Nagyböjt negyedik hét szombatja

Nagyböjt negyedik hét szombatja

Miután János evangélista bemutatta Jézus önmagáról, küldetéséről és az Atyával való kapcsolatáról szóló kinyilatkoztatását, amiről az előző napok evangéliumaiban olvastunk, rátér a hallgatóság reakciójára, válaszára. Jézus beszéde különféle hatást vált ki az emberekből. Szavai alapján egyesek felismerik személyében az Isten által küldött prófétát, mások pedig kijelentik róla, hogy ő a Messiás. E pozitív reakciók mellett megjelenik azonban az ellenvélemény is. Jézus személyét és származását illetően a nép körében nincs egységes vélemény, megjelennek a kételkedők is. A főtanács tagjai sem képviselnek egységes álláspontot, de itt már mások az arányok. A leírásból úgy tűnik, hogy a tanács tagjainak többsége Jézus ellen van. Egyedül Nikodémus az, aki mintegy védelmébe veszi Jézust azzal, hogy felhívja a figyelmet a törvény előírására, miszerint senkit sem szabad elítélni az illető meghallgatása nélkül.
Minden bizonnyal Nikodémus tekintélyének volt köszönhető, hogy a főtanácsban a felfokozott hangulat alábbhagy, az indulatok legalább egy időre elcsitulnak, és mindenki hazatér. Ez azonban nem jelenti Jézus elfogadását a főtanács tagjai részéről, hanem inkább azt, hogy állásfoglalásukat, döntésüket, ítélkezésüket későbbre halasztják.
Ma határozott leszek döntéseimben és nem halasztom azokat későbbre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége.