Ferenc pápa: A mennyei Atya szerelmes az emberbe, de nem használ varázspálcát!
Újév napján a szokásos déli Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa annak felfedezésére buzdította a híveket, hogy az Úr arca szüntelenül felettünk van, reánk tekint, ő átalakítja életünket, és arra indít, hogy észrevegyük felebarátaink szükségét. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot és boldog új évet kívánok!
Újévkor
szép dolog köszönteni egymást. Ismét azt kívánjuk egymásnak, hogy az, ami ránk
vár, egy kicsit jobb legyen. Végeredményben ez annak a reménynek a jele, amely
lelkesít minket, és arra hív, hogy higgyünk az életben. Tudjuk azonban, hogy az
új év nem változtat meg mindent, és hogy az eddigi problémák holnap is
meglesznek. Ezért egy olyan reális reményre támaszkodó köszöntéssel szeretnék
hozzátok fordulni, amelyet a mai liturgiából kölcsönzök.
Azokról
a szavakról van szó, amelyekkel maga az Úr kéri, hogy áldasson meg az ő népe:
„Az Úr ragyogtassa fel arcát feletted […]. Az Úr fordítsa feléd arcát” (Szám
6,25–26). Én is ezt kívánom nektek: hogy az Úr tekintsen rátok, és hogy tudjatok
örülni annak tudatában, hogy az ő irgalmas, a napnál is ragyogóbb arca
mindennap fölöttetek ragyog, és nem ismer alkonyt! Isten arcának felfedezése
megújítja életünket! Mert ő olyan Atya, aki szerelmes az emberbe, aki nem fárad
bele abba, hogy mindig újrakezdjen velünk mindent, hogy megújítson minket. De
nem ígér mágikus változásokat, nem használ varázspálcát. A valóságot belülről
szereti megváltoztatni, türelemmel és szeretettel. Tapintatosan szeretne
belépni életünkbe, miként az eső a földbe, hogy az termést hozzon. Mindig vár,
és gyengéden néz minket. Ébredéskor mindennap elmondhatjuk: „Ma az Úr rám
ragyogtatja az ő arcát.”
A
Szentírásban található áldás így folytatódik: „[Az Úr] adjon neked békét” (Szám
6,26). Ma tartjuk a béke világnapját, melynek témája: „Győzd le a közömbösséget
és szerezd meg a békét!” A békét, melynek magvait az Atyaisten el akarja vetni
a világba, nekünk kell gondozni. Sőt, meg is kell „szerezni”. Ez valódi harcot,
lelki küzdelmet jelent, melynek helye a szívünkben van. Mert a békének nemcsak
a háború az ellensége, hanem a közömbösség is, mely arra késztet, hogy csak
magunkra gondoljunk, gátakat emel, gyanakvást kelt, félelmet szül és
elzárkózáshoz vezet. Ezek mind a béke ellenségei. Tömérdek információ áll
rendelkezésünkre, hála Istennek, de időnként annyira elborítanak bennünket a
hírek, hogy nem veszünk tudomást a valóságról, arról a testvérünkről, arról a
nővérünkről, akinek ránk van szüksége. Kezdjük el megnyitni szívünket,
ébresszük fel figyelmünket felebarátainkra. Ez az útja a béke megszerzésének.
Segítsen
ebben minket a béke királynője, Isten anyja, akinek ma az ünnepét üljük. A mai
evangélium azt mondja Máriáról, hogy „megőrizte ezeket, és elgondolkodott
rajtuk szívében” (Lk 2,19). Mikről van szó? Nyilvánvalóan a Jézus születése
miatti örömről, de azokról a nehézségekről is, amelyekkel szembe találta magát:
jászolba kellett fektetnie fiát, mert „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7),
és a jövő nagyon bizonytalannak tűnt. A remények és az aggodalmak, a hála és a
problémák: mindaz, mi előfordult az életben, Mária szívében imává, Istennel
folytatott párbeszéddé vált. Ez Isten anyjának a titka. És ő velünk is így
viselkedik: őrzi örömeinket, és kibogozza életünk csomóit azáltal, hogy az
Úrhoz viszi őket.
Bízzuk
anyánkra, Máriára az új esztendőt, hogy növekedjen a béke és az irgalmasság!
A Szentatya szavai az Angelus után:
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim!
Szeretnék
köszönetet mondani az Olasz Köztársaság elnökének jókívánságaiért, melyeket
tegnap este, év végi üzenetében kifejezett felém, és szívből viszonzom.
Elismerésemet
fejezem ki a számos imaösszejövetelért és programért, amelyeket a világ minden
részén a béke mai világnapja alkalmából szerveztek. Gondolok itt a tegnap esti
nemzeti felvonulásra Molfettában, melyet az Olasz Püspöki Konferencia, a
Karitász, a Pax Christi és az Actio Catholica szervezett. Jó tudni, hogy sokan,
főleg fiatalok, ezt a módját választották a szilveszter megünneplésének.
Szeretettel köszöntöm a Békét minden földön tüntetés résztvevőit,
melyet Rómában és sok országban a Szent Egyed közösség szervezett. Kedves
barátaim, bátorítalak titeket, hogy folytassátok a kiengesztelődés és az
egyetértés érdekében kifejtett erőfeszítéseiteket! Köszöntöm a Családi Szeretet
Mozgalom családjait, akik éjszaka a Szent Péter téren virrasztottak, imádkoztak
a békéért és a családon belüli egységért az egész világon. Köszönöm
mindnyájatoknak ezeket a szép kezdeményezéseket és imáitokat!
Szívből
köszöntelek mindnyájatokat, kedves jelenlévő zarándokok! Külön gondolok a
„Csillagénekesekre” (Sternsinger), azokra a gyerekekre, akik Németországban és
Ausztriában elviszik a házakba Jézus áldását, és adományokat gyűjtenek szegény
kortársaik számára. Köszöntöm a Fraterna Domus barátait és önkénteseit, a
stezzanói oratóriumot, valamint a tarantói híveket.
Mindenkinek
békés évet kívánok, az irgalomban gazdag Úr kegyelmében, és Máriának, Isten
szent anyjának anyai közbejárásával.
Ne
felejtsétek el reggel, amikor felébredtek, hogy emlékezzetek az Úr áldásának
említett részletére: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.” Mondjuk közösen
mindnyájan: „Ma az Úr rám ragyogtatja az ő arcát.” Még egyszer: „Ma az Úr rám
ragyogtatja az ő arcát.”
Boldog
új évet! Finom ebédet! És kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A
viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése