Úrangyala imádság: Isten nekünk adta a szabadság nagy ajándékát

A mennyei Atyának is van egy sajátos látószöge - ANSA

Isten szabadságot ad nekünk, amiben benne rejlik a téves út lehetősége is

Nagyböjt negyedik vasárnapján, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa az Atya végtelen irgalmasságáról fejtette ki tanítását, azt kérve a Szent Péter téren összegyűlt hívektől, hogy hazatérve mindnyájan olvassák el Lukács evangéliumának 15. fejezetét. Ez ugyanis az irgalmasság három példabeszédét tárja elénk: az elveszett bárány (4-7), az elveszett drahma (8-10) és a tékozló fiú példabeszédét (11-32). Ez utóbbi az irgalmas atyát mutatja be, aki mindig kész a megbocsátásra, mindig reménykedik minden remény ellenében. Mindenekelőtt megkapó a türelmessége fiatalabb fia döntésével szemben, aki elhatározza, hogy elhagyja a szülői házat. Az apa ellenállhatott volna, tudván, hogy a fiú még nem elég érett, de vállalja a kockázatokat.  Isten is így cselekszik velünk: meghagyja szabadságunkat. Meghagyja a tévedés szabadságát is, mert amikor megteremtett bennünket, nekünk adta a szabadság nagy ajándékát. Tőlünk függ, hogy jól használjuk-e fel. A szabadságnak ez az ajándéka, amelyet Isten ad nekünk, mindig csodálattal tölt el – tette hozzá Ferenc pápa.

Az apa azonban csak fizikai értelemben szakad el fiától, mindig szívében hordozza őt, bizakodva várja visszatértét, kémleli az utat, reménykedik, hogy előbb-utóbb megpillanthatja. És egy napon, amikor „már messziről meglátta őt” (vö. 20), megesett rajta a szíve, eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. Mennyi gyöngédséggel fogadja vissza az apa fiát, aki nagy hibát követett el!

Az Atya várja a bűnösöket, de azokat is, akik igaznak érzik magukat

Az apa ugyanígy viselkedik idősebb fiával is, aki mindig otthon maradt, és aki most nem osztozik atyja jóságában a megtévedt testvérrel szemben. Az apa nagyobbik fia elé is kimegy. Emlékezteti rá, hogy minden vagyon őt illeti meg, de most örömmel kell fogadnia testvérét, aki végre hazatért.

Ha valaki bűnösnek érzi magát, akkor elérkezett az ideje, hogy az Atyához menjen. Az Atya azonban azokat is keresi, akik igaznak, jónak hiszik magukat. Ez a kevély magatartás ugyanis helytelen, az ördögtől jön! Az Atya azonban várja mind a bűnösöket, mind azokat, akik igaznak képzelik magukat.

Jézus a harmadik Fiú a példabeszédben

Ebben a példabeszédben egy harmadik fiú is rejtőzködik. Ő az, aki „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött” (Fil 2,6-7). Ő Jézus, az Atya karjának és szívének folytatása. Ő befogadta a tékozló fiút és megmosta piszkos lábát. Ő készítette el a lakomát a megbocsátás ünnepére. Ő, Jézus tanítja azt, hogy legyünk irgalmasok, mint ahogy mennyei Atyánk is irgalmas.

Az irgalmas Atya végtelenül szeret bennünket

A példabeszédben szereplő apa Isten szívét tárja fel előttünk. Ő az irgalmas Atya, aki Jézusban mindenekfölött szeret bennünket, várja megtérésünket minden alkalommal, amikor tévedünk. Várja, hogy visszatérjünk, amikor eltávolodtunk Tőle, azt gondolván, hogy nélküle is boldogulunk. Mindig készen áll, hogy átöleljen bennünket, bármit is tettünk. Az evangéliumi apához hasonlóan Isten továbbra is gyermekeinek tekint bennünket, akkor is, amikor eltévelyedtünk. Gyöngéden elénk jön, amikor visszatérünk Hozzá. Jóságosan szól hozzánk, amikor azt hisszük, hogy igazak vagyunk. Hibáink, még ha nagyok is, nem kezdik ki szeretetének hűségét. A kiengesztelődés szentségében mindig újrakezdhetjük életünket: Ő befogad minket, visszaadja istengyermeki méltóságunkat és így szól: „Menj békével! Kelj föl és haladj tovább!”

Nagyböjtnek ebben a szakaszában, amely még elválaszt bennünket Húsvéttól, arra kaptunk meghívást, hogy fokozzuk megtérésünk belső útvonalát. Hagyjuk, hogy Atyánk szeretetteljes tekintete elérjen bennünket és térjünk vissza Hozzá teljes szívünkkel, utasítsuk vissza a bűnnel való minden egyezséget. Szűz Mária kísérjen el bennünket az Isteni Irgalmasság éltető öleléséig.