2015. november 28., szombat

Ősi advent 2.



Az előbbi elmélkedésben az Atya úgy mutatkozik be, amint öröktől fogva birtokolja az isteni lényeget. Az istenség örökös és egyedüli birtokosa. Az 1932.július elsejei üzenetében tovább fejtegeti, hogy nem akar egyedül maradni végtelen gazdagságával, mert természete szerint, nemcsak névleg Atya. Öröktől fogva meg akarja osztani végtelen gazdagságát, hogy végtelen boldogságot árasszon maga köré. Ezt két síkon teheti meg: a Szentháromság titkában és a teremtésben. A szó szerinti közlésben előbb részletezi az emberteremtést, mint a Szentháromságot, hisz a Szentháromság titkát 1900 éve ismertette a megtestesült Fiúisten, viszont az ember teremtésének ilyen mélyen az örökkévalóságba gyökerezését még nem hirdette meg. A sorrendet mi is ennek megfelelően tartjuk, amit a logika is megenged ebben az esetben: az Atya ebben a beszélgetésben előbb említi az emberi világot teremtő örök elhatározását. A nicea-konstantinápolyi egyetemes zsinat (325) hitvallása így kezdődik: „Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a Mennyből” A zsinati atyák precízen megfogalmazzák a második Isteni Személynek a származását: „Isten egyszülött Fia, aki az Atyától született az idő kezdete előtt.” A közelmúltban egy templomi szentbeszédemben elmondtam ezt a fontos tanítást. Láttam a megrökönyödött tekintetekből, hogy megdöbbent a hívő közösség: az Atyától született? Megmagyaráztam, többször szó szerint el is mondtam a születés filozófiai meghatározását: Élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Hangsúlyoztam: ezt a meghatározást mindenfajta igazi születésre alkalmazni lehet. Istennél is érvényesen alkalmazzuk, azzal a megfontolással, hogy Istennél is fennáll az önismeret, amint azt önmagunkon tapasztaljuk. Az ember az önismeret kialakításánál mintegy kilép önmagából, hogy kívülről figyelje meg, önkritikusan ellenőrizze saját magáról alkotott véleményt (igazságot). Így próbálkozunk mi pontos önismeretet kialakítani.Istennél is feltételezzük ezt a folyamatot, ami nála mindig abszolút biztos megállapítás, tökéletes az önismerete. Istenben csak két féle létmód létezik: lényeg és személy. Itt az önismeret csak személyes lehet, tehát egy új Személy jelenik meg.Az isteni Személynek is megfelelő lényegre, Isteni substantiára van szüksége, mert a személy csak megfelelő lényegben élhet. Isteni substantia csak az egyetlen, végtelen, mindentudó és mindenható istenség, az újonnan született Isteni Személy ezt igényli. Itt van az Atya végtelen szeretetének titka: az abszolút egyszerű isteni lényeget az Atya odaadja megszülető Fiának, és Ő az elmondottakat teljesen tisztán tudva elfogadja, de vissza is ajándékozza az Atyának. Ez az ajándékozás a végtelen Szeretet műve, ugyanígy az azonnali visszaajándékozás is pillanatról pillanatra. (Sőt hozzá kell fűznöm, hogy tisztán álljon mindenki előtt az egész titok, aki ezt a legszentebb titkot ismeri: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik. Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával”) A Szentlélek is megkapja az Isteni lényeget egyetlen lehelettel az Atyától és a Fiútól, és ugyanígy leheli vissza egyetlen lehelettel az első két Személynek) Az Atya pedig azt kérte a Fiútól, hogy a fentebb leírt teremtmények megteremtéséhez járuljon hozzá azzal, hogy majd egykoron az anyagból és szellemből álló emberek közé testesüljön meg, de elvben engedje meg, hogy felveendő emberi természete szellemi lelke lehessen már előre ősmintája az angyalok és az emberi lelkeknek, emberi teste pedig ősmintája az emberek testének. Így beavatja ezeket a lényeket önmagán keresztül a mennyek egykori lakói közé.


Zsolozsma CCCLXIII.



Szent Júdás apostol leveléből 
1-8. 12-13. 17-25
Óvás a tévtanítóktól, és buzdítás a hívekhez 


Júdás, Jézus Krisztusnak a szolgája, Jakabnak meg a testvére (üdvözletét küldi) az Atyaistenben szeretett és a Jézus Krisztusnak megtartott meghívottaknak. Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek! Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, védjétek a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek. Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már régen megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat. Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák: saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár. Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek. De ti, szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, és bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Ámen. 


Ferenc pápa látogatása egy kampalai szeretetotthonban: Ne feledkezzetek meg a szegényekről



Ferenc pápa látogatása egy kampalai szeretetotthonban: Ne feledkezzetek meg a szegényekről


Ferenc pápa a szeretetház nővérei között - AP

Ferenc pápa szombaton délután látogatást tett egy kampalai szeretetotthonban, melyet a főváros első érseke, Nsubuga bíboros alapított. Ő volt VI. Pál pápa 1969-es apostoli útjának a létrehozója és ő alapította a szeretetotthont máig is gondozó Irgalmas Szamaritánusok női szerzetesrendjét. A Szentatya meglátogatta az otthon betegeit, köszöntötte őket, majd rövid beszéddel fordult a nővérekhez, ápolókhoz és betegekhez.
A rabszolgakiváltás helyén törődő szeretet
„Vágyva vágytam arra, hogy meglátogassalak benneteket itt ezen a helyen, ahol kezdetben még gyerekeket váltottak ki a rabszolgaságból és ahol a lányok vallásos nevelést kaptak” – kezdte beszédét a pápa és hálás szavakkal emlékezett „főként azok munkájára, akik AIDS betegekkel foglalkoznak. Ez a ház valóban otthon – mondta – mert itt szeretetet és törődést találtok és mert itt érezni lehet Jézus jelenlétét”.
Felhívás a világ felé egy szegényházból:  Meg ne feledkezzetek a szegényekről!
„Innét ebből az otthonból fordulok felhívással minden ugandai és afrikai plébánia felé, hogy meg ne feledkezzetek a szegényekről. Az evangélium arra indít bennünket, hogy induljunk ki a központból a periféria felé, hogy Krisztust megtaláljuk a szenvedőkben és a rászorulókban. A világban oly sok helyen találunk önzést és közömbösséget, és milyen sokan áldozatai a „használd s dob el” kultúrának, mely megvetést tanúsít főként a gyermekek és az idősek felé” – hangsúlyozta a pápa.
Családjainknak legyenek a türelmes és irgalmas szeretet jelei
„Keresztényként nem nézhetjük ezt tétlenül, hanem a családjainknak kell még inkább a türelmes és irgalmas szeretet jelévé válni és nemcsak a mieink iránt, minden szükséget szenvedő felé. Ha valóban Krisztus nevében szolgálunk, akkor megmutatjuk, hogy az emberi személy többet ér mint a dolgok, mint ahogy mi is több vagyunk annál, mint amit birtoklunk. Ehhez kellenek a szeretet apró és hittel teli gesztusai a kisebb testvéreink felé” – zárta beszédét Ferenc pápa a kampalai szeretetotthonban.
 


Ősi advent



Azt a kifejezést, hogy advent, minden katolikus hívő ismeri. Latin szó. Advenire = idejönni a jelentése. Megszokta minden hívő testvérünk, hogy a karácsony előtti felkészülési időt jelenti, Jézus Krisztus földre születésének ünnepére készülünk. Megünnepeljük Urunk, az Atyaisten ősi ígéretét, amit a bűnbeesett emberiségnek tett: elszakadt tőlem gyermekeim egész közössége, bezárult a nekik készített mennyország (Mt 25,34) Az Atya maga siet segítségetekre. Elküldi hozzátok megváltónak Egyszülött Fiát. Advenit = el is fog jönni. Az addigi hosszú-hosszú várakozás ideje: adventus = eljövetel. Öröktől fogva csak az istenség létezik, az isteni lényeg, a tiszta szellem, amely végtelenül okos, mindentudó és végtelenül hatalmas, mindenható, és ezt az ugyancsak mindörökké élő Isten birtokolja saját erejéből, kizárólagosan. Erre hivatkozott már 1932.július 1-én egy kiválasztott, olasz származású ifjú apácának, aki egy francia missziósrend legfőbb vezetője volt, Eugénia nővérnek.„Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot.”Megtöltötte mindazzal, amiről tudta, hogy az embereknek szükségük lehet rá: levegő, nap, eső és sok egyéb, ami a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen. Végül megteremtette az embert. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jósága. Az Ószövetségben prófétákat választott ki, hogy azok a teremtményei, az emberek között éljenek; mondják el óhajaikat, aggodalmaikat, örömeiket, hogy mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jósága annál inkább arra sürgetett, hogy közölje magát az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseit azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorúnak kellett lenni, nem azért, hogy büntesse őket, mert ezzel csak fokozta volna a rosszat, hanem azért, hogy visszatartsa őket a bűntől. Atyjuk és Teremtőjük felé irányítsa őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen volt csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon: vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az embernek ember elleni háborúk.„A világ az emberiség iránti végtelen jóságom következtében gyakran megtisztult romlottságától. Akkor újból néhány lelket választottam ki, akikben örömöm tellett, az ő jó voltukból ismét örülhettem teremtményeimnek, az embereknek. Megígértem a Megváltót. Mi mindent meg nem tettem jövetelének előkészítéséért, megmutatva magamat azokban az előképekben, akik Őt képviselték ezer és ezer évvel jövetele előtt is. Mert ki ez a Megváltó? Honnan jön? Mit cselekszik   majd a földön? Kit jön képviselni? A Megváltó: Isten. Ki Isten? Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Honnan jön, jobban mondva ki utasította arra, hogy az emberek közé jöjjön? Én vagyok az, az Ő Atyja, Isten. Kit képvisel majd a földön? Megismerteti és megszeretteti az Atyját: Istent. Vajon nem ezt mondta: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom? (Lk 22,49) „Csak azért jöttem, hogy Atyám akaratát teljesítsem” (Az Atya szól gyermekeihez,23-24)


Évközi harmincnegyedik hét szombatja



Évközi harmincnegyedik hét szombatja


Az egyházi év utolsó napjához érkeztünk, amely nap evangéliuma az előző napiak gondolatát és témáját folytatva a végső időkről szól. Rövid és határozott figyelmeztetés hangzik el Jézus részéről. Az evilági örömökben és teendőkben elmerülő ember nem veszi észre az idők jeleit, Isten közbelépését, az Úr újbóli eljövetelét. A kegyelem és az üdvösség ideje most van, az a nap, amiről Jézus beszél, az ítélet napja lesz. Mindenki az Emberfia elé fog állni, hogy beszámoljon arról, miként használta fel a neki adott kegyelmi időt, kegyelmi segítséget, és hogyan haladt előre az üdvösség útján. Jézus nem félelmet akar kelteni, hanem személyes felelősségünkre szeretne ráébreszteni minket. Azt akarja, hogy a végső ítéletet szem előtt tartva életünk folyamán helyes döntéseket hozzunk, olyanokat, amelyek lelkünk javát szolgálják.
Szent Pál apostol ezt írta egykor a korintusi keresztény közösség tagjainak: „Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek” (1Kor 15,1-2). A holnap kezdődő új egyházi évben is olvassátok, éljétek és hirdessétek az evangéliumot, hogy elnyerjétek Istentől az üdvösséget!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézusom, add, hogy mindig úgy légy szemem előtt, mintha csak látnálak! Add, hogy mindig úgy légy szemem előtt, mintha valóságban és érzékelhetően előttem állanál. Engedd, hogy élő közösségben legyek veled, állandóan a rejtett, de mégis oly élő Istennel. Szívem legbensejébentartózkodol, életem élete vagy. Értelmem minden gondolata, szívem minden jó törekvése láthatatlan jelenléted eredménye. Kegyelmed él bennem, s lelkiismeretem mélyén tisztán hallom hangodat. Jó Mesterem, légy mindig így velem!
Boldog John Henry Newman
 


2015. november 27., péntek

Zsolozsma CCCLXII.



Szent Péter apostol második leveléből
3, 1-18
Buzdítás Krisztus végső eljövetelének városára

Szeretteim! Ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt.”
     De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött, így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek.
     Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal megszakadnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.
     Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.
     Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi írást is.
     Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat. Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
 


A pápa beszéde a nairobi ENSZ székházban: ne az önzés győzzön a közjó felett



A pápa beszéde a nairobi ENSZ székházban: ne az önzés győzzön a közjó felett


Ferenc pápa fát ültetett az ENSZ központ kertjében, Nairobi - AFP

A Szentatya kenyai látogatásának második napján utolsó hivatalos programjaként látogatást tett az ENSZ központban, amely a világszervezet környezetvédelmi tevékenységével foglalkozik. Ferenc pápa megérkezésekor elültetett egy fát az intézmény kertjében, majd beszédet intézett az ENSZ munkatársaihoz. Többször kifejezte reményét, hogy az államok félre tudják tenni az önző érdekeket a klímaváltozás kezelése és a jelenlegi fejlődési modell torzulásainak helyreigazítása érdekében.
Folytassuk a küzdelmet az erdőirtás és az elsivatagosodás ellen
A pápa a faültetés jelentőségteljes gesztusából indult ki beszédében. Ez arra hív minket, hogy folytassuk a küzdelmet az erdőirtás és az elsivatagosodás ellen. Továbbá arra ösztönöz, hogy bizakodjunk és konkrétan vállaljunk elkötelezettséget az igazságtalanság és a pusztulás átalakítása iránt.
Párizsi ENSZ klímacsúcs: katasztrofális lenne, ha a magánérdekek kerülnének előtérbe a közjóval szemben
A közelgő párizsi ENSZ klímacsúcs kapcsán a Szentatya hangsúlyozta: katasztrofális lenne, ha a magánérdekek kerülnének előtérbe a közjóval szemben és, ha a résztvevők manipulálnák az információkat, hogy saját terveiket védelmezzék. A tanácskozás fontos lépés egy új energetikai rendszer kifejlesztése folyamatában a széndioxidot kibocsátó gázok minimumra csökkentése, az energetikai hatékonyság célkitűzése terén. Nagy politikai és gazdasági feladat előtt állunk, hogy helyrehozzuk a jelenlegi fejlődési modell működési zavarait és torzulásait.
Az irányvonal megváltoztatásához alapvető elkötelezettségre van szükség a nevelés és a képzés terén
A pápa annak a reményének adott hangot, hogy a párizsi csúcson globális és átalakító jellegű egyezmény születik a szolidaritás, az igazságosság, az egyenlőség és a részvétel alapelveire épülve. Az egyezmény három célt tűzzön ki: a klímaváltozás hatásainak csökkenését, a szegénység elleni küzdelmet és az emberi méltóság tiszteletben tartását. Őszinte és nyitott párbeszédre van ehhez szükség minden felelős közreműködésével: a hatóságok, a tudományos közösség, a vállalatok és a civil társadalom bevonásával. A népek szolgálatába kell állítani a gazdaságot és a politikát. Az irányvonal megváltoztatásához alapvető elkötelezettségre van szükség a nevelés és a képzés terén. A magunkról, másokról, a környezetről való gondoskodás kultúráját kell felvállalni a pusztulás és a kiselejtezés kultúrája helyett. Nem nyugodhatunk bele a kiselejtezés és a társadalmi kirekesztés szélsőséges és botrányos formáiba, amelyek a rabszolgaság új formái.
Elő kell segíteni olyan kezdeményezéseket, amelyek a városrendezésre, a közterek gondozására és a helyi lakosság részvételére alapulnak. Ezek célja legyen a számos egyenlőtlenség és a városi szegénység felszámolása nemcsak gazdasági, hanem elsősorban társadalmi és környezeti téren.
Afrika és az emberiség természeti gazdagságát és szépségét a pusztulás állandó veszélye fenyegeti
Ferenc pápa utalt a Világkereskedelmi Szervezet közelgő miniszteri konferenciájára, amelynek Nairobi ad otthont. A Szentatya rámutatott, hogy nem sikerült elérni egyenlő nemzetközi kereskedelmi rendszert, amely a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem szolgálatában állna. A tanácskozás legyen igazi szolgálat a közös otthonunk gondozása és a személyek, elsősorban az elhagyatottak átfogó fejlődés érdekében. Afrika és az emberiség természeti gazdagságát és szépségét a pusztulás állandó veszélye fenyegeti az emberi önzés, a szegénység és a kirekesztés helyzeteivel való visszaélés miatt. Az illegális kereskedelmi tevékenység politikai instabilitást gerjeszt, elősegíti a szervezett bűnözést és a terrorizmust.
Beszéde végén Ferenc pápa biztosította az ENSZ munkatársait a katolikus egyház elkötelezettségéről és együttműködéséről annak érdekében, hogy a regionális együttműködés gyümölcsöket hozzon és, hogy az afrikai kereskedelmi egyezményeket szigorúan betartsák és mindig szem előtt tartsák a közjót.


Évközi harmincnegyedik hét péntekje



Évközi harmincnegyedik hét péntekje


A Szentírásban többször esik szó a végső időkről. Az egykori tanítványokat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint minden kor bármely emberét: mikor fog mindez bekövetkezni? De még ennél is fontosabb a kérdés: milyen előjelei, előzményei lesznek, hogy hamarosan eljönnek a végső idők? Lám, az ember mennyire óvatos! Szeretné előre tudni, hogy mikor várhatóak ezek az események és szeretne rájuk felkészülni. Jézus tanítása azt erősíti meg bennünk, hogy ne találgassunk az időpont tekintetében, hanem legyünk felkészülve arra, hogy bármikor bekövetkezhetnek a végső idők.
Ez a világ mulandó. Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér. Az emberi lét mulandó. Elkezdődik és egyszer véget ér a halállal. A mulandóságot, az elmúlást megtapasztalva az ember keresi azt, ami örök, meg nem szűnő, maradandó. Jézus ezt tanítja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33). Jézus tanítása örök, azaz minden korban újra és újra elhangzó igazság. Jézus tanítása örökérvényű, azaz minden kor embere számára megmutatja az igazság útját, az üdvösség útját. Jézus tanítása igaz, azaz hihetünk abban, hogy valóra fog válni. Jézus tanítása reménykeltő, azaz bízhatunk abban, hogy a próbatételek idején mellettünk áll Isten. Jézus tanítása az örök életet jelenti számunkra.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, nézd nyomorúságomat. Ki máshoz menekülhetnék, mint hozzád? Hogyan viselhetném el magamat, ha nem azzal a gondolattal, hogy te elviselsz engem, ha nem annak megtapasztalásával, hogy te még mindig jó vagy hozzám? Nézz rám, Istenem: nem nagy bűnöst látsz bennem, hanem csak egy kicsit. Olyan bűnöst látsz, akinek még a bűnei is kicsinyesek, szegényesek és hétköznapiak. De az én középszerűségem nem álcázó takaró-e, amely mögött a legrosszabb rejtőzik: az önző és gyáva, a hanyag és érzéketlen szív; olyan szív, mely képtelen nagylelkűségre és távlatokra? Könyörülj az én szerencsétlen szívemen, Uram, te a nagylelkűség és szeretet Istene! Add ennek a szegény, kiszikkadt szívnek Szentlelkedet, hogy ő alakítson újjá!
K. Rahner 



2015. november 26., csütörtök

Zsolozsma CCCLXI.



Szent Péter apostol második leveléből
2, 9-22
A tévtanítók sorsa

Szeretteim! Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az Isten felsőbbségét nem ismerik el.
     Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek – mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók – azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak. Megkapják gonoszságukért a bért. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny- és piszokfoltok ők, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: átkozottak! Az egyenes utat elhagyták, és eltévelyedtek, Boszor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de bűne miatt rendreutasították: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
     Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.
     Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek, és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”



A pápa homíliája a nairobi egyetemen: a család értékeivel építsetek országot



A pápa homíliája a nairobi egyetemen: a család értékeivel építsetek országot


Ferenc pápa Nairobiban a szentmise előtt a hívek körében - REUTERS

Ferenc pápa csütörtök délelőtt negyed tizenegykor szentmisét mutatott be a népek evangelizálásáért Nairobi egyetemi kampuszán több százezer hívő, jórészt fiatalok jelenlétében. Homíliájában az Istentől ránk bízott  küldetés betöltéséről és annak befogadásáról szólt.
Az evangélium hirdetése révén ti is Isten nagy családjának részesei lettetek
„Mindannyian Istenhez tartozunk, az ő családja vagyunk”  - kezdte beszédét a pápa. „Az Úr azt üzeni, hogy a pusztában, a szomjas földön vizet fakaszt és így népének fiai mint a fű és mint a fűzfa kisarjadnak. Tudjuk, mindez Pünkösdkor beteljesedett, de mindig újból megvalósul, amikor az evangélium hirdetése révén új népek válnak Isten népe, az egyház családjaivá. Ma azért örvendezünk, mert ez valósággá lett ezen a földön, az evangélium hirdetése révén ti is Isten nagy családjának részesei lettetek”.
Álljunk ellen a gyakorlatnak, mely elbizakodottságában megsebzi vagy megveti a nőket és ártatlanok életét fenyegeti
„Izajás próféta arra hív bennünket – folytatta a pápa – hogy családjainkat szemlélve vegyük számba, milyen fontosak is vagyunk az Isten számára. Kenya társadalmát régóta megáldotta szilárd családi élettel, az idősek bölcsessége iránti tisztelettel és a gyermekek felé irányuló szeretettel. Minden nép egészsége családjaik egészségétől függ. Az Isten Szavában való hitünk arra szólít, hogy támogassuk a családokat társadalmi küldetésükben, hogy a gyermekeket áldásként fogadják a világ javára, védelmezzék minden férfi és nő jogát, mert mindnyájan egyazon emberi család tagjai vagyunk. Másfelől Isten Szava iránti engedelmességben álljunk ellen minden olyan gyakorlatnak, mely az elbizakodottságot táplálja az emberekben, és melyek megsebzik vagy megvetik a nőket,nem gondozzák az időseket és fenyegetik a meg nem született ártatlanok életét. A keresztény családok feladata, hogy Isten szeretetét szétsugározzák és Lelkének éltető vizét hintsék a világra. Ez ma különösen is fontos – hangsúlyozta a pápa – amikor új pusztaságok terjednek az egoizmus kultúrája és az egymás iránti közömbösség jegyében”.
A pápa felhívása a nemzet fiataljaihoz
Ferenc pápa a nairobi egyetem kampuszán, „ahol fiatal nemzedékek szellemét és szívét formálják, felhívással fordult a fiatalokhoz. Utalt az afrikai hagyományok nagyszerűségére, Isten Szavának bölcsességére és igazságára, a fiatalok nagylelkű eszményeire, melyek arra indítják őket, hogy egy mind igazabb társadalmat teremtsenek, mely tiszteletben tartja az emberi méltóságot. A szegények szükségét azonban mindig hordjátok a szívetekben” – buzdította őket a pápa.
Legyetek missziós tanítványokká!
Beszéde végén a pápa arra emlékeztette a  híveket, hogy „Krisztus a szikla, ő kapott minden hatalmat a mennyben és a földön. Ennek a jegyében küldi a tanítványait szerte a világba. Menjetek…, tanítsatok és kereszteljetek! Ti is legyetek missziós tanítványokká, kérte a pápa, akik az evangélium igazságát, hatalmát és szépségét sugározzátok szét, mint Isten kegyelmének közvetítői. Így épül ki egy olyan tűzhely, családi fészek, ahol testvérek és nővérek együtt élhetnek békés harmóniában és kölcsönös tiszteletben!”  Végül szuahéli nyelven köszönt el tőlük: Ne féljetek, mert az Úrhoz tartoztok! Mungu awabariki! Az Úr áldjon meg benneteket! Mungu abariki Kenya! Az Úr áldja meg Kenyát!


A Megszentelt Élet Éve 328.



november 26.

Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepe (november 27.)
Imádkozzunk a piaristákért!
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
Alapítójuk: Kalazanci Szent József
A „nevelés által evangelizálni” kalazanciusi eszme számunkra ma azt jelenti, hogy olyan együttműködő közösségeket szeretnénk létrehozni, amelyek fejlesztő közeget alkotva hatékony segítséget nyújtanak a ránk bízottaknak, és a hozzánk fordulóknak abban, hogy kibontakoztathassák teljes emberségüket, és érett személyiséggé váljanak.
Lelkiségünkből:
„Rómában megtaláltam Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját a szegény gyerekek szolgálatában, és ezt el nem hagynám semmiért a világon.” Kalazanci Szent József
 


Évközi harmincnegyedik hét csütörtökje



Évközi harmincnegyedik hét csütörtökje


Jézus továbbra is a jeruzsálemi templomban tanít, itt mondja el beszédét a város és a templom pusztulásáról. Máté és Márk evangélistához képest Lukács könnyebb helyzetben van, hiszen művének keletkezésekor már bekövetkeztek az Úr szavai, ezért konkrétabban tudja leírni az eseményeket.
Könnyen elképzelhetjük, hogy az egykori hallgatóságban milyen érzéseket kelthettek Jézus szavai, s milyen gondolatok járhattak a fejükben. A templom esetében legszentebb helyükről, Isten házáról, Isten jelenlétének helyéről van szó. Miért engedné meg Isten, hogy azt a helyet, amelyet ő választott lakóhelyéül, s amely évszázadok óta az istentisztelet helye volt, pogány népek lerombolják? Ő, aki a történelem és a népek Ura, s aki a korábbi időkben választott népe számára többször kinyilvánította erejét, nem tudja ezt megakadályozni? Nemde Isten gyengeségének, tehetetlenségének volna a jele az, ha elpusztulna a város és a templom?
A templom pusztulására tulajdonképpen egyetlen magyarázat marad: Isten helyteleníti a vallásosságnak azt a módját és formáját, amelynek megszűnését megengedi, hogy helyette újat alkosson, új szövetséget kössön az emberekkel. Ilyen módon a történelemben és a világban érvényre jut Isten szándéka, aki mindig megadja a népeknek és a személyeknek az újrakezdés lehetőségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: „Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?”
Teilhard De Chardin
 


2015. november 25., szerda

Zsolozsma CCCLX.



Szent Péter apostol második leveléből 
2, 1-9
A tévtanítók 


Szeretteim! Akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urukat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igazi vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett; az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig. 


A pápa beszéde a kenyai hatóságokhoz és a diplomáciai testülethez



A pápa beszéde a kenyai hatóságokhoz és a diplomáciai testülethez


Ferenc pápa a kenyai államfővel az elnöki palota előtt - REUTERS

Ferenc pápa november 25-én, szerdán délután megérkezett Kenya fővárosába, Nairobiba. Első útja az elnöki palotába vezetett, ahol udvariassági látogatást tett Uhuru Kenyatta államfőnél.
Uhuru Kenyatta 1961-ben született, Kenya története első elnökének, a haza atyjának tekintett államfő fia, az ország egyik legnagyobb hatalommal rendelkező és leggazdagabb családjának sarja. Az Egyesült Államokban végzett közgazdaságtant. A 90-es évek óta részt vesz a politikában. 2002-ben az elnökválasztáson vereséget szenvedett. 2008-ban miniszterelnök-helyettes, majd pénzügyminiszter. A Nemzetközi Büntetőbíróság vádat emelt ellene, mint a 2008-as választások utáni összeütközések felbujtója. Az összecsapásokban több mint ezren életüket vesztették és 600 ezer volt a kitelepítettek száma. 2013-ban köztársasági elnökké választották. A Nemzetközi Büntetőbíróság 2014 végén visszavonta az emberiség ellen elkövetett bűntények vádját ellene. Házas, három gyermek édesapja.
Az elnöki palota kertjében megtartott találkozón jelen voltak a politikai, a gazdasági és a kulturális élet kiemelkedő képviselői és a diplomáciai testület tagjai.
Kenya egy fiatal és élettel teli nemzet, sokszínűségben gazdag társadalom
Ferenc pápa beszédében rámutatott, hogy Kenya egy fiatal és élettel teli nemzet, sokszínűségben gazdag társadalom, amely jelentős szerepet játszik a régióban. A demokrácia kialakításában szerzett tapasztalataiban osztoznak más afrikai nemzetek is. Mindannyian azon munkálkodnak, hogy a kölcsönös tisztelet, a párbeszéd és az együttműködés szilárd alapjaira építsék a sok etnikai csoportból álló társadalmat, amely harmonikus, igazságos és befogadó.
A pápa nagy várakozásokkal tekint a fiatalokkal való találkozásra, beszélgetésre. Buzdítást akar nekik adni a jövő iránti reményeik és törekvéseik terén. A fiatalok minden nemzet legnagyobb erőforrásai. Védelmezni kell őket, be kell fektetni az ifjúságba és segítő kezet kell nyújtani nekik. Ez a legjobb módja, hogy biztosítsuk az értékes jövőt, amelyet az időseknek kedves bölcsesség és spirituális értékek jellemeznek. Ezek jelentik ugyanis egy nép szívét és lelkét.
Felelősséggel tartozunk azért, hogy teljességében adjuk át a természet szépségét a jövőbeli nemzedékeknek
A Szentatya kiemelte beszédében az ország gazdagságát természeti erőforrásokban. Elismeréssel szólt a kenyaiak tiszteletéről az Istentől kapott kincsek iránt. Arról ismert a kultúrájuk, hogy megőrzi e kincseket. A súlyos környezeti válság, amely a világot sújtja, arra ösztönöz, hogy nagyobb érzékenységet mutassunk az ember és a természet közötti kapcsolat iránt. Felelősséggel tartozunk azért, hogy teljességében adjuk át a természet szépségét a jövőbeli nemzedékeknek és kötelességünk, hogy igazságosan gazdálkodjunk a kapott ajándékokkal. Ezek az értékek mélyen gyökereznek az afrikai lélekben – mutatott rá a pápa. Egy olyan világban, amely továbbra is inkább kihasználja, minthogy védelmezné közös otthonunkat, ezek az értékek ösztönözzék a nemzeti vezetőket a gazdasági fejlődés felelős modelljeinek előmozdítására.
Legyen elsődleges cél az összetartás és az integráció, a tolerancia és a mások iránti tisztelet megerősítése, valamint a közjó keresése
Valójában komoly kötelék áll fenn a természet védelme és az igazságos és egyenlő társadalmi rend építése között. A természettel való kapcsolatunk megújulására nem kerülhet sor az emberiség megújulása nélkül (vö. Laudato si, 118). Az etnikai, vallási vagy gazdasági megosztottságot megélő társadalmaink miatt minden jóakaratú ember arra kapott meghívást, hogy a kiengesztelődésen, a békén, a megbocsátáson és a sebek begyógyításán munkálkodjon. Egy szilárd demokratikus rend építése során legyen elsődleges cél az összetartás és az integráció, a tolerancia és a mások iránti tisztelet megerősítése, valamint a közjó keresése. A gyakorlat azt mutatja, hogy az erőszak, a konfliktus és a terrorizmus a félelemből, a bizalmatlanságból és a szegénységből, a frusztrációból fakadó elkeseredettségből táplálkozik. A béke és a jólét ellenségei elleni küzdelmet olyan emberek folytassák, akik rettenthetetlenül hisznek a nagy spirituális és politikai értékekben, amelyek a nemzet megszületését ösztönözték és tanúságot is tesznek ezekről.
Az ország vezetői feddhetetlenül és átláthatóan dolgozzanak a közjó érdekében
Az ország politikai, kulturális és gazdasági életének vezetőire van bízva ezeknek az értékeknek az előmozdítása és megőrzése. Ez nagy felelősség, igazi hivatás az egész kenyai társadalom szolgálatában. Ferenc pápa arra buzdította őket, hogy feddhetetlenül és átláthatóan dolgozzanak a közjó érdekében, segítsék elő a szolidaritás lelkületét az egész társadalomban. Kérte, hogy őszinte aggodalommal forduljanak a szegények szükségletei és a fiatalok törekvései felé. A Teremtő által az országot megáldott természeti és az emberi erőforrásokat pedig igazságosan osszák meg. A katolikus közösség a nevelés és a jótékonysági tevékenység által hozzájárul ehhez.
Végül a Szentatya utalt egy kenyai hagyományra, hogy a kisiskolások fát ültetnek a jólét érdekében. A jövőbe vetett reménynek ez az előkelő jele és az Isten adta növekedésbe vetett bizalom támogassa az ország vezetőinek erőfeszítéseit a szolidaritás, az igazságosság és a béke társadalmának építésében Kenyában és az afrikai kontinensen – zárta beszédét a pápa a hatóságok képviselőivel és a diplomáciai testülettel való találkozása során Nairobiban.
 


A Megszentelt Élet Éve 327.



november 25.

A Szent Orsolya Rend alapítása
Imádkozzunk az orsolyita nővérekért!
  • Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend Magyar Tartománya
Alapítójuk: Merici Szent Angéla
A Szent Orsolya Rend pápai jogú nemzetközi szerzetesi intézmény, amelyben a szemlélődés és az apostoli életmód egymást kölcsönösen áthatja és élteti. A közösségi élet az orsolyita hivatás lényegéhez tartozik. Szent Angéla karizmájához hűen Isten és az emberek szolgálatában akarjuk élni a kettős és egyetlen szeretetet: „Mindent az Isteni Felség dicséretére és a lelkek javára irányítva.” Az Egyház a nevelés küldetését bízza ránk, amelyet különböző formákban az evangelizáció szolgálatában végzünk. Iskolát, kollégiumot, idősek otthonát tartunk fenn Magyarországon. Rendünk az egész világon elterjedt. Éppen a különbözőségben tudjuk kinyilvánítani az egységet.
Lelkiségünkből:
„Kapcsolódjatok egymáshoz a szeretet kötelékével, megbecsülve, segítve, elviselve egymást Jézus Krisztusban.” Merici Szent Angéla


Évközi harmincnegyedik hét szerdája



Évközi harmincnegyedik hét szerdája


A végső időkre vonatkozó jézusi beszéd folytatódik a mai evangéliumban. E részletben az Úr felhívja követői és a későbbi idők tanítványai figyelmét arra, hogy hitük miatt támadások érik majd, és Jézushoz való tartozásuk miatt gyűlölni fogják őket. Zaklatásról, üldözésről, menekülésre kényszerítésről beszél Jézus, amely a politikai vagy vallási hatóságok részéről érik a közösség tagjait, az igehirdetőket és a hit terjesztőit. Itt is megfigyelhető, hogy a tanítványok sorsa megegyezik Krisztus sorsával. Miként a különböző hatalmi ágak képviselői összefogtak egykor Jézus ellen és közös erővel okozták halálát, ugyanúgy tanítványai ellen is összefognak a hit ellenzői, ellenségei.
A keresztény embernek tudnia kell, hogy az ellene irányuló támadások Jézus Krisztus miatt történnek, és az a szándékuk, hogy a hittől és az Isten iránti szeretettől eltérítsék őt. Ugyanakkor tudnia kell azt is, hogy mindenkor bízhat Isten gondoskodásában, segítségében. A tét az, hogy az ember megőrzi-e hitét, közösségben marad-e Istennel és az Egyházzal. Jézus bátorítása így hangzik: „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Az állhatatosság a hitben való kitartást jelenti. Ha a veszélyek, üldözések és fenyegetések ellenére is hűséges maradok hitemhez és Jézushoz, akkor elnyerem lelkem üdvösségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, újítsd meg vallásosságunkat. Lásd, mi oly sokszor észre sem vesszük, milyen elavult és roskatag a keresztény élet mibennünk. Te működj hát újból bennünk. Te hozd létre az újjászületést lelkünkben. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy újjászülessünk, de te megvalósíthatod ezt, Urunk. Te jobban tudod, mint mi, hogy mitől kell megváltani minket, hogy mitől kell elszakítani szívünket, hogy belső világunknak milyen eldurvulásait és sérüléseit kell meggyógyítani, hogy új üzenetedre kész új emberekké válhassunk. Válts meg minket, szabadíts meg minket, gyógyíts meg minket!
P. Giesen
 


2015. november 24., kedd

Zsolozsma CCCLIX.



Szent Péter apostol második leveléből
 1, 12-21
Az apostolok és a próféták tanúságtétele 

Szeretteim! 
Folyton rajta leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban. Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket, mert tudom, hogy közel van életem vége, hisz Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta. De igyekszem, hogy ezekről halálom után is mindig megemlékezhessetek. Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, mert hiszen szemlélői voltunk nagyságának. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta, és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek. 


Lengyel püspökök üzenete országuk kereszténnyé válásának 1050. évfordulójára



Lengyel püspökök üzenete országuk kereszténnyé válásának 1050. évfordulójára


„1050 évvel ezelőtt állították fel lengyel földön az első keresztet mint a bűn és a halál feletti győzelem jelét” – írják a lengyel püspökök Mieszko fejedelem 966-ban történt megkeresztelkedésére emlékezve, amivel Lengyelország keresztény állammá vált.


A lengyel püspökök emlékeztetnek arra, hogy Lengyelország a 10. században a „latin kultúra világához” és a „keresztény népek közösségéhez” kapcsolódott. A kereszténység felvételének ezredik évfordulója alkalmából ünnepelt emlékév jelentősége tette lehetővé annak idején Szent II. János Pál pápa szolgálatát, a Szolidaritás szakszervezet mozgalmának létrejöttét és az ország nemzeti függetlenségének elnyerését 1989-ben.

A hit tapasztalata erkölcsi és látható cselekedetekben valósult meg a gazdasági, politikai és kulturális szférában – írják a lengyel főpásztorok, és a lengyel kereszténység gyümölcsei között említik meg az Európa nemzetei közösségéhez való csatlakozást. Az üzenet – melyet november 22-én, vasárnap minden templomban felolvastak Lengyelország-szerte – kiemeli, hogy a kereszténység felvételének 1050. évfordulóját az Irgalmasság szentévével egy időben ünneplik meg, ami elővételezi az egész lengyel nép Krisztusnak, a mindenség Királyának történő felajánlását, melyre 2016. november 19-én kerül sor a krakkói Łagiewniki kerület Isteni Irgalmasság-kegyhelyén. A lengyel püspökök azt kívánják, hogy az évfordulós megemlékezés legyen alkalom arra, hogy megerősödjön a Szűzanyával, az egyház Anyjával való kapcsolat, ami a 2016-os krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalok számára az örömteli reménység jele lesz.



A Megszentelt Élet Éve 326.



november 24.

Imádkozzunk napközit, játszóházat, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot fenntartó, valamint étel és ruhaosztást, szegénygondozást végző szerzetesekért!
Idézet az imaszándékhoz:
„Megadván a testből és lélekből álló emberi természetnek gyöngéd és kegyes tapintattal az égit is, a földit is.” P. Bíró Ferenc SJ
„A monostoroknak, közösségeknek, lelkiségi központoknak, „kisvárosoknak”, iskoláknak, kórházaknak, családbefogadó házaknak és mindazoknak a helyeknek, amelyeket a karizmatikus szeretet és képzelőerő hívott életre – és még fog is életre hívni –, egyre jobban egy olyan társadalom kovászává kell lenniük, amely az evangéliumon tájékozódik, „hegyre épült várossá” kell lenniük, amely igazsággal és erővel hirdeti Jézus szavait.” Részlet Ferenc pápa leveléből a megszentelt élet évére
 


Évközi harmincnegyedik hét keddje



Évközi harmincnegyedik hét keddje


Még mindig a jeruzsálemi templomban játszódnak az evangélium eseményei. Tanításának végén Jézus egy meglehetősen hosszú beszédet mond, amely a végső időkre vonatkozik. Nem annak pontos időpontjára, hanem annak mikéntjére. A templomot díszítő fogadalmi ajándékok, amelyek a gazdagok nagyobb összegű adományaiból és a szegény özvegyek két fillérjeiből kerültek ide, most értékesnek tűnnek, de egyszer el fogják veszíteni értéküket, miként minden, ami kincsnek számít ezen a világon. Jézus ajkáról határozott kijelentés hangzik el a templom sorsára vonatkozóan: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukács evangélista bátran leírhatta e szavakat, hiszen evangéliumának megírása idején már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásán és a templom lerombolásán, amely 70-ben következett be.
Az evangélista ugyanakkor már abban a helyzetben van, hogy a város pusztulására vonatkozó állításokat határozottan elkülönítse a végső időkről szóló tanítástól. A végső időkben hamis próféták fognak fellépni, akik megtévesztik az embereket. A keresztény közösség tagjának fel kell ismernie a hamis tanítókat, nem szabad kétségbe esnie a katasztrófák láttán, hanem ki kell tartania hitében, hűségesen ragaszkodnia kell a krisztusi tanításhoz és meg kell őriznie az Egyházzal való egységét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Istenünk, e kor és napjaink egyik jelszava: meg kell változnia a világnak és meg kell változnia az emberiségnek. Mássá, jobbá kell lennünk! S ha körülnézünk, mit látunk? A lényegtelent helyezzük a lényeges és szükséges elé; a szándék, hogy mindent megváltoztassunk, a reformok hulláma mintha nem tudna lehatolni a mélységekig, az emberi gyökerekig és a társadalmi alapokig. Vagy tán már túlzottan is megszoktuk a békétlenséget, az igazságtalanságot és a gyűlölködést?
K. E. Piller