2016. január 1., péntek

Ferenc pápa: A mennyei Atya szerelmes az emberbe, de nem használ varázspálcát!



Ferenc pápa: A mennyei Atya szerelmes az emberbe, de nem használ varázspálcát!


Újév napján a szokásos déli Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa annak felfedezésére buzdította a híveket, hogy az Úr arca szüntelenül felettünk van, reánk tekint, ő átalakítja életünket, és arra indít, hogy észrevegyük felebarátaink szükségét. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot és boldog új évet kívánok!

Újévkor szép dolog köszönteni egymást. Ismét azt kívánjuk egymásnak, hogy az, ami ránk vár, egy kicsit jobb legyen. Végeredményben ez annak a reménynek a jele, amely lelkesít minket, és arra hív, hogy higgyünk az életben. Tudjuk azonban, hogy az új év nem változtat meg mindent, és hogy az eddigi problémák holnap is meglesznek. Ezért egy olyan reális reményre támaszkodó köszöntéssel szeretnék hozzátok fordulni, amelyet a mai liturgiából kölcsönzök.
Azokról a szavakról van szó, amelyekkel maga az Úr kéri, hogy áldasson meg az ő népe: „Az Úr ragyogtassa fel arcát feletted […]. Az Úr fordítsa feléd arcát” (Szám 6,25–26). Én is ezt kívánom nektek: hogy az Úr tekintsen rátok, és hogy tudjatok örülni annak tudatában, hogy az ő irgalmas, a napnál is ragyogóbb arca mindennap fölöttetek ragyog, és nem ismer alkonyt! Isten arcának felfedezése megújítja életünket! Mert ő olyan Atya, aki szerelmes az emberbe, aki nem fárad bele abba, hogy mindig újrakezdjen velünk mindent, hogy megújítson minket. De nem ígér mágikus változásokat, nem használ varázspálcát. A valóságot belülről szereti megváltoztatni, türelemmel és szeretettel. Tapintatosan szeretne belépni életünkbe, miként az eső a földbe, hogy az termést hozzon. Mindig vár, és gyengéden néz minket. Ébredéskor mindennap elmondhatjuk: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.”
A Szentírásban található áldás így folytatódik: „[Az Úr] adjon neked békét” (Szám 6,26). Ma tartjuk a béke világnapját, melynek témája: „Győzd le a közömbösséget és szerezd meg a békét!” A békét, melynek magvait az Atyaisten el akarja vetni a világba, nekünk kell gondozni. Sőt, meg is kell „szerezni”. Ez valódi harcot, lelki küzdelmet jelent, melynek helye a szívünkben van. Mert a békének nemcsak a háború az ellensége, hanem a közömbösség is, mely arra késztet, hogy csak magunkra gondoljunk, gátakat emel, gyanakvást kelt, félelmet szül és elzárkózáshoz vezet. Ezek mind a béke ellenségei. Tömérdek információ áll rendelkezésünkre, hála Istennek, de időnként annyira elborítanak bennünket a hírek, hogy nem veszünk tudomást a valóságról, arról a testvérünkről, arról a nővérünkről, akinek ránk van szüksége. Kezdjük el megnyitni szívünket, ébresszük fel figyelmünket felebarátainkra. Ez az útja a béke megszerzésének.
Segítsen ebben minket a béke királynője, Isten anyja, akinek ma az ünnepét üljük. A mai evangélium azt mondja Máriáról, hogy „megőrizte ezeket, és elgondolkodott rajtuk szívében” (Lk 2,19). Mikről van szó? Nyilvánvalóan a Jézus születése miatti örömről, de azokról a nehézségekről is, amelyekkel szembe találta magát: jászolba kellett fektetnie fiát, mert „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7), és a jövő nagyon bizonytalannak tűnt. A remények és az aggodalmak, a hála és a problémák: mindaz, mi előfordult az életben, Mária szívében imává, Istennel folytatott párbeszéddé vált. Ez Isten anyjának a titka. És ő velünk is így viselkedik: őrzi örömeinket, és kibogozza életünk csomóit azáltal, hogy az Úrhoz viszi őket.
Bízzuk anyánkra, Máriára az új esztendőt, hogy növekedjen a béke és az irgalmasság!

A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim!
Szeretnék köszönetet mondani az Olasz Köztársaság elnökének jókívánságaiért, melyeket tegnap este, év végi üzenetében kifejezett felém, és szívből viszonzom.
Elismerésemet fejezem ki a számos imaösszejövetelért és programért, amelyeket a világ minden részén a béke mai világnapja alkalmából szerveztek. Gondolok itt a tegnap esti nemzeti felvonulásra Molfettában, melyet az Olasz Püspöki Konferencia, a Karitász, a Pax Christi és az Actio Catholica szervezett. Jó tudni, hogy sokan, főleg fiatalok, ezt a módját választották a szilveszter megünneplésének. Szeretettel köszöntöm a Békét minden földön tüntetés résztvevőit, melyet Rómában és sok országban a Szent Egyed közösség szervezett. Kedves barátaim, bátorítalak titeket, hogy folytassátok a kiengesztelődés és az egyetértés érdekében kifejtett erőfeszítéseiteket! Köszöntöm a Családi Szeretet Mozgalom családjait, akik éjszaka a Szent Péter téren virrasztottak, imádkoztak a békéért és a családon belüli egységért az egész világon. Köszönöm mindnyájatoknak ezeket a szép kezdeményezéseket és imáitokat!
Szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves jelenlévő zarándokok! Külön gondolok a „Csillagénekesekre” (Sternsinger), azokra a gyerekekre, akik Németországban és Ausztriában elviszik a házakba Jézus áldását, és adományokat gyűjtenek szegény kortársaik számára. Köszöntöm a Fraterna Domus barátait és önkénteseit, a stezzanói oratóriumot, valamint a tarantói híveket.
Mindenkinek békés évet kívánok, az irgalomban gazdag Úr kegyelmében, és Máriának, Isten szent anyjának anyai közbejárásával.
Ne felejtsétek el reggel, amikor felébredtek, hogy emlékezzetek az Úr áldásának említett részletére: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.” Mondjuk közösen mindnyájan: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.” Még egyszer: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.”
Boldog új évet! Finom ebédet! És kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése