2016. április 7., csütörtök

Az Atya 3.



Isten időfölöttisége
 
Isten időfölöttiségét örökkévalóságnak szokás mondani. A Szentírásban azonban hiába keresünk olyan szót, amely az örökkévalóság fogalmát pontosan kifejezi. A héber ólám, a görög aiónion, a latin aevum, aeternum, saeculum és egyéb szavak a legtöbb esetben csak hosszú időtartamra vonatkoznak. Az Ószövetség nem egyszerörökkévalónak mondja a mennyet, a földet, Sion hegyét, és örökké tartóuralmat kíván a királynak, máskor azonban kifejezetten említi ezek mulandóságát. Isten örökkévalóságát azonban kétségtelenül tanítja mindaz Ószövetség, mind az Újszövetség.
Isten örökkévalósága mint határtalan,azaz kezdet és vég nélküli lét Mivel az izraelitáknak jó ideig nem voltak elvont fogalmaik, Isten örökkévalóságát a legrégibb időkben az öröktől létező valaki fogalmával fejezték ki (Ter 21,33). Ilyen értelemben mondja örök sziklának az Ura Izajás (26,4) a Deutero-Izajás már időtlennek mondja, és szembe állítja a pogány istenekkel, amelyek a világ körforgásával együtt keletkeztek tűnnek el újra: az Úr örökkévaló, mert ő teremtette a földet (40,28), mert ő az első és ott lesz az utolsó létezőnél is, mert előtte nem volt és nem lesz Isten (43,10). Kezdetnélküliséget és vég nélküliséget fejez ki az, öröktől örökig'' kifejezés is (Zsolt 90,2; 103,17; Sir 39,20). Több helyütt, főleg a zsoltárokban Isten örök terveiről, örök szeretetéről, kegyelméről, hűségéről, igazságáról, uralmáról olvasunk. Örökszövetségről is van szó (Ter 9,16; 17,7.13; Iz 24,5; Zsolt 106,8) a bölcsességi könyvekben pedig örök bölcsességéről (Sir 1,1; 24,9). Terveivel, szeretetével, uralmával és bölcsességével kapcsolatban a kezdetnélküliséget is említik. Az Újszövetség ugyanilyen értelemben magasztalja az örökkévaló Istent (Róm 1,20; 16,26; Fil 4,20; 1Tim 1,17; Jel 4,8) továbbá vallja a Fiú örökkévalóságát (Zsid 1,10; 13,8; Jel 1,17-18), örök uralmát(Lk 1,33; Zsid 1,8; Jel 11,15), örök papságát (Zsid 7,24-25), és sok helyütt emlegeti az eszkatológiai javak örökké tartó birtoklását. Örök büntetésről is beszél az újszövetségi kinyilatkoztatás. Mindezeket a változó és mulandó földiekkel szemben állítja a szent szerző. A Jelenések könyvében Isten a kezdet és vég, alfa és ómega; ô az, aki van, és aki volt, és aki eljövendő (1,8; 21)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése