Ferenc pápa: Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó!
Az irgalmasság szentévében minden hónap egy-egy szombatján is tart általános kihallgatást a Szentatya. Első alkalommal, január 30-án az irgalom és a küldetés közötti kapcsolatról elmélkedett. Minél jobban befogadjuk az irgalmat, Krisztus örömét, annál erősebb bennünk a vágy, hogy megosszuk másokkal.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Napról
napra megéljük az irgalmasság szentévének lényegét. Irgalmával az Úr vezeti
lépteinket, amikor áthaladunk a szent kapun, elénk jön, hogy mindig velünk
maradjon, hiányosságaink és ellentmondásosságaink ellenére. Ne fáradjunk bele
soha annak érzésébe, hogy rászorulunk az ő bocsánatára, mert amikor gyengék
vagyunk, az ő közelsége megerősít minket, és lehetővé teszi, hogy nagyobb
örömmel éljük meg hitünket.
Ma
arra szeretnék rámutatni, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz az irgalmasság
és a küldetés. Ahogyan Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta: „Az egyház
akkor él hitelesen, amikor megvallja és hirdeti az irgalmat, az embereket pedig
az irgalom forrásaihoz vezeti” (Dives in misericordia, 13 [a magyar
kiadásban: 77]). Keresztényként az a kötelességünk, hogy az evangélium
misszionáriusai legyünk. Amikor jó hírt kapunk, vagy amikor szép élményben van
részünk, ösztönösen szükségét érezzük, hogy másokkal is megosszuk. Érezzük
bensőnkben, hogy nem tarthatjuk magunkban a kapott örömet, és szeretnénk
továbbadni. Oly nagy a bennünk keltett öröm, hogy arra indít, hogy másokkal is
közöljük.
Ugyanennek
kellene történnie, amikor az Úrral, az ő örömével, irgalmával találkozunk:
továbbadni az ő irgalmát! Sőt, éppen az az öröm a konkrét jele annak, hogy
valóban találkoztunk Jézussal, amelyet igyekszünk másoknak továbbadni. És ez
nem térítést jelent! Egyszerűen megajándékozom a másikat: „odaadom neked, ami
örömmel tölt el engem.” Ha olvassuk az evangéliumot, láthatjuk, hogy ez volt az
első tanítványok tapasztalata: a Jézussal való első találkozást követően András
azonnal elment Péterhez, hogy elmondja neki (vö. Jn 1,40–42), és ugyanezt tette
Fülöp is Natánaellel (vö. Jn 1,45–46). Jézussal találkozni azt jelenti, hogy
találkozunk az ő szeretetével. Ez a szeretet átalakít minket, és képessé tesz
arra, hogy továbbadjuk másoknak a belőle merített erőt.
Valamiképpen
azt mondhatjuk, hogy keresztségünk napjától kezdve mindannyian kaptunk egy új
nevet, túl azon, amelyet anyukánk és apukánk ad nekünk. Ez a név pedig az, hogy
„Khrisztoforosz”, mindnyájan Khrisztoforoszok vagyunk! Mit jelent ez a név?
Krisztus-hordozó! A magatartásunkat fejezi ki: hordozzuk, elvisszük másoknak
Krisztus örömét, Krisztus irgalmát. Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis
Krisztus-hordozó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése