A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 18.

8. Tégy mindenkit mesterré, s míg mindet szereted, egyhez menekülj.

Harás maestros a todos, y amándolos, huye az uno.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megtanulja ezt az imádságot

 
A szent próféta kifejti a fő okot a sok közül, ami miatt a szemlélődő embert egy sashoz hasonlíthatjuk: "Olyan, mint a sas, mert fiókáit repülésre bíztatja, gyakran fölöttük repül kiterjesztett szárnnyal" Nem helyes, hogy aki tudja, hogyan kell elérni a szemlélődés szárnyaló magasságait és ott fészket rakni, az megfeledkezzen a lent maradókról. Inkább bíztatnia kell minket, hogy mi is repüljünk, és ha tudunk és szeretnénk repülni, akkor helyes, ha kiterjeszti fölöttünk szárnyait és tanít minket a szárnyalás művészetére. És ha egy lecke nem elég, adjon nekünk többet, főleg mert az újoncnak jó képzés kell, ha repülésre szánja rá magát a szédítő magasságokban, ahol a szemlélődő oly magasan szárnyal, hogy már önmagát is elveszíti szem elől, mint aki azt írta magáról, hogy "testben-e vagy testetlenül, nem tudom" Mint a sas madár: a szemlélődőnek bíztatnia kell másokat, hogy szárnyaljanak a hegycsúcsokra, és olyan gondosan kell tanítgatnia őket, mint ahogy a madár tanítja fiókáit, mikor látja, hogy már készek a repülésre. Bíztassa őket és repüljön felettük: vagyis szóval és példával egyaránt tanítson, mert nem elég szóval noszogatni, mikor a tett, ami sokkal beszédesebb, hiányzik. Lebegjen ott fölöttük: mert úgy illik, hogy a mester múlja felül a tanítványt, és nem fordítva, és előrerepüljön az imádságban, kiesdve Annak segítségét, aki felé mindannyian repülünk. Így tanít meg sokakat a repülés művészetére, amire mindannyiunknak vágyakoznunk és minden erőnkkel törekednünk kell: Tégy mindenkit mesterré, s míg mindet szereted, egyhez menekülj. Mivel a betű két dolgot jelent, magyarázatunkat is két részre osztjuk. A betű első jelentése, hogy jó szóval és példával mindenkit mesterré tegyünk, adjuk át másnak az összeszedett ima művészetét, ha mi már megtanultuk, és nagyon szeressük tanítványainkat, hogy mind együtt siessünk ahhoz az Egyhez, aki a legfőbb tanító a mennyben. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy nem szabad minden időnket a külső tanítására fordítani, elhagyva a belső, titkos iskolát, ahol Isten tanítja a lelket, mert ha így tennénk, botcsinálta tanítók lennénk, akik amint úgy-ahogy elsajátítottak egy tárgyat, otthagyják a saját tanulmányaikat mások kedvéért, és ezért többé nem tanulnak tovább. Ehelyett mások tanítása közben mi magunk is szüntelenül repüljünk az összeszedett ima állandó tanulásában, ahol egyre magasztosabb dolgok várnak ránk. A betű második jelentése arra inti az összeszedett ima minden gyakorlóját, hogy mindenkitől tanuljon, mindenkit tekintsen mesterének valamilyen adott dologban vagy utánzásra méltó erényben. Minden egyéb dologban pedig szakadj el mindenkitől, bár szeresd továbbra is őket, és gyorsan szaladj ahhoz az Egyhez, akit mesterednek választasz, hogy ezt az utat tanítsa neked. Ne tárgyalj meg mindenféle dolgot bárkivel, hanem csak azt a jót kövesd, amit meglátsz bennük, és továbbra is szeresd őket. Ezért mondom, hogy az Egyhez menekülj, mert amikor valakihez menekülünk, azt reméljük, hogy megvéd, segít, szeret és dédelget minket. Én főleg azért szántam rá magamat ennek a könyvnek a megírására, hogy mindenkit tájékoztassak az összeszedett ima áhítatgyakorlatáról, és azért vettem be ebbe a betűbe a "mindenki" szót, hogy ezzel is megmutassam, hogy nem szabad válogatni, hanem mindenkit tanítani kell, aki szeretné tudni, hogyan járuljon a mindenség Urához, aki maga is azt kívánja, hogy mindenki szeresse és neki szolgáljon. Meg van írva, hogy az édes, fölöttébb ízletes bölcsesség kiáltó szóval hívja az embereket, nemcsak a magas hegyeken, hanem a városkapuknál és a piactereken is, ahol finom illatát árasztja. Vannak azonban némelyek, akik nem osztják a hitet, hogy bűnbe keveredett, testi örömöknek hódoló és világi ügyekben elmerülő emberek is gyakorolhatnának egy ilyen kiváló áhítatgyakorlatot, és még olyat is mondanak, hogy a házas ember aligha gondolhat Istenre.