napon. A Máté és a Márk szerinti változatban a
tanítványok állnak a figyelem középpontjában. A tanítványok az ellenszél miatt
küszködnek az evezéssel. Jézust megpillantva azt gondolják, hogy egy kísértet
közeledik feléjük. Félelmükben felkiáltanak. Ezt követően Péter elindul a
vízen, majd süllyedni kezd félelme miatt, ekkor Jézus megmenti őt. Máté és Márk
nem feledkezik meg leírni a tanítványok ámulatát a vihar megszűnése, a háborgó
tenger lecsillapítása láttán.
Ezzel szemben János evangélista nem rájuk, hanem Jézusra figyel. Ő nem a bárkában evezők halálfélelmével foglalkozik, hanem Jézussal, aki istenségét nyilvánítja ki apostolai előtt. Jézus nem azért érkezik hozzájuk, hogy segítsen és megmentse őket, hanem azért, mert meg akarja nekik mutatni, hogy nem vonatkoznak rá ennek a világnak fizikai törvényei, s ezzel igazolja előttük azt, hogy valóban Isten. Ha János gondol is megmentésre vagy szabadításra, akkor semmiképpen nem arra, hogy közbelépésével Jézus megakadályozza a bárka elsüllyedését és tanítványai halálát. Legfeljebb az a szándéka, hogy bemutassa Jézust, aki megmenti a gonosz erőktől az embert, hiszen az éjszakai sötétség és a megfékezhetetlen természeti erők a gonoszt jelképezik.
© Horváth István Sándor
Ezzel szemben János evangélista nem rájuk, hanem Jézusra figyel. Ő nem a bárkában evezők halálfélelmével foglalkozik, hanem Jézussal, aki istenségét nyilvánítja ki apostolai előtt. Jézus nem azért érkezik hozzájuk, hogy segítsen és megmentse őket, hanem azért, mert meg akarja nekik mutatni, hogy nem vonatkoznak rá ennek a világnak fizikai törvényei, s ezzel igazolja előttük azt, hogy valóban Isten. Ha János gondol is megmentésre vagy szabadításra, akkor semmiképpen nem arra, hogy közbelépésével Jézus megakadályozza a bárka elsüllyedését és tanítványai halálát. Legfeljebb az a szándéka, hogy bemutassa Jézust, aki megmenti a gonosz erőktől az embert, hiszen az éjszakai sötétség és a megfékezhetetlen természeti erők a gonoszt jelképezik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.
Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése