Évközi ötödik vasárnap

Évközi ötödik vasárnap

Kivetem a hálót

 
Ernest Hemingway, az 1954-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regényíró azzal kezdi Az öreg halász és a tenger című művét, hogy a halász már nyolvannégy napja nem fogott semmit. Kezdetben, negyven napig egy fiú is vele járt halászni, de szülei megbélyegezték a halászt, szerencsétlennek nevezték, ezért nem mehetett többé vele. A fiú sajnálta az öreget, ezért esténként lejárt hozzá a partra, segített neki megfoltozni a vitorlát, amely a hajó árbocára csavarodva olyan volt, mint az örökös vereség lobogója. Egy napon aztán az öreg halásznak szerencséje van, hatalmas hal akad a horgára. A cápák azonban megtámadják, megeszik a halat, amelynek csak a csontvázát tudja napokkal később partra vinni. A regény a küzdelemről szól. Küzdelem a tengerrel, a hallal, a ragadozókkal, az időjárással, a természet erőivel. Az ember küzdelme önmagával, önmaga emberségével. A történet végére a fiú újra csatlakozik az öreghez, mert abban bízik, hogy majd ő fog szerencsét hozni neki.
A mai evangéliumban szereplő Péter apostol ugyan nem nyolcvannégy, hanem csak egy napig nem fogott semmit, de már ezt is kudarcként élte meg társaival együtt. Mesterségéhez jól értett, az évek során sok tapasztalatot szerzett, tudta jól, hogy mikor és hol tud eredményesen halászni. Ezen a bizonyos napon talán ő maga sem értette, hogy munkája miért volt sikertelen. Mindenesetre nem aggódott, jogosan remélte, hogy majd a következő napon nagyobb szerencséje lesz. Aznapra befejezte a munkát, és a többiekkel együtt mosták hálóikat. Ma már nem lesz szükség a bárkára, nyugodtan használhatja Jézus, ha onnan szívesebben tanítja az embereket. Úgy tűnik, hogy Jézus kérése váratlanul éri őt. Talán arra gondolhatott, hogy a tanításhoz biztosan ért a Mester, de a halászathoz kevésbé. Mégsem utasítja vissza a kérést, hanem készséggel teljesíti azt. Utalást tesz ugyan arra, hogy egész éjszaka dolgoztak, de mégsem tartja reménytelennek az ötletet. Készségét, engedelmességét és beleegyezését így fejezi ki: „de a te szavadra kivetem a hálót.” Engedelmességét Jézus csodával jutalmazza, annyi halat fognak, amennyit korábban még soha. A csoda láttán megvallja bűnösségét, majd pedig új feladatot kap Jézustól, aki ezt mondja neki: „Ezentúl emberhalász leszel.”
Az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy Isten hívta meg őket erre és Isten munkatársai. Nem fogságba akarják vetni az embereket hanem elvezetni őket arra az igazi szabadságra, amelyet Isten adhat mindenkinek. Isten hálójába kerülni azt jelenti, hogy Isten országához tartozunk. Azok az emberek, akik elfogadják, hogy az emberhalászok titokzatos hálója kifogja őket, döntésükkel az üdvösséget választják és elindulnak Isten felé. Az irgalmas Isten az ember üdvösségét akarja. Meg akar menteni minket a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Az emberhalászat tanúságtételt jelent. Törekedjünk arra, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te Péter apostolt és halásztársait követésedre és emberhalászatra hívtad meg. Ők kezdetben nem értették pontosan mit jelent új feladatuk, az emberhalászat, mégis olyan erővel ragadta meg őket a te hívásod, hogy nem tiltakoztak és nem ellenkeztek, hanem rögtön indultak és tanítványaid lettek. Benned felismerték az Isten Fiát, akinek odaadhatják életüket, s akit érdemes szolgálniuk. Segíts minket, akiket szintén meghívsz követésedre és szolgálatodra, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!