Ferenc pápa megnyitotta a Santa Maria Maggiore bazilika szentkapuját: Aki nem tud megbocsátani, még nem ismerte meg a szeretet teljességét
A
Santa Maria Maggiore nyitott kapujában - AP
Újév
napján pénteken délután öt órakor kezdődött a Santa Maria Maggiore bazilika
szentkapuja megnyitásának a szertartása, melynek során Ferenc pápa feltárta a
kapuk bronzszárnyait és belépett Róma legősibb, ötödik században épült Mária
templomába.
Mária
az Isten Anyja és az Egyház Anyja
A
bazilika előcsarnokának baloldali kapuját, az új Porta Santa-t II. János Pál
pápa avatta fel 2001. december 8-án. A kapu baloldali szárnyán Szűz Mária mutat
jobbjával a másik szárnyon ábrázolt Fiára, aki testén a megváltás sebhelyeivel
a sírból kél fel. Középütt fenn a lengyel pápa címere látható, balról fent a
Mater Dei, Isten Anyja felirat az Angyali üdvözlettel, alul pedig a 431-ben
tartott efezusi zsinat püspöki gyülekezetét formálták meg, amint ünnepélyesen
döntenek a Theotokosz, Istenszülő név kötelező használata mellet. Jobbra
párhuzamosan a II. Vatikáni Zsinat püspöki kollégiuma látható, amint a
Szűzanyát a Lumen Gentium dokumentum nyolcadik fejezetében a Mater Ecclesiae
címmel illetik, mely felirat fölött az első Pünkösd lélekáradása látható.
Az
Isten Anyja ünnepén bemutatott szentmise során Ferenc pápa ezúttal egy ősi
gregorián ének szövegét alapul véve Máriáról, mint az irgalmasság anyjáról
elmélkedett.
Mária
az irgalmasság Anyja
„Salve,
Mater misericordiae! – ezzel a köszöntéssel fordulunk a Szűzanyához, az Isten
Anyjának ajánlott római bazilikában” – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ez egy ősi
himnusz eleje, melyet a szentmise végén éneklünk majd el: „Üdvözlégy,
irgalmasság Anyja, Isten Anyja és a megbocsátás Anyja, a reménység Anyja és a
kegyelem Anyja”. Ez a néhány sor nemzedékek hitét tartalmazza, akik a Szent
Szűz képére szegezték a tekintetüket, hogy tőle kérjenek közbenjárást
és vigasztalást. Soha nem alkalmasabb, mint éppen napjainkban, hogy Szűz
Máriához úgy fohászkodjunk, mint az irgalmasság Anyjához. A most
megnyitott kapu ugyanis az irgalmasság Kapuja. Bárki is lépje át a küszöbét,
arra hivatott, hogy az Atya irgalmas szeretetébe merüljön, bizalommal eltelve
és félelem nélkül. Ebből a bazilikából azzal a bizonyossággal indulhat tovább,
hogy Mária az útitársa lesz. Ő az irgalmasság Anyja, mert ő szülte a méhében
magának az isteni irgalmasságnak az Arcát, az Emmanuel Jézust, akit a népek
vártak és aki a Béke Fejedelme, aki az üdvösségünkért emberré lett és aki nekünk
adta az ő Anyját, aki velünk együtt zarándoktársunk lesz és soha nem hagy el
bennünket az utunkon, főként a bizonytalanság és a fájdalom pillanataiban.
Aki
nem tud megbocsátani, még nem ismerte meg a szeretet teljességét
Mária
annak az Istennek az Anyja, aki megbocsát, aki megbocsátást ad, és ezért
nevezhetjük őt a megbocsátás Anyjának. Ez a szó, „megbocsátás”, mely oly
érthetetlen a mai mentalitás számára, ellenben azt a jövőt jelöli, mely a
keresztény hit eredeti sajátja. Aki nem tud megbocsátani, még nem ismerte meg a
szeretet teljességét. Csak az, aki igazán tud szeretni, jut el a megbocsátásig,
elfeledve a kapott sértést. A kereszt tövében Mária látja a Fiát, és felajánlja
saját magát, ezáltal tanúsítva, hogy mit is jelent úgy szeretni, ahogy az Isten
szeret. Ekkor hallja Jézus azon szavait, melyek valószínűleg abból születnek,
amit ő maga tanított neki, gyermekkora óta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják, mit tesznek (Lk 23,34). Ebben a pillanatban válik Mária mindnyájunk
számára a megbocsátás Anyjává. Ő maga, Jézus példája nyomán és az ő
kegyelmével, lett képessé arra, hogy megbocsásson azoknak, akik megölték az ő
ártatlan Fiát.
Mária,
a megbocsátás Anyja tanítja, hogy a megváltás nem ismer határokat
Mária
számunkra annak az ikonja, ahogyan az egyháznak megbocsátást kell nyújtania
azoknak, akik hozzá fohászkodnak. A megbocsátás Anyja megtanítja az Egyháznak,
hogy a Golgotán szerzett megváltás nem ismer határokat. Nem tudja megállítani a
törvény az okoskodásaival, sem pedig ennek a világnak a bölcsessége. Az egyház
megbocsátásának ugyanazt a mértéket kell viselnie, amit Jézus a kereszten és
amit Mária a kereszt lábánál hordozott. Ebben nincs alternatíva. Ezért is tette
a Szentlélek az apostolokat a megbocsátás eszközeivé, hogy amit Jézus a halálával
megszerzett, ahhoz az emberek minden helyen és minden időben hozzáférhessenek
(vö Jn 20,19-23).
Mária
a remény, a kegyelem és a szent örvendezés Anyja
Ugyanakkor
az ősi ének azt is elmondja Máriáról, hogy Ő a „reménység Anyja és a kegyelem
Anyja és a szent örvendezés Anyja”. És ez a három, a remény, a kegyelem és a
szent örvendezés, egymásnak a leánytestvérei, melyek Krisztus adományai, sőt
hasonlóképpen az ő nevei, melyek hogy úgy mondjuk, a testébe íródtak bele.
Mária ajándék, amelyet nekünk ad, Jézus Krisztust nyújtva nekünk, a megbocsátás
ajándéka, mely megújítja az életet és ami lehetővé teszi, hogy betöltsük ismét
az Isten akaratát és ami az életnek igazi boldogságot ad. Ez a kegyelem,
megnyitja a szívet, hogy a jövőbe tekintsünk annak az örömével, aki remél. Ez a
tanítás is a zsoltárból ered: „Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem
újra az erős lelkületet! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a
készséges lelkületben!” (Zsolt 51,12.14).
A
megbocsátás az igazi ellenszere a szomorúságnak
A
megbocsátás adománya az igazi ellenszere a szomorúságnak, amit a harag és a
bosszú okoz. A megbocsátás megnyit az örömre és a lelki derűre, mert
megszabadítja a lelket a halál gondolataitól, amíg a harag és a bosszú
felajzzák az értelmet és meggyötrik a szívet, elvéve annak nyugalmát és
békéjét. Rút egy dolog a harag és a bosszú!
Kiáltsuk
együtt mi is Efezus népével: Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent
Anyja!
Lépjünk át tehát az irgalmasság kapuján Szűz Mária, az Isten Anyja
társaságának a biztonságában, aki közbenjár értünk. Engedjük, hogy elkísérjen
bennünket a Fiával való találkozás szépségének a felfedezésében! Nyissuk meg a
szívünket a megbocsátás örömére, tudatában annak a bizalommal teli reménynek,
melyet nekünk szereztek, hogy a hétköznapi életünk az Isten szeretetének
alázatos eszközévé váljon. És a gyermekek szeretetével kiáltsuk Efezus népének
ugyanazon szavaival a történelmi zsinat idejéből: „Isten Szent Anyja!”. Végül
arra kérte a pápa a híveket, hogy hangosan és erősen, háromszor kiáltsák
együtt: „Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! – és így
fejezte be homíliáját Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore bazilika szentkapuja
megnyitásának a szertartása alkalmából bemutatott szentmisén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése