2016. január 24., vasárnap

Évközi második hét szombatja



Évközi második hét szombatja


A Jézust kereső nép viselkedése érthető. Bárhol feltűnik az Úr, azonnal hatalmas tömeg gyűlik össze körülötte. Ennek okát a korábbi napokban megismertük: egyrészt sokan kíváncsiak újszerű tanítására, másrészt sokan várják tőle a betegek gyógyítását. Márk evangélista leírása szerint Jézus olyannyira fáradhatatlanul végzi tevékenységét, hogy még enni sincs ideje.
A rokonok viselkedése egészen más. Amint megtudják, hogy Jézus Kafarnaumban van, odasietnek. Ők azért keresik, hogy akár erőszakkal is hazavigyék. Az a hír járja ugyanis, hogy Jézus „eszét vesztette.” Nem az ő véleményük ez, talán nem is gondolják, hogy igaz lehet ez a vád, de rossz fényt vet rájuk, hogy egyik családtagjuk a szóbeszéd szerint megbolondult. A szándékuk az, hogy véget vessenek Jézus tevékenységének és megszűnjön a nagy feltűnés. A rokonok után nem sokkal megjelennek az írástudók és farizeusok, akik azzal vádolják meg Jézust, hogy az ördöggel, a gonosz hatalmakkal szövetkezve képes csodákat tenni.
Jézus fellépése, tanítása és cselekedetei állásfoglalásra késztetik az embereket. Körvonalazódik azok köre, akik jószándékkal keresik őt, és azoké is, akik szembefordulnak vele. Mindeközben Jézust nem zavarja semmiféle emberi vélekedés, ő csak arra figyel, hogy teljesítse küldetését, engedelmeskedve az Atyának.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Atyaistennek hatalma, erősíts meg engemet! Fiúnak bölcsessége, taníts engemet! Szentléleknek szerelme, világosíts engemet! Adjad énnekem magadat ismernem ahogy tudod és akarod! Mindenkor fölöttem légy, hogy engemet megáldj. Énnálam légy, hogy engemet őrizz. Alattam légy, hogy engemet elvígy. Utánam légy, hogy engem oltalmazz. Ki tökéletes Szent Háromságban élsz és országolsz, örökül örökké.
Ismeretlen középkori magyar szerző


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése