A Pápai Ház szónokának harmadik nagyböjti prédikációja: Csak az ér el a szívhez, ami a a szívből jön

Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a Pápai Ház szónoka március 4-én, pénteken reggel tartotta meg Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára harmadik nagyböjti prédikációját. A szónok témája idén az ötven évvel ezelőtti II. vatikáni zsinat, annak új spirituális olvasata.

Harmadik nagyböjti elmélkedésében Raniero Cantalamessa az Ige hirdetésére összpontosított, folytatva az előzőekben megvizsgált témákat: megkapni az Igét, elmélkedni róla és a gyakorlatba ültetni.

A szerzetes kiemelte, az evangelizáció során a tettek többet jelentenek, mint a szavak. Ugyanakkor azok is, akik idejük nagy részét íróasztalok mögött töltik, hozzájárulhatnak az evangelizációhoz. A Kúriáról szólva a Pápai Ház szónoka elmondta: ha valaki úgy fogja fel munkáját mint szolgálatot a pápának és az egyháznak, ha időnként megújítja ezt a szándékot, és nem hagyja, hogy karrierje kerüljön az élre a szívében, akkor a kongregációk alázatos alkalmazottja is jobban hozzájárul az evangelizációhoz, mint a képzett prédikátor, aki inkább az emberek, mint Isten tetszését keresi.

Ahhoz, hogy valaki hithirdető legyen, ki kell lépnie – folytatta Cantalamessa. Az első ajtó, amin ki kell lépnünk, saját egónk ajtaja. Magunk mögött kell hagynunk az irigységet, a féltékenységet, a megszégyenüléstől való félelmet, a haragot, a neheztelést és az ellenszenvet. Ahhoz, hogy hatékony hithirdetők legyünk, akik pozitív hatással vannak másokra, nemcsak tanulmányozni és hirdetni kell az Igét, hanem imádkozni is általa, és magunkba is kell olvasztanunk. Csak az ér el a szívhez, ami a szívből jön – figyelmeztetett.

Az igazi hithirdető jellemvonásai a szeretet és az együttérzés, mindenekelőtt a Jézus iránti szeretet. Ösztönözzön bennünket Krisztus szeretete. A lelkipásztorkodás és a prédikálás a Krisztus iránti őszinte szeretetből kell hogy fakadjon. Csak az az ember tudja hirdetni az Urat a világnak mély meggyőződéssel, aki nagyon szereti Jézust.