Ferenc pápa: Isten nem azonosít minket a bűnnel, amelyet elkövettünk!
Március 13-án, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa a házasságtörő asszony és Jézus találkozásáról elmélkedett. Jézus irgalommal és szeretettel tekint ránk is, mi is új életet kezdhetünk. A Szentatya ajándékaként negyvenezer zsebméretű evangéliumot osztottak szét a jelenlévők között.
Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Nagyböjt
ötödik vasárnapjának mai evangéliuma (vö. Jn 8,1–11) nagyon szép, és én annyira
szívesen olvasom el újra meg újra. A házasságtörő asszony történetét beszéli
el. Isten irgalmasságának témáját állítja előtérbe, Istenét, aki sosem a bűnös
halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. A jelenet a templom terében
zajlik, képzeljétek csak el, ott [a Szent Péter-bazilika] előterében. Jézus az
embereket tanítja. Egyszer csak írástudók és farizeusok érkeznek, akik eléje
vonszolnak egy házasságtörésen ért nőt. Így az a nő Jézus és a tömeg, Isten
Fiának irgalmassága és vádlóinak erőszakossága, haragja közé kerül (vö. Jn
8,3). Ők igazából nem azért jöttek a mesterhez, hogy kikérjék véleményét –
gonosz emberek voltak –, hanem azért, hogy csapdába csalják. Ha ugyanis Jézus a
törvény szigorúságát követi, és jóváhagyja a nő megkövezését, elveszíti
szelídségének és jóságának hírét, amely annyira elbűvölte a népet; ha viszont
irgalmasnak akar bizonyulni, szembe kell fordulnia a törvénnyel, amelyről maga
mondta, hogy nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött (vö. Mt 5,17). Ilyen
helyzetbe hozzák Jézust.
Ez a rossz szándék rejtőzik a mögött a kérdés mögött, amelyet Jézusnak feltesznek: „Te mit mondasz?” (Jn 8,5). Jézus nem válaszol, hanem hallgat, és egy titokzatos cselekedetet hajt végre: „Lehajolt, és írni kezdett ujjával a földön” (Jn 8,7). Talán rajzolt, egyesek szerint a farizeusok bűneit írta… mindenesetre írt, úgy volt ott, mint aki a másik oldalon áll. Ily módon mindenkit arra hív, hogy nyugodjon le, ne indulatai által vezérelve cselekedjen, és keresse Isten igazságosságát. Ám azok, gonoszak lévén, tovább erősködnek, és választ akarnak hallani. Vérszomjasnak tűnnek. Akkor Jézus feltekint, és ezt mondja: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van” (Jn 8,7). Ez a válasz sarokba szorítja a vádlókat, mindnyájukat lefegyverzi a szó teljes értelmében: mindnyájan leteszik a „fegyvert”, vagyis a megkövezésre szánt követ, a nőnek szánt láthatókat, és a Jézusnak szánt láthatatlanokat is. Miközben pedig az Úr tovább ír a földre, vagy rajzol, nem tudom…, a vádlók egymás után eloldalognak, lehorgasztott fejjel, kezdve a legidősebbeken, akik jobban tudatában vannak annak, hogy nem mentesek a bűntől. Mennyire hasznunkra válik, ha tudatosítjuk, hogy mi is bűnösök vagyunk! Amikor megszólunk másokat – mindenféle dolgot mondunk róluk, ezt jól ismerjük –, mennyire hasznunkra válik, ha vesszük a bátorságot, és elengedjük a köveket, amelyeket előkészítettünk, hogy másokra vessük, és egy kicsit a bűneinkre gondolunk!
Ez a rossz szándék rejtőzik a mögött a kérdés mögött, amelyet Jézusnak feltesznek: „Te mit mondasz?” (Jn 8,5). Jézus nem válaszol, hanem hallgat, és egy titokzatos cselekedetet hajt végre: „Lehajolt, és írni kezdett ujjával a földön” (Jn 8,7). Talán rajzolt, egyesek szerint a farizeusok bűneit írta… mindenesetre írt, úgy volt ott, mint aki a másik oldalon áll. Ily módon mindenkit arra hív, hogy nyugodjon le, ne indulatai által vezérelve cselekedjen, és keresse Isten igazságosságát. Ám azok, gonoszak lévén, tovább erősködnek, és választ akarnak hallani. Vérszomjasnak tűnnek. Akkor Jézus feltekint, és ezt mondja: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van” (Jn 8,7). Ez a válasz sarokba szorítja a vádlókat, mindnyájukat lefegyverzi a szó teljes értelmében: mindnyájan leteszik a „fegyvert”, vagyis a megkövezésre szánt követ, a nőnek szánt láthatókat, és a Jézusnak szánt láthatatlanokat is. Miközben pedig az Úr tovább ír a földre, vagy rajzol, nem tudom…, a vádlók egymás után eloldalognak, lehorgasztott fejjel, kezdve a legidősebbeken, akik jobban tudatában vannak annak, hogy nem mentesek a bűntől. Mennyire hasznunkra válik, ha tudatosítjuk, hogy mi is bűnösök vagyunk! Amikor megszólunk másokat – mindenféle dolgot mondunk róluk, ezt jól ismerjük –, mennyire hasznunkra válik, ha vesszük a bátorságot, és elengedjük a köveket, amelyeket előkészítettünk, hogy másokra vessük, és egy kicsit a bűneinkre gondolunk!
Egyedül
az asszony és Jézus maradt ott: a nyomorúság (miseria) és az
irgalmasság (misericordia), egymással szemközt. Milyen sokszor megesik
ez velünk is, amikor megállunk a gyóntatószék előtt, szégyenkezve, hogy
feltárjuk nyomorúságunkat, és bocsánatot kérjünk! „Asszony, hol vannak [a
vádlóid]?” (Jn 8,10) – kérdezi Jézus. Elegendő volt ez a megállapítás, elegendő
volt Jézus irgalommal és szeretettel teli tekintete, hogy megéreztesse ezzel a
nővel – talán első alkalommal! –, hogy méltósága van, hogy nem azonos a
bűnével, hogy személyi méltósága van, megváltoztathatja életét, kitörhet a
szolgaságból, és új útra léphet.
Kedves
testvéreim! Az a nő mindannyiunkat képvisel, hiszen bűnösök vagyunk, vagyis
házasságtörők Isten színe előtt, hűségének elárulói. Ennek a nőnek a
tapasztalata megmutatja Isten valamennyiünkre vonatkozó akaratát is: ő nem
elítélésünket akarja, hanem üdvösségünket, Jézuson keresztül. Ő a kegyelem,
amely megvált minket a bűntől és a haláltól. Jézus a földre írt, amelyből minden
emberi lény alkottatott (vö. Ter 2,7), Isten pedig azt mondta: „Nem akarom,
hogy meghalj, hanem hogy élj!” Isten nem szögez hozzá minket bűneinkhez, nem
azonosít minket a bűnnel, amelyet elkövettünk. Van nevünk, és Isten nem
azonosítja ezt a nevet azzal a bűnnel, amelyet elkövettünk. Meg akar
szabadítani minket, és azt szeretné, ha ezt vele együtt mi magunk is akarnánk.
Azt akarja, hogy szabadságunk elforduljon a rossztól a jóhoz, és ez lehetséges
– lehetséges! –, a kegyelem segítségével.
Szűz
Mária segítsen minket, hogy teljesen rá tudjuk bízni magunkat Isten
irgalmasságára, hogy új teremtményekké váljunk.
A Szentatya szavai az Angelus után:
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim!
Köszöntelek
mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból érkeztetek,
külön is köszöntöm azokat, akik Sevillából, Freiburgból (Németországból),
Innsbruckból és Ontarióból (Kanadából) jöttek.
Köszöntöm
a Vittorio Venetó-i Mater Dei-ház önkénteseit, a számos plébániai csoportot,
köztük a boianói, potenzai, calenzanói, zeviói és agropoli híveket.
Hasonlóképpen az Olaszország különböző részeiből érkezett fiatalokat: nem
említhetem meg mindegyiket, de megemlékezem a compiobbi és mozzanicai
fiatalokról, a Katolikus Akció tagjairól a Latina-Terracina-Sezze-Privernó-i
egyházmegyéből, a scandicci és a Milano-Lambrate-i bérmálkozókról.
Most
pedig szeretnélek újból megajándékozni benneteket egy zsebméretű evangéliummal.
Lukács evangéliumáról van szó, amelyet a mostani liturgikus év vasárnapjain
olvasunk. A zsebkönyv címe: Az irgalmasság evangéliuma Lukács szerint.
Ez az evangélista közli ugyanis Jézusnak ezeket a szavait: „Legyetek
irgalmasak, amint Atyátok irgalmas!” (Lk 6,36), ez lett a mostani szentév
témája. A Vatikánban működő Szent Márta gyermekorvosi rendelő önkéntesei fogják
kiosztani, római idősekkel és nagyszülőkkel. Milyen sok érdemet szereznek a
nagypapák és nagymamák, akik átadják a hitet unokáiknak! Arra hívlak
benneteket, hogy vegyétek kézbe ezt az evangéliumot és olvasgassátok, egy
szakaszt mindennap. Így az Atya irgalmassága szívetekben fog lakni, és képesek
lesztek elvinni mindenkihez, akivel csak találkoztok. A végén, a 123. oldalon
ott találjátok az irgalmasság hét testi és hét lelki cselekedetét. Szép lenne,
ha megtanulnátok kívülről, így könnyebb lesz meg is tenni azokat! Arra hívlak
tehát benneteket, hogy vegyétek kézbe ezt az evangéliumot, hogy az Atya
irgalmassága tettekké váljon bennetek. Ti pedig, önkéntesek, nagypapák és
nagymamák, akik kiosztjátok az evangéliumot, gondoljatok a XII. Pius téren
lévőkre is – látszik, hogy nem tudtak ide, a térre belépni –, hogy ők is
kapjanak evangéliumot.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése