Ferenc pápa: Pio atya, Isten irgalmának simogatása mindenki iránt
Ferenc
pápa a Pio-atya tisztelőkkel találkozik a Szent Péter-téren - ANSA
A
világnak úgy kell Isten irgalmassága, mint egy falat kenyér. Ennek az
irgalmasságnak volt a szolgája Szent Pietrelcinai Pio, aki emberek milliói
számára vált az „Atya élő simogatásává”. Ferenc pápa ezt állapította meg
szombaton délelőtt, amikor a Szent Péter-téren fogadta a Pio atya-imacsoportok
tagjait. Összesen nyolcvanezren töltötték meg a teret, köztük a
Manfredonia-Vieste-San Giovanni Rotondo főegyházmegye zarándokai, valamint a
Pio atya által alapított, a Szenvedés enyhítése-nevű kórház dolgozói. Ferenc
pápa azt kérte az imacsoportoktól, hogy legyenek az irgalmasság „erőművei”,
amelyek szeretetenergiát termelnek az egyháznak és a világnak.
Pio
atya nem járta be a világot, mert számára a világ a gyóntatószéket jelentette,
és azért is, mert a világ forgott és forog ma is körülötte, alig ötven évvel halála
után, hogy megízlelje az Istennel való lelki megbékélés megfizethetetlen
örömét. A pápa egy nagyon szép kifejezéssel élve, amely teljes összhangban áll
a szentévvel, megállapította: Pio atya „Isten simogatása” volt.
A
megbocsátás illata
Pio
atya segített az embereknek megtapasztalni a megbocsátás szépségét. Azt a tudományt,
amit napról napra kell elsajátítanunk. Elmondhatjuk, hogy Pio atya az
irgalmasság szolgája volt. A „meghallgatás apostolkodását” utolsó erejéig
menően végezte. A gyóntatás szolgálatán keresztül vált az Atya élő
simogatásává, aki begyógyítja a bűn sebeit és békéjével felüdíti a szívet.
Szent Pio soha nem fáradt bele, hogy fogadja és meghallgassa az embereket, hogy
idejét és energiáját áldozza rájuk, hogy ezáltal elhintse az Úr bocsánatának
illatát.
Aki
imádkozik, az nem üzletel
Sajátos
hivatásának megéléséhez az erőt egy nagyon intenzív belső életből merítette. Ez
olyannyira ragadós volt, hogy életre hívta azokat az imacsoportokat, amelyeket
a kapucinus szeretett a „hit faiskoláinak”, a „szeretet tűzhelyeinek” nevezni.
Az ima ugyanis az az erő, amelyik mozgatja a világot – idézte Pio atya szavait
Ferenc pápa. Az imádság tehát nem egy hasznos gyakorlat, amivel megnyugtatjuk a
szívünket. Nem is egy eszköz arra, hogy elérjük Istennél azt, amire szükségünk
van. Ha így lenne, akkor enyhe önzés vezérelné az imát. „De én azért imádkozom,
hogy jól legyek, mint ahogy az ember bevesz egy aszpirint”: nem, nem így van.
Azért imádkozom, hogy valamit elérjek: de hiszen akkor ez egy üzlet. Nem így
van – nyomatékosította a pápa. Az imádság valami más. Az ima a lelki irgalmasság
cselekedete, amelyik mindent el akar vinni Isten szívéhez, rá akarja bízni a
dolgait.
Az
ima csodákat tesz
A
Szentatya elidőzött az imádság fogalmának megvilágításánál. Az ima nem más,
mint egy kulcs, amivel kinyithatjuk Isten szívét. Egyszerű, sima kulcs ez, mert
Isten szíve nincs szigorúan lezárva mindenféle biztonsági intézkedésekkel,
ugyanis az ő szíve egy atyai szív. Ez az egyház legnagyobb ereje, az imádság.
Ha ezt elveszítjük, akkor félő, hogy másra támaszkodunk: az eszközökre, a
pénzre, a hatalomra; míg az evangelizálás elhalványul, az öröm kialszik és a
szív unalmassá válik. Ti unalmas szívet akartok? – kérdezte a pápa a Szent
Péter-teret megtöltő híveket. Nem? Vagy örömteli szívet akartok? Igen – zúgott
a válasz, mire a pápa megadta a receptet: akkor imádkozzatok!
Az
imacsoportok tehát legyenek az irgalmasság „erőművei”: amelyek mindig nyitva
állnak és mindig működésben vannak, hogy az ima alázatos erejével elvigyék
Isten világosságát a világnak, és a szeretet energiáját az egyháznak. Legyetek
mindig az ima örömteli apostolai! Az ima csodákat tesz. Az imaapostolkodás
csodákat tesz – magyarázta a pápa.
Álljunk
a betegek mellett
A Pio
atya által alapított kórház, mely a Szenvedés enyhítése-nevet viseli, immár
hatvan esztendeje igyekszik az irgalmasság testi jócselekedeteit végezni a
betegek javára. A pápa rendkívülinek nevezte azt a sajátos hozzáállást, amely
Pio atyát egy kórház megnyitására késztette. Gyógyítani a betegséget, de egyben
gondozni a beteget. Megeshet, hogy mialatt a test sebeit ellátják, még
súlyosabban megsérül a lélek, s ezek a sebek még lassabban és gyakran
nehezebben gyógyulnak. A haldoklók is, akik olykor látszólag nincsenek
tudatuknál, részt vesznek az imában, amit hittel végeznek a közelükben, és
Istenre bízzák magukat.
A
haldokló ember Istenre meri bízni magát
Ezzel
kapcsolatban Ferenc pápa megosztotta hallgatóságával egy személyes emlékét. Egy
pap barátja halálos ágyán feküdt, kómában, nem volt magánál. Az orvosok nem
értették, hogy képes egyáltalán még lélegezni. Ekkor bejött egy másik pap
barátja. Odament hozzá és beszélt neki, ő pedig hallotta. „Hagyd, hogy elvigyen
az Úr. Engedd el magad, bízzál az Úrban, bízd rá magad…” És ezekkel a szavakkal
a haldokló elengedte magát, és békében elment. Sok embernek, sok betegnek van
szüksége szavakra, simogatásra, hogy erőt merítsen belőle betegsége
hordozásához vagy ahhoz, hogy elébe menjen az Úrral való találkozásnak.
Segítségre van szükségük, hogy rábízzák magukat az Úrra.
Ferenc
pápa is el szeretne menni San Giovanni Rotondóba
Hálás vagyok nektek – fordult a Pio atya kórházában dolgozókhoz a pápa
-, amiért hozzáértőn, szeretettel és élő hittel szolgáljátok a betegeket. Bárki
is látogasson szép földetekre – és én szeretnék elmenni -, találja meg bennetek
az Ég fényének visszatükröződését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése