Harmadik Lelki Ábécéskönyv 7.

3.Vak, süket és néma legyél, és mindig szelíd.

Ciego y sordo y mudo deves ser, y manso siempre.
Nem tudjuk megismerni Istent úgy, ahogy van

 
Aki felfelé halad a szemlélődés hegyén: inkább őt mozgatják, mintsem ő mozgatna; inkább hatást szenved, mintsem ő hatna. Semmi haszna sem lesz abból a tudásból és megértésből, ami a lélek szeme a dolgok látására. A magas szintű szemlélődés az istenségre irányul, és ez nem ismerhető meg sem érzékszerveink által, sem a lélek lelki érzékszerveivel, mert míg a lélek a halandó testtel van összekapcsolódva, minden tudásnak, amit kap, először a testi érzékszerveken kell áthaladnia. Mivel Urunk, Istenünk tiszta szellem, ezért nem ismerhető meg a lélek lelki érzékszerveivel, amíg a lélek a test rabja, és a test és szellem közti kapocs arra kényszeríti, hogy mindent a test révén ismerjen meg. Ez a nyomorúságos, testhez kapcsolódó lélek a szemlélődésben nem dolgozik olyan szabadon, mintha már felszabadult volna, ahogy ezt látjuk Illés jelenetében is, aki felment az Isten hegyére, ami a szemlélődés, és ott befödte arcát a köpenyével, hogy ne lássa Istent, aki leereszkedett a csúcsra, hogy megvigasztalja . A szent próféta jól tudta, hogy testi szemeivel nem láthatja a láthatatlan Istent, és ezért vakká akarta tenni magát, amikor köpenyével befödte arcát, bemutatva, hogy az ő világossága és megértése nem emelkedhet magasabbra, mint Isten Emberségének köpenye. Megváltó Krisztusunk mondta: Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet. Bár a lélekben van ősi tudás Istenről, a bűn miatt azonban ez elásva rejtőzik. Amikor ugyanis ősszüleink kinyitották a szemüket, elveszítették az áldott vakságot, amit a bűn előtt élveztek, és leírhatatlanul magas fokban birtokoltak. Helyébe jött a mi nyomorúságos vizsgálódásunk az ember dolgai körül. A Prédikátor kommentárja nyomorúságosnak nevezi, nem azért, mert maga a gyakorlat bűnös, hanem mert a hatásai azok, mivel akadályozza az imádságot és Isten fennkölt, lelki dolgainak szemlélését. Isten szemlélésének vágya olyan silány, olyan lanyha és élettelen lesz a lélekben, hogy Urunknak kell ráfújnia a szív titkos parazsára a kegyelem leheletével, mert e külön kegyelem nélkül nem jutunk többre, mint hogy saját vakságunkat felismerjük. Isten úgy rendelte, hogy akik a templomon kívül állnak, azok halálbüntetés terhe mellett ne lássák a szövetség ládáját, és szigorúan végrehajtotta ezt a rendeletet, amikor a bétsamiták kibontva látták azt.  Jobb lett volna nekik, ha inkább vakok, mint hogy látják a ládát, mert látván meghaltak. Isten azért rendelt ilyen szigorú büntetést, hogy elítélje azok tévedését, akik azzal az igénnyel léptek föl, hogy ismerik Isten lényegét, és ebben a halandó életben színről-színre látják őt, a teremtmények tükrének közbejötte nélkül, melyekben ragyog. Az Úr adja meg, hogy ma se merészelje senki ezt állítani! Zabolázzák meg beszédüket a jámbor, de tudatlan emberek, és ha egy kis fényhez jutottak Istentől, ne tulajdonítsanak jelentőséget kinyilatkoztatásaiknak, és ne szaladjanak rögtön fűhöz-fához, Istenről beszélve, de többet, mint kellene. Mindeközben inkább azon vannak, hogy csodálják őket, és nem hogy tanítsanak másokat. Amit a szemlélődéseikről mondanak, azt jobban is ki lehetne fejezni, ha pedig nem tudják, hogyan kell azt értelmezni, akkor inkább maradjanak csöndben és ne mondjanak semmit, hiszen a lelki dolgok nyelvezete láthatóan nem az övék. Ami a szemlélődést illeti, utánozd inkább a vakot, ahogy másokkal bánik: vagyis, ne verd nagydobra, és akkor sok mindent élvezhetsz majd, amit nem lehet megmagyarázni. Isten egyik ajándéka a kegyelem, és ismét másik ajándéka az, ha valaki képes meg is érteni az előbbit. Ha csak az első ajándék jutott ki neked, nyugodj meg és élvezd azt, ha pedig mindkettő, akkor mérsékeld beszédedet, mert egy nem jó szellemtől eredő indíttatás kimondathat veled olyat, amit később, amikor már jobban átgondoltad, mélyen megbánsz. Jobb azért bánkódni, hogy csöndben maradtál, mint azért, hogy szóltál, mert az elsőre még van orvosság, de a másodikra nincs. (II. fejezet)