Nagyböjt negyedik hetének keddje

Nagyböjt negyedik hetének keddje

A csodaelbeszélésekben János evangélista előszeretettel használ tényszerű elemeket, amelyekkel az eset megtörténtét igazolja. A Beteszda fürdőben történt gyógyítás alkalmával ilyen elem a harmincnyolc év említése. Egy ember, akit harmincnyolc éven át senki sem vett észre, most hirtelen a figyelem középpontjába kerül. Korábban senki nem törődött azzal, hogy beteg, senki nem segítette őt, hogy legalább esélye legyen a gyógyulásra, most viszont feltűnést kelt a jelenléte. Igaz, most nem azért veszik észre, mert meggyógyult, hanem mert szombati napon vitte az ágyát. A jelenlévőknek nem az tűnt fel, hogy harmincnyolc év betegség után ez az ember gyógyultan járt köztük, hanem az, hogy vitte az ágyát. Nem érdekli őket, hogy ki és miként gyógyította meg őt, hanem azzal foglalkoznak, hogy ki parancsolhatta neki azt, hogy szombaton vigye az ágyát, amikor ez munkának számít és a nyugalom napján nem szabad ilyet tenni. A történet lezárásaként az evangélista még megemlíti, hogy szombaton, a nyugalom napján végzett gyógyításaiért a zsidók üldözték Jézust.
Ez az emberi kicsinyesség megmutatja, hogy a törvények betű szerinti tisztelete teljesen eltorzítja a vallásosságot és a legjelentéktelenebb dolgokra tereli az ember figyelmét. Mindeközben Isten figyelme a fontosra, a betegre irányul. Isten irgalma megérinti és meggyógyítja a beteget.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: „Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Szent II. János Pál pápa