Pápa:
Az emberekhez közel álló, a hatalomtól szabad olasz egyházról álmodom
Ferenc
pápa beszédet mond a firenzei dómban - REUTERS
Egy
olyan olasz egyházról álmodom, amely közel áll az emberekhez, nem a hatalom
megszállottja és félelem nélkül hagyja, hogy a Szentlélek fuvallata vezesse.
Így fogalmazott Ferenc pápa az olasz egyházi kongresszus 2500 résztvevőjéhez
intézett beszédében a firenzei Liliomos Szűz Mária székesegyházban. A Szentatya
hosszú beszéde előtt Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia
elnöke szólt az egybegyűltekhez illetve tanúságtételek hangzottak el.
A
keresztény humanizmus jegyei: alázat, önzetlenség, boldogság
Az „Új
humanizmus Jézus Krisztusban” címet viselő beszédében Ferenc pápa a keresztény
humanizmus jegyeit mutatta be három pontban: alázat, önzetlenség, boldogság.
Ezt követően felhívta a figyelmet az egyházat érintő kísértésekre: a
pelagianizmusra és a gnoszticizmusra. Felszólalása második felében arra a
kérdésre válaszolt, hogy mit tegyen az olasz egyház? Két pillérre építsék
cselekvésüket: a boldogmondásokra és a végső ítélet szavaira. A püspököktől azt
kérte, hogy legyenek pásztorok. Az olasz egyház kövesse az Evangelii gaudium k.
apostoli buzdításban kijelölteket: a szegények társadalmi integrációját,
rendelkezzen a találkozásra és a párbeszédre való készséggel, keresse a közjót.
Végül a fiatalokhoz fordult, hogy vállaljanak szerepet a társadalmi és a
politikai párbeszédben.
A pápa
a firenzei székesegyház kupolájának freskójából, az utolsó ítéletből indult ki.
Az irgalmas ítélőbíróra és Krisztus irgalmas arcára hívta fel a figyelmet. Ha
nem alacsonyodunk le, nem látjuk meg ezt az arcot, nem értünk meg semmit a
keresztény humanizmusból, szavaink szépek, kifinomultak, műveltek lesznek, de
nem a hit szavai, hanem csak üres szavak – hangsúlyozta.
A
keresztény humanizmus mindig önmagából kilépő, nem narcisztikus
Ezt
követően a keresztény humanizmus egyes jegyeit mutatta be egyszerűen, amelyek
Jézus Krisztus érzései (Fil 2,5). Nem elvont érzések, hanem belső erőt
testesítenek meg, amelyek képessé tesznek bennünket élni és döntéseket hozni.
Az első az alázat. Saját dicsőségünk, méltóságunk, befolyásunk megszállott
védelmezése ne legyen érzéseink között – kérte a pápa. Isten dicsőségét
kövessük, amely a betlehemi barlang alázatában vagy Krisztus keresztjének
szégyenében ragyog fel. A második jegy az önzetlenség. Annak a boldogságát kell
keresnünk, aki mellettünk áll. A keresztény humanizmus mindig önmagából kilépő,
nem narcisztikus, nem mindig önmagára hivatkozó. Kövessük a Szentlélek
ösztönzését, hogy kilépjünk magunkból és olyan emberek legyünk, mint a Jézus
evangéliumában leírtak. A harmadik jellemző a boldogság. A keresztény boldog,
magában hordja az Evangélium örömét. Az Úr a boldogmondásokban jelöli ki az
utat. A nagy szentek számára a boldogság az alázatban és a szegénységben
mutatkozott meg. Az egyszerű emberek is rendelkeznek ezzel a boldogsággal a
szolidaritás, az áldozat gazdagságában és a gondviselésbe vetett bizalommal
megélt nyomorukban. Ahhoz, hogy boldogok legyünk nyitott szívre van szükség.
Ne
legyünk a hatalom megszállottjai
Az
olasz egyház számára, amely a szinodalitás példája alapján halad együtt előre,
ez a három jegy a következőt hangsúlyozza – fogalmazott Ferenc pápa. Ne legyünk
a hatalom megszállottjai, még ha ez az egyház társadalmi megnyilvánulásának
hasznos és funkcionális arcát ölti is magára. Ha az egyház nem vállalja fel
Jézus érzelmeit, irányt veszt és elveszti értelmét. Ha felvállalja, akkor meg
tudja valósítani misszióját. Az alázat, önzetlenség és boldogság jegyeivel
rendelkező egyház fel tudja ismerni az Úr cselekvését a világban, a kultúrában,
az emberek mindennapi életében.
A
keresztény tanítás nem egy zárt rendszer
Ezután
Ferenc pápa néhány kísértésre hívta fel a figyelmet. Ne féljetek, nem lesz
olyan hosszú a lista, mint a Római Kúria számára felsorolt 15 – jegyezte meg
humorosan. A pelagianizmus és a gnoszticizmus veszélyét emelte ki. A
pelagianizmus arra ösztönzi az egyházat, hogy ne legyen alázatos, önzetlen és
boldog, és ezt a jó álarcát felöltve teszi. Arra buzdít, hogy bízzunk a
struktúrákban, a szervezetekben, a tökéletes megtervezésben. Az ellenőrzés, a
keménység és az előírások stílusának követésére hív. A keresztény tanítás
azonban nem egy zárt rendszer, amely képtelen kérdéseket, kételyt, kérdőjeleket
ébreszteni, hanem élő rendszer, amely tud nyugtalanítani és átlelkesíteni is. A
keresztény doktrínát úgy hívják, hogy Jézus Krisztus.
Az
egyház reformja idegen a pelagianizmustól. Nem merül ki az ennedik tervben a
struktúrák megváltoztatására, hanem Krisztusban gyökerezik és hagyja, hogy a
Szentlélek vezesse. Az egyház legyen szabad és nyitott a jelen kihívásaira,
sose vonuljon védekező állásba félve, hogy elveszít valamit – ezt többször
nyomatékosította Ferenc pápa.
Közel
állni az emberekhez és imádkozni – ez a keresztény humanizmus megélésének
kulcsa
A
másik leküzdendő kísértés a gnoszticizmus. Ez arra ösztönöz, hogy bízzuk
magunkat a logikus és világos gondolkodásra, amely így viszont elveszíti a
testvér húsvér gyengédségét. A keresztény transzcendencia és a gnosztikus
spiritualizmus közötti különbség a megtestesülés misztériumában áll. Ha nem
ültetjük gyakorlatba az Igét és ha nem kapcsoljuk össze a valóssággal, homokra
építünk. Közel állni az emberekhez és imádkozni – ez az alázatos, nagylelkű és
vidám keresztény humanizmus megélésének kulcsa – figyelmeztetett a Szentatya.
Pásztorként
ne összetett doktrínákról prédikáljatok, hanem hirdessétek a meghalt és
feltámadt Krisztust
Beszédének
második részében Ferenc pápa arra összpontosított, hogy megválaszolja a
hallgatóságában esetleg felmerülő kérdést: Akkor mit tegyünk, atya? Arra
buzdította az olasz egyház képviselőit, hogy cselekvésüket a boldogmondásokra
és a végső ítélet szavaira építsék. Kérte: az Úr adja meg a kegyelmet, hogy
megértsük üzenetét! A püspököktől azt kérte a pápa, hogy legyenek pásztorok,
semmi több. Az emberek, a nyájuk majd támogatja őket. Pásztorként ne összetett
doktrínákról prédikáljatok, hanem hirdessétek a meghalt és feltámadott
Krisztust. Összpontosítsatok a legfontosabbra, a kérügmára, az igehirdetésre –
buzdított.
Az
evangéliumi szegénység kreatív, befogad, támogat és reményteli
Ferenc
pápa az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításban megfogalmazottakat jelölte ki
az olasz egyház számára. Kiemelte a szegények társadalmi befogadását és, hogy
rendelkezzen a találkozás és a párbeszéd képességével a társadalmi barátság elősegítése
érdekében, keresve a közjót. A szegények megsegítése a keresztény szeretet
gyakorlásának kiemelt formája. Isten óvja az olasz egyházat a hatalom, az
imázsépítés és a pénz minden pótszerétől. Az evangéliumi szegénység kreatív,
befogad, támogat és reményteli – mutatott rá a pápa.
Ne
féljünk a párbeszédtől, a nézetek szembesítése és a kritika segít megőrizni a
teológiát attól, hogy ideológiává alakuljon át
Különösen
kiemelte a párbeszéd és a találkozás képességének fontosságát. A párbeszéd nem
egyezkedést jelent, hanem mindenki közjavának a keresését, a közös vitát,
esetleg veszekedést, a legjobb megoldásról gondolkodást. Sokszor a találkozás a
konfliktusban található. A párbeszéd során konfliktus alakulhat ki, ez logikus
és várható. Az olasz társadalmat úgy építhetjük, ha a kulturális gazdagság
különböző elemei között építő párbeszéd folyik. Ne féljünk a párbeszédtől, a
nézetek szembesítése és a kritika segít megőrizni a teológiát attól, hogy
ideológiává alakuljon át. A legjobb a közös építkezés, a tervek együttes
kidolgozása, de nem egyedül, magunk, katolikusok között, hanem minden jóakaratú
emberrel együtt. Tegyük meg a szükséges kilépést önmagunkból a hiteles
párbeszédhez. A testvér többet számít, mint az álláspontok, amelyeket tőlünk
távol állónak tekintünk.
Az
egyház ugyanakkor tudjon világos válaszokat adni a fenyegetésekre, amelyek a
közviták során kialakulnak. A nemzet nem múzeum, hanem egy kollektív alkotás,
amely állandóan épülőben van és, amelyben közös nevezőre kell hozni az eltérő
dolgokat, beleértve a politikai vagy vallási hovatartozásokat.
Egy
boldog, anya arcú egyházat szeretnék látni, amely megért, elkísér és megsimogat
Beszéde
végén a pápa a fiatalokhoz fordult. Kérte, hogy lépjenek ki a közömbösség
állapotából, kötelezzék el magukat és vállaljanak részt a társadalmi és
politikai párbeszédben. Ma nem a változások korát éljük, hanem a korszakváltás
idejét. Bárhol legyetek is, ne falakat és határokat, hanem tereket és harctéri
kórházakat építsetek!
Végül Ferenc pápa megfogalmazta vágyát: egy nyugtalan, az
elhagyatottakhoz, elfeledettekhez mindig közelebb álló olasz egyházat szeretnék
látni. Egy boldog, anya arcú egyházat, amely megért, elkísér és megsimogat.
Szabadon végezzetek újításokat – buzdított. A következő évekre pedig kijelölte,
hogy minden közösségben, plébánián és intézményben, egyházmegyében és
egyházkerületben, minden régióban indítsanak kezdeményezéseket az Evangelii
gaudium elmélyítésére, hogy gyakorlati kritériumokat találjanak
megvalósítására. Fektessenek hangsúlyt arra a három-négy prioritásra, amelyet
ezen a tanácskozáson kijelölnek. Higgyetek az olasz kereszténység
zsenialitásában – zárta beszédét Ferenc pápa Firenzében az olasz egyházi
kongresszuson.