Ferenc pápa: Bárcsak éreznénk, mekkora éhség van az evangéliumra a világban!

Január 24-én a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt a Szentatya az evangelizálás fontosságáról szólt. Elsősorban a társadalom kisemmizettjeinek kell hirdetnünk az örömhírt. Azt kérte: kérdezzük meg magunktól, evangelizátorok vagyunk-e. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Lukács evangélista a mai evangéliumban, mielőtt bemutatja Jézus programbeszédét Názáretben, összefoglalja röviden evangéliumhirdető tevékenységét. A Szentlélek erejében végzi ezt a tevékenységet: szava eredeti, mert feltárja az Írások értelmét; szavának tekintélye van, mert még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, azok pedig engedelmeskednek neki (vö. Mk 1,27). Jézus különbözik kora tanítóitól: például nem nyitott iskolát a törvény tanulmányozására, hanem vándorként prédikál, és mindenhol tanít: a zsinagógákban, az utcákon, a házakban. Állandóan úton van! Jézus Keresztelő Jánostól is különbözik, aki Isten küszöbönálló ítéletét hirdeti, Jézus viszont az Atya megbocsátását.

Most pedig képzeletben mi is lépjünk be a názáreti zsinagógába, abban a faluban, ahol Jézus felnőtt és harmincéves koráig élt. Az, ami ott történik, fontos esemény, mely bemutatja Jézus küldetését. Feláll, hogy felolvasson a Szentírásból. Kinyitja Izajás próféta könyvtekercsét, és felolvassa a szakaszt, amelyben ez áll: „Az Úr Lelke van rajtam, felkent engem, hogy elvigyem az örömhírt a szegényeknek” (Lk 4,18). Miután az ott lévők egy darabig csendben várakoztak, mindenki ámulatára így szólt: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” (Lk 4,21). Elvinni az örömhírt a szegényeknek: ez Jézus küldetése, ezt ő maga mondja; de ez a küldetése az egyháznak is, és minden megkeresztelt embernek az egyházban. Kereszténynek lenni és misszionáriusnak lenni ugyanazt jelenti! Hirdetni az evangéliumot a szavunkkal, és azt megelőzően az életünkkel – ez a fő feladata a keresztény közösségnek és a közösség minden tagjának. Jézus az örömhírt mindenkinek szánja, senkit sem zár ki belőle, de előnyben részesíti a szenvedőket, a betegeket, a társadalom kisemmizettjeit.

Tegyük fel a kérdést magunknak: mit jelent evangéliumot hirdetni a szegényeknek? Elsődlegesen azt jelenti, hogy közeledünk feléjük, örömmel szolgáljuk őket, felszabadítjuk őket az elnyomásból, s mindezt Krisztus nevében és Krisztus Lelkével, mert Jézus Krisztus Isten evangéliuma, ő Isten irgalma, ő Isten szabadítása, ő az, aki szegénnyé lett, hogy szegénységével gazdaggá tegyen minket. Izajás szövege, melyet Jézus apró hozzáadásai még erősebbé tesznek, arra utal, hogy Isten közénk érkezett országának messiási meghirdetésével elsősorban a kirekesztettekhez, a foglyokhoz, az elnyomottakhoz kell fordulni.

Ezek az emberek Jézus korában valószínűleg nem álltak a hitközösség középpontjában. Megkérdezhetjük magunktól: ma hűségesek vagyunk-e Krisztus programjához plébániai közösségeinkben, a társulatokban, a mozgalmakban? Első helyen szerepel-e a szegények evangelizálása, az örömhír nekik való elvitele? Vigyázat! Ez nem pusztán szociális segítségnyújtást, még kevésbé politikai tevékenységet jelent! Arról van szó, hogy felkínáljuk Isten evangéliumának erejét, amely megváltoztatja a szívet, begyógyítja a sebet, átalakítja a személyes és társadalmi kapcsolatokat a szeretet logikája szerint. A szegények vannak ugyanis az evangélium középpontjában!

Szűz Mária, az evangélium hirdetőinek anyja segítsen minket, hogy erősen megérezzük, mekkora éhség és szomjúság van az evangéliumra a világban, de főképpen a szegények szívében és testében! Segítsen minket, hogy valamennyien és minden keresztény közösség konkrét tanúságot tegyünk a Krisztus által nekünk adott nagy irgalmasságról!

* * *

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik Olaszország és más országok plébániáiról érkeztetek, hasonlóképpen a társulatokat és a családokat is!

Külön is köszöntöm a zafrai diákokat és a spanyol Cervellóból jött híveket; a Keresztény elmélkedés világközössége által szervezett konferencia résztvevőit; valamint a Bari-Bitonto főegyházmegyéből, a Tarcentóból, Marosticából, Pratóból, Abbiategrassóból és Pero-Cerchiatéból érkezett híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!