Húsvét ötödik hét csütörtökje

Húsvét ötödik hét csütörtökje

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd folytatásában Jézus felfedi a szeretetet, mint minden élő közösség és kapcsolat lényegét. Az Atya szereti a Fiút, aki kiárasztja szeretetét az emberek felé. Az ember válasza egyrészt az, hogy viszonozza ezt a szeretetet. A szeretet azonban elsősorban nem szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánul meg. Jézus nem csupán beszélt arról, hogy szeretet kapcsolja őt az Atyához, hanem megmutatja annak megnyilvánulásait, azaz engedelmességét az Atyának. Tőlünk is azt várja, hogy iránta való szeretetünk abban váljék valósággá, hogy parancsai szerint élünk.
Az egyoldalú szeretetnek nem sok értelme van, mert a szeretet lényege a kölcsönösség, az egymásnak ajándékozott és az egymástól elfogadott szeretet. Igaz ez az isteni személyek viszonylatában, valamint Isten és az ember kapcsolatában. Ez a szeretet örömöt jelent mindazoknak, akik benne élnek. Jézus öröme abból fakad, hogy teljesíti az Atya parancsait, s öröme azzal teljesedik be, ha mi is az Atya parancsai szerint élünk. A mi számunkra az öröm teljessége az, hogy Krisztus személyében megismerjük az Atyát, tanításában felismerjük az üdvözítő igazságot, és engedjük, hogy elvezessen minket a mennyország el nem múló örömébe.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök hozzád, hogy a benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a te szeretetednek vértanújává tegyen. Igen, így akarok elkészülni rá, hogy előtted megjelenhessek: a szeretet mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a te irgalmas szereteted karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz