Húsvét harmadik hetének keddje

Húsvét harmadik hetének keddje

Jézus Kafarnaumban tartott beszédének folytatását olvassuk a mai napon, amelyben az Úr kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere.” Ez a kijelentés hasonlít a következőkhöz: „én vagyok a jó pásztor” (Jn 10,11), „én vagyok az út” (Jn 14,6), „én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12), „én vagyok a feltámadás” (Jn 11,25). E sajátos kijelentésekkel Jézus az ő személyének és küldetésének titkát fedi fel. Amikor az élet kenyerének nevezi magát, akkor túlmutat evilági küldetésén. A kenyérben ugyanis minden időkre szólóan önmagát adja nekünk. Akkor is jelen lesz a kenyérben, amikor már felment a mennybe, visszatért az Atyához. A mi Urunk éppen azért adja nekünk az élet kenyerében önmagát, hogy örökre velünk maradhasson, jelenléte szüntelen legyen ebben a világban.
Valóban ő az élet kenyere számunkra. Kenyér, amelyben élet van. Kenyér, amelyben az Úr valóságosan jelen van. Kenyér, amely nekünk az életet ajándékozza és tartalmazza. Kenyér, amely az örök életünket biztosítja. Legalábbis akkor, ha hisszük jelenlétét az Oltáriszentségben és élünk a lehetőséggel, hogy a szentáldozásban egyesüljünk ővele. Az éhség és a szomjúság csak ezen a földön léteznek, mint hiányosságok. Az örök életben már nem érzünk ilyet, mert Istennel együtt élünk, s teljes boldogságunkhoz nem fog hiányozni semmi.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.