Hűség és
irgalmasság: a családszinódus és az irgalmasság szentéve
A L’Osservatore Romano július 20-i
számába jelent meg Luis Martinez Sistach bíboros, Barcelona érseke írása a
családszinódus és az irgalmasság szentéve kapcsolatáról, Ferenc pápa szándékáról,
aki a két szinódusi ülés között meghirdette a jubileumi évet. A Vatikáni Rádió
összefoglalóját olvashatják.
A spanyol bíboros részt vett a rendkívüli családszinódus
tavalyi októberi összejövetelén, és a munkadokumentum (Instrumentum laboris)
tanulmányozásával készül az október 4. és 25. között sorra kerülő rendes
összejövetelre.
Cikke bevezetésében megjegyzi: az őszi rendes családszinódus
elé nagy várakozással tekint az egész egyház. Már a tavalyi rendkívüli
összejövetel, amely sportnyelven szólva amolyan „bemelegítés” volt, nagy
érdeklődést váltott ki. Az októberi rendes szinódus feladata lesz, hogy
összesítse és továbbelemezze az eddigi munkák gyümölcseit. Egyfajta összegezés
volt már a Relatio synodi is, amelyet beépítettek az újabb Instrumentum
laborisba, és Ferenc pápa kívánságára mindkettőt közzétették.
A bíboros cikkíró emlékeztet arra, hogy mindkét
dokumentumot széles körű közvélemény-kutatás előzte meg a világegyházban. Az
újabb munkadokumentum olvasása megerősítette a főpásztort abban a tudatban,
hogy az egyház hirdetni akarja a mai világnak a „család evangéliumát”, vagyis
azokat az értékeket, amelyeket a család keresztény szemlélete előterjeszt a mai
embereknek és a társadalomnak. Ebben a távlatban az őszi rendes szinódus
hangsúlyozza ezeknek az alapvető értékeknek, amelyeket erősen aláás a jelenlegi
kultúra, maradandó érvényét és örök termékenységét.
Luis Martinez Sistach érsek ezután arról a
nemzetközi kongresszusról ír, melyet a nagyvárosok lakosságának lelkipásztori
gondozásáról tartottak nemrég Barcelonában, és amelyet Rómában fejeztek be a
pápa jelenlétében. A nagyvárosokban az emberek életét az elszigeteltség, a
magány, a kapcsolatteremtés hiánya, gyakran a félelem és az erőszak jellemzi. A
kongresszuson megállapították, hogy a népesség általában bizalmatlan az
intézményekkel szemben, kivéve kettőt: a családot és a vallást. A
nagyvárosokban a család befogadást és társaságot ajánl fel a személynek:
érezheti, hogy önmagáért szeretik, és nem csak azért, amit tesz, vagy amit
birtokol. A családban a személy megélheti identitását (önazonosságát) a nehéz
helyzetekben: gazdasági válság, munkanélküliség esetén támogatásra talál.
Az egyház számára a család a „hit első iskolája”, mert
a gyermekek itt szerzik meg az első keresztény tapasztalatot a szülők és a
testvérek tanúságtétele révén. A II. vatikáni zsinat a családot nagyon találóan
„ecclesia domestica”-nak, „családegyháznak”, „házi egyháznak” nevezte, mert „a
személy és a társadalom java szoros kapcsolatban van a házastársi és családi
közösség boldog állapotával” (Gaudium et spes, 47).
A szinódus feladata lesz, hogy hirdesse a „család
evangéliumát”, de ehhez a hívőknek, családoknak is segítséget kell nyújtaniuk:
a szinódus előtt és alatt imáikkal kell kísérniük a munkálatokat – figyelmeztet
írásában Luis Martinez Sistach. – Ferenc pápa több nyelvre lefordított
imája a családokért segítséget nyújthat.
Ezt követően a bíboros az irgalmasság
szentévére tér át, melyet Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű
bullájával hirdetett meg. A szentév december 8-án, a szeplőtelen
fogantatás ünnepén, a II. vatikáni zsinat bezárásának 50. évfordulóján
kezdődik, tehát nem sokkal az októberi rendes szinódus bezárása után. Mottója
Jézus evangéliumi szavaira utalva: „Irgalmasok, mint az Atya.” A
szinódusnak két értéket kell összekapcsolnia: a hűséget és az irgalmasságot. Az
egyháznak anyai módon gondoskodnia kell a sebzett (sérült) családokról, a
különvált, elvált, az elvált és újraházasodott emberekről. Láttuk, hogy a
rendkívüli szinóduson is a figyelem középpontjába került ez a probléma. Sürgető
a szükség, hogy – hűségesen az örök keresztény értékekhez – megfelelő szavakat
és intézkedéseket találjanak, amelyek fontosak az érintettek számára is, akik
nincsenek kiközösítve, kizárva az egyházból és gondoskodásából. Nem szabad azt
érezniük, mintha így lenne.
Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű
bullájában írta: „Az egyház első igazsága Krisztus szeretete. Az egyház ennek a
[krisztusi] szeretetnek, amely a megbocsátásig és az önátadásig megy el, a
szolgálója és közvetítője az emberek felé.” (12)
Barcelona bíboros érseke a bulla idézése után írása
végén megállapítja: miután áttanulmányozta a munkadokumentumot és hallgatta
Ferenc pápa szerdai katekéziseit a családról, az a benyomása és a reménye is,
hogy a családszinódus és az irgalmasság éve összhangban lesznek. Abban a
szellemben folynak le, amit az egyház és a mai világ kapcsolatával foglalkozó Gaudium
et spes kezdetű zsinati konstitúció elején olvasunk: „Az öröm és remény, a
gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a
szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza
és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem
találna szívükben.”