Ferenc pápa: Nincsen szent múlt nélkül, sem bűnös jövő nélkül
Isten nem áll meg a látszatnál, Ő a szívbe lát – hangsúlyozta Ferenc pápa január 19-én, kedden reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A napi
liturgia Sámuel első könyvéből a fiatal Dávid Izrael királyává való
kiválasztását beszéli el (vö. 1Sám 16,1–13). A pápa kiemelte, hogy a szentek
életében vannak kísértések és bűnök, amint azt éppen Dávid élete is bizonyítja,
de soha nem szabad saját ügyünk megnyerésére használnunk Istent. Az Úr elveti
Sault, mert szíve bezárkózott, nem engedelmeskedett neki, és ezért új királyt
választ. Szempontjai távol állnak az emberi választás kritériumaitól, mert
Dávid Jessze legkisebb gyermeke volt, még fiatal fiú. Az Úr azonban megérteti
Sámuel prófétával, hogy számára nem számít a látszat, az Úr a szívével lát. Mi
sokszor a látszat rabjai vagyunk, a felszínes dolgok rabjai, és hagyjuk, hogy
magával sodorjon az „úgy tűnik nekem…” szemlélet.
De az
Úr tudja az igazságot. Ilyen ez a történet. Jessze elé vezeti hét fiát, de az
Úr egyiket sem választja, mind továbbküldi őket. Sámuel kissé gondban van, és
azt kérdi az Atyától: „Őt sem választottad?” Mire az Úr: „Itt volt valamennyi
fiad?” Jessze így felelt: „Hátra van még a legkisebbik, amelyik nem számít, aki
a juhokat legelteti.” Az emberek szemében ez a fiú nem számított –
emlékeztetett a Szentatya.
Az Úr
mégis őt választotta, és megparancsolta Sámuelnek, hogy kenje fel őt. Az Úr
Lelke pedig Dávidra szállott, és attól a naptól fogva egész életében az Úr
felkentje lett, az Úr kiválasztottja. Az Úr tehát szentté tette? – kérdezte a
pápa, majd így válaszolt: Nem. Dávid király szent, ez igaz, de egy hosszú élet
után lett azzá, amelyből nem hiányoztak a bűnök sem. Szent és bűnös. Egy
olyan ember, aki egyesíteni tudta az országot, előre tudta vinni Izrael népét.
De
neki is megvoltak a maga kísértései, bűnei: gyilkos is volt. Azért, hogy
elfedje saját paráznaságát, házasságtörését, gyilkosságra adott parancsot –
mutatott rá Ferenc pápa. – Ő! Szent Dávid király ölt? Ezt kérdezhetjük. De
amikor Isten elküldte Nátán prófétát, hogy megmutassa a királynak ezt a
valóságot, mert ő nem vette észre annak szörnyűségét, amit megparancsolt,
beismerte, hogy bűnt követett el, és bocsánatot kért. Így tehát előrehaladt
élete. Testében szenvedett gyermeke árulása miatt, de soha nem használta fel
Istent saját ügye megnyerésére. Amikor Dávidnak el kellett menekülnie
Jeruzsálemből, visszaküldte a frigyládát, és kijelentette, hogy nem fogja az
Urat saját védelmére fölhasználni. Amikor pedig sértegették, Dávid ezt gondolta
szívében: „Megérdemlem.”
Aztán
ott van a nagylelkűség – folytatta a pápa. – Dávid megölhette volna Sault, de
nem tette. Itt van a szent király, aki nagy bűnös, de megbánta bűnét. Engem
megindít ennek az embernek az élete. Saját életünkre emlékeztet minket. Az Úr
mindannyiunkat kiválasztott a keresztségben, hogy az ő népe legyünk, hogy
szentek legyünk. Mindannyiunkat felszentelt az Úr az életszentségnek ezen az
útján.
Dávidnak,
ennek a gyermeknek, vagyis ifjúnak az életét olvasva, aki annyi jót és kevésbé
jót cselekedett, eszembe jut a keresztény zarándokút, amelyre az Úr hív minket.
Eszembe jut, hogy nincsen szent ember múlt nélkül, és éppúgy nincsen bűnös
ember jövő nélkül – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése