Húsvét második hetének péntekje

Húsvét második hetének péntekje

A csodálatos kenyérszaporítás eseményét úgy tudjuk a legkönnyebben magunk elé képzelni, hogy gondolatban követjük a kenyerek mozgását és a kézmozdulatokat. Az öt kenyér kézről kézre jár. A fiú kezével kiveszi tarisznyájából a kenyereket, feltehetően András apostol kezébe adja, aki átnyújtja azokat Jézusnak. Ő kezébe veszi a most még kevésnek tűnő emberi felajánlást, az ég felé emelve ad hálát az Atyának, mintegy az ő kezébe adva kéri segítségét. Majd Jézus kezéből az apostolok kezébe kerülnek a kenyerek, ők pedig az emberek kezébe adják azokat, de lám, ekkor már nem kevés, hanem elegendő kenyér jut mindenkinek.
A kenyérszaporítás csodája előrevetíti az utolsó vacsora eseményét, amikor Jézus megalapítja az Oltáriszentséget. Az apostolok kenyeret hoznak, hogy az utolsó vacsora termének asztalára tegyék. Jézus kezébe veszi a kenyeret, szintén hálát ad, felajánlja azt és vele önmagát az Atyának, majd pedig szétosztja a jelenlévőknek, de már nem mint közönséges kenyeret, hanem mint saját testét. Minden szentmisében ezt az utolsó vacsorát jelenítjük meg, és minden szentmisében valódi csoda történik: a kenyér az Úr testévé változik át, hogy immár ne egyszerűen csak a kezünkbe vehessük, hanem a szívünkbe fogadhassuk. Urunk, élj mindig a mi szívünkben!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.