2016. január 16., szombat

Évközi első hát szombatja



Évközi első hát szombatja


Miként a tegnapi evangéliumban a béna meggyógyítása esetén a csodás gyógyulás helyett a bűnbocsánat kapott nagyobb hangsúlyt, ugyanúgy a mai evangéliumban a vámos Máté meghívása csak kiindulópont ahhoz, hogy a bűnösökhöz közeledő Istent bemutassa az evangélista. Tegnap arról olvastunk, hogy a béna és bűnös embert viszik abba a házba, ahol az Úr tartózkodik, ma pedig arról, hogy Jézus lép be egy bűnös ember házába. Nem csak a bűnös és bűneit őszintén megbánó ember keresi Istent, hanem az irgalomban gazdag Isten is szüntelenül keresi az embereket, mint elveszett bárányokat vagy mint tékozló fiúkat. Annak tudata, hogy az irgalmas Isten keres minket, azt a reményt adja nekünk, hogy a végső szó nem a bűnökben való elmerülésé, hanem a megújulásé, amelyet Isten a kiengesztelődés szentsége, a szentgyónás által kínál fel nekünk. Isten megszólít minket, mert szívünk megtérését szeretné. Helytelen volna azt mondanunk, hogy Isten lelkiismeretfurdalást vagy bűntudatot akar ébreszteni bennünk, hanem inkább úgy kell fogalmaznunk, hogy Isten a szeretetet ébreszti fel, újítja meg bennünk, hogy nála keressük bűneink bocsánatát.
Amikor az Egyház hirdeti a bűnbánat fontosságát és az igehirdetők részéről elhangzik a bűnbánatra való felszólítás, akkor mindig gondoljunk arra, hogy ilyen módon az irgalmas Isten szólít meg bennünket.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézus Krisztus, te kezdettől fogva az Atyánál voltál, amikor eljöttél az emberek közé, elérhetővé tetted a hit alázatos bizalmát. És eljön a nap, amikor ezt mondhatjuk: Krisztushoz tartozom, elszakíthatatlanul az övé vagyok!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése