Hívom a családokat 2016 márciusában – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!
Amikor
a lányom bejelentette, hogy barátjával, akivel már nyolc éve együtt él,
hajlandóak lennének összeházasodni, ha valaki állná a kellő méltósággal
megrendezett esküvő költségeit – mesélte baráti társaságában egy magas
beosztású hivatalnok –, azonnal vállaltam mindent, a szervezést, az ifjú pár
lakásának felújítását, a költségeket, a lakodalmat. Sokba került, de megérte,
mindenki azt mondta, hogy rég látott ilyen szép esküvőt. Jó két év múlva az
ifjú férj, akinek jó állása volt, kapott külföldről egy ajánlatot még jobb
állásra. A fiú menni akart, a lányom meg azt mondta, hogy most már igazán
gyereket szeretne, de azt nem szeretné, hogy a gyereke külföldön szülessen, sőt
ott nevelkedjen, ő nem megy külföldre. Elváltak.
Korunkat
az egész földkerekségre kiterjedő mély és gyors változások jellemzik. Az emberi
értelem és alkotóerő által létrehozott tudományos, műszaki és kulturális
eredmények visszahatnak magára az emberre, egyéni és közösségi ítéleteire és
vágyaira, gondolkodás- és cselekvésmódjára mind a dolgokkal, mind az emberekkel
kapcsolatban. A társadalmi és kulturális átalakulás kihat a vallási életre is.
(vö. GS 4.) Az antropológiai-kulturális változások következtében változott a
társadalmi struktúrák befolyása az emberek érzelmi és családi életére. Az egyre
növekvő individualizmus eltorzítja a családi kötelékek természetét, előtérbe
helyezi az egyénnek azt az elgondolását, amely szerint saját vágyait követve
építheti fel önmagát, az emberi kapcsolatokat pedig a háttérbe szorítja.
Általános, az adott kultúrától független jelenség, hogy a fiatalok vonakodnak
az érzelmi kapcsolatok terén végleges elköteleződéseket vállalni, gyakran
választják inkább az elköteleződés nélküli együttélést, vagy megelégszenek
kérészéletű alkalmi kapcsolatokkal. Az ilyen körülmények között született
gyermekeknek nehezen alakul ki az identitásuk, ez aztán hozzájárul a társadalom
további széteséséhez.
Mondjatok példákat azokra a változásokra, amelyek visszahatnak az
emberre, ítéleteire és vágyaira, gondolkodás- és cselekvésmódjára! Melyek ezek
közül azok, amelyek pozitív, és melyek azok, amelyek negatív irányba mutatnak?
A
család az örömök és próbatételek helye, az emberség első és legalapvetőbb iskolája.
A mai kulturális és társadalmi válságot nemcsak a család, hanem az egész
emberiség megszenvedi. Észre kell vennünk azonban, hogy épp a családok képesek
a szeretet erejével gyógyítani a válság okozta sebeket, erősíteni az emberi
kapcsolatokat, nevelni a gyerekeket, gondozni a rászorultakat, segíteni a
generációk közötti együttműködést, legyőzni az anyagias gondolkodást,
ellentmondani az individualizmusnak. Még ha sérült is egy család, ha képes
szeretni, képes lesz szeretetre tanítani másokat, családon belül és kívül is.
Az
anyagi és gazdasági helyzet segítheti a család növekedését és kibontakozását,
de gátolhatja is virágzását, egységét és összetartozását. A szűkös anyagiak
kizárhatják a családokat az oktatásból, a kulturális életből és a tevékeny társadalmi
életből. Gyakran okoznak gondot a családoknak a munkával kapcsolatos problémák.
Hiába szeretnének a szülők minél több időt együtt tölteni gyerekeikkel, ha
mindkettőjüknek dolgozniuk kell, kénytelenek a gyerekeket bölcsődébe, óvodába,
egész napos iskolába küldeni, a kevés otthon töltött időben pedig nem
foglalkozhatnak egymással, mert egymás mellett a házimunkát kell elvégezniük.
Azt pedig, hogy ezek az intézmények a szülők kívánsága szerinti szellemben
neveljék a gyerekeket, pluralista, multikulturális világunkban gyakorlatilag
alig lehet megvalósítani. A munka világában nem annyira a személy érdekét
tartják szem előtt, hanem a termelékenység növekedését, a gazdasági hasznot.
Egész
gyorsan változó világunk számára már nem az emberi személy a fontos, hanem a
gazdaság növekedése, a haszon, a profit. A keresztény ember a maga egyediségét
mint Isten eredeti, teremtő tervét akarja megvalósítani, cselekedeteit és
magatartását összhangba akarja hozni hitével. A körülmények által
rákényszerített, adottságaival, belső meggyőződésével ellenkező életmód
személyiségének, identitásának torzulásához vezet.
Soroljatok
fel olyan intézkedéseket, amelyek ugyan látszólag „családbarátok”, valójában
azonban a munka világában a profit növelését szolgálják! Milyen szerepe lehet
ilyen esetekben a közösségnek és a nagyszülőknek?
„Most,
amikor a világ a korlátok nélküli »szabadság« kínálta örömöket gátlástalanul
kiélvezi, kezdjük csak megérteni, milyen szomorú is ez a világ. A tiltott
élvezetek csillogása abban a pillanatban elhalványul, amint már nem tiltottak.
Hiába próbálják újra meg újra fényesíteni ezeket, kiderül, hogy fényük
valójában véges. Az ember azonban a végtelenre szomjas.” (J. Ratzinger, 1989)
Korunkban eluralkodott a mindent az anyagiaknak alárendelő szemlélet, az individualizmus
és a hedonizmus, ezért az ember nehezen kap választ léte értelmét és célját
kutató, identitását kereső kérdéseire. A választ Krisztus adja, amikor „az Atya
és az Ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásával az embert is teljesen
feltárja az embernek, és megmutatja neki magasztos hivatását”. (GS 22) Ennek
fényében fedezhetjük fel Isten ránk vonatkozó terve, valamint a házasság és a
keresztény család nagy értékei közötti összhangot, és találhatjuk meg
identitásunkat.
A mai
világ szemében értelmetlen vállalkozásnak tűnhet az önzetlenség, a mindent,
magunkat is a másiknak ajándékozása, a teljes és felbonthatatlan egységre való
törekvés. Aki azonban Krisztusra tekint, aki őrá hallgat, az bátran
megkockáztatja ezt az értelmetlenséget. A hamis csillogású világ ugyan
igyekszik nevetségessé tenni a hűséget, az áldozatot és a lemondást, az örökké
tartó szeretetet, az embert azonban, a mai világban élő embert is, vonzza és
lenyűgözi a hiteles, teherbíró, gyümölcsöző és örök szeretet. Az ember akkor is,
amikor a pillanat gyönyörét hajszolja, az igazi szeretetről álmodik, miközben a
testi gyönyör után fut, vágyik a teljes odaadásra. „A teremtés kezdetén azonban
Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a
feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak,
hanem egy test.” (Mk 10,6–8)
Mi
segít abban, hogy gyerekeitekben helyes identitást tudjatok kialakítani? Hogyan
tudjátok nekik megmutatni, hogy mi a szabadság és a szabadosság közötti különbség?
Hogyan tudjátok gyerekeiteket megóvni a médiából áradó házasság- és
családellenes propaganda befolyásától?
„Isten
egyesíti az egymást szerető férfi és nő szívét, egyesíti őket felbonthatatlan
egységben. Ez azt jelenti, hogy a házasélet célja nemcsak az, hogy mindig
együtt éljenek, hanem hogy mindig szeressék egymást. Jézus így állítja helyre
az eredeti és eredetet adó rendet. (…) Egyedül Jézus ingyenes, húsvéti
szeretete őrültségének fényében válik érthetővé az egyetlen és halálig tartó
házastársi szeretet ingyenességének őrültsége.” (Ferenc pápa homíliája a
családszinódust megnyitó szentmisén, 2015. okt. 4.)
Mondd,
megkérdezted a lányodat – szólalt meg egy kis csend után a baráti társaság
egyik férfi tagja – vagy akár a barátját akkor, amikor bejelentették, hogy
„hajlandók” összeházasodni, hogy eddig miért nem, és most miért mégis? Nem –
válaszolta a magas beosztású hivatalnok –, a mai fiatalok önállóak, nem
szeretik, ha a döntéseik mögötti indokokat firtatják. Ők így látták jónak, és
minthogy eddig jól megvoltak, nem volt okom feltételezni, hogy nyolcévi
együttélés után egyszer csak megunják egymást. Nem arról volt szó – kérdezte a
társaság egyik nő tagja –, hogy ti, a szülők mindig is szerettétek volna, ha
összeházasodnak, ők viszont sajnálták rá a pénzt? Aztán rájöttek, hogy ha
„valaki” állja a költségeket – és ki más állhatta volna, mint ti –, akkor ez új
színt vihet a talán mégis szürkülő kapcsolatukba. Bizony – vette át a szót a
hivatalnok felesége –, én mindig is tudtam, hogy a lányom vágyik valami komoly,
igazi kapcsolatra, de nem volt biztos abban, hogy a barátja az „igazi”, ezért
nem mert véglegesen elköteleződni. A fiúnak meg jó és kényelmes volt ez így. Az
idő ment, a lányom azt gondolta, hogy ha ez a kapcsolat megszakad, akkor ő
hoppon marad; ha viszont összeházasodnak, stabilizálódik kapcsolatuk. Döntött,
összeházasodtak, de arra nem számított, hogy számára a fiúból lett férj már nem
lesz olyan fontos, hogy vele akár külföldre is elmenjen. Elváltak, így aztán
tényleg hoppon maradt. Tudjátok, én azt gondolom – szólt közbe a társaság egy
idősebb tagja –, hogy a világban zajló gyors változások miatt ránk telepedett
az ideiglenesség kultusza. Minden változik, és abban a tévhitben élünk, hogy
ami új, az jobb annál, mint ami már tegnap is megvolt. De mert minden változik,
az új is hamar elavul, így az ideiglenes tárgyak, eszmék, kapcsolatok
bűvöletében élünk. Pedig csak az állandóság adhat megnyugvást, az állandó és
megbízható kapcsolat, a stabil és érett identitás, a gyökerekre épülő bizalom.
A megállapodott emberek, családok és házaspárok arra vannak hivatva, hogy
életükkel tanúskodjanak arról az örömről, amelyet csak az állandóság kultusza
adhat.
Bíró
László,
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése