2016. január 16., szombat

Harmadik Lelki Ábécéskönyv 5.



2.Buzgó hálaadás kísérje minden munkádat
(Bendiciones muy fervientes frecuenta en todas tus obras.)
A megígért ajándék előíze
 
Végül az utolsó jótétemény, ami miatt hálát kell adnunk az Úrnak, ez a mennyei dicsőség ígérete. Ha Izrael gyermekei dicsekedtek Isten ígéretével, ami egy földre vonatkozott, az ígéret földjére, és még azelőtt hálát adtak neki érte, mielőtt az az övék lett volna, hát akkor mennyivel szerencsésebbnek kell tartania magát minden kereszténynek, akinek Isten nem földet, hanem mennyet ígért. A mennyek országának ígérete volt az az egyetlen dolog, amit az Isten Fia minden másnál inkább hirdetett, amíg e földön járt, és az evangéliumnak szinte minden lapján találunk szakaszokat, amelyek minden kereszténynek megígérik az Isten Országát. Azzal zárom, amelyben Megváltónk így szól követőihez: "Keressétek először is az Isten Országát és annak igazságosságát, és a világon minden egyéb megadatik majd nektek"Amit megígértek neked, ahhoz ragaszkodnod kell. Az Úr üzenete nehéznek tűnt fel követői előtt, meghaladta képességüket, mert a maga erejéből, a maga érdeméért, bármilyen hatalmas legyen is az, nem érdemli meg az ilyen fönséges jutalmat, mint a mennyek országa. Urunk úgy válaszolt meg nekik, hogy a szívükhöz beszélt, megerősítette, amit mondott, és megmutatta, hogy lehetséges az: "Ne félj, kisded nyáj, mert úgy tetszett az Atyának és nekem és a Szentléleknek, hogy nektek adja az országot" . Ezzel a néhány szóval megerősítette ígéretét, és levette szívünkről a kételyt, ami kicsinységünkből fakadt, és kinyilvánította, hogy Isten annyira nagylelkű, hogy az érdemek előzetes vizsgálata nélkül ad jótéteményeket. Szent János azt mondja, hogy az igazakat követni fogják a tetteik, Isten nagylelkű irgalma pedig előttük megy majd, jótetteik pedig utánuk, őket kísérve, mint a tettek feltétele vagy körülménye, és nem, mint fő lényege vagy teljes oka. Ahogy a zsoltáros is emlékeztet minket, mikor erről a titokról elmélkedik, egyetlen nemzedéknek sem szabad elmulasztania, hogy hálát adjon ezért a boldog ígéretért és áldania kell az Urat: "Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át. Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben." Ne lepődj meg azon, hogy azt kérem tőled: még az előtt mondjál köszönetet az Úrnak, hogy az ígéret beteljesült volna, mert ennek feltétele nem őbenne van, hanem azon múlik, hogy mi végigfutjuk-e a pályát? Ahogy más valaki mondta: "Az én véremet nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam." Aki ezeket mondta, éppen az előtt állt, hogy az ígért kincset átvegye, és bár az még nem volt az övé, mégis hálát adott az Úrnak, akinek úgy tetszett, hogy áldozatot mutassunk be a már befogadott áldásokért, és ezért elrendelte, hogy hálaáldozatot mutassunk be neki azért, amit még remélünk, hogy majd befogadhatunk. Az ezért a hetedik jótéteményért szóló hálaadás és az itt leírt ígéret általánosnak mondható, mert minden keresztény élvezheti. Istennek azonban külön eljárása van arra nézve, hogy barátainak megígérje országát, és bár ez alapjában nem különbözik az elsőtől, mégis eltér tőle annyiban, hogy itt megengedik nekünk, hogy meg is ízleljük azt, amit megígértek nekünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése