Ferenc pápa: El kell vinnünk a húsvéti örömhírt és reményt minden embernek!

Április 10-én a déli Regina caeli elimádkozásakor a Szentatya a feltámadt Jézus jelenlétének mindent átalakító erejéről elmélkedett, és felszólítást tett közzé a háborús térségekben elfogottak kiszabadítására. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium azt beszéli el, amikor a feltámadt Jézus harmadszor jelenik meg a tanítványoknak, a galileai tó partján, és beszámol a csodás halfogásról is (vö. Jn 21,1–19). Az elbeszélés a tanítványok mindennapi életének keretei közé van beillesztve: a tanítványok visszatértek földjükre, korábbi halászmunkájukhoz az Úr kínszenvedésének, halálának és feltámadásának felkavaró napjai után. Nehézséget okozott számukra, hogy megértsék a történteket. De míg úgy tűnt, hogy mindennek vége, Jézus újból tanítványai keresésére indul. Ő az, aki elkezdi őket keresni. A tónál találja meg őket, akik bárkáikban töltötték az éjszakát anélkül, hogy fogtak volna valamit. Az üres hálók bizonyos értelemben a Jézussal kapcsolatos tapasztalatuk mérlegét mutatják: egykor megismerték őt, mindent elhagytak, hogy kövessék, tele voltak reménnyel… most pedig? Az igaz, hogy látták őt feltámadottként, de aztán azt gondolták: „Elment, itt hagyott minket… Mintha csak álom lett volna az egész…”

És egyszer csak hajnalban Jézus megjelenik a tóparton, ők azonban nem ismerik fel (vö. Jn 21,4). Az Úr pedig így szól a fáradt és csalódott halászokhoz: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok” (Jn 21,6). A tanítványok bíztak Jézusban, és hihetetlenül bőséges fogás volt az eredmény. Ekkor János Péterhez fordult: „Az Úr az!” (Jn 21,7). Péter pedig rögtön vízbe ugrik és úszik a part felé, Jézus felé. Abban a felkiáltásban – „Az Úr az!” – benne van az örömmel és ámulattal teli húsvéti hit egész lelkesedése, amely szöges ellentétben áll azzal a zavarodottsággal, csüggedéssel és tehetetlenségérzéssel, amely befészkelte magát a tanítványok lelkébe. A feltámadt Jézus jelenléte mindent átalakít: a sötétséget legyőzi a világosság, a hasztalan munka újfent gyümölcsözővé és ígéretessé válik, a fáradtság és elhagyatottság érzése átadja helyét az új lendületnek, valamint annak a bizonyosságnak, hogy ő velünk van.

Attól kezdve ugyanezek az érzések töltik el az egyházat, a feltámadt Jézus közösségét. Mindannyian a feltámadt Jézus közössége vagyunk! Ha a felületes tekintet előtt időnként úgy tűnik is, hogy a rossz sötét fellegei és a mindennapi élet fáradalmai felülkerekednek, az egyház bizonyossággal tudja, hogy mindazokra, akik követik az Urat, Jézus felragyogtatja a húsvét immár örökké tartó világosságát. A feltámadás csodaszép híre mély örömet és csalhatatlan reményt önt a hívők szívébe. Krisztus valóban feltámadt! Az egyház ma is folytatja ezt az ünnepélyes híradást: az öröm és a remény ma ugyanúgy szétárad a szíveken, az arcokon, a gesztusokon és a szavakon. Mi, keresztények mindannyian meghívást kaptunk, hogy továbbadjuk a feltámadás üzenetét mindazoknak, akikkel találkozunk, főleg azonban azoknak, akik szenvednek, egyedül vannak, ínséges körülmények között élnek, betegek, menekültek, kirekesztettek. Tegyünk meg mindent, hogy mindenkit elérjen a feltámadt Krisztus világosságának egyik fénysugara, az ő hatalmas irgalmasságának egyik jele.

Ő, az Úr, bennünk is újítsa meg a húsvéti hitet! Segítsen minket, hogy egyre jobban tudatában legyünk küldetésünknek: az evangélium és testvéreink szolgálatának! Töltsön el minket az ő Szentlelkével, hogy – Mária közbenjárásának támogatásával – az egész egyházzal együtt tudjuk hirdetni az ő szeretetének nagyságát és irgalmasságának gazdagságát!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Abban a reményben, amelyet a feltámadt Krisztus adott nekünk, ismét felhívást teszek közzé azoknak az embereknek a kiszabadítására, akiket olyan térségekben fogtak el, ahol fegyveres konfliktusok vannak; külön is szeretnék megemlékezni Tom Uzhunnalil szalézi papról, akit a jemeni Adenben raboltak el március 4-én.

Olaszországban ma tartják a Szent Szív Katolikus Egyetem nemzeti napját, melynek témája: „A holnap Olaszországában én ott leszek!”. Kívánom, hogy ez a nagy egyetem, mely fontos szolgálatot tesz az olasz ifjúságnak, új elkötelezettséggel tudja folytatni képzési küldetését, egyre jobban igazodva a mai kívánalmakhoz.

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és akik Olaszországból, illetve a világ különböző tájairól zarándokként érkeztetek. Üdvözlet azoknak is, akik maratont futnak! Köszöntöm a gandossói, Golfo Aranci-i, Mede Lomellina-i, cernobbiói, Macerata Campania-i, Porto Azzurro-i, maleói és Sasso Marconi-i híveket, valamint a campobassói, marzoccai és montignanói bérmálkozókat.

Megköszönöm a plébániai kórusok jelenlétét, közülük némelyek szolgálatot teljesítettek ezekben a napokban a Szent Péter-bazilikában. Nagyon köszönjük!

Mindenkinek nagyon szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!