2015. október 3., szombat

Zsolozsma CCCVIII.



Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
4, 10-23
A filippiek bőkezűsége Pál iránt

Testvéreim! Nagyon megörültem az Úrban, hogy ismét lehetőségetek nyílt a rólam való gondoskodásra. Azelőtt is gondoltatok rá, de nem volt rá módotok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. Mindent elviselek abban, aki erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok.
     Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, nem volt egyetlen egyházközség sem, amely velem az adás és viszonzás kapcsolatában állt volna, csak ti. Már Tesszalonikába ismételten küldtetek, amire szükségem volt. Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, amelyet majd bőségesen javatokra írnak.
     Megvan mindenem, mégpedig bőségesen. Bőven el vagyok látva, amióta Epafroditusztól átvettem küldeményeteket, mint kellemes illatú, Istennek tetsző áldozatot. Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van. Istennek, a mi Atyánknak legyen dicsőség örökkön-örökké! Ámen.
     Köszöntsetek minden szentet Jézus Krisztusban! Köszöntenek titeket az itteni testvérek. Köszönt titeket valamennyi szent, főképp a császár házából valók. Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! (Ámen.)
 


Ferenc pápa a vatikáni csendőrség tagjaihoz: A kísértővel nem tárgyalunk!



Ferenc pápa a vatikáni csendőrség tagjaihoz: A kísértővel nem tárgyalunk!


Ferenc pápa október 3-án, szombaton Vatikán Városállam Kormányzósága kápolnájában reggel fél nyolckor szentmisét mutatott be a vatikáni csendőrség mintegy száz tagjának.


A Corpo della Gendarmeria, vagyis a vatikánvárosi csendőrség feladata a közrend fenntartása a városállam területén. Őrködnek a személy- és vagyonvédelem felett illetve egyszerű közlekedésrendészeti munkákat is ellátnak, hiszen rendes autóforgalom működik a Vatikán területén. A gépkocsibejáró kapuknál a Svájci Gárda tagjaival együtt közösen látnak el szolgálatot, igazoltatják a belépőket. Feladatuk többek között a Szent Péter-bazilika őrzése és a pápai liturgiák alatt a gárdistákkal együtt felelnek a közrendért és a biztonságért. A mintegy százharminc fős testület élén álló parancsnok a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága alárendeltségébe tartozik. Hétköznapi egyenruhájuk kék színű zubbony és nadrág, francia típusú katonai sapkával.

Ferenc pápa homíliájában a Jelenések könyve olvasmányát értelmezte: „Nagy harc támadt a mennyben”, amely harc a végső háború a Szent Mihály vezette angyalok és a Sátán között. Ezzel a háborúval véget ér a harc és csak az Úr örök békéje marad meg. De addig a történelemben ez a harc mindennap folytatódik az emberek szívében. A jó és a rossz között folyik ez a harc, a háború eszközeivel. A szentmise imádsága Szent Mihály segítségét kéri a gonosz cselvetései ellen. Ez a cselvetés a gonosz egyik módszere: cselvetést hint el, kezeiből sohasem esik a földre az élet magja, az egység magva, hanem mindig csak a cselvetés” – hangsúlyozta a pápa.

A gonosz másik módszere a csábítás. Aki a cselszövést szítja, az maga a nagy csábító, mert ördögi módon elkábít és rávesz arra, hogy mindent elhiggyünk. Nagyon jól tud eladni, megbabonáz és így csábít el, jól ad el, de a végén rosszul fizet. Gondoljunk csak arra – folytatta a pápa –, hogy az evangéliumban miként tűnik fel ez a csábító: párbeszédet folytat Jézussal, aki a pusztában negyvennapos böjtjét végzi, melynek végén fáradt és éhes. Ekkor jön ő, a kísértő, lassan, mint egy kígyó, ezzel a három ötlettel: Ha Isten Fia vagy, változtasd kenyérré a köveket! Vesd le magad a templom oromzatáról és az emberek rögtön meglátják a csodát és elismernek Isten Fiának! Minthogy nem sikerül ez a csábítás, jön az utolsó: Beszéljünk világosan! Neked adom a világ összes hatalmát, ha imádsz engem. Egyezkedjünk!

Az őskígyó módszerének három lépcsőfoka ez – értelmezte a pápa. Az első a kenyér, a gazdagság, mely lassan korrupció felé sodor. Két forintért sok ember képes eladni a lelkét. Ez az első lépcső, a gazdagság. A második a hiúság, hogy vesd le magad és csinálj nagy látványosságot. Tehát éljünk a hiúságnak! A harmadik lépcsőfok pedig a hatalom, a gőg, a büszkeség! Mindez velünk is megtörténik a kicsi dolgokban. Amikor túlságosan ragaszkodunk a dolgokhoz, amikor nagyon dicsérnek bennünket. Ilyenkor nevetségessé is válunk. Ez a mi nagy harcunk, amihez kérjük Szent Mihály főangyal segítségét, hogy kivédjük a cselvetést, az elbűvölést és az elcsábítást.

Ferenc pápa a vatikáni csendőrök feladatáról szólva megjegyezte: „Nehéz a ti munkátok, mert szembenállásban, vitában és ellenkezésben a helyükre kell tenni a dolgokat, hogy elkerüljük a bűncselekményeket. Imádkozzatok, hogy az Úr megoltalmazzon benneteket a kísértéstől, a korrupció, a gazdagság és a gőg kísértésétől. Minél alázatosabbak vagytok, mint Jézus, annál inkább alázatos lesz a szolgálatotok.”

Ferenc pápa végül Jézus alázatáról szólt, ahogyan szembeszáll a kísértővel. Soha nem beszél a saját szavaival, mindig csak a Szentírással válaszol. Azt tanítja nekünk, hogy a gonosszal nem lehet tárgyalni, ez pedig nagyon sokat segít nekünk, amikor jön a kísértés, mert ekkor azt mondom: Veled nem beszélek, csak az Úr szaván keresztül. Kérjük ezt a segítséget a mindennapi harcainkban a szolgálatunk számára, mert az szolgálat a többiek javára, szolgálat, mely gyarapítja a jót a világban – zárta a pápa a vatikáni csendőrség tagjainak mondott homíliáját.
 


A Megszentelt Élet Éve 274.



október 3.

Szent Ferenc Tranzitusa
Imádkozzunk a minoritákért!
  • Konventuális Ferences Minorita Rend
Alapítójuk: Assisi Szent Ferenc
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította. A Rend 1210-ben szóban, majd 1223-ban írásban nyert pápai megerősítést. Ma a minorita rend az obszerváns ferencesekkel és a kapucinusokkal együtt alkotja Szent Ferenc ún. első rendjét. Rendünk jelenleg valamennyi földrészen jelen van és több mint hatvan országban működik, számos missziós közösséget tart fenn. Jelenléte, hatása és vitalitása helyenként különböző. A lelkipásztorkodásban a ferences lelkiségnek megfelelni akarva a testi-lelki elesettek segítésében akarjuk megvalósítani karizmánkat. Miskolcon a hajléktalanok és nincstelenek segítésére szegénykonyhát tartunk fenn.
Lelkiségünkből:
„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.” Szent Ferenc Regulája
 


Évközi huszonhatodik hét szombatja



Évközi huszonhatodik hét szombatja


Lukács evangélista az események leírása során időben kicsit ugrik, amikor a hetvenkét tanítvány missziós útra küldését követően azonnal arról számol be, hogy útjukról visszatérnek. Nem állíthatunk semmi biztosat arról, hogy napokig vagy hetekig lehettek-e távol, de ennél hosszabb időre, azaz több hónapra nem érdemes gondolnunk. Mindenesetre örömteli beszámolójuk arra utal, hogy küldetésük sikerrel járt, kár, hogy az evangélista nem írt bővebben tapasztalataikról.
Útnak indulásukkor megkapták a hatalmat Jézustól ahhoz, hogy betegeket gyógyítsanak. Úgy tűnik, hogy a gyógyítás rájuk ruházott hatalma valóban betegek gyógyulását eredményezte és még ördögöket, démonokat is sikerült kiűzniük a megszállottakból. Lelkesen sorolt élményeik hallatán Jézus örvendezik, hogy a sátán vereséget szenvedett, immár valóban megtapasztalható Isten országának jelenléte és növekedése a világban. Az emberek számára eljött a szabadulás ideje, az üdvtörténet új korszaka, a békesség ideje. Az evangélium hirdetésével mindenkihez eljut az igazság tanítása.
A küldetését hűségesen teljesítő tanítvány jutalma nem marad el. Jézus azt mondja, hogy nevük fel van írva a mennyben, amely kijelentés azt jelenti, hogy szolgálatuk jutalmaként elnyerik Istentől az üdvösséget, eljutnak a mennybe.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szívemnek Világossága! Elvesztem a földi dolgokban és sötétséggé lettem. De éppen ebben a sötétségben fog el a vágy utánad. Eltévedtem, de akkor rád gondoltam, és hallottam hangodat. Most hát szomjasan és lihegve térek vissza a te forrásodhoz. Inni akarok belőle, életet akarok meríteni – nem én akarok önmagam élete lenni.
Szent Ágoston 



2015. október 2., péntek

Zsolozsma CCCVII.



Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből 
3, 17 – 4, 9
Álljatok helyt az Úrban! 

Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják. A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. Ezért, szívből szeretett testvéreim, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében. Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene. 


Ferenc pápa: Mellettünk áll az őrangyalunk, hallgassunk rá



Ferenc pápa: Mellettünk áll az őrangyalunk, hallgassunk rá


Isten minden ember mellé adott egy angyalt, hogy óvja és tanácsaival ellássa őt, s akire engedelmesen kell hallgatnunk. Erről beszélt Ferenc pápa október 2-án reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, amikor az egyház a szent őrangyalokat ünnepli.


Isten gondoskodó atyai szeretete már a Biblia első lapjain megnyilvánul. Amikor Isten kiűzi Ádámot a paradicsomból, nem hagyja magára őt azzal, hogy boldoguljon, ahogyan tud.

Ferenc pápa imádságokat és zsoltárokat idézve emlékeztetett rá, hogy az őrangyal alakja mindig jelen volt az ember és az ég közötti kapcsolatban. Isten mindegyikünk mellé rendelt egy őrangyalt, aki elkísér bennünket életünk során. Mindig velünk van, ez a valóság – jelentette ki a pápa. – Olyan, mint Isten követe, akit tiszteletben kell tartanunk. S amikor valami rosszat teszünk vagy gondolunk, nem vagyunk egyedül, ő ott áll mellettünk. Tisztelettel kell viseltetnünk iránta. Meg kell hallgatnunk hangját, mert ő tanácsot ad nekünk. Amikor érezzük a sugallatot, hogy ezt vagy azt tegyük inkább, vagy esetleg ne tegyük, hallgassunk rá, ne lázadjunk ellene! – javasolja a pápa.

Az őrangyal mindig megvéd minket, főleg a rossztól. Néha azt hisszük, hogy sok mindent elrejthetünk, a visszás dolgokat, amik aztán a felszínre kerülnek. És az angyal ott van, hogy tanácsot adjon, hogy fedezzen minket, pont úgy, ahogyan egy barát tenné. Egy olyan barát, akit nem látunk, csak hallunk. Barát, aki egy nap velünk lesz az égben, az örök boldogságban. Csak annyit kér, hogy hallgassuk meg és tiszteljük. Csupán ennyit: tiszteletet és figyelmet. Ez az, amit engedelmességnek nevezünk. A keresztényeknek engedelmeskedniük kell a Szentléleknek. A Szentléleknek való engedelmesség mindig úgy kezdődik, hogy engedelmesen meghallgatjuk útitársunk, az őrangyal tanácsait.

Ahhoz pedig, hogy engedelmesek legyünk, kicsiknek kell lennünk, mint a gyermekeknek, vagyis azoknak, akikről Jézus azt mondta, hogy a legnagyobbak Atyja országában. Az őrangyal tehát olyan útitársunk, aki alázatra tanít, és akire gyermekként kell hallgatnunk. Ferenc pápa végül így fohászkodott a péntek reggeli szentmisén: Kérjük az Úrtól az engedelmesség kegyelmét, hogy meghallgassuk útitársunk, Isten követének a hangját, aki az ő nevében mellettünk áll, és aki támogat minket segítségével, mindig az úton. Emlékezzünk rá, milyen jó az Úr, aki rögtön azután, hogy elveszítette barátságunkat, nem hagyott egyedül, nem hagyott magunkra minket.
 


A Megszentelt Élet Éve 273.



október 2.

Assisi Szent Ferenc ünnepe (október 4.)
Imádkozzunk a ferences Betegápoló Nővérekért!
  • Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei
Alapítójuk: Bali Katalin M.Kapisztrána nővér
Életformánk alapja a II János Pál pápa által jóváhagyott Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje testvéreinek és nővéreinek regulája és élete, amely röviden hivatásunkat így foglalja össze: „a testvérek és nővérek életformája ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, szegénységben és tisztaságban.” Lelkiségünket Szent Ferenc életéből és szelleméből merítjük. Ő arra szólította fel követőit, hogy szerzetesi életükben az alázatos és szegénnyé lett Jézus Krisztus példáját követve egész szívvel szolgálják embertársaikat. 1990-ben a politikai rendszerváltás után a Pécsi Baranya Megyei Kórház részéről meghívást kaptunk, hogy újból szerzetes nővérként legyenek jelen a kórházban és ápolják a betegeket. A meghívást elfogadó idős nővérek köré hamarosan fiatal lányok is jelentkeztek, akik felismerve Jézus hívását, Őt akarták szolgálni a betegekben. A közösséget Bali Katalin M. Kapisztána nővér alapította P. Hegedűs Kolos OFM segítségével és Mayer Mihály pécsi megyéspüspök úr hagyta jóvá. Közösségünk jelenleg két egyházmegyében van jelen: a Pécsi Egyházmegyében Kozármislenyben (itt van a közösség központja), és a Gyulafehérvári Főegyházmegyében Árkoson.
Lelkiségünkből:
„Készítsenek szüntelenül hajlékot és szállást magukban annak, aki a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek, úgy hogy az egyetemes szeretetbe osztatlan szívvel nőjenek bele, szüntelenül Isten és a felebarát felé fordulva.” (Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje testvéreinek és nővéreinek regulája és élete 8. pont)
 


Évközi idő huszonhatodik hét péntek



Évközi idő huszonhatodik hét péntek


A hetvenkét tanítvány missziós útra indítása előtt Jézus buzdító beszédet mondott nekik, ennek második részét tartalmazza a mai evangélium. Most arra hívja fel figyelmüket, hogy nem mindenhol fogják jószándékkal fogadni őket. A küldötteknek az a feladata, hogy hirdessék: „Elérkezett az Isten országa.” Ezt hirdette Jézus a népnek és ezt hirdetik ők is. S miként Jézust sem hallgatta mindenki lelkesen, ugyanúgy ők is találkozni fognak az elutasítással, de ez a részbeni kudarc nem tántoríthatja őket vissza attól, hogy tovább folytassák azt a szolgálatot, amire küldetést kaptak. A küldöttek befogadása vagy elutasítása Krisztus befogadását vagy visszautasítását jelenti.
A beszédben konkrétan megemlítésre kerül Korozain, Betszaida és Kafarnaum városa. Jézus többek között ezekben a városokban is tanított, illetve csodák is történtek itt, e városok lakói azonban nem hittek benne, ezért ítéletet vonnak magukra. Az ítélettel, a pusztulással vagy a kárhozattal való fenyegetőzés nem jellemző Jézus beszédstílusára, bár kétségtelen, hogy sokszor keményen megmondja véleményét az igaz vallásosságnak csupán látszatát keltő farizeusoknak. Jézus szívesebben beszél Isten országáról, s ennek örömhírét hirdetni küldi tanítványait is.
Meghallom-e az üdvösség nekem szóló örömhírét?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Hálát adok neked, én világosságom, hogy megvilágosítottál engem és megismertelek téged. Megismertelek téged, mint egyedül élő Istent. Megismertelek téged, mint ég és föld teremtőjét, mint mindenható igaz Istent. Halhatatlant és láthatatlant, körülírhatatlant és kifejezhetetlent. Örök, megközelíthetetlen, végtelen Istent. Mint a mindenség ősokát, mint a világot mozgató erőt, akinek nem volt kezdete és nem is lesz vége sohasem.
Szent Ágoston 



2015. október 1., csütörtök

Hívom a családokat 2015 októberében – Bíró László püspök levele



Hívom a családokat 2015 októberében – Bíró László püspök levele


Hívom a családokat, a házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!


Annyira örülök, hogy a szomszédéknál helyreállt a családi béke – mondta egy este a feleség férjének –, pedig amikor az apjuk otthagyta őket, a nagyfiú drogozni kezdett, bizony úgy látszott, hogy ez a család szétesett. Kerültek mindenkit, a házban úgyszólván senkivel sem beszéltek, azt hihettük, hogy egymással sem állnak szóba. Aztán amikor az a baleset történt a nagyfiúval, megint megjelent az apa, és egyre többször jött, a fiú meg lábadozva kigyógyult a drogból. És most úgy látszik, hogy normális, békés családi életet élnek. Csak attól tartok – vette át a szót a férj –, hogy ez csak átmeneti állapot, lehet, hogy visszaesnek, és még rosszabb helyzetbe kerülnek.
A nyugati keresztény emberkép egyrészt az antik görög-római filozófián, másrészt a bibliai teológián alapul. A kultúrtörténetben a görög filozófia és a római jog alapján jelent meg először az ember mint önmagáért felelős individuum, világosan körülhatárolt jogokkal és kötelességekkel. A bibliai teremtéstörténet szerint Isten az embert a saját képmására alkotja. Ennek fényében az ember minden korábbi emberértelmezéshez képest magasabb rangot kapott: az egyén nem az emberi faj egy egyedi példánya, hanem összetéveszthetetlen személy, elidegeníthetetlen méltósággal. Az embernek ez az Ószövetségben kinyilatkoztatott méltósága azáltal, hogy Jézus Krisztusban Isten emberré vált, tovább fokozódott: Jézus Krisztus a valóságos ember és valóságos Isten, a keresztény emberkép ősmintája. „Mivel Ő az emberi természetet fölvette, nem elemésztette, e természet magától értetődően bennünk is nagy méltóságra jutott. Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült.” (Gaudium et spes, 22)
E különleges méltóság ellenére az ember teremtmény marad; hivatásának tehát csak akkor felelhet meg, azaz csak akkor élhet teljes életet, ha felismeri, hogy életét ajándékba kapta, és belesimul a teremtés rendjébe. Minden ember egyenlő méltósága csak akkor érvényesülhet, ha egyrészt a társadalom valamennyi intézménye és a politikai-gazdasági rend ezt szem előtt tartja, másrészt minden ember a magáéval azonos méltóságúnak tekinti valamennyi embertársát. Az ember társas lény, más emberekkel való kapcsolatok nélkül nem boldogulhat. Nemcsak a saját, hanem az egész társadalom javát kell szolgálnia, különben a saját javát sem tudja érvényesíteni. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Mt 7,12) Ha a társadalomban általános lenne az ember személyi méltóságának tisztelete, ha mindenki, a családok és közösségek, az intézmények és a társaságok kötelességüknek éreznék a közjó szolgálatát, és szem előtt tartanák a szolidaritás és szubszidiaritás elvét, akkor nemcsak boldog és igazságos, hanem egységes és biztonságos társadalom jönne létre.
Hogyan tudjátok megmagyarázni gyerekeiteknek, hogy minden ember testvérünk? Osszátok meg élményeiteket egy olyan emberről, aki sokat tett a közjóért!
Mai társadalmainkat azonban leginkább a szétesőben lévő szóval jellemezhetjük. Növekszik a szakadék a szegények és gazdagok, az öregek és a fiatalok között, nem ért szót a magasan kvalifikált az egyszerűbb emberrel, egyre több a valamilyen függőségben szenvedő, akivel a többiek nem tudnak egészséges kapcsolatot tartani, egyre kevesebb a megbízható szolgáltatást nyújtó iparos és több a csak a gyors meggazdagodásra törekvő vállalkozó. A közlekedők nem bízhatnak a többi közlekedő korrekt viselkedésében, inkább mindig készen kell állniuk a szabályszegők elleni védekezésre. Az erős lenézi a gyengét, az önérdek szolgálata megelőzi a közjóért való fáradozást, a szolidaritás merő szólammá silányul, az önzés pedig erőszakot szül. Az ellentétek növekszenek és a szembenállók egymás legyőzésére törekszenek, ahelyett, hogy keresnék az együttműködés lehetőségeit. Fogyatkozik a hírszolgáltatás iránti bizalom, az emberek egyre jobban tartanak a manipulációtól. „A mai gazdasági mechanizmusok elősegítik a túlzott fogyasztást, de a féktelen konzumizmus, melyhez az egyenlőtlenség kapcsolódik, kétszeresen károsítja a társadalom szövetét. Így a társadalmi különbség előbb-utóbb erőszakot gerjeszt, melyet fegyverekkel nem lehet, és soha nem is fognak tudni megoldani. Ez csak arra szolgál, hogy megnyugtassák mindazokat, akik fokozott biztonságot követelnek, annak ellenére, hogy ma már tudjuk: a fegyverek és az erőszakos elnyomás a megoldások helyett újabb és még rosszabb konfliktusokat eredményeznek.” (Evangelii gaudium, 60)
Soroljatok fel olyan jelenségeket, amelyekben a társadalom szétesését látjátok! Idézzetek fel olyan eseteket, amikor sikerült másokat megnyernetek a közösség érdekében való együttmunkálkodásra! Hogyan tudtok ti bekapcsolódni a mások által szervezett ilyen csoportok munkájába?
„A személy, valamint az emberi és a keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével. (…) A házasság és a család intézményének jelentősége és ereje abból is kiviláglik, hogy a mai társadalom mélyreható változásai a velük járó nehézségek ellenére is, újra meg újra, különféle formákban megmutatják ennek az intézménynek igazi természetét.”(Gaudium et spes, 47) A házasság nem emberi találmány, a házasság Isten ajándéka az istenképmás embernek. Az ember személyi méltóságának alapja az, hogy Isten képmása, a házasság méltósága pedig abban gyökerezik, hogy Isten ajándéka. Az ember csak akkor lesz a házasságra alkalmassá, ha felismeri, hogy házasságát Istentől kapta ajándékba, és belesimul Istennek a házasságra vonatkozó tervébe. Azok, akik korunkban azt hirdetik, hogy a házasság elavult, idejétmúlt intézmény, a mai ember számára sokkal jobb és kellemesebb életformák kínálkoznak, nem értik Isten tervét, nem látják az összefüggést az egész társadalom jóléte és a házastársi és a családi közösség jóléte között. Akiknek az élete valamiért kisiklott, legtöbbször nem magukban, hanem külső okokban keresik a hibát, például a házasság „elavultságában”. A házasság és a családi élet nehézségeit hangoztatókhoz szól Jézus: „Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott.” (Mt 19,11) Kétségtelen, hogy az isteni kegyelem segítsége nélkül az ember nem tudja „megtalálni a gyakran szűk ösvényt a rossznak engedő kishitűség és az erőszak között, amely azzal ámít, hogy le tudja győzni a rosszat, valójában pedig csak súlyosbítja azt.” (Centesimus annus, 25)
Ez a szűk ösvény a szeretet, Isten és a felebarát szeretetének útja. A szeretet a legfontosabb társadalmi parancsolat. Tiszteletben tartja a másik emberi személyt és annak jogait, megkívánja az igazságosság gyakorlását, és önmagát elajándékozó életre indít. „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt.” (Lk 17,33) Ha valaki nem becsüli meg eléggé Isten ajándékát, megszegi házassági ígéretét, esküjét, és így élete zátonyra fut, nem a házasság intézményében kell keresnie a hibát, hanem önmagában. Ha azonban igazán él benne a szeretet, bízhat annak erejében és abban, hogy az Úr hozzá is így fog szólni: Sok bűnöd bocsánatot nyert, mert nagyon szerettél. (vö. Lk 7,47)
Mi segít felülemelkedni a magatok vagy mások bezárkózottságán?
Minden ilyen esetben nagy a visszaesés veszélye – válaszolt a feleség –, ezért is fontos, hogy helyreálljon velük a kapcsolatunk. Nem hagyhatjuk őket magukra. Azért zárkóztak be, mert nem szerették volna nyilvánosságra hozni kisiklott életüket. Most rajtunk is áll, hogy úgy közeledjünk feléjük, hogy ezt ne kegynek, kényszeredettségnek érezzék, hanem megértsék, hogy tiszteljük és szeretjük őket, szenvedéseikben is együttéreztünk velük. Most mi is megkönnyebbültünk, és velük együtt örülünk. Mindenben a javukat akarjuk, de nem akarunk sem beleszólni a dolgaikba, sem rájuk akaszkodni. Igazad van – szólt a férj –, én azt hiszem, az asszony volt az, aki nagy szeretetével hordozta a családot. Most vele kell kezdenünk, először neki kell megértenie, hogy igazán osztozunk az örömükben.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke



Zsolozsma CCCVI.



Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
3, 1-16
Pál példája

Testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít. „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.” A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék.
     Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább. Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam.
     Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget, így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is.
     Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Jézus Krisztusban.
     Mi, tökéletesek gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen éreztek, Isten majd megvilágosít benneteket, de amit már elértünk, abban tartsunk ki.



Sose hunyjon ki szívünkben az Isten utáni nosztalgia: a pápa csütörtöki homíliája



Sose hunyjon ki szívünkben az Isten utáni nosztalgia: a pápa csütörtöki homíliája


Ferenc pápa újra misézik a Szent Márta-házban - OSS_ROM

Az Úr öröme a mi erősségünk, benne találjuk meg identitásunkat. Ezt állapította meg homíliájában Ferenc pápa, aki amerikai útja után, október elsején újrakezdte a Szent Márta-házban bemutatott szentmisék sorát. Ezen a napon tartja az egyház Lisieux-i Szent Teréz ünnepét, mely különösen kedves Jorge Mario Bergogliónak. A pápa aláhúzta, hogy egy kereszténynek sosem szabad elveszítenie az Isten utáni sóvárgást, különben a szívünk nem tud ünnepelni.
Izrael népe sok éves rabság után visszatér Jeruzsálembe. A Szentatya a napi olvasmányból kiindulva fejtette ki gondolatait a keresztény identitásról. Nehémiás könyve elbeszéli, hogy még a babiloni évek alatt sem feledkezett meg a nép a hazájáról. Sok esztendő telt el, mire elérkezett a várva várt visszatérés napja, Jeruzsálem újjáépítése. Nehémiás azt kéri Ezdrás írástudótól, hogy olvassa föl a népnek Mózes törvénykönyvét. A nép boldog, és örömében sír, mert hallotta Isten Szavát.
Az Úr öröme adja a mi erőnket
Hogy lehet ez? – kérdezte a pápa, majd így válaszolt: Egyszerűen ez a nép nemcsak rálelt városára, ahol született, Isten városára, ez a nép hallotta a törvényt, rátalált saját identitására, és ezért örvendezett és sírt. De örömkönnyeket hullatott, mert megtalálta saját önazonosságát, amit a deportálás évei alatt kicsit elveszített. Ne szomorkodjatok hát, mondja Nehémiás, mert az Úr öröme a ti erőtök. Az Úr ezt az örömöt adja nekünk, amikor rátalálunk identitásunkra. Ez az önazonosság elvész az út során, rabságaink, „öndeportálásaink” idején, amikor ide-oda építünk fészket, nem pedig az Úr házába. Megtalálni önmagunkat – ismételte a pápa.
Csak Istenben találjuk meg valódi identitásunkat
De hogyan találhatjuk meg saját önazonosságunkat? Amikor elveszted azt, ami a tiéd volt, a házadat, ami tényleg a sajátod volt, akkor nosztalgia támad benned és ez a vágyakozás újra elvezet az otthonodba. És ez a nép a nosztalgiával, amit érzett boldog volt és sírt örömében, mert a saját identitása utáni sóvárgása vezette vissza hozzá. Isten kegyelme ez – állapította meg a pápa. Ha mi tele vagyunk étellel, nem vagyunk éhesek. Ha kényelmesen, nyugodtan elvagyunk valahol, akkor nem érezzük szükségét annak, hogy máshová menjünk. És, kérdezem én – de jó lenne, ha mindannyian megkérdeznénk magunktól: Nyugodt vagyok, elégedett, nincs szükségem semmire – lelki értelemben gondolom – a szívemben? Kihunyt bennem a nosztalgia? Tekintsünk erre a boldog népre, amelyik sírt és örvendezett. Az a szív, amelyik nem érez nosztalgiát, az nem ismeri az örömet. És éppen az öröm adja a mi erőnket: Isten öröme. Az a szív, amelyik nem ismeri a nosztalgiát, nem tud ünnepelni. És ez az út, amely évekkel ezelőtt elkezdődött, ünnepben végződik.
Sose hunyjon ki szívünkben az Isten iránti nosztalgia
A nép örömujjongásban tört ki, mert megértette a neki hirdetett szavakat. Rátaláltak arra, amit a nosztalgia révén éreztek és tovább mentek: Kérdezzük meg magunktól, milyen az Isten utáni nosztalgiánk: elégedettek vagyunk, boldogok vagyunk így, vagy minden nap bennünk van a vágy, hogy tovább menjünk? Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy soha, soha, de soha ne hunyjon ki szívünkből az Isten utáni vágyakozás – fohászkodott végül a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.


A Megszentelt Élet Éve 272.



október 1.

Az Istenszülő oltalma
Imádkozzunk a bazilita rendért!
  • Nagy Szent Bazil Rend
Alapítójuk: Szent Bazil reguláját követő keleti szerzetesekből alakult pápai jogú rend
Rendünk eredete Nagy Szent Bazil (329-379) személyéhez nyúlik vissza, aki szülőhelyén remeteéletet kezdett. Később több százan csatlakoztak hozzá, így remete magányát a közösségi élet váltotta fel. Nazianzi Szent Gergely közreműködésével két Regulát szerkesztett, egy hosszabbat és egy rövidebbet. A hosszabb, a szerzetesi élet alapelveit kifejtő szabályzat az alapja mindmáig a keleti szerzetességnek. A XVIII. század első felében kerültünk Máriapócsra. Lelkipásztori munkánkban a bazilita nővérek voltak első számú munkatársaink. A Regula szellemében a magyar bazilita szerzetesek legfőbb feladata az életszentségre, vagyis az Isten és emberszeretetre való kitartó törekvés. Ma a közösség elsődleges célja és feladata a máriapócsi búcsújáróhely és a kegytemplom sokrétű ellátása, lelkipásztori szolgálata. Mindemellett a bazilita hagyományt folytatva a nevelő-oktató munkába is bekapcsolódunk. Rendünk sajátos karizmája a katolikus egyházban a bizánci rítus szerinti imaélet és szemlélődő közösségi lét, s a lelkipásztori, apostoli tevékenység a görög szertartás szellemisége alapján.
Lelkiségünkből:
Ugyan ki ne tudná, hogy az ember szelíd és társas lény, nem pedig magányos vad? Hiszen semmi sem jellemzi jobban természetünket, mint az, hogy egymással kapcsolatban állunk, rászorulunk egymás segítségére, és szeretjük a velünk közös fajhoz tartozókat. Mivel pedig eleve maga az Úr ültette el ennek magvát belénk, így ő ennek termését is megköveteli, amikor azt mondja: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást.” Ezért tanítványaitól ismertetőjelként nem csodákat és rendkívüli jeleket kívánt meg, - jóllehet a Szentlélekben ezekre is megadta nekik a hatalmat -, hanem mit?: „Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást”. /Nagy Szent Bazil bővebben kifejtett szabályai - III. A felebaráti szeretet (részlet)/
 


Évközi huszonhatodik hét csütörtökje



Évközi huszonhatodik hét csütörtökje


Többször említettük korábban, hogy abban az időben, amikor Lukács megírja evangéliumát, már élő keresztény közösségek léteznek, amelyek ugyan nem nagy létszámúak, de lassan kezdenek kialakulni bennük a különféle szolgálatok. E szolgálatok eredetét a hetvenkét tanítvány küldetésének leírásával egészen Jézusig vezeti vissza Lukács, bemutatva azt, hogy mind az igehirdetés, mind a gyógyítás feladata volt az első küldötteknek. A tanítványoknak ezt a hetvenkettes csoportját megkülönböztetjük az Úr tizenkét apostolától, bár valamennyien küldöttek.
Jézus így indítja útnak őket: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Lk 10,2). E kijelentés is megerősíti, hogy már az apostoli idők után járunk. A vetés munkáját Jézus és az apostolok már korábban elvégezték, mostanra elérkezett az aratás ideje, amely az új küldöttek feladata. Ha kevés a szolgálatot végzők száma, akkor az eredeti küldőhöz kell fordulni: „Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Lk 10,2). Ennek értelmében minden egyházi szolgálat Krisztustól eredeztethető, hozzá nyúlik vissza. Másnak nincs hatalma ahhoz, hogy újabb küldötteket nevezzen ki.
A közösség tagjai az Egyházban szolgálatot végző személyekre mindig úgy tekintsenek, mint akiket Krisztus személyesen választott ki, s imádkozzanak értük, hogy hűségesek legyenek küldőjükhöz!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jóságot és szeretetet adj nekem, Uram, hogy szívem gazdagságából másoknak is juttathassak. Ne hagyd elfelejtenem, hogy a legkisebb jóság és szeretet sokszor kimondhatatlan örömöt tud okozni.
J. Fischer 



2015. szeptember 30., szerda

Országos zarándoklatot tart a Pécsi Egyházmegye Bátán



Országos zarándoklatot tart a Pécsi Egyházmegye Bátán


Október 3-án, szombaton jubileumi zarándoklatra várja a híveket a Pécsi Egyházmegye a 600 éves Bátára, a Szent Vér-kegyhelyre.



Az egyházi ünnep már október 2-án, pénteken este csendes virrasztással megkezdődik, majd szombaton szentségimádással, imádsággal és litániával folytatódik a Tolna megyei községben.
A bátai Szent Vér-templomban Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek tart szentmisét Udvardy György pécsi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival és a papsággal közösen. Jelen lesz több határon túli magyar püspök Erdélyből, Kárpátaljáról és Szlovákiából – mondta Sümegi József bátaszéki diakónus az MTI-nek. Az ünnepi szentmise szentségi körmenettel zárul.
A zarándoklat szombat reggel 6 órakor Szekszárdról, 7 órakor pedig Mohácsról indul, de a hívek nemcsak gyalog, hanem kerékpárral és gépkocsival is megtehetik Bátáig az utat. Az ünnepi szentmise 15 órakor kezdődik.
„A Szent Vér Jézus kiontott vére, a megváltás egyik jele; a középkorban azért tisztelték, mert erőforrásnak tartották ahhoz, hogy az ember a rossz felett győzni tudjon” – tette hozzá a diakónus.
A bátai kegyhely jubileumára már tavaly elkezdődött a felkészülés, 2014 októberében a Pécsi Egyházmegye az esperesi kerületeinek rendezett zarándoklatot.
A bátai templom a török időkig az egyetlen Szent Vér-kegyhely volt a történelmi Magyarországon, a helyet egy valószínűleg 14–15. század fordulója táján történt csoda tette ismertté: a hívek szerint a szent ostyában Krisztus kiömlő vére jelent meg.
Országos hírűvé akkor vált, amikor 1415-ben Garai János – Garai László nádor testvére – boszniai fogságából szabadulva elzarándokolt a bátai kegyhelyre; a jubileumot ennek apropóján ünneplik 2015-ben.
A jubileumi ünnep programja
Október 2., péntek
20 órától reggelig csendes virrasztás a Szent Vér-templomban
Október 3., szombat
8 óra: vezetett szentségimádás
12 óra: Úrangyala imádság
12.30: Szent Vér-litánia
13 óra: Ivancsits Tamás zenés áhítata
14 óra: rózsafüzér imádság
15 óra: ünnepi szentmise, majd körmenet
A zarándoklat menete:
Mohácsról a Fogadalmi templomtól október 3-án 7 órai indulással, az 56-os úton haladva, Dunaszekcsőn át érkeznek majd a zarándokok Bátára. (Ez az út 24 kilométer hosszú.)
A zarándokolni kívánó pécsi hívek busszal is eljuthatnak Mohácsig és Dunaszekcsőig. Akik azonban csak a szentmisén szeretnének részt venni, azokat egészen Bátáig viszik a buszok. A járatok reggel 6 órakor indulnak a Barbakántól. Ezek a buszok a szentmise után vissza is szállítják a híveket Pécsre.
Szekszárdról 6 órai indulással Várdomb és Bátaszék érintésével jutnak majd a hívek Bátára. (Ez a táv 28 kilométer.)
A zarándoklaton gyalogosan, kerékpárral, autóbusszal vagy személyautóval lehet részt venni.
Jelentkezni a saját plébániákon, illetve a pécsi püspökségen lehet a következő elérhetőségeken:
e-mail: pasztoralis@pecs.egyhazmegye.hu, telefon: 06 72/513-011.
A 600 éves bátai Szent Vér-kegyhely – 1415–2015
Báta Tolna megye déli részén található település. A Szent Vér egyetlen magyarországi kegyhelye. Monumentális kegytemploma a falu fölötti dombon, az egykori bencés monostor helyén áll.
Szent László király alapította 1093-ban bencés apátságát, amely a 14. század végén, a 15. század elején vált országos hírű zarándokhellyé, az itt történt eucharisztikus csodának köszönhetően. 1434-ben IV. Jenő pápa pápai búcsúkiváltsággal látta el, melyben leírta, hogy Bátán Krisztusnak az Oltáriszentségből kiömlő Szent Vérét tisztelik, ezt Úrnapján a népnek nyilvánosan felmutatják, s látására csodálatos népsokaság özönlik oda. A korabeli forrásokban Krisztus vérző Testének is nevezik a csodálatos bátai ereklyét. A Szent Vérhez kapcsolható első csoda bekerült a híres Thuróczi-krónikába is. Eszerint Garai János a bosnyákok és törökök ellen harcolva fogságba esett. Itt fogadalmat tett, ha kiszabadul, Bátára zarándokol a mi Urunk Jézus Krisztus drága Vérének dicsőségére, fogadalmának emlékére. A súlyos vasgolyók, amelyekkel a fogságban tartották, még Mátyás idején is a templom kapujára akasztva hirdették Garai szabadulását.
1441 januárjában az apátság közelében győzte le Hunyadi János a pártütő Garai László hadait, így Báta az egyetlen hely a mai Magyarország területén, ahol Hunyadi János győztes csatát vívott. Hunyadi János és a Hunyadi-család háláját drága ajándékokkal és bátai zarándoklatokkal fejezte ki.
1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését, s a Szent Vér áldását fogadva innen indult a sereg a végzetes csatába. 1539-ben a kegyhelyet a török elpusztította. A tragikus esemény 400. évfordulójára, 1939-ben épült fel a neoromán stílusú Szent Vér-kegytemplom, amely őrzi az egykori országos hírű kegyhely emlékét.


Zsolozsma CCCV.



Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
 2, 12-30
Munkáljátok üdvösségeteket 

 Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem. Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen. Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. Örüljetek hát ti is, örüljetek velem! Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről. Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket. A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét. Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem. Sőt, bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok. Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka- és küzdőtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen. Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom. Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek. 


Ferenc pápa: A családból kiindulva változtassuk meg a fejlődési modellt!



Ferenc pápa: A családból kiindulva változtassuk meg a fejlődési modellt!


Szeptember 30-án ismét általános kihallgatást tartott Ferenc pápa a Vatikánban. Ezúttal nem katekézist tartott, hanem visszatekintett a Kubában és az Amerikai Egyesült Államokban tett apostoli útjára.


A Szentatya szavai a betegekhez és fogyatékosokhoz a VI. Pál teremben az általános kihallgatás kezdetén.
Jó napot kívánok!
Köszöntelek mindnyájatokat! A mai kihallgatás két helyen zajlik: itt és a téren. Mivel kissé csúnya időnek néztünk elébe, úgy döntöttünk, hogy ti itt legyetek, nyugodtabb, kényelmesebb körülmények között, és kivetítőn keresztül kövessétek a kihallgatást. Nagyon köszönöm, amiért idelátogattatok, és kérlek, imádkozzatok értem! A betegség rossz dolog, még ha vannak is – derék! – orvosok, ápolók, ápolónők, orvosságok, minden, a betegség mégis mindig rossz. De van hitünk, a hit bátorságot önt belénk! És van egy gondolat, melyet mindannyian ismerünk: Isten beteggé lett értünk, vagyis elküldte Fiát, aki magára vette összes betegségünket, egészen a keresztig. Ha Jézusra, az ő türelmére nézünk, hitünk megerősödik.
Betegségünkkel együtt Jézus mellett haladjunk, hiszen Jézus fogja a kezünket! Ő tudja, mit jelent a szenvedés, ő megért minket, vigasztal minket, és erőt ad nekünk.
Most pedig áldásomat adom valamennyitekre, kérve az Urat, hogy áldjon meg és segítsen titeket. Előtte azonban imádkozzunk Máriához.
Üdvöz légy, Mária…
[Áldás]
* * *
A Szentatya beszéde a Szent Péter téren, a szeptember 30-i általános kihallgatáson.
Kedves testvéreim! Jó napot kívánok!
A mai kihallgatás két helyen zajlik: itt, a téren és a VI. Pál teremben, ahol sok beteg van, akik kivetítőn követik az eseményt. Mivel kissé csúnya időnk van, úgy döntöttünk, hogy ők fedett helyen, nyugodtabb körülmények között legyenek. Legyünk egységben és üdvözöljük egymást!
Az elmúlt napokban apostoli látogatást tettem Kubában és az Amerikai Egyesült Államokban. E látogatás ötlete úgy született, hogy szerettem volna részt venni a családok világtalálkozóján, melynek helyszínéül jó ideje Philadelphia volt kijelölve. Ez a „kezdeti szándék” tágult ki úgy, hogy meglátogassam az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházát, aztán Kubát is, végül ez utóbbi látogatás lett az út első állomása. Ismételten kifejezem elismerésemet Castro elnöknek, Obama elnöknek, Ban Ki Moon főtitkárnak azért a fogadásért, amelyben részesítettek. Szívből köszönöm püspök testvéreimnek és minden munkatársuknak azt a nagy munkát, amelyet végeztek, és azt az egyház iránti szeretetet, amely vezette őket.
„Az irgalmasság misszionáriusaként” érkeztem Kubába, amely természeti szépségekben, kultúrában és hitben gazdag föld. Isten irgalmassága nagyobb minden sebnél, minden konfliktusnál, minden ideológiánál; és az irgalmasságnak ezzel a tekintetével tudtam átölelni az egész kubai népet, a hazájukban és azon kívül élőket, túl minden megosztottságon. A kubai lélek ezen mély egységének jelképe a Cobrei Szeretet Szüze, akit éppen száz évvel ezelőtt nyilvánítottak Kuba védőszentjének. Elzarándokoltam a remény anyjának szentélyébe. Ez az anya az igazságosság, a béke, a szabadság és a kiengesztelődés útján vezet minket.
Osztozhattam a kubai nép azon reményében, hogy beteljesedik Szent II. János Pál próféciája: hogy tudniillik Kuba nyit a világ felé, a világ pedig nyit Kuba felé. Ne legyenek többé bezártságok, ne létezzen többé a szegénység kihasználása, hanem méltóságban megvalósuló szabadság legyen! Ez az az út, amely megdobogtatja sok kubai fiatal szívét: nem a kibúvás, az olcsó haszon útja, hanem a felelősségé, a felebarát iránti szereteté, az elesettek gondozásáé. Ez az út az oly sokat szenvedett nép keresztény gyökereiből meríti erejét. Erre az útra biztattam különösképpen a papokat és minden megszentelt személyt, a tanulókat és a családokat. A Szentlélek – a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására – adjon növekedést a magoknak, melyeket elvetettünk!
Kubából az Amerikai Egyesült Államokba: emblematikus átkelés volt, olyan híd, melyet Istennek köszönhetően építenek. Isten mindig hidakat akar építeni, mi vagyunk azok, akik falakat emelünk! A falak pedig leomlanak, mindig!
Egyesült államokbeli utam három szakaszból állt: Washington, New York és Philadelphia. Washingtonban találkoztam a politikai vezetőkkel, a közemberekkel, a püspökökkel, a papokkal és a megszentelt személyekkel, a legszegényebb és kirekesztett emberekkel. Emlékeztettem őket arra, hogy annak az országnak és lakosainak legnagyobb értéke a spirituális és erkölcsi öröksége. Így bátorítani akartam őket, hogy folytassák tovább a társadalom építését, hűségben azon alapelvükhöz, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett, és olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel, mint a jog az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez.
Ezek az értékek, melyeken mindenki osztozhat, az evangéliumban találják meg teljes kibontakozásukat, ahogyan azt jól megmutatta Junípero Serra ferences atyának, Kalifornia nagy evangelizátorának szentté avatása. Szent Junípero az öröm útját mutatja meg: elmenni és elvinni másoknak Krisztus szeretetét. Ez a keresztény ember útja, de minden emberé is, aki megismerte a szeretetet: nem lehet megtartani magunknak, hanem meg kell osztanunk másokkal. Ezen a vallási és erkölcsi talajon jött létre és fejlődött az Amerikai Egyesült Államok, és ezen a talajon lehet továbbra is a szabadág és befogadás földje, és így tud együttműködni az igazságosabb és testvériesebb világ építésében.
New Yorkban meglátogathattam az ENSZ székházát, és üdvözölhettem az ott dolgozó személyzetet. Megbeszélést folytattam a főtitkárral, az utóbbi közgyűlések elnökeivel és a Biztonsági Tanács elnökével. A nemzetek képviselőihez intézett beszédemben – elődeim nyomdokait követve – kifejeztem, hogy a Katolikus Egyház bátorítja azt az intézményt és szerepvállalását a fejlődés és a béke előmozdításában, és kiemeltem annak szükségességét, hogy egyöntetűen és ténylegesen vállalják a teremtés gondozását. Nyomatékosan felszólítottam őket, hogy állítsák meg és előzzék meg az etnikai és vallási kisebbségek, valamint a polgári lakosság elleni erőszakos cselekményeket.
A békéért és a testvériségért imádkoztunk a Ground Zero emlékhelyen, együtt más vallások képviselőivel, az elhunytak rokonaival és New York kulturálisan oly sokszínű lakosságával. A békéért és az igazságosságért mutattam be a szentmisét a Madison Square Gardenben.
Mind Washingtonban, mind New York-ban találkozhattam karitatív és oktató szervezetekkel, melyek emblematikus példái annak a hatalmas szolgálatnak, amelyet a katolikus közösségek – papok, szerzetesek, világiak – végeznek ezeken a területeken.
Utam csúcspontja a családok találkozója volt Philadelphiában, ahol a horizont az egész világra kiszélesedett a család – úgymond – „prizmáján” keresztül. A család, vagyis a férfi és a nő közötti termékeny szövetség a válasz világunk nagy kihívására, amely kettős kihívás: a szétaprózódás és az eltömegesedés, két véglet, amelyek egymás mellett élnek és támogatják egymást, közösen pedig támogatják a fogyasztói gazdasági modellt. A család a válasz, mert a család annak a társadalomnak az alapsejtje, amely egyensúlyban tartja a személyes és a közösségi dimenziót, ugyanakkor a teremtés javainak és erőforrásainak fenntartható felhasználási modellje is lehet. A család az átfogó ökológia főszereplője, mert a család az az elsődleges társadalmi alany, amely magában hordozza a földön élő emberi társadalom két alapelvét: a közösség (kommunió) és a termékenység elvét. A bibliai humanizmus ezt a képet tárja elénk: az egységben élő és termékeny emberpár, melyet Isten a világ kertjébe helyezett, hogy művelje és őrizze azt.
Szeretném kifejezni testvéri és meleg köszönetemet Chaput püspök úrnak, Philadelphia érsekének azért, hogy nagy elkötelezettséggel, hittel, lelkesedéssel és a családok iránti szeretettel szervezte meg azt az eseményt. Ha jól látom, nem véletlen, hanem gondviselésszerű, hogy a családok világtalálkozójának üzenete, sőt tanúságtétele most az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, vagyis abból az országból, amely a múlt században a legnagyobb gazdasági és technológiai fejlődést érte el, vallási gyökereinek megtagadása nélkül. Most ugyanezek a gyökerek kérik, hogy a családból kiindulva újragondoljuk és megváltoztassuk a fejlődési modellt az emberiség egész családjának java érdekében.