2015. augusztus 21., péntek

Zsolozsma CCLXV.



Izajás próféta könyvéből 
30, 1-18
a pogányokkal kötött szövetségek hiábavalósága

 „Jaj a lázongó fiaknak – ezt mondja az Úr. – Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak. Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. A fáraó erejétől remélnek oltalmat, és Egyiptom árnyékában bizakodnak. Ám a fáraó ereje szégyent hoz rátok, és az Egyiptom árnyékába vetett reményetek gyalázatot. Fejedelmeid már Zoánig jutottak, követeid meg Háneszig. Mindnyájan szégyenbe jutnak olyan néppel, amely nem használhat nekik, és nem lehet segítségükre, sem hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra. Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény és hímoroszlán, vipera és szárnyas kígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. Mert Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: Rahab, a tehetetlen. Most azért menj el és írd föl egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, bizonyságul mindörökre. Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni. A látnokoknak azt mondják: Ne lássatok! A prófétáknak meg: Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével. Ezért most ezt mondja Izrael Szentje: Mivel megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok, és arra támaszkodtok: azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság, mint egy megrepedt és leomlani készülő fal, amelyik hirtelenül omlik össze, így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé, amelynek töredékei közt akkora darab cserép sem marad, amellyel egy kis tüzet lehetne hozni a tűzhelyről, vagy egy kevés vizet lehetne meríteni a ciszternából. Ezért hát ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: „Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok. Ha veszteg maradtok és bíztok, lesz majd erőtök. De ti ezt nem akartátok. Ti inkább így beszéltetek: Azért sem! Majd lovakon száguldunk. Bizony, majd száguldotok. »Gyors kocsiban vágtatunk el. Nos, éppolyan gyorsak lesznek üldözőitek. Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.” Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.


Pápai üzenet a Rimini Meetingre: Közelítsünk mindenkihez az örömhírrel!



Pápai üzenet a Rimini Meetingre: Közelítsünk mindenkihez az örömhírrel!


„El kell indulni mindenki felé meggyőződéssel, szépséggel és egyszerűséggel felkínálva Isten szeretetének jó hírét” – buzdít Ferenc pápa a Rimini Meeting olasz közéleti találkozóra küldött üzenetében. A Vatikáni Rádió tájékoztat.


A népek közötti barátságért minden évben megszervezett olasz közéleti találkozó augusztus 20-án kezdődött és 26-án zárul. Idei témája Mario Luzi, 2005-ben elhunyt olasz kortárs költő gondolata: „Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?”. A keresztények ébresszék fel az emberek lelkiismeretét egy olyan időszakban, amikor a döntő kérdéseket elködösítik a részleges válaszok – írja a pápa.
A nyugtalan szív sosem elégszik meg, mindig keresésben van. Az élet, a halál, a szeretet, a munka, az igazságosság és a boldogság kérdéseit veti fel. A mai világ azonban csak részleges válaszokat ad az embernek, amelyek hamis távlatokat nyújtanak. A dráma a személy méltósága megtagadásának veszélyében áll. Az aggasztó ideológiai gyarmatosítás lealacsonyítja a szív hiteles szükségleteit, korlátozott válaszokat kínálva fel.

Isten azonban felkínálja a választ, amelyre mindenki vár, míg a mai ember a sikerben, a pénzben, a hatalomban, a drogokban, a pillanatnyi vágyak kielégítésében keresi a választ. Csak Isten tudja betölteni a szív mértékét. Ferenc pápa emlékeztet a Civiltà Cattolica olasz jezsuita folyóiratnak adott interjújára, amelyben megállapította, hogy Isten minden ember életében jelen van. Akkor is, ha az ember élete tele van tüskékkel és dudvával, mindig van hely arra, hogy a jó mag növekedjen. Bízni kell Istenben!

A meeting együttműködhet az egyház alapvető feladatával, vagyis Jézus megismertetésével, de nem egyezhet bele, hogy valaki kevéssel is megelégedjen. Krisztus hirdetése választ ad a végtelen utáni vágyra, amely minden ember szívében él. A Szentatya azt kéri az olasz közéleti találkozó szervezőitől és önkénteseitől, hogy induljanak el mindenki felé meggyőződéssel, szépséggel és egyszerűséggel felkínálva Isten szeretetének jó hírét.



A Megszentelt Élet Éve 231.



augusztus 21.

Szent István király, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye védőszentje
Imádkozzunk a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében élő szerzetesekért!
  • Isteni Üdvőzítő Nővérei
  • Jézus Szíve Társasága
  • Magyar Pálos Rend
  • Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata
  • Szent Benedek Leányai Társasága
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
  • Sarutlan Kármelita Rendtartomány
  • Szociális Testvérek Társasága
  • Vinculum Caritatis Közösség
Idézet az imaszándékhoz:
,,Antennákhoz vagytok hasonlók, amelyek képesek fogni az újdonság Lélek által elindított kezdeményeit, és segíthetitek az egyházi közösséget, hogy magáévá tegye ezt a jót meglátó tekintetet, és hogy új, bátor utakra leljen, és ezáltal minden embert elérjen.'' Ferenc pápa
 


Évközi huszadik hét péntekje



Évközi huszadik hét péntekje


Jézus példabeszédeivel kapcsolatban korábban többször láttuk, hogy sok esetben meglepő, meghökkentő, váratlan fordulatot hoznak, egészen eredeti üzenetet fogalmaznak meg. Jézusnak a főparancsra vonatkozó kérdésre adott válaszában viszont nincs semmi újdonság, semmi meglepő, semmi eredeti. Az Isten iránti szeretettel kapcsolatban a Második Törvénykönyvet idézi (vö. MTörv 6,5), az embertársi szeretet pedig a Leviták könyvében található (vö. Lev 19,18). Mindkét előírás ismert volt a törvénytudók számára, így az a farizeus is jól ismerhette, aki a kérdést feltette. Sőt nem csak hogy ismerte, hanem ha valóban buzgó farizeus volt, akkor e törvények szerint élt.
Az Úr felelete azonban mégis újdonságot hordoz magában, hiszen az Isten iránti szeretetet és a felebaráti szeretetet egymás mellé teszi, egy szintre emeli. Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen a szeretet a legfőbb parancs és kötelesség az ember számára, amelynek kettős iránya van, Isten és az embertárs felé. Jézus válasza kissé ünnepélyes formával zárul: „E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40). Úgy tűnik, hogy ezzel összefoglalja a mózesi törvény idejének, az ószövetségi időknek és a próféták korának törvényeit, hogy mintegy megnyissa az utat az újszövetségi idők számára, amelynek alaptörvénye a szeretet, de már megújult formában.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Édes Istenem, add nekem magadat, és azután magamat vedd el magadnak. Szeretlek téged egész szívemből, de ha ez mégis kevés volna tőlem, úgy pótold ki a te kegyelmi adományoddal. Add, hogy mindig csak feléd tartsak, és az életben soha el ne lankadjak, míg hozzád nem érek az égbe, ahol ölelésre vársz engem.
D. Sudermann 
 
 

2015. augusztus 20., csütörtök

Zsolozsma CCLXIV.



Szent Péter apostol második leveléből
1, 3-21
Kötelességemnek tartom, hogy buzdítsalak benneteket

Szeretteim! (Jézus Krisztus) isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.
     Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. Mert ha ezek megvannak, és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő. Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon.
     Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.
     Ezért folyton rajta leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban. Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket, mert tudom, hogy közel van életem vége, hisz Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta. De igyekszem, hogy ezekről halálom után is mindig megemlékezhessetek.
     Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, mert hiszen szemlélői voltunk nagyságának. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta, és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen.
     Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.
 


A migránsok kérdőre vonnak minket, az irgalmasság Evangéliumával válaszoljunk



A migránsok kérdőre vonnak minket, az irgalmasság Evangéliumával válaszoljunk


Afgán menekültek Lesbos szigetén - AFP

„A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket. A válasz az irgalmasság Evangéliuma” – ez a témája Ferenc pápa üzenetének a Migránsok és menekültek 102. világnapjára, 2016. január 17-re. Az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsának közleménye hangsúlyozza, hogy a téma beilleszkedik az Irgalmasság éve kontextusába, amely december 8-án kezdődik és 2016. november 20-án ér véget.
„A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket.”
A dikasztérium két aspektust emel ki. Az egyik a téma első része: „A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket.” Ezzel azoknak a drámai helyzetére utal a pápa, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját földjüket. Nem szabad elfelejteni a jelenlegi tengeri tragédiákat, amelyek áldozatai a migránsok. Annak veszélye láttán, hogy erről a jelenségről megfeledkeznek, a Szentatya bemutatja a bevándorlók és menekültek drámáját, amely kérdőre von bennünket. A Misericordiae vultus k. pápai bulla megállapítja: „Ne essünk a közönyösség állapotába, amely megaláz és a megszokások tespedtségébe, amely érzéstelenné teszi a lelket és megakadályozza az újdonság felfedezését, illetve ne uralkodjon el rajtunk a pusztító cinizmus. Nyissuk ki szemünket és vegyük észre a világ nyomorát, a méltóságuktól megfosztott testvéreink sebeit és halljuk meg segítségkérésüket […] Kiáltásuk váljon a mi kiáltásunkká és együtt leküzdhetjük a közöny falait, amely gyakran eluralkodik az álszentség és az önzés elkendőzésére.” (15)
A válasz az irgalmasság Evangéliuma
A téma második része: „A válasz az irgalmasság Evangéliuma”. Ezzel a pápa egyértelműen össze akarja kötni az elvándorlás jelenségét a világ és különösen is az egyház válaszával. A Szentatya arra hívja a keresztény népet, hogy a jubileumi év során gondolkodjon el az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről, amelyek közé tartozik az is, hogy az utasoknak szállást adunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Krisztus jelen van a legkisebbek között és, hogy életünk végén az alapján ítélnek majd meg bennünket, hogy szeretettel válaszoltunk-e (vö. Mt 25,31-45). Jézus tanítványaként az egyház hivatása, hogy hirdesse a megszabadulást azoknak, akik a modern társadalom új rabszolgaságának foglyai (Misericordiae vultus, 16). Ugyanakkor el kell mélyíteni az igazságosság és az irgalmasság közötti kapcsolatot, amely ugyanannak a valóságnak a két dimenziója (vö. Misericordiae vultus, 20).
Az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa javaslatai
A Szentatya akaratával összhangban, aki szeretné, ha a helyi egyházak közvetlenül bevonva élnék meg ezt a szentévet (Misericordiae vultus, 3), az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa a következő javaslatokat teszi közzé:
a jubileumi napot kiemelten is ünnepeljék meg egyházmegyei és országos szinten a bevándorlókhoz és menekültekhez legközelebb állva, az ő részvételükkel, a keresztény közösségeket is bevonva;
a jubileum központi eseménye 2016. január 17-re kerüljön, a Migránsok és menekültek világnapjával egy napra;
az egyházmegyék és keresztény közösségek, amelyek még nem tették meg, indítsanak kezdeményezéseket felhasználva az alkalmat, amelyet az Irgalmasság szentéve kínál;
ne feledkezzünk meg arról, hogy a keresztény közösség érzékenységét felkeltsük az elvándorlás jelensége iránt;
a migránsok és helyzetük felé irányuló figyelem ne korlátozódjon egyetlen napra;
fontos, hogy a szolidaritás konkrét jeleit mutassuk, amelyeknek jelképes értékük van és fejezzék ki a migránsok és menekültek iránti közelséget és figyelmet.
A Migránsok és menekültek világnapja alkalmából közzé teszik majd a hagyományoknak megfelelően a pápa üzenetét.
1915. február 21-én ünnepelték először ezt az emléknapot
Ennek az emléknapnak az eredete a „Fájdalom és aggodalom” k. körlevélre vezethető vissza, amelyet a Püspöki Kongregáció küldött 1914. december 6-án az olasz főpásztoroknak. Ebben annak a kérésének adott hangot – első alkalommal –, hogy állítsanak fel a migráció jelensége iránti érzékenység felkeltésére egy évente megünneplésre kerülő napot. Rendezzenek továbbá gyűjtést az olasz kivándorlók pasztorális ellátása céljára és az emigráció misszionáriusainak felkészítésére. Ennek következtében 1915. február 21-én első alkalommal került rá sor, hogy megünnepelték ezt az emléknapot.


A Megszentelt Élet Éve 230.



augusztus 20.

Monostoralapító Szent István Király ünnepe
Imádkozzunk a pannonhalmi bencésekért!
  • Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság
Alapítójuk: Nursiai Szent Benedek
Szent Benedek szerint szerzetesek azok, akik közösségben, apát és Regula vezetésével követik Krisztust. A Krisztus-követés konkrét kereteihez a Regula mutat irányt. Eszerint a bencés életet az imádság (a zsoltárok imádkozása), a munka és a lectio divina (a Szentírás olvasása) határozza meg. A pannonhalmi közösség munkaterületeihez tartozik jelenleg a középiskolai oktatás két gimnáziumban, a lelkipásztori szolgálat tizenöt plébánián és a segítő szeretet gyakorlása (szolgálatok a monostorban, vendéglátás, apátsági vállalkozások).
Lelkiségünkből:
„A jó buzgóságot tehát a legizzóbb szeretettel gyakorolják a szerzetesek, azaz: egymást a tiszteletadásban előzzék meg. Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Egymásnak versengve engedelmeskedjenek. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Istent szeretve féljék. Apátjukat őszintén és alázatos szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.” Szent Benedek Regulája, 72. fejezet


Árpádházi Szent István



Árpádházi Szent István


Aki sziklára épít
 
Egészen különleges, sziklára épített házról küldött valaki néhány képet. A hagyományos házakhoz egyáltalán nem hasonlított a vasszerkezetű, szinte teljesen üveggel borított épület, de a helyválasztás még érdekesebb volt. Egy legalább 100 méter magas sziklafal oldalához volt rögzítve az épület, a mélységben a hatalmas óceán. A garázs a ház tetején volt, ide lehetett érkezni autóval, majd onnan lemenni a házba. E különleges építészeti megoldás még nem létezik a valóságban, egy építésziroda tervezte, s ki tudja, lesz-e valaki, aki megépíttet magának egy ilyen sziklafalon függő házat.
Jézus egészen másfajta sziklára épített házról beszél az evangéliumi példázatban, amelyet ma, Szent István király ünnepén olvasunk az evangéliumban. Az ő korában még nem voltak építésztervezők, akik ennyire különleges házakat álmodtak volna, de a házakat építő emberek már abban az időben is jól tudták, hogy minden építménynek szilárd alapra van szüksége. Homokra vagy ingoványos talajra nem lehet építeni, mert az időjárás könnyen romba döntheti az épületet. Ha időtálló házat akar valaki építeni, akkor érdemes megfelelő helyet választania. Jézus azonban nem volt tervező, ezért kijelentését sem építészeti tanácsként kell értelmeznünk, hanem annak lelki mondanivalóját kell felfedeznünk.
Jézus hasonlatában a ház az ember életét jelenti, a mi keresztény életünket. A ház alapja az ő tanítása, pontosabban annak megvalósítása. A tanítást ugyanis nem elegendő hallgatni és helyeselni, hanem a keresztény ember ezen tanítás szerint él, megteszi mindazt, amire az Úr szavai ösztönzik. Oktalanság volna részünkről, ha megelégednénk az Úr tanításának elméleti ismeretével és nem törekednénk annak gyakorlati megvalósítására. Bölcsességről, okosságról tanúskodik az, ha valaki Krisztus tanításában találja meg azt az alapot, amelyre életét építi.
A ma ünnepelt Szent István király életében és tetteiben megmutatkozik ez a bölcsesség. Személyes életét Krisztus tanítása határozta meg: támogatta a szegényeket, megbocsátott ellenségeinek, gyakorolta a vendégszeretetet. Emellett azt akarta, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek számára is ez legyen a szilárd alap. Azzal a szándékkal hívott hazánk földjére papokat és szerzeteseket, hogy a pogányságból a keresztény hitre vezesse a népet. E szándéka felismerhető továbbá egyházszervezői intézkedéseiben, valamint abban, hogy például a templomépítésekkel a nép vallásgyakorlatát igyekezett előmozdítani. A kereszténységet nem csupán politikai megfontolásból és nemzete jövőjének biztosítása érdekében választotta, hanem személyes meggyőződésből. Keresztény, életszentségre törekvő uralkodó volt, aki saját példáját állította népe elé. Az ő személyes példája alapozza meg annak hitelességét, hogy a keresztény hit megtartását ajánlja fiának, Szent Imre hercegnek az Intelmekben, és azt kérje tőle, hogy az ő utódaként és uralkodóként a népet is a Krisztusi tanítás útján vezesse.
Személyes életünkben, valamint családjaink és nemzetünk életében legyen Krisztus tanítása a jövőben is a szilárd alap!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható Istenünk! Magyar népünk Szent István királynak köszönheti, hogy a keresztény igazság útján elindult. Lelke mélyéig hívő, keresztény ember volt, aki cselekedeteiben Krisztust követte. Szent királyunk azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országunkban, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja népünk megmaradását évszázadokon keresztül. Segíts minket, hogy Szent István király példáját követve a földi haza építése mellett az égi haza, a mennyország felé törekedjünk! 



2015. augusztus 19., szerda

Zsolozsma CCLXIII.



Izajás próféta könyvéből
9, 8 – 10, 4
Isten haragja Izrael országa ellen

Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt: Efraim egész népe és Szamaria minden lakója megérti. Gőgjükben és szívük kevélységében így beszéltek: „A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekből építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe.” Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja; kelet felől Arámot, nyugat felől a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
     De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát. Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkot, a pálmaágat és a nádszálat. Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok. E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek. Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
     Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje. A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, mindenki a másik ember húsát eszi. Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól. Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszet, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
     Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, s aláírják az elnyomó rendeletet. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottaknak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát. Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
 


Ferenc pápa: A család a szülők példamutatásával nevel a munkára



Ferenc pápa: A család a szülők példamutatásával nevel a munkára


Augusztus 19-én Ferenc pápa a munka fontosságáról, a munkavégzés méltóságáról beszélt az általános kihallgatás keretében.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Miután elgondolkodtunk azon, milyen értékes szerepet tölt be az ünnep a családi életben, ma egy azt kiegészítő tényezővel, a munkával foglalkozunk. Mindkettő, az ünnep és a munka is, Isten teremtő tervéhez tartozik.
A munka azért fontos, szoktuk mondani, hogy eltartsuk a családot, felneveljük gyermekeinket, és méltó életet biztosítsunk szeretteinknek. Egy derék, tisztességes emberről a legszebb dolog, amit elmondhatunk, hogy „dolgos”, vagyis olyasvalaki, aki dolgozik, aki a közösségben nem másokon élősködik. Láttam, hogy ma nagyon sok argentin van jelen [ezen a kihallgatáson – a szerk.], ezért elmondom, milyen kifejezésünk van erre: „no vive de arriba” [„nem más nyakán él” – a szerk.].
A munka ugyanis – ezernyi formájában, kezdve a házimunkától – a közjóra is ügyel. Hol tanulhatjuk meg ezt a munkás életstílust? Elsősorban a családban sajátítjuk el. A család a szülők példamutatásával nevel a munkára: az apa és az anya példamutatásával, akik a családért és a társadalomért dolgoznak.
Az evangéliumban a szent család munkáscsaládként jelenik meg előttünk, Jézust magát „az ács fiának” (Mt 13,55) vagy egyenesen „ácsnak” (Mk 6,3) nevezik. Szent Pál pedig így figyelmezteti a keresztényeket: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3,10). – Milyen kiváló fogyókúrás recept ez: ne dolgozz, ne egyél! – Pál apostol kifejezetten azoknak a hamis spiritualizmusára utal, akik testvéreiken és nővéreiken élősködnek, és csak „tétlenkednek” (2Tessz 3,11). A munkavégzés és a lelki, szellemi élet a keresztény felfogás szerint nem állnak szemben egymással. Ezt jól meg kell értenünk! Az imádság és a munka összhangban állhatnak, és összhangban is kell állniuk, miként Szent Benedek tanítja. A munka hiánya a léleknek is árt, ahogyan az ima hiánya is árt a gyakorlati tevékenységnek.
A munkavégzés – ismétlem, annak ezernyi formájában – az emberi személy sajátja. Azon méltóságát fejezi ki, hogy Isten képére teremtetett. Ezért szoktuk azt mondani, hogy a munka szent. Ennek következtében a foglalkoztatás nagy emberi és szociális felelősséget jelent, és nem szabad engedni, hogy arról csak néhány ember döntsön, illetve nem szabad az istenített „piacra” áthárítani. Aki munkahelyek elvesztését okozza, az súlyos szociális kárt okoz. Szomorúság tölt el, amikor azt látom, hogy vannak emberek, akiknek nincs munkájuk, akik nem találnak munkát, és nem rendelkeznek azzal a méltósággal, hogy kenyeret tegyenek a család asztalára. Akkor viszont nagyon örülök, amikor azt látom, hogy a vezetők nagy erőfeszítést tesznek, hogy munkahelyeket hozzanak létre, hogy mindenkinek legyen munkája. A munka szent, a munka méltóságot ad a családnak. Imádkoznunk kell, hogy ne legyenek munka híján a családban.
Tehát az ünnephez hasonlóan a munka is a Teremtő Isten tervéhez tartozik. A Teremtés könyvében a föld mint az ember gondozására és munkájára bízott otthon-kert témáját (Ter 2,8.15) egy nagyon megindító szakasz előzi meg: „Azon a napon, amikor az Úristen megalkotta a földet és az eget, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Egyszer forrás fakadt fel a földből, és megáztatta a föld egész felszínét” (Ter 2,4b–6a). Ez nem romanticizmus, hanem Isten kinyilatkoztatása. Nekünk pedig felelősséggel teljesen meg kell értenünk és el kell fogadnunk. A Laudato si’ [„Áldott légy…” – a szerk.] kezdetű enciklika, mely egy átfogó ökológiára tesz javaslatot, ezt az üzenetet is hordozza: Isten úgy alkotott, hogy a föld szépsége és a munka méltósága összekapcsolódva létezzen. Ez a két dolog összetartozik: a föld akkor válik széppé, amikor az ember munkálkodik rajta. Amikor a munka elszakad Istennek a férfival és nővel kötött szövetségétől, amikor elkülönül lelki-szellemi képességeiktől, amikor a „csak hasznot” logikájának túszává válik, és lebecsüli az élettel járó érzelmeket, a lélek semmibe vétele mindent beszennyez: a levegőt, a vizet, a növényzetet, a táplálékot…
A közélet megromlik, és a lakókörnyezet tönkremegy. A következmények pedig főképp a legszegényebbeket, a legszegényebb családokat sújtják. A modern munkarendszer időnként azt a veszélyes tendenciát mutatja, hogy a munka termelékenysége szempontjából a családot akadálynak, tehernek tekinti. De tegyük fel a kérdést: milyen termelékenységről van szó? Kinek termelünk? Az úgynevezett „intelligens város” kétségtelenül gazdag szolgáltatásokban és szervezés szempontjából, de például gyakran ellenséges a gyermekekkel és az idősekkel szemben.
Néha azt, aki tervez, csak az egyéni munkaerő alkalmazása érdekli, összegyűjti és felhasználja vagy épp kidobja azt a gazdasági hasznosság szerint. A család nagy próbakő. Amikor a munka megszervezése túszul ejti vagy egyenesen akadályozza a család boldogulását, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az emberi társadalom elkezdett maga ellen dolgozni!
Ez a helyzet a keresztény családok számára nagy kihívást és küldetést jelent. Isten teremtésének alapértékeit kell megjeleníteniük: a férfi és női identitást, illetve a köztük fennálló köteléket, a gyermekvállalást, a munkát, amely otthonossá teszi a földet és lakhatóvá a világot. Ezen alapértékek elvesztése nagyon komoly probléma, közös otthonunkon pedig már túl sok repedés látható! A feladat nem könnyű. Néha olyannak tűnhet a családegyesületeknek, hogy Dávidként állnak Góliáttal szemben… de tudjuk jól, hogyan végződött az a küzdelem! Hitre és találékonyságra van szükség. Isten adja meg számunkra, hogy történelmünk e nehéz órájában örömmel és reménnyel fogadjuk hívását a munkára, hogy méltóságot adjunk magunknak és családunknak.


A Megszentelt Élet Éve 229.



augusztus 19.

Szent Bernát ünnepe
Imádkozzunk a zirci ciszterciekért!
  • Zirci Ciszterci Apátság
Alapítójuk: Molesme-i Szent Róbert bencés apát és társai: Szent Alberik és Harding Szent István. – Szent Bernát belépése után vált új szerzetesrenddé (1112)
A középkorban a monasztikus Ciszterci rend lett az első mai értelemben vett szerzetesrend a monostorok szigorúan egységes, központi irányítású szervezetével. Magyarországon 1814-ben tanítórenddé vált a korszellem nyomására. Az 1950-es feloszlatáskor kb. 240 rendtag volt, és öt gimnáziumban tanítottunk. 1990-ben már csak negyvenen tudtunk újra összejönni. Jelenleg a létszám a régiekkel és az új belépőkkel is csak tizede a régi létszámnak. Kezdettől fogva különösen is tiszteljük a mennybe fölvett Szűzanyát. Az Ő segítségétől várjuk újabb felvirágzásunkat.
Lelkiségünkből:
Lángolni és világítani: tökéletes.
„Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsőfok.” Szent Bernát
 


Évközi huszadik hét szerdája



Évközi huszadik hét szerdája


Jézus példabeszédei gyakran annyira meglepő fordulatot tartalmaznak, amire a hallgatóság egyáltalán nem számít. Ez a tény, tanításának ez a sajátossága egyértelműen bizonyítja, hogy a példázat tőle származik és nem mástól. Ember biztosan nem talál ki például egy olyan esetet, amelyről a mai evangéliumban olvasunk. Emberileg teljesen ésszerűtlennek és méltánytalannak tűnik a szőlősgazda viselkedése. Miért fogad fel még délben vagy napnyugta előtt egy órával is embereket munkára? A bérmunkások ugyanis normális esetben reggeltől estig dolgoznak. És miért fizet mindenkinek ugyanannyit? Egy dénár fizetséget kapnak azok is, akik egész nap fáradoztak, és azok is, akik egyetlen órát dolgoztak csupán. Ha a történetet a társadalmi viszonyokra értjük és a társadalmi igazságosság elvét keressük benne, akkor igazságtalannak tartjuk a gazda viselkedését. A történet viszont nem erről szól, ezért ne siessünk azzal, hogy igazságtalanságot kiáltunk!
Jézus hasonlata azt szemlélteti, hogy Isten mindenkit meghív az örök életre, az üdvösségre és annak elnyeréséért mindenkinek tennie kell valamit. A jutalom mindenki számára ugyanaz lesz, azaz az örök élet, akár hosszabb, akár rövidebb életet élt valaki. Isten nem az emberi teljesítmény alapján jutalmaz. Fontos, hogy tegyünk valamit üdvösségünk érdekében, de az valójában Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Istenem, szívesen élek csak általad. Te határozd meg éltem napjait. Az akarok lenni, aminek te szántál. A korlátokat te állíthatod, és én igent mondok szent akaratodnak. Add kegyelmedet, hogy mindez – ábrándozás helyett – valóság legyen!
R. Guardini 



2015. augusztus 18., kedd

Zsolozsma CCLXII.



Izajás próféta könyvéből 
7, 1-17
Háború idején jövendölés az EmmánuelrőL 

Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaliahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik. Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. De az Úr azt mondta Izajásnak: Menj el Acházhoz fiaddal, Seár Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává. Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Még hat vagy öt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem tartotok ki mellettem, nem maradhattok fenn. Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból De Acház így válaszolt. Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat. Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el. Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, csak Asszíria királya idején.


A pápa a betegek és haldoklók iránti irgalmasság cselekedeteire buzdít



A pápa a betegek és haldoklók iránti irgalmasság cselekedeteire buzdít


Martín Sjöbergnek, a Sürgősségi és Éjjeli Papi Szolgálat vezetőjének küldött levelében Ferenc pápa a betegek és a haldoklók iránti gyengédségre és szeretetre hív – közli a Vatikáni Rádió.


A Sürgősségi és Éjjeli Papi Szolgálat 1952-ben jött létre az argentin Córdoba nagyvárosban azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a híveknek a szentségek kiszolgáltatását olyan időpontokban is, amikor nem könnyű papot találni.
A Szentatya támogatásáról biztosítja a hatvan éve működő szolgálatot, és a keresztény irgalmasság cselekedeteire buzdítja önkénteseiket. A pápa utal a Misericordiae vultus kezdetű jubileumi bullára, hogy emlékeztessen: közel kell lépni a rászorulókhoz, hogy érezzék jelenlétünk, szeretetünk és testvériségünk melegségét. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit illetően a Szentatya figyelmeztet: a legkisebbek mindegyikében maga Krisztus van jelen – ez alapján fogunk majd megítéltetni.


A Megszentelt Élet Éve 228.



augusztus 18.

A rend alapításának ünnepe
Imádkozzunk a Legszentebb Üdvözítő Nővéreiért!
  • Legszentebb Üdvözítő Nővérei
Alapítójuk: Eppinger Erzsébet Mária Alfonza
A magyar szerzetes kongregáció eredete az Elizabeth Eppinger, Mária Alfonza anya által az elzászi Niederbronn városában 1849-ben alapított megváltós nővérekig vezethető vissza. A magyar közösség Pozsonyban kezdte meg működését egy gyermekkórházban. (1896) Csernoch János hercegprímás 1915-ben a három magyarországi házat (Sopron, Zsira, Budatétény) önálló kongregációvá nyilvánította. Központi házunk Zsirán nyílt meg, itt történt az új hivatások képzése. Így született meg a Legszentebb Üdvözítő Leányai Szent Ágoston Regulája szerint élő magyar kongregáció. Apostoli célkitűzésünk: a felebarát javának előmozdítása, a szegények gondozása, kórházi és egyéb betegápolás, valamint a keresztény ifjúság nevelése. 1950-ben 180 nővértől vonták meg a működési engedélyt. A kártalanítást követően 1998-ban épült fel a solymári házunk, mely idős otthonként működik. A nővérek szeretettel ápolják Mandl Rozália M. Remigia nővér emlékét, aki 1945-ben, 27 éves korában tisztaságáért halt vértanúhalált. Fertőrákoson van eltemetve.
Lelkiségünkből:
„Szellemetek legyen Jézus Krisztus szelleme. Egész életük ehhez az isteni példaképhez igazodjék. Az Ő szelleme éltesse és hassa át őket annyira, hogy az minden szavukban és cselekedetükben kifejezésre jusson. Minden nővér mondhassa az apostollal: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem (Gal 2,20) úgy, hogy Jézus élete egész lényükben megnyilvánuljon.” (vö. Első szabály 1,III.)
 


Évközi huszadik hét keddje



Évközi huszadik hét keddje


A gazdag ifjú eltávozik, meghátrál attól a nemesebb eszménytől, amire Jézus meghívja őt. Vagyonát többre értékeli, mint az örök életet. Fiatal kora miatt jogosan feltételezhetjük, hogy vagyonáért nem saját magának kellett megdolgoznia, hanem örökölhette azt családjától, mégis mennyire ragaszkodik hozzá, s ahhoz a kényelemhez, amelyet számára földi életének további éveiben biztosít. Hová tűnt belőle a lelkesedés, amely néhány perccel korábban még jellemezte? Hová tűnt belőle az örök élet utáni vágy, amely Jézushoz vezette? Lám, az evilági kincsek szeretete mennyire gyorsan képes kiölni az ember szívéből a jószándékot! A gazdag ifjú további sorsa ismeretlen számunkra, egyedül Isten a tudója, hogy végül is eljutott-e az örök életre.
Távozása az apostolokat is megdöbbenti. Talán kissé el is bizonytalanodnak, ezért teszik fel a kérdést Mesterüknek: „Hát akkor ki üdvözülhet?” (Mt 19,25). Ők készek voltak mindent elhagyni és új életet kezdeni Jézusért. Amikor az Úr meghívta őket, akkor ők megtették azt, amit Jézus most a gazdag ifjútól kért. Ők számíthatnak az üdvösségre, az örök életre? Igen, de elsősorban nem lemondásuk jutalmaként, hanem Isten irgalmának és jóságának köszönhetően.
Emlékeztessen minket a történet arra, hogy üdvösségünk érdekében fáradoznunk kell, de végső soron Isten ajándéka az számunkra.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberi szívvel vagy mennyei Atyádnál, és szüntelenül imádkozol értünk. Növeld, kérlek, egyházadat szüntelenül az emberszívekben, az én szívemben, egyházközségünk szívében, s az egész világ szívében.
H. Walter



2015. augusztus 17., hétfő

Zsolozsma CCLXI.



Izajás próféta könyvéből 
3, 1-15
Feddő szavak Jeruzsálem ellen 

Az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént, a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. „És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.” Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.” Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére. Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz. Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.