100.
általános kihallgatását tartotta Ferenc pápa
A
Szentatya augusztus 26-án az imára szánt idő fontosságáról és a családi közös
ima szépségéről beszélt az általános kihallgatás keretében. Utána pedig közös
imára hívta a híveket a teremtésvédelmi világnap alkalmából.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Miután
elgondolkodtunk azon, hogyan éli meg a család az ünnep és a munka idejét, most
az imádság idejével foglalkozunk. A keresztények leggyakoribb panasza épp az
idővel kapcsolatos: „Többet kellene imádkoznom…; szeretnék imádkozni, de
legtöbbször nincs rá időm.” Állandóan hallunk ilyeneket. A sajnálkozás biztosan
őszinte, hiszen az emberi szív mindig keresi az imádságot, még ha nem tud is
róla, és ha nem találja, nincs békéje. De hogy rátaláljunk, „meleg” szeretetet,
érzelmeinket átjáró szeretetet kell ápolnunk szívünkben Isten iránt.
Feltehetünk
egy nagyon egyszerű kérdést. Rendjén van, hogy hiszünk egész szívünkkel
Istenben, rendjén van, hogy remélünk benne, hogy a nehézségekben segíteni fog,
rendjén van, hogy kötelességünknek érezzük, hogy köszönetet mondjunk neki.
Mindez helyes. De szeretjük is szemernyit az Urat? Ha Istenre gondolunk, vajon
meghatódunk-e, elcsodálkozunk-e, ellágyul-e a szívünk?
Gondoljuk
az összes többi alapjául szolgáló főparancs megfogalmazására: „Szeresd Uradat,
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” (Ter 6,5; vö.
Mt 22,37). A szeretet erős nyelvezetét használja, Istenre vonatkoztatva. Íme,
az imádság szelleme mindenekelőtt itt lakozik. És ha itt lakozik, akkor az
egész időt belakja, sosem lép ki belőle. Tudunk-e úgy gondolni Istenre, mint a
minket életben tartó simogatásra, akit semmi sem előz meg? Olyan simogatásra,
akitől semmi, még a halál sem képes elszakítani minket? Vagy csak úgy gondolunk
rá, mint a nagy Létezőre, a Mindenhatóra, aki mindent teremtett, a Bíróra, aki
ellenőrzése alatt tart minden tettet? Ez természetesen mind igaz. De ezek a
szavak csak akkor nyerik el teljes értelmüket, ha Isten az a szeretet, akihez
minden szerető érzelmünkkel kapcsolódunk. Akkor bizony boldognak érezzük
magunkat, de egy kicsit zavarban is vagyunk, mert ő gondol ránk és főképp
szeret minket! Nem lenyűgöző ez? Nem lenyűgöző, hogy Isten megcirógat minket
apai szeretetével? Ez annyira gyönyörű! Azt is megtehette volna, hogy egyszerűn
legfőbb létezőként ismerteti meg magát velünk, ellát minket parancsolataival,
aztán pedig várja az eredményeket. Isten azonban végtelenül sokkal többet tett
és tesz ennél. Kísér bennünket életünk útján, védelmez minket, szeret minket!
Ha az
Isten iránti szeretet nem lobbantja lángra a tüzet, az imádság szelleme nem
melegíti fel az időt. Szaporíthatjuk szavainkat, „ahogy a pogányok teszik”,
mondja Jézus; vagy büszkélkedhetünk szertartásainkkal, „ahogy a farizeusok
teszik” (vö. Mt 6,5.7). Egy szív, amelyben Isten iránti szeretet lakozik,
imádsággá teszi a szó nélküli gondolatot is vagy a fohászkodást egy szentkép
előtt, vagy a templom felé küldött csókot is. Szép dolog azt látni, amikor az
anyukák megtanítják gyermekeiknek, hogyan kell csókot küldeni Jézusnak és a
Szűzanyának. Mily sok gyengédség van ebben! Abban a pillanatban a gyermekek
szíve imádság helyévé válik. Ez a Szentlélek ajándéka. Sose feledkezzünk el
kérni ezt az ajándékot mindannyiunk számára! Mert Isten Lelke különleges módon
tudja ugyanis kimondani szívünkben: „Abba, Atya!” Megtanít, hogy „Atyát”
mondjunk éppúgy, ahogyan Jézus is mondta, úgy, ahogyan magunktól sosem jönnénk
rá (vö. Gal 4,6). A Léleknek ezt az ajándékát a családban tanuljuk meg kérni és
megbecsülni. Ha megtanulod ugyanolyan spontaneitással kimondani, ahogyan az
„apu” és „anyu” szavakat, akkor egyszer s mindenkorra megtanultad. Amikor ez
megtörténik, Isten szeretete az egész családi élet idejét ölébe vonja, és a
család önkéntelenül keresi az imádság idejét.
A
család ideje, jól tudjuk, mennyire bonyolult és túlterhelt, elfoglalt és
gondterhelt. Mindig kevés az idő, sosem elég, tömérdek teendőnk van. Akinek
családja van, hamar megtanul megoldani egy olyan egyenletet, amelyet a legnagyobb
matematikusoknak sem sikerül: a nap huszonnégy órájából a dupláját kihozni!
Vannak anyukák és apukák, akik Nobel-díjat kaphatnának ezért! 24 órából 48 órát
csinálni: nem tudom, hogyan csinálják, de igyekeznek, és megcsinálják! Rengeteg
munka van a családban!
Az
imádság szelleme visszaadja Istennek az időt, kilép a szüntelenül időhiánytól
szenvedő élet megszállottságából, újra békére lel a szükséges dolgok közepette,
és felfedezi a váratlan ajándékok örömét. Jó vezetők ebben Mária és Márta, a
két nővér, akikről az imént hallott evangélium beszél. Ők megtanulták Istentől
a családias életritmus harmóniáját: az ünnep szépségét, a munka derűjét, az
imádság szellemét (vö. Lk 10,38–42). Az ünnep számukra Jézus látogatása volt,
akit szerettek. Egyik nap azonban Márta megtanulta, hogy bár fontos a
vendéglátás munkája, mégsem minden, hanem az Úr hallgatása, ahogyan Mária
csinálta, a valóban lényeges, az idő „jobbik része”.
Az
imádság Jézus hallgatásából, az evangélium olvasásából fakad. Ne feledkezzetek
el mindennap olvasni egy-egy szakaszt az evangéliumból. Az imádság az Isten
szavához fűző meghitt kapcsolatból fakad. Megvan ez a meghittség a
családunkban? Van otthon evangéliumunk? Kinyitjuk-e néha, hogy együtt olvassuk?
Elmélkedünk-e róla a rózsafüzér imádkozása közben? A családban olvasott és
átelmélkedett evangélium olyan, mint a finom kenyér, amely mindenki szívét
táplálja. Reggel és este, és amikor asztalhoz ülünk, tanuljuk meg együtt
mondani, nagy egyszerűséggel: Jézus az, aki közénk jön, mint ahogy Márta, Mária
és Lázár családjához ment. Van egy dolog, amit nagyon szívemen viselek, és amit
a városokban láttam: vannak gyermekek, akik nem tanultak meg keresztet vetni!
De te, anyuka, apuka, tanítsd meg a gyermekedet imádkozni, keresztet vetni: ez
egy szép feladata az anyukáknak és az apukáknak!
A
család imádságában, a jelentős pillanatokban és a nehéz időszakokban, egymásra
vagyunk bízva, hogy a családban mindnyájunkat megőrizzen Isten szeretete.
Meghívás a teremtésvédelmi világnap alkalmából:
Jövő
héten kedden, szeptember 1-jén tartjuk a teremtésvédelem világnapját. Imádságos
közösségben az ortodox testvérekkel és minden jóakaratú emberrel mi is
szeretnénk hozzájárulni annak a környezeti válságnak a legyőzéséhez, amelyben
ma az emberiség él.
Világszerte
a különféle egyházi közösségek imádságos és tanulmányi programokat szerveztek,
hogy ez az imanap jelentős alkalmat nyújtson koherens életstílusok átvételére.
A
római kúriában dolgozó püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel és világi hívekkel
délután öt órakor találkozunk a Szent Péter-bazilikában, hogy igeliturgiát
végezzünk, amelyre ezennel szeretettel hívom a római lakosokat, a zarándokokat
és mindazokat, akik szeretnének eljönni.
Ferenc
pápa pápasága megkezdése óta az augusztus 26-i volt a századik az általános
kihallgatások sorában. A Szentatya 2014 decemberétől kezdve tartja katekézisét
a családról az októberi szinódus távlatában. Most augusztus hónapban a családi
életet meghatározó három dimenzióról elmélkedik a pápa: az ünnepről, a munkáról
és az imáról.
Pápasága első általános kihallgatása során, 2013. március 27-én, Ferenc
pápa bejelentette, hogy folytatja XVI. Benedek elmélkedéseit a hit évéről.
Ezután a szentségekkel, a Szentlélek ajándékaival és az egyházzal foglalkozó
katekézisek következtek.