2015. október 10., szombat

Zsolozsma CCCXV.



Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből 
6, 11-21
Befejező buzdítás 


Szeretett Fiam! Te, Isten embere, törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: Övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen. Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak, így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet. Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! (Ámen.)


Spiteris görög érsek homíliája a püspöki szinóduson



Spiteris görög érsek homíliája a püspöki szinóduson


A családszinódus hatodik gyűlését október 10-én reggel 9 órakor kezdte meg. A nap kezdetén, a tercia imádság keretén belül Ioannis Spiteris O.F.M. Cap., a görögországi Korfu, Zákinthosz és Kefalónia érseke mondott szentbeszédet.


A kapucinus érsek homíliájában az imaóra rövid olvasmányából indult ki, amely Sámuel próféta Saul királyhoz intézett szavairól számol be: „Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál” (1Sám 15,22b).
Sámuel Isten embere, aki Saul király számára közvetítette Isten akaratát, mégpedig, hogy egész zsákmányát áldozza fel az Úrnak. A király azonban nem teljesítette Isten parancsát. Sőt mi több, Sámuel próféta feddő szavaira Saul kifogásokat keresett, és a katonáit hibáztatta. Ám nem a többiek, hanem ő ragaszkodott a zsákmányhoz, egyedül ő nem teljesítette az Úr akaratát – mondta a görög érsek.

A szöveg azt is sejteti, hogy az ember az Istenbe vetett hitet és a vele szembeni engedelmességet áldozatokkal akarja helyettesíteni, amelyek az Isten iránti odaadásnak csak külső jelei. A szöveg valójában elítéli a magatartást, amely többre tartja a hit külső jeleit magánál a hitnél. A szent szerző két lehetőséget felvázolva, nem arra hívja az Istennek tetszeni akaró embert, hogy válasszon az áldozat és az irgalmasság között, hanem megérteti vele, hogy Isten többre tartja egyiket a másiknál: az Úr nem a látszatra figyel, az ő szeme a szívet szemléli. Sámuel próféta Saulhoz intézett szavai, mint erős fény, rávilágítanak arra, hogy az áldozat és Isten szavának hittel teli meghallgatása nem egyenértékűek – hangsúlyozta Spiteris érsek.

Ez a gondolat az egyház történelme során, a szentek által járt ösvényen mindig is utat mutatott és ma is utat mutat. „Nem, az életszentség, amely a Szeretet-Istennel való közösséget jelenti, és amely abban mutatkozik meg, hogy az ember szeretettel teljesíti emberi és keresztényi kötelességeit, nem az áldozatokban, a külső és szív nélkül elvégzett rítusokban áll, hanem az Istennek való szeretetteljes engedelmességben. Az életszentség azt jelenti: gyakorlatba ültetni Isten igazi parancsolatát, a kölcsönös szeretetet. Mi több, végzetes tévedés lehet, ha az ember minden áron elképesztően nagy áldozatokat hoz, ám nem azért, hogy a saját és mások életét békésebbé és jobbá tegye, hanem azért, hogy ügyesebbnek, szentebbnek tűnjön másoknál, csakúgy, mint a példabeszédek farizeusai, dicsekedvén saját érdemeikkel és megvetvén másokat, bűnös vámszedőnek tartva őket. A farizeizmus, amely Jézus korában uralkodó irányzatnak számított, mindig felszínre tör ott, ahol az emberek nem hallgatják meg Isten szavát, és nem készek azt örömmel befogadni és életükben megvalósítani” – hangsúlyozta a három görög sziget püspöke.
A főpsztor szentbeszéde végén szívből kívánta minden embernek: „Áldozzuk fel önmagunkban a sokféle hangra való odafigyelést, amely eltávolít minket attól, hogy üdvösséget találjunk a jócselekedetekben, hiszen elnémítja Isten hangját, amely mindig a vele való szeretetteljes közösségre hív! Legyünk képesek ráhagyatkozni Istenre, aki mindenre képes és folyamatosan tárt karokkal vár minket!”


A Megszentelt Élet Éve 281.



október 10.

P. Bíró Ferenc SJ - a Jézus Szíve Társasága alapítójának születésnapja
Imádkozzunk a Jézus Szíve Társaságáért!
  • Jézus Szíve Társasága
Alapítójuk: P. Bíró Ferenc SJ
A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita az Egyház és a magyar nép szolgálatára alapította. Hangsúlyt helyezünk arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaink szolgálatára használjuk. Krisztus-követésünkben, Jézus Szíve tiszteletünkben az Isten-ember-világ egységét, a teljes harmóniát hangsúlyozzuk és akarjuk megvalósítani életünkben és munkásságunkban. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztjük a társadalomban. Közösségi életünk példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintjük. Az Alapító elgondolásának megfelelően a Társaságnak vannak olyan tagjai is, akik egyedül vagy a családjukkal otthonukban laknak, és a Társaság szelleme szerint élnek és dolgoznak.
Lelkiségünkből:
„A Jézus Szíve tisztelet a Társaság számára elsősorban nem ájtatosság, hanem Jézus szeretetéletének folytatása, "a teljes, történelmi, reális Krisztus reális követése igazságban és tettben.” (Konstitúció 7.)


Évközi huszonhetedik hét szombatja



Évközi huszonhetedik hét szombatja


A csütörtöki evangélium kapcsán már láttuk, hogy Lukács evangélista úgy állítja elénk Mária személyét, mint a hívő közösség mintaképét. Mária nagysága nem egyszerűen abban áll, hogy ő a Megváltó édesanyja és anyai kapcsolat fűzi az Üdvözítőhöz, hanem abban, hogy tökéletesen engedelmeskedik Isten akaratának, azaz mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Pontosan ezért lehet példakép számunkra. Ezt a gondolatot folytatja és erősíti meg a mai evangéliumi jelenet, amelyben egy ismeretlen asszony a tömegből felkiáltva magasztalja Jézus édesanyját, boldognak nevezve őt.
Jézus nem utasítja vissza az édesanyját illető dicséretet, de továbbviszi a gondolatot azzal, hogy legalább ilyen boldognak nevezi azokat, akik hallgatják és megtartják Isten szavát. Mária legfőbb érdeme, hogy teljes szívvel-lélekkel hallgatott Isten szavára még akkor is, ha nem értette meg azt teljesen. Ahogyan folyamatosan megismerte Isten vele kapcsolatos tervét, úgy fokozatosan átadta magát az isteni akaratnak, hogy üdvösségünk szolgálója legyen, s ennek megfelelően egyre növekedett boldogsága.
Ha nyitott szívvel és azzal a készséggel hallgatom Isten üzenetét, hogy azt megvalósítom, én is a boldogok közé tartozom. Ha a figyelemben és az odaadásban követem Máriát, megtapasztalom Isten szavának felemelő és üdvözítő erejét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Azt ígérted, Urunk, hogy bensőséges kapcsolat fűződik közötted és lelkünk között. Bennünk akarod folytatni jóságos életedet. Bennünk akarsz örülni mindennek, ami jó és szép. Velünk akarsz dolgozni, küzdeni és szenvedni. Bennünk és általunk akarod, hogy a világban megvalósuljon Atyád szent akarata. Bennünk is imádni akarod Atyádat, szavakba nem foglalható imádsággal.
Várnagy Antal 



2015. október 9., péntek

Zsolozsma CCCXIV.



Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
6, 1-10
A rabszolgák. A tévtanítók

Szeretett Fiam! Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás. Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, hogy hívő, így az Isten előtt kedves, és törekszik a jóra.
     Ezt tanítsd, erre buzdíts! Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott, és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazság híján levő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.
     A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség. Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.



Ferenc pápa: A rágalmazás, az irigység és a csapdák az ördögtől valók



Ferenc pápa: A rágalmazás, az irigység és a csapdák az ördögtől valók


Félreértelmezni annak a tetteit, aki jót cselekszik, irigységből megrágalmazni, csapdát állítani neki, hogy beleessen – mindez nem Istentől jön, hanem az ördögtől – mondta Ferenc pápa október 9-én, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.


A pénteki evangéliumi szakasz arról szól, hogy Jézus ördögöt űz, jót cselekszik, beszél az emberekhez. Közöttük pedig van, aki elismeri a tekintélyét, de van olyan is, aki megvádolja őt. Volt egy csoport, amelyik nem szerette Jézust, és igyekezett mindig máshogy, ellenségesen értelmezni szavait és viselkedését. Egyesek irigységből, mások doktrinális merevségből, megint mások attól való félelmükben, hogy jönnek a rómaiak, és mészárlást rendeznek. Számos okból próbálták kisebbíteni Jézus tekintélyét a nép szemében, és ennek érdekében akár rágalmazáshoz is folyamodtak, mint ebben az esetben – magyarázta a pápa. „Belzebub által űzi ki az ördögöket. Megszállta az ördög. Mágiát használ, varázsló” – fogták rá, és folyton próbára tették, kelepcét állítottak neki, várva, hogy beleesik-e a csapdába.

Ferenc pápa mérlegelésre és óvatosságra int. Tudni kell helyesen értelmezni a helyzeteket: mi az, ami Istentől jön, és mi az, ami a gonosztól, amelyik mindig megpróbál becsapni, rossz útra vinni minket. A keresztény nem lehet nyugodt, hogy minden rendben megy, meg kell különböztetnie a jót a rossztól, és alaposan megvizsgálnia az eredetét, honnan jön, és mi a gyökere.

Éberen kell őrködnünk, mert a hit útján mindig visszatérnek a kísértések, a rossz lélek soha nem fárad el. Ha elűzték, van türelme, vár, hogy visszatérjen, és ha mi ezt hagyjuk, még rosszabb helyzetbe kerülünk. Előbb ugyanis tudni lehetett, hogy az ördög kínzott minket. Aztán már álruhát ölt a gonosz, a jól nevelt barátaival tér vissza, kopogtat az ajtón, engedélyt kér belépni, aztán bejön, és együtt él az emberrel a mindennapjaiban, és apránként adja neki az utasításait. Ezzel a jólfésült stílussal az ördög meggyőz minket arról, hogy a dolgokat relativizáljuk, megnyugtatva a lelkiismeretünket. Elaltatja a lelkiismeretet – és ez nagyon rossz. Amikor a gonosz lélek képes elaltatni a lelkiismeretet, akkor valódi győzelmet arat, uralja a lelkiismeretet. De hiszen ez történik mindenütt! Igen. De mindenkinek, mindannyiunknak vannak gondjai, mindnyájan bűnösök vagyunk, mindenki. És ebben a mindenkiben ott van a senki. Mindenki, de én nem. És így éljük meg a világiasság szellemét, amely a rossz lélek gyermeke.

A pápa ezért újra éberségre és mérlegelésre int. Őrködjünk. Az egyház mindig lelkiismeret-vizsgálatra buzdít minket: Mi történt ma a szívemben? Eljött hozzám ez a jól nevelt gonosz a barátaival? A jó és a rossz megkülönböztetése. Honnan jönnek ezek a megjegyzések, a szavak, a tanítás, ki mondja ezt? Mérlegelni és őrködni kell, hogy ne engedjük be azt, aki rászed, elcsábít, megbabonáz. Kérjük az Úrtól ezt a kegyelmet, a megkülönböztetés és az őrködés kegyelmét – mondta végül péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.



A Megszentelt Élet Éve 280.



október 9.

Magyarok Nagyasszonya ünnepe (október 8.)
Imádkozzunk a ferencesekért!
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
Alapítójuk: Assisi Szent Ferenc
A ferences élet alapelemei az „imádság és áhítat”, a testvéri élet, a szegénység, a „kicsinység”, a szolidaritás, valamint az evangelizáció. Elsődleges, hogy a testvérek napról-napra keressék az Urat. Feladataink az oktatás-nevelés (iskolák, felsőoktatás), a lelkipásztorkodás (plébániák, misszió, gyóntatás, lelkigyakorlatok), szociális tevékenységek (autisták, idősek gondozása) és kulturális feladatok ellátása.
Lelkiségünkből:
„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.” (2Regula 1,1)


Évközi huszonhetedik hét péntekje



Évközi huszonhetedik hét péntekje


A mai evangélium bevezető mondata szerint Jézus ördögűző csodát tett, egy némából űzte ki a gonosz lelket. Magát a csodát nem beszéli el Lukács evangélista, mert itt sokkal fontosabb számára, hogy Jézus személyéről, hatalmáról adjon tanítást. Jogosan merül fel a csoda egykori szemtanúiban és bennünk is a kérdés, hogy miféle hatalommal képes ilyen cselekedetre. A tapasztalatok szerint ugyanis a gonosz lelkek befolyása az emberekre olyannyira erős, hogy attól sem önmaga erejével, sem más ember segítségével nem lehet megszabadulni. Az emberi képességeknél nagyobb erőre van szükség ahhoz, hogy valakiből távozzon a gonosz. Ha Jézus képes erre, akkor „felülről” vagy „alulról,” azaz Istentől vagy az alvilág urától, a sátántól kapta hatalmát.
Mi ugyan könnyen azt válaszoljuk, hogy Istentől kapott hatalommal cselekszik Jézus, de kortársai számára ez nem volt nyilvánvaló. A részlet szerint az ördög kiűzése után egyesek azt gondolják, hogy a sátánnal szövetkezve képes Jézus az ilyen jellegű csodákra és azt a véleményüket nyíltan ki is mondják. A vád elutasításaként az Úr rámutat az ilyen vélekedés belső ellentmondására, majd pedig egyértelműen kijelenti, hogy Isten segítségével képes kiűzni az ördögöket.
Istennek hatalma van a gonosz felett. A bennem lakó gonosz felett is. Egyedül ő képes a kegyelem és jóság ruhájába öltöztetni.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, atyánk! Ments meg attól az egyedülléttől, amely nemcsak az emberektől, hanem tőled is elkülönít. Ments meg attól az egyedülléttől, amelyben csak a saját kenyeremért, és saját sorsom alakulásáért könyörgök. Ments meg attól az egyedülléttől, amelybe saját bűneim és mulasztásaim kényszerítettek. Ismertesd meg velem a nagy igazságot, hogy senki sem találja meg egyedül az utat, mely hozzád vezet, hogy egységben kell maradnom mindazokkal, akik Fiad Testének tagjai.
E. Harts 



2015. október 8., csütörtök

Zsolozsma CCCXIII.



Sirák fiának könyvéből
24, 1-33
A bölcsesség szerepe a teremtésben és a választott nép történetében

A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekszik. (Magasztalják népe körében, s megcsodálják az összes szentnél. Dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak között, amikor így szólt:)
     „Én a Fölségesnek szájából születtem, (mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt. El nem múló fényt gyújtottam az égen,) s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.
    Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép és nemzet közt uralkodó voltam, (erőmmel jártam minden fölött, ami magas, és ami alacsony.) Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: »A sátradat Jákobban üsd fel, az örökrészed Izraelben legyen, (és választottaim között verj gyökeret)!«
    Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppen úgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén, (s a szentek gyülekezetében megtelepedtem).
    Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban, (s illatom, mint a színtiszta balzsamé).
     Mint a terebint kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek. Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. (Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a beismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.)
    Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, teljetek el a gyümölcseimmel. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. (Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.) Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, nem vétkeznek, (akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek).”
     Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.



Ferenc pápa: Isten nem hagyja magukra az igazakat



Ferenc pápa: Isten nem hagyja magukra az igazakat


Isten soha nem hagyja magukra az igazakat, míg azok, akik gonoszságot hintenek, olyanok, mint az ismeretlenek, akiknek az ég nem jegyzi a nevét. Erről tanított október 8-án, csütörtökön reggel Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.


Egy bátor édesanya, férjjel és három gyermekkel, még negyvenéves sincs, és egy rosszindulatú daganat az ágyhoz szögezi. Miért? Egy idős asszony, akinek szívét imádság tölti meg, a fiát meggyilkolta a maffia. Miért? A pápa hangja felerősíti a kérdéseket, amelyek oly sok ember gondolataiba hasítanak éles késként; akiknek erős hitét próbára teszik az élet tragédiái – fogalmazott homíliájában Ferenc pápa.
Miért történik ez, milyen előnyünk származik abból, hogy betartjuk Isten parancsait? Míg a gőgöseknek, akik rosszat tesznek, sokasodnak, próbára teszik az Istent, semmi bántódásuk nem esik? (vö. Mal 3,13–20) – utalt Malakiás könyvére a Szentatya. – Hányszor látjuk ezt a valóságot a rossz emberekben, akik ártanak másoknak, és az életben látszólag minden jól megy nekik: boldogok, mindenük megvan, amire vágynak, nem szenvednek hiányt semmiben. Miért, Uram? Ez a sok „Miért?” egyike… Miért van az, hogy annak az arcátlannak, aki senkivel nem törődik, se Istennel, se másokkal, aki igazságtalan és gonosz is, minden sikerül az életben, mindene megvan, amit akar, és mi, akik jót akarunk tenni, annyi gonddal küszködünk?
A választ erre a miértre a pápa a Zsoltárok könyvéből merítette a napi liturgia alapján: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, aki az Úr törvényében leli meg gyönyörűségét” (vö. Zsolt 1). Most nem látjuk a gyümölcsét a szenvedésnek, amit ezek az emberek elviselnek, akik hordozzák keresztjüket. Éppúgy, ahogy nagypénteken és nagyszombaton nem látszottak a gyümölcsei a keresztre feszített Istenfiúnak, az ő szenvedésének. És mégis, mindaz, amit tenni fog, sikerül majd. Mit is mond a zsoltár a bűnösökről, akikről mi azt hisszük, hogy minden dolguk sikerül? „Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” (vö. Zsolt 1,4)
A bűnösök útja kapcsán, mely a semmibe vész, Ferenc pápa idézte a dúsgazdag ember és a szegény Lázár evangéliumi példabeszédét.
Ez a példázat a kilátástalan nyomorúságot jelképezi, szemben a bővelkedővel, aki az asztaláról lehulló morzsát is megtagadja a szegénytől. Érdekes, hogy ennek az embernek nem mondják a nevét – jegyezte meg a Szentatya. – Csak egy jelzővel illetik: gazdag. Isten emlékkönyvében nem szerepel a gonoszak neve. Csak annyi: egy gonosz, egy csaló, egy kizsákmányoló… Nincs nevük, csak jelzőjük.
Azok az emberek viszont, akik az Úr útján igyekeznek járni, Fiával együtt lesznek, akinek van neve: az Üdvözítő Jézus. Olyan név ez, amit nehéz felfogni, megmagyarázhatatlan a kereszt megpróbáltatása miatt és mindazért, amit el kellett szenvednie értünk – tette hozzá csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.


A Megszentelt Élet Éve 279.



október 8.

Magyarok Nagyasszonya ünnepe
Imádkozzunk a Magyarok Nagyasszonya női apostoli élet Társaságáért!
  • Magyarok Nagyasszonya női apostoli élet Társasága
Alapítójuk: Jézus Szíve Népleányainak Társasága és Lékai László bíboros úr
Szeretetből végzett imával és munkával testvéri közösségben segítjük egymást Isten felé. Isten irántunk való szeretetéről elsősorban az egymás iránti szeretettel igyekszünk tanúságot tenni. Ebből fakad a küldetésünk mások felé is: családok, gyermekek, idősek. Törekszünk názáreti egyszerűségben élni: az anyagi dolgok megbecsülése és megszentelése /Róm.lev./; engesztelés.
Lelkiségünkből:
„Nem fontos a ruha, nem fontos a név, csak segítsenek az Egyháznak!” Idézte Dobos Etelka SJC testvér P. Bíró szellemiségét Társaságunk alapításakor.
 


Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya



Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya


Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának mai ünnepén az angyali üdvözlet egy rövid részletét, annak kezdő sorait olvassuk az evangéliumban, amely kegyelemmel teljesnek és áldottnak nevezi Máriát, a názáreti leányt, a Megváltó leendő édesanyját. Elmélkedésünkben érdemes nagyobb távlatból, Lukács evangélista sajátos szemszögéből Mária személyére tekintenünk. Az evangélista szerint Mária Jézus édesanyja és mindig az is marad, de mintegy felülemelkedve anyai szerepén a közösség mintája lesz. A krisztusi hívő közösség és annak valamennyi tagja példaképként tekint Máriára, aki tökéletes engedelmességgel fogadta el Isten akaratát és vele kapcsolatos szándékát miután azt megismerte. Az Úr iránti hite és szeretete, amely az ő esetében anyaságából is fakadt, példa mindazok számára, akik a Jézussal való helyes kapcsolatot keresik. Hit és szeretet nélkül hiába hallgatnánk Jézus szavait, azok nem volnának képesek megváltoztatni, jobbá tenni életünket. Máriának az isteni kegyelemmel való együttműködése megmutatja számunkra azt, hogy Isten segítségével minden ember képes megvalósítani, beteljesíteni azt a hivatást, amit Isten szán neki.
Kész vagyok-e lelki erőimet és testi adottságaimat alávetni Isten akaratának? Kész vagyok-e arra a lelki növekedésre, amelyet Isten kíván tőlem hivatásom, szolgálatom beteljesítéséhez?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja! 



2015. október 7., szerda

Zsolozsma CCCXII.



Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből 
4, 1 – 5, 2
A tévtanítók és az idősebbek iránti magatartás 

Szeretett Fiam! A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli. Ha ezt tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen annak a hitnek és igaz tanításnak szavaival táplálkozol, amelynek követője lettél. Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben. A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá. Ez igaz beszéd, teljesen rá lehet hagyatkozni. Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek. Ezt tanítsd és hirdesd. Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban. Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a papságra felavató kézföltétellel nyertél. Ezeket gyakorold, ezekben tarts ki, hogy előhaladásodat mindenki lássa. Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted. Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet, az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.


Ferenc pápa: Az egyház Isten családja és annak is kell bizonyulnia!



Ferenc pápa: Az egyház Isten családja és annak is kell bizonyulnia!


Október 7-én a Szentatya arról beszélt az általános kihallgatás keretében, hogy mind az egyháznak, mind a társadalomnak családiasnak kell lennie, családias légkörnek és szellemiségnek kellene jellemeznie az emberek közötti kapcsolatokat a közös élet minden területén.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Néhány napja kezdődött meg a püspöki szinódus, melynek témája: „A család hivatása és küldetése az egyházban és a mai világban.” Az Úr útján járó család alapvető fontosságú az Isten szeretetéről szóló tanúságtételben, ezért megérdemli az egyház lehető legteljesebb odaadását. A szinódusnak az a feladata, hogy megfogalmazza, mit jelent az egyháznak ez a gondoskodása és törődése. Kísérjük főképp imádsággal és figyelemmel az egész szinódusi folyamatot. Ebben az időszakban az egyház és a család közötti – joggal mondhatjuk, elszakíthatatlan – kapcsolat néhány szempontjáról tartjuk a katekéziseket, figyelembe véve az egész emberi közösség javát.
Ha alaposan végignézzük, hogyan élik ma mindennapjaikat az emberek, azonnal észrevesszük, hogy mindenhol szükség van egy családi szellemiséggel való nagy dózisú injekcióra. A kapcsolatok stílusa ugyanis – a civil, gazdasági, jogi, szakmai, állampolgársági kapcsolatoké mind – nagyon racionálisnak, formálisnak, szervezettnek tűnik, ugyanakkor nagyon „dehidratáltnak”, élettelennek, személytelennek is. Időnként elviselhetetlenné válik. Bár a mai társadalom igyekszik inkluzív lenni a maga formáiban, a valóságban egyre több embert hagy magányban és selejtez ki.
Látjuk tehát, miért nyújt a család az egész társadalom számára egy sokkal emberibb látásmódot: felnyitja a gyermekek szemét az életre – és nemcsak a látásukat, hanem az összes többi érzéküket is – azáltal, hogy a szabad szeretetszövetségre alapozott emberi kapcsolat egyik látásmódját képviseli. A család bevezet abba, hogy szükségét érezzük olyan kapcsolatoknak, amelyeket a hűség, az őszinteség, a bizalom, az együttműködés, a tisztelet jellemez. A család megtanít arra, hogy betartsuk ígéreteinket, tiszteljünk minden egyes embert, vállalni tudjuk a magunk és mások korlátozottságát. És azt is tudjuk mindnyájan, mennyire helyettesíthetetlen szerepet tölt be a család a legkisebb, legsérültebb, legsebzettebb, sőt életvitelükben legszerencsétlenebb tagjaira való odafigyelésben. Aki a társadalomban ezeket a magatartásformákat gyakorolja, az a család légkörében szívta őket magába, s biztosan nem az egymással való versengésből vagy az önmegvalósítás vágyából tanulta meg.
Mégis annak ellenére, hogy mindezt tudjuk, a mai társadalom nem ad kellő súlyt – elismerést és támogatást – a családnak a politikai és gazdasági rendszerben. Továbbmegyek: a család nem elég, hogy nem kapja meg a megfelelő elismerést, de arra sem képes már, hogy eltanulását lehetővé tegye! Néha azt mondhatnánk, hiába ért el oly nagy tudományos és technikai fejlődést, a modern társadalom még nem képes arra, hogy ezt a tudást arra fordítsa, hogy az emberi együttélésen javítson. Nemcsak az a baj, hogy a közös élet szervezése egyre jobban beleütközik az alapvető emberi kötelékektől teljesen idegen bürokráciába, hanem a társadalmi és politikai erkölcs is gyakran a hanyatlás jeleit mutatja – agresszió, trágárság, megvetés jellemzi –, ami még a legkisebb családi nevelés küszöbe alatt is jó mélyen van. Ebben a helyzetben a kapcsolatok állati szintre süllyedésének a szöges ellentétei – vagyis a technokratikus érzéketlenség és az amorális familizmus – összekapcsolódnak és egymást táplálják. Ez paradoxon.
Az egyház épp ezen a ponton ismeri fel történelmi jelentőségű küldetését a család és az igazi családi szellemiség vonatkozásában: azzal kell kezdenie, hogy alaposan felülvizsgálja saját életmódját. Azt mondhatnánk, hogy a „családi szellemiség” az egyház alkotmánylevele: a kereszténységnek családként kell megmutatkoznia és családnak kell lennie. Világosan megíratott: „Ti, akik »távol« voltatok – mondja Szent Pál –, […] már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” (Ef 2,13.19). Az egyház Isten családja, Isten családjának kell lennie.
Amikor Jézus követésére hívta Pétert, azt mondta neki, hogy „emberhalásszá” teszi; ehhez pedig új típusú hálók kellenek. Mondhatnánk, hogy ma a családok jelentik az egyik legfontosabb hálót Péter és az egyház küldetése számára. Ez nem rabságban tartó háló! Ellenkezőleg, megszabadít az elhagyás és a közömbösség rossz vizeitől, amelyek sok emberi lényt a magány és a közöny tengerébe fojtanak. A családok jól tudják, mit jelent az a méltóság, hogy gyermekeknek és nem szolgáknak vagy idegeneknek vagy egy igazolványszámnak érezzük magunkat.
Innen, a családtól kezdi meg Jézus az emberek közötti életét, hogy meggyőzze őket: Isten sosem feledkezett meg róluk. Péter innen merít erőt szolgálatához. Az egyház – engedelmeskedve Mestere szavának – innen evez ki a mélyre, azzal a bizonyossággal, hogy csodálatosan nagy fogása lesz, ha így tesz. A Szentlélektől vezetett szinódusi atyák lelkesedése bárcsak új lendületet adna az egyháznak, hogy letegye a régi hálókat, és Urának szavában bízva új halászatba fogjon. Buzgón imádkozzunk ezért! Krisztus egyébként ígéretet tett nekünk és bátorított minket: ha még a gonosz apák sem tagadják meg a kenyeret éhes gyermekeiktől, mennyivel inkább megadja Isten a Lelket azoknak, akik – bár tökéletlenek – szenvedélyes kitartással kérik tőle (vö. Lk 11,9–13)!
Az általános kihallgatáson Ferenc pápa külön köszöntötte a magyar híveket:
Szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, akik Budapestről és Gyulafehérvárról érkeztek Tamás József segédpüspök kíséretében. Isten éltessen! Különösen is köszöntöm a Szépvíz kórus karmesterét és tagjait. Holnap üljük meg Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Az ő közbenjárását kérve szívből adom kedves mindnyájatokra apostoli áldásomat.


A Megszentelt Élet Éve 278.



október 7.

A Jézus Szíve Nővérek Társasága alapítása
Imádkozzunk a Jézus Szíve Nővérek Társaságáért!
  • Jézus Szíve Nővérek Társasága/Society Devoted to the Sacred Heart
Alapítójuk: Péterfy Ida
A kommunizmus térhódításának idején hívta meg Isten Ida nővért, hogy megvesse egy új szerzetesi közösség alapját. Ida nővér lelkesen felajánlotta életét és szolgálatát az isteni szeretet örömhírének terjesztésére. 1940. október 7-én, 18. születésnapján ezt örök fogadalommal meg is pecsételte. A Szentlélek ösztönzésére újszerű hitoktatási módszert dolgozott ki. Ez lett az új szerzetesi közösség apostoli öröksége, a vonzó és hiteles mód, ahogyan az Úr Jézus szeretetének örömhírét hirdetik a Társaság tagjai.
Lelkiségünkből:
„Szeressétek egymást!”
„Isten szívében fenntartott hely van számodra.” Péterfy Ida
 


Évközi huszonhetedik hét szerdája



Évközi huszonhetedik hét szerdája


A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a tanítványok az imádkozó Jézust látva azt kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni. A kérés teljesítésére ő a Miatyánk néven ismert imádságot mondja nekik. Az Úr imája forradalmi szemléletváltást hozott az imádkozásban. Jézus ugyanis arra bátorít minket, hogy Istenre ne úgy tekintsünk, mint az egész világ teremtőjére és mindenható urára, hanem mint barátra, családtagra, atyára. Istennek ilyen módon való megszólítása rögtön bensőségesebbé teszi az imádkozást. Talán mi magunk is könnyen abba a hibába esünk, hogy úgy tekintünk az imára, mint az Isten és az ember közötti kapcsolatra, de olyan helyzetben, hogy az ember világa és az Isten világa egymástól távol van és az ima kapcsolatot teremt a két távoli világ között. Jézus szavai szerint egészen más a kapcsolat az Isten és az ember között, hiszen családtagok vagyunk, mi Isten gyermekei, ő pedig a mi mennyei Atyánk.
Ebből az alaphelyzetből nézve egészen természetes az, hogy gyermeki bizalommal fordulunk Istenhez kéréseinkkel, aki szeretettel figyel ránk és szeretettel gondoskodik földi és örök életünkről. A napjainkban sokat emlegetett emberi méltóság Isten ajándéka számunkra, s e méltóság alapja az, hogy Isten gyermekei vagyunk. E méltóságunk tudatában imádkozzunk mindig Istenhez!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, én ismerem, az igazat, de nem azt mondom. Birtoklom szeretetedet, de nem azt teszem. Hiszek ugyan benned, de nem bízom benned. Beszélek a felebarátról, de nem veszem észre őt. A pénznek szolgálok, de nem szégyenlem. Kereszténynek nevezem magam, de nem vagyok az. Így van ez, de sokáig nem maradhat így! Könyörülj, Uram, rajtam!
A. Pereira 



2015. október 6., kedd

Zsolozsma CCCXI.



Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
3, 1-16
Szolgálatok az Egyházban

Szeretett Fiam! Igaz beszéd ez: aki püspökségre törekszik, magasztos dolgot kíván. A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető, s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson. Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és a sátán csapdájába essék.
     A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők. A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel. Ki kell előbb próbálni őket, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, ne legyenek rágalmazók, hanem mértéktartók és mindenben megbízhatók. A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője. Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben.
     Mindezt azért írom neked, jóllehet remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád, hogy ha késném is, tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.
     Kétségtelenül nagy dolog az istenfélő élet titka: nyilvánvaló lett a testben, igazolást nyert a Lélek által. Megjelent az angyaloknak, hirdették a nemzetek között. Világszerte hittek benne, és fölment a dicsőségbe.



Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: merevség helyett Isten irgalmasságot kér



Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: merevség helyett Isten irgalmasságot kér


Ferenc pápa misézik a Szent Márta-házban - OSS_ROM

Óvakodjunk attól, hogy kemény legyen a szívünk, amelyik nem engedi be Isten irgalmasságát – figyelmeztetett a Szentatya kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A pápa arra buzdított, hogy ne álljunk ellen az Úr irgalmának, abban a hiszemben, hogy saját gondolataink vagy a megtartandó parancsok fontosabbak nála.
Jónás engedelmes Istennek, Ninive megtér
Jónás próféta ellenszegül Isten akaratának, de a végén megtanulja, hogy engedelmeskednie kell az Úrnak. Ferenc pápa az első olvasmányra építette szentbeszédét, amely Jónás könyvéből való és Ninive megtéréséről szól. A gonosz útra tért város lakói hallgatnak Jónás szózatára és ezért az Úr megkíméli őket a pusztulástól. Jónás szózata tényleg csodát tesz, mert ezúttal sutba dobja önfejűségét és engedelmeskedik Isten akaratának, vagyis azt teszi, amit az Úr parancsolt. Ninive tehát megtér és e megtérése láttán Jónás, aki nem hajlott a Szentlélek szavára, feldühödött. Jónáson nagy szomorúság vett erőt és haragra gerjedt, sőt egyenesen korholta az Urat.
Ha kemény a szívünk, Isten irgalma nem tud bejutni rajta
Jónás és Ninive története három részre tagolható – magyarázta a pápa. Az első az ellenállás a küldetéssel szemben, amit az Úr rábíz; a második az engedelmesség, amelynek nyomán csodák születnek: Jónás engedelmeskedik az Úr akaratának és Ninive városa megtér. A harmadik rész pedig az ellenállás az Úr irgalmasságának. „Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Mert te jóságos és irgalmas Isten vagy” (vö. Jón 4,2). Én nagy munkával hirdettem a szózatot, jól végeztem a dolgom, erre te megbocsátasz nekik? – háborodik föl Jónás. Kemény szíve pedig nem engedi be Isten irgalmasságát. Fontosabb az én szózatom, fontosabbak a gondolataim, fontosabb az a sor parancs, amit meg kell tartanom: minden, minden, minden fontosabb, mint Isten irgalmassága.
Jézust sem értették meg irgalmassága miatt
Ezt a drámát élte meg Jézus is az írástudókkal, akik nem értették, miért nem hagyta megkövezni a házasságtörő asszonyt, miért vacsorázott együtt a vámszedőkkel és a bűnösökkel. Nem értették őt, mert nem értették az irgalmasságot. „Te jóságos és irgalmas Isten vagy”. A mai zsoltár (zarándok-ének: „A mélységből kiáltok hozzád” Zs 129 – a szerk.) azt tanácsolja, hogy várjuk az Urat, mert az „Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás”.
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot
Ahol az Úr, ott irgalom van. Szent Ambrus pedig hozzáteszi: És ahol merevség van, ott vannak a merevség szolgái. Az önfejűség, amelyik kihívja maga ellen a küldetést, az irgalmasságot. Most, az irgalmasság szentévének kezdetéhez közeledve imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen megértenünk, milyen az ő szíve, mit jelent az irgalmasság; mit jelent az, amikor Ő azt mondja: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Ezért imádkoztuk sokszor a mise felajánlásnál azt a szép mondatot, hogy: „Áraszd ránk irgalmadat”, mert csak akkor értjük meg Isten irgalmát, ha Ő kiárasztja ránk, bűneinkre, nyomorúságainkra irgalmasságát – mondta még kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.


A Megszentelt Élet Éve 277.



október 6.

Assisi Szent Ferenc ünnepe (október 4.)
Imádkozzunk a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérekért!
  • Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek
Alapítójuk: Apollonia Radermecher
Küldetésünk, szolgálatunk az Egyházban: kórház, egészségügyi intézmény fenntartás, betegápolás, idős-gondozás.
Lelkiségünkből:
„Soha sem kell megengedni, hogy a szerzet valamely tagja a betegszolgálattól mentes legyen. Ennek a munkának Isten iránti szeretetből kell történnie.”
„Amire Isten az embert hívja, ahhoz ad neki képességet is.” Apollónia anya halála után megtalált kéziratából I. m. 72. 1.



Évközi huszonhetedik hét keddje



Évközi huszonhetedik hét keddje


A Márta és Mária házában történteket Lukács evangélista egyrészt azzal a szándékkal mutatja be, hogy érzékeltesse azt a különbséget, ahogyan Jézus és a korabeli zsidó tanítók viselkedtek a nőkkel. Jézus korában a nők alacsonyabb helyet foglaltak el a társadalmi rangsorban, mint a férfiak. A vallás terén is a férfiak véleménye számított csupán. A zsidó törvények szerint a vallási tanításokat a nőkkel ugyanúgy tilos volt közölni, mint a pogányokkal, a zsinagógai istentiszteleten nem vehettek részt és nem olvashatták a mózesi törvényt. Ezt a - napjaink kifejezését használva - hátrányos megkülönböztetést Jézus elutasítja és találkozik asszonyokkal, elfogadja gondoskodó szolgálatukat, vallási kérdésekről beszélget velük. Olyan határt lép át ezzel, amelyet egy mélyen vallásos zsidó ember, főként egy rabbi soha át nem lépett volna.
Az evangélista másik szándéka a két különböző lelkület, gondolkodás, viselkedés bemutatása Márta és Mária személyén keresztül. Márta tudja a szerepét, azt teszi, amit egy asszonynak tennie kell, ha vendég érkezik a házba. Mária kilép ebből az asszonyi szerepkörből, mert szívesebben hallgatja az Úr tanítását. Amikor az Úr Mária viselkedését dicséri, akkor ezzel nem arra bátorítja az asszonyokat, hogy háziasszonyi teendőiket hanyagolják el, hanem azt tanítja, hogy az üdvösség igéjének hallgatásához a nőknek is joguk van.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Krisztus nyolc boldogságról beszél. Ha visszatekintünk szavaira, megállapíthatjuk, hogy az embert ily radikálisan senki sem fordította szembe önmagával. Boldognak nevezi akkor, ha ösztönös vágyai és indulatai helyett egészen szellemi síkot követ. Meg kell halni bennünk a régi embernek, hogy kialakuljon az új ember, az új teremtmény.
Gál Ferenc 



2015. október 5., hétfő

Zsolozsma CCCX.



Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből 
2, 1-15
Buzdítás az imádságra

Szeretett Fiam! Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljáróért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítója hitre és igazságra. Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel. Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen, és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben. 


Erdő Péter bíboros főrelátori megnyitó jelentése a szinódus első közgyűlésén



Erdő Péter bíboros főrelátori megnyitó jelentése a szinódus első közgyűlésén


Ferenc pápa szinódust megnyitó beszédét Erdő Péter bíboros szinódusi főrelátor relatiója, jelentése követte október 5-én.


A tizenöt oldalas jelentés három részből áll: az első a családokat ért kihívásokat taglalja, a második a családi hivatás megkülönböztető jegyeit sorolja fel, míg a harmadik a család mai küldetését részletezi.
A dokumentum irányt mutat a nehézséggel küzdő családok irgalmas kísérő gondozására, anélkül hogy a házasság felbonthatatlanságát kétségbe vonná. Központi jellegű felhívás a nélkülöző, valamint a háború és üldöztetés sújtotta családok segítésére, továbbá annak érdekében, hogy a homoszexualitás témakörében ne gyakoroljanak nyomást a püspökökre.
Nagyon sokrétűek a családokat ért mai kihívások, amelyekre a főrelátori jelentés rámutat: elsőként a migráció, a társadalmi igazságtalanságok, az alacsony bérek, melyekért némely kereskedelmi vállalkozások felelősek, a nők elleni erőszak, az abortuszra kényszerítés, az erőszakos sterilizáció, a béranyaság és a heterogén megtermékenyítés, hogy mindenáron kielégítsék a gyermek utáni vágyat.
Az intézmények a mai világban nagyon törékenyek, és az emberek félnek a végleges elköteleződéstől, egy olyan világban, ahol a személyes vágyak azonnal valódi és igazi joggá válnak. Az erősödő individualizmus arra vezet, hogy az emberek összekeverik az alapvető intézmények, mint a házasság és a család határait, miközben a fogyasztói társadalom elválasztja egymástól a szexualitást és gyermeknemzést, ami által az emberi élet és a szülői mivolt „összerakható és össze nem rakható” valóságelemekre bomlik.
A szinódusi reláció második fejezete a családi hivatás megkülönböztető jegyeit veszi sorba. Állítja, a házasság felbonthatatlansága nem egy iga, hanem adomány. Éppen a házasság és a család az az intézmény, mely nem hagyja elszigetelten magára a feleket, hiszen ők adják tovább az értékeket, és adnak az emberi személy számára helyettesíthetetlen lehetőséget a fejlődésre. A házasság felbonthatatlansága a család hivatásából ered, és ezért az nem tekinthető tehernek, igának, hanem valójában adomány. A házasság és a család ugyanis sajátos módon juttatják kifejezésre azt, hogy az emberi lényt az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, és hogy a férfi és a nő közötti különbség a közösségért és az utódnemzésért van. A család az élet alapeleme a társadalomban, és ezért olyan fontos a házasság és család méltóságának előmozdítása, amennyiben mindkettő élet- és szeretetközösség. A családegyház két keresztény közötti szentségi házasságon alapul, mely a társadalom életalapelve, egyúttal az a hely, ahol az ember megtanul tapasztalatot szerezni a közjóról.
Erdő Péter bíboros szinódusi relációjának harmadik része a család mai küldetéséről szól. Elsőként említi a jegyesek oktatását, a házasságra való felkészítést, hogy a házasság ne csak egy külsőleges érzelmi esemény legyen, hanem spirituális és egyházi történés, amelyet a papok készítenek elő, kísérik a jegyespárokat érzelmi és pszichológiai érettséggel. Nem szabad megfeledkezni a „nyelvezetben való megtérésről”, mely főként a nehéz és problémás esetekben lesz hatékony támogatás, amikor az igazságosságot az irgalmassággal kell összekapcsolni. „Ha szívünk mélyéről beszélünk, ha őszintén elmondjuk másoknak, amit hiszünk, nem kell félni attól, hogy nem értenek meg bennünket – olvassuk a relációban –, minthogy mi is korunk gyermekei vagyunk. És ha nem is mindenki fogadja el, amit hirdetünk, az üzenet érthetővé válik.”
A család társadalmi küldetése abban áll, hogy együttműködjön a közintézményekkel, mindenekelőtt ott, ahol a család hivatalos értelmezése nem esik egybe a keresztény családfogalommal vagy annak természetes értelmével. Ilyen esetekben érvényre kell juttatnia a család valós társadalmi szükségleteit: a keresztény családoknak törekedniük kell arra, hogy a támogatás olyan társadalmi rendszereit teremtsék meg, melyek segítik azokat a családokat, akiket elsődlegesen sújt a szegénység, a munkahelyek bizonytalansága, a társadalom- és egészségügyi biztosítási rendszer hiányossága és az uzsora. Az egész egyházi közösség feladata, hogy segítse a háborúktól és üldözésektől sújtott családokat.
Az egyház tapintatos és igényes küldetése a sérült családok integrációja, amit irgalommal és megértő elfogadással kell végeznie, a házasságról vallott egyértelmű igazság figyelembevételével. „A legnagyobb irgalmasság az igazság feltárása szeretettel – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros relációjában. – Lépjünk tovább az együttérzésen, mert az irgalmas szeretet vonz és egyesít, átalakít és felemel, megtérésre indít.”
A szinódusi bevezető jelentés foglalkozik a különleges esetekkel is: az együttélők számára bölcs pedagógiát javasol, mely Isten tervének teljességébe vezeti a szívüket. Az elváltak, de újra nem házasodottak számára egyházmegyei meghallgató központok létrehozását ajánlja, ahol segítik a válságba került házastársakat, annak a tudatában, hogy gyermekeik a szenvedő alanyai ezeknek a helyzeteknek.
A dokumentum ezután az úgynevezett bűnbánati útra tér ki, leszögezve, hogy az olyan elváltak és újraházasodottak esetéről van szó, akik önmegtartóztatást gyakorolnak, tehát gyónáshoz és szentáldozáshoz járulhatnak anélkül, hogy botrányt okoznának. Vagy pedig a latin egyház hagyományos gyakorlata szerint értelmezhető módon, amikor a papok akkor oldozhatták föl az újraházasodott elvált híveket, ha azok vállalták, hogy életmódot változtatnak. Ami a fokozatosság elvét illeti a szentségekhez való járulásban, a jelentés megállapítja: még ha az együttélés egyes formái hordoznak is magukban pozitív vonásokat, ez nem jelenti azt, hogy javakként lehet bemutatni azokat. Mindazonáltal, miután az erkölcsi jó objektív igazsága és az egyén szubjektív felelőssége két különálló fogalom, szubjektív szinten helyet kaphat a fokozatosság törvénye, vagyis a lelkiismereti nevelés.
Külön fejezet foglalkozik a homoszexuálisokkal, akiket tisztelettel és tapintattal kell fogadni, elkerülve minden igazságtalan, hátrányos megkülönböztetést. A jelentés ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy semmilyen alap nem létezik arra, hogy hasonlóságot, bármilyen akár távoli analógiát vonjunk a homoszexuális kapcsolatok és a házasságról és a családról alkotott isteni terv között. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy az egyház pásztorai nyomásnak legyenek kitéve ebben a tárgyban, és hogy a nemzetközi szervezetek a szegény országoknak juttatandó pénzügyi támogatáshoz feltételül szabják olyan törvények bevezetését, amelyek elismerik az azonos neműek házasságát.
A szinódusi munkát bevezető jelentésében Erdő Péter bíboros az élet témájáról beszélt, hangsúlyozva a fogantatástól kezdve egészen a természetes halálig tartó sérthetetlen jogot mindenki számára. Tehát el kell utasítani az abortuszt és az eutanáziát egyaránt. Az egyház kinyújtja kezét az állapotos anyák, az elhagyott gyermekek, az abortuszon átesett nők és mindazon családok felé, melyek nem képesek gondozni beteg hozzátartozóikat.
Az élet kultúrájának előmozdítása a cél a halál kultúrája helyett, ezért a reláció a felelős utódnemzés természetes módszereinek figyelembevételét hangsúlyozza Boldog VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája nyomán. Központi helyet kap a gyermekek örökbefogadása is, ami a családi apostolkodás sajátos formája.
A nevelési témakörben a szinódusi jelentés emlékeztet rá, hogy „a szülőket illeti az elsődleges felelősség gyermekeik emberi és vallási nevelése terén, amelyhez az egyház támogatását nyújtja”.
Az egyház legyen egyre inkább Isten irgalmasságának tanúja, személyes és közösségi szinten egyaránt – zárul Erdő Péter bíboros, főrelátor szinódusi munkát bevezető jelentése.