Ferenc pápa: Senki se érezze, hogy elhanyagolják vagy rosszul bánnak vele!
Február 22-én délelőtt, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén a Szentatya a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét, amely a Római Kúria jubileumához kapcsolódott. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
A
VI. Pál teremben reggel kezdődő ünnepség után Ferenc pápa maga is az
alkalmazottakhoz csatlakozva vonult a Szent Péter téren át a bazilikába.
* * *
Szent
Péter apostol székfoglalásának liturgikus ünnepén gyűltünk egybe mint a Római
Kúria, a Vatikánvárosi Állam Kormányzósága és a Szentszékhez kapcsolódó
intézmények szolgáló közössége. Áthaladtunk a szent kapun, és ide érkeztünk
Péter apostol sírjához, hogy megvalljuk hitünket; és ma Isten szava
különösképpen megvilágítja gesztusainkat.
Ebben
a pillanatban az Úr Jézus mindannyiunknak elismétli a kérdést: „Ti mit
mondotok, ki vagyok?” (Mt 16,15). Ez egy világos és egyenes kérdés, nem lehet
kitérni előle, nem lehet semlegesnek maradni előtte, és nem lehet elhalasztani
vagy másra hárítani a választ. De ennek a kérdésnek nincs semmilyen bántó,
vallató jellege, sőt, tele van szeretettel! Egyetlen mesterünk szeretetével,
aki ma arra hív, hogy megújítsuk beléje vetett hitünket, hogy elismerjük őt
Isten Fiának és életünk urának. Az első meghívott személy hitének megvallására Péter
utóda, akinek az a feladata, hogy megerősítse testvéreit (vö. Lk 22,32).
Engedjük,
hogy a kegyelem ismét átjárja szívünket a hitre, és megnyissa ajkunkat a hit
megvallására, és így elnyerjük az üdvösséget (vö. Róm 10,10). Azonosuljunk
tehát Péter szavaival: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).
Gondolatunk és tekintetünk Jézus Krisztusra legyen irányítva, hiszen ő a
kezdete és vége az egyház minden tevékenységének. Ő az alap, és senki sem
vethet másikat (1Kor 3,11). Ő a „szikla”, akire építenünk kell. Erre emlékeztet
Szent Ágoston találó szavakkal, amikor azt írja, hogy az egyház, bár a
történelem viharai megrengetik és tépázzák, „nem dől össze, mert sziklára
[pietra] épült, ahonnan Péter származtatja nevét. Nem a szikla veszi nevét
Pétertől, hanem Péter veszi a sziklától; ahogyan a Krisztus név nem a
kereszténytől [krisztusitól] ered, hanem a keresztény név ered Krisztustól. […]
A szikla Krisztus, amelynek alapjára Péter is építtetett” (In Joh 124,5: PL
35,1972).
Ebből
a hitvallásból fakad mindannyiunk azon kötelessége, hogy megfeleljen Isten
hívásának. A pásztoroktól mindenekelőtt az kívántatik meg, hogy maga Isten
legyen a példaképük, aki gondját viseli nyájának. Ezekiel próféta bemutatta,
miként cselekszik Isten: az elveszett bárányt megkeresi, az eltévedtet
visszavezeti, a sebesültet bekötözgeti, a gyengélkedőt ápolgatja (vö. Ez
34,16). Ez a magatartás a határt nem ismerő szeretet jele. Hűséges, állandó,
feltétlen odaadás, hogy a leggyengébbek mindegyikét elérje az ő irgalma. De azt
sem szabad elfelejtenünk, hogy Ezekiel próféciája annak megállapításából indul
ki, hogy Izrael pásztorai nem látják el megfelelően feladatukat. Ezért nekünk
is jót tesz, akik arra hívattunk, hogy pásztorok legyünk az egyházban, ha engedjük,
hogy Istennek, a Jó Pásztornak az arca megvilágosítson, megtisztítson,
átalakítson, és teljesen megújítva küldetésünknek visszaadjon minket. Hogy
munkakörnyezetünkben is erős pasztorális érzést érezzünk, ápoljunk és
gyakoroljunk, mindenekelőtt azok irányában, akikkel nap mint nap találkozunk.
Hogy senki se érezze, hogy elhanyagolják vagy rosszul bánnak vele, hanem
mindenki megtapasztalhassa, főleg itt, a Jó Pásztor igyekvő gondoskodását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése