Ferenc pápa: Jézus nem bíró, nem is parancsnok, hanem testvérünk és jegyesünk!
A január 17-i úrangyala imádság előtt a szentatya a kánai menyegző csodajele kapcsán annak végiggondolására kérte a híveket, kicsoda Jézus számukra, evangéliumi-e a Jézus-képük. Az Angelus után külön köszöntötte a jelenlévő migránsokat és menekülteket. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
vasárnap evangéliuma azt a csodás eseményt mutatja be, amely egy galileai
faluban, Kánában történt egy lakodalmon, amelyen Mária, Jézus és az ő
tanítványai is részt vettek (vö. Jn 2,1–11). Az anya szól a fiának, hogy
fogytán a bor, Jézus pedig, bár azt válaszolja, hogy még nem jött el az ő
órája, enged anyja unszolásának, és az ünnep legjobb borát adja a házaspárnak.
Az evangélista kiemeli, hogy „ez volt a Jézus által végbevitt csodajelek
kezdete; megmutatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne” (Jn 2,11).
A
csodák tehát rendkívüli jelek, amelyek az örömhír hirdetését kísérik, és az a
céljuk, hogy felébresszék és megerősítsék a Jézusba vetett hitet. A Kánában
végbevitt csodában azt láthatjuk, hogy Jézus jó szándékkal fordul a
házaspárhoz, Istennek a házasságra adott áldását fedezhetjük fel benne. Vagyis
a férfi és nő egymás iránti szeretete helyes út az evangélium megélésére,
vagyis arra, hogy örömmel haladjanak az életszentség útján.
A
kánai csoda azonban nemcsak a házasokra vonatkozik. Minden ember meghívást
kapott arra, hogy találkozzon az Úrral életében. A keresztény hit ajándék,
amelyet a keresztséggel kapunk, és amely lehetővé teszi, hogy találkozzunk
Istennel. A hit örömteli és fájdalmas, fényes és sötét időszakokon megy
keresztül, mint minden szeretettapasztalat. A kánai menyegzőről szóló
elbeszélés annak felfedezésére hív minket, hogy Jézus nem egy bíró, aki alig
várja, hogy elítélhesse bűneinket, és nem is parancsnok, aki elvárja, hogy
vakon kövessük rendelkezéseit, hanem az emberiség megváltójának mutatkozik,
testvérnek, bátyunknak, az Atya Fiának: ő az, aki választ ad az örömre
irányuló, mindannyiunk szívében jelen lévő várakozásokra és ígéretekre.
Feltehetjük
magunknak a kérdést: tényleg így ismerem én az Urat? Közel érzem magamhoz, az
életemhez? Válaszolok-e neki annak a jegyesi szeretetnek a hullámhosszán,
amelyet ő nap mint nap tanúsít irántam és minden ember iránt? Észre kell
vennünk, hogy Jézus keres minket, és arra hív, hogy készítsünk helyet neki
szívünkben! Vele járjuk a hit útját, és ezen az úton nem vagyunk magunkra
hagyva, hiszen ajándékba kaptuk Krisztus vérét. A nagy kőkorsók, melyeket Jézus
megtöltet vízzel, hogy azt borrá változtassa (Jn 2,7), a régiből az új
szövetségbe való átmenet jele: a rituális tisztálkodásra használt víz helyett
Jézus vérét kaptuk, mely a szentmisén szentségi módon, Jézus kínszenvedésekor a
kereszten pedig véresen ontatik ki. A húsvéti misztériumból fakadó szentségek
belénk öntik a természetfeletti erőt, és megízleltetik velünk Isten végtelen
irgalmasságát.
Szűz
Mária, az Úr szavain és tettein való elmélkedés példaképe, segítsen minket
felfedezni az eucharisztia és a többi szentség szépségét és gazdagságát, hiszen
a szentségek jelenvalóvá teszik Isten hűséges szeretetét irántunk. Ily módon
mind jobban beleszeretünk az Úr Jézusba, jegyesünkbe, örömteli hitünk égő
lámpásával megyünk elébe, és így tanúivá válunk a világban.
A szentatya szavai az Angelus után:
A szentatya szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim!
Ma van
az elvándorlók és menekültek világnapja, melyet az irgalmasság szentévében az
elvándorlók jubileumaként is ünneplünk. Ezért most öröm tölt el, hogy nagy
szeretettel köszönthetem a jelenlévő etnikai csoportokat, mindnyájatokat, akik
Olaszország különböző térségeiből, de főképp Lazióból érkeztetek. Kedves
migránsok és menekültek, mindnyájatoknak megvan a maga élettörténete,
kultúrája, nagy értékei, de sajnos nem ritka, hogy megtapasztaltátok a nyomort,
az elnyomást és a félelmet is. Az, hogy most itt vagytok a téren, az Istenben
való reménység jele. Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt és az
életörömet, melyek az isteni irgalom megtapasztalásáról fakadnak, azoknak az
emberek is köszönhetően, akik befogadnak és segítenek titeket.
A
szent kapun való áthaladás és a hamarosan kezdődő szentmisétek töltse el
szíveteket békével! Szeretnék köszönetet mondani – és ti is csatlakozzatok
hozzám – az Opera nevű börtön fogvatartottjainak az általuk készített
ostyákért, amelyeket ezen a szentmisén használni fogtok. Köszöntsük őket innen
egy nagy tapssal, közösen!
Szeretettel
köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok!
Külön köszöntöm a szarajevói Napredak kulturális társaságot, a badajozi és a
Palma de Mallorca-i spanyol diákokat, valamint a Bologna mellőli Osteria
Grandéból érkezett fiatalokat.
Most
arra kérlek titeket, imádkozzunk Istenhez azoknak a terrorcselekményeknek az
áldozataiért, amelyek ezekben a napokban Indonéziában és Burkina Fasóban
történtek. Az Úr fogadja be őket otthonába, és támogassa a nemzetközi
közösségnek a béke építése érdekében tett erőfeszítéseit. Forduljunk Szűz
Máriához: Üdvöz légy, Mária…
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat és finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése