Őkomenikus imahét 5.

6.    nap – VAN EGY ÁLMOD?

1Móz/Ter. 37,5-8 - Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam!

Zsolt. 126 - Olyanok voltunk, mint az álmodók.

Rom 12,9-13 – (A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.)

A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet!

Jn 21,25 – (Maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.)

Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

Így sem, ezeket sem képes befogadni a Világ! Vajon, én igen? Nem árt, minduntalan szembesülni azzal, hogy a Világ és Isten között én hol állok? Mert az, hogy a „A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.” [Jn 1,10], ez magáért beszél. Akarom mondani, hogy, a világi ember számára a világ a fontosabb, és a világi gondolkodás a sajátja. De az nem az Isten ismeretről beszél, hiszen az, aki nem ismerte meg, annak gondolkodása sem válhat istenivé, hát még a cselekedetei! De, egyébként is, Jézus maga mondja azokról, akikre vonatkozik, hogy „Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ.” [Jn 15,19]

Mennyire hiszek a keresztények egységében, mely Krisztusban az, felekezeti hovatartozás nélkül, éppen ezért, éppen ezért áll felette minden vallásnak! Egy bőszült vallásosságú embernek ez rettenetesen nehéz feladat, erre válaszolni. De, ha nehéz, akkor bizony azt jelenti, hogy megkövesedett vallásosságában, vallásában. Azaz, hogy, nem szabad a Krisztus követésére! Elhiszem azt, hogy ez problémát jelent a vallásilag elkötelezett klerikusok számára. Azonban, egy laikus esetében, ha ez az eset fenn áll, akkor az azt jelenti, hogy a hierarchiához, és személyesen a papjához jobban ragaszkodik, kötődik, mint Krisztushoz, és általa az Atyához.

Tovább megyek: ebben az esetben a személy képtelen a Szentléleknek, kegyelem áradásának megengedővé válni. Akkor pedig kerékkötője annak, ami az Isten szándékával egyezik. Pedig, Jézus legközvetlenebb munkatársai, az apostolok tizenketten voltak, ami tizenkét törzs. Ha tizenkét törzs, akkor tizenkét vallási vezető, tizenkét olyan szuverén személyiségű közösség alapja, mely Krisztuskövető közösség. De az is igaz, hogy e tizenkettő vezetőjévé lett Péter. És ez a tizenkettő nem földrajzilag, hanem személyiségében eltérő, vagyis vallási; vagy, ha úgy tetszik, akkor jellemvonásaiban, gyakorlati értelmezésében súlypontilag más, egymástól különböző, mégis az egyetlen dologban közös közösségek alapítói ők, mert Krisztushoz tartozók, tanítványai mindörökre és apostolai is egyben! Ebből is az látható, hogy Isten nem személyválogató, megengedi a személyiségek eltérőségét, de elvárja a szeretet törvénye szerinti alázatot, vagyis azt, hogy törekedjünk az eltérőségekben a kompromisszumra, az alázatra.

Jogos a kérdés, mely a mai nap ökumenikus programjának a gondolata: Van egy álmom?

Igen van! De az az álmom, amiről tudom, hogy ebben a világban soha nem teljesülhet. Azonban van helye annak, ahol álmom teljesülhet, és az, az Isten országa. Ahol a tizenkét apostol egy asztalhoz ülhet, és vele a tizenkét vallási közösség üdvözültjei is! Ebben az álomban kell élnünk, és élni napjainkat szeretetben. Mert ennek az álomnak a látása, és ehhez az álomhoz való hűségünk válthatja valóra már most, már itt közöttünk, emberek között a mindörökké tartó szerelem közösségét: akiknek szerelme az, hogy Krisztus útján járva, egymást erősítsük meg a nagy és közös álmunkban, míg be nem teljesülhet! Bizony, Pál szavai azok, melyek átívelnek egyházak, vallások felett, és összekapcsolnak, kapcsolhatnak bennünket: „A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet!” Ámen