2015. június 13., szombat

Zsolozsma CIVC.



Józsue könyvéből
 24, 1-7. 13-28
A szövetség megújítása az ígéret földjén 

Azokban a napokban: Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: »A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak. Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket. Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig. Ott az Úrhoz kiáltottak és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok. Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek. Most hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak, és szolgáljatok az Úrnak! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!” A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk. Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!” Józsue erre azt mondta: „Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket. Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok.” A nép így válaszolt Józsuénak: „Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!” Józsue akkor így szólt a néphez: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” „Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” A nép azt válaszolta: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!” Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben. Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt. Majd így szólt Józsue az egész néphez: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok.” Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.


A Megszentelt Élet Éve 162.



június 13.

Jézus Szíve ünnepe (június 12.)
Imádkozzunk a Jézus Szíve Társaság tagjaiért!
  • Jézus Szíve Társasága
Alapítójuk: P. Bíró Ferenc SJ
A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita az Egyház és a magyar nép szolgálatára alapította. A Társaság hangsúlyt helyez arra, hogy tagjai a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaik szolgálatára használják. A tagok Krisztus-követésükben, Jézus Szíve tiszteletükben az Isten-ember-világ egységét, a teljes harmóniát hangsúlyozzák és akarják megvalósítani életükben és munkásságukban. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztik a társadalomban. Közösségi életük példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintik. Az Alapító elgondolásának megfelelően a Társaságnak vannak olyan tagjai is, akik egyedül vagy a családjukkal otthonukban laknak, és a Társaság szelleme szerint élnek és dolgoznak.
Lelkiségünkből:
"A Jézus Szíve tisztelet a Társaság számára elsősorban nem ájtatosság, hanem Jézus szeretetéletének folytatása, "a teljes, történelmi, reális Krisztus reális követése igazságban és tettben." (Konstitúció 7.)


Ferenc pápa a repülőtéri lelkészekhez: vigyétek el Isten irgalmát a repülőterekre



Ferenc pápa a repülőtéri lelkészekhez: vigyétek el Isten irgalmát a repülőterekre

Ferenc pápa a repülőterek káplánjaival - OSS_ROM

A polgári repülés katolikus lelkipásztorainak világszemináriumát június 10-e és 13-a között tartották Rómában az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának szervezésében. Ferenc pápa pénteken az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a résztvevőket. Hozzájuk intézett beszédében hangsúlyozta: ma egyre sürgetőbbé válik, hogy felfedezzük Isten részvéttel teli arcát. Egyetlen környezet, még a repülőterek se legyenek idegenek az evangélium hirdetése számára, amelyek immár egyfajta várost képeznek a városban. A lelkészek nyújtsanak emberi és spirituális támogatást mindazoknak, akik a légi kikötők struktúráiban áthaladnak, vagy dolgoznak.
Fordítsanak különös gondot az elvándorlókra és menedéket kérőkre
Aggasztó továbbá azoknak az utasoknak a száma is, akik okmányok nélkül utaznak, és akiket rövidebb-hosszabb időre a repülőtéren fogva tartanak, olykor megfelelő ellátás nélkül. A pápa nem feledkezett meg az olyan tragikus helyzetekről sem, mint a repülőgép eltérítések vagy balesetek, amikor a lelkész feladata, hogy vigaszt és bátorítást nyújtson mindazoknak, akik felkeresik őt.
Sürgető szükség van arra, hogy ismét felfedezzük Isten részvétteljes arcát
Napjainkban az evangélium hirdetése magába foglalja azt, hogy levesszük a személyekről a szívükre és életükre nehezedő terheket; azt jelenti, hogy felkínáljuk Jézus szavait, mint alternatívát a világ ígéreteivel szemben, amelyek nem nyújtanak valódi boldogságot. A repülőtéri lelkészségek hivatása, hogy minden személy számára a különbözőségben megvalósuló egység helyei legyenek a kozmopolita, multikulturális környezetben.
A repülőtereken is tanúskodjanak a szeretetről és a párbeszédről
A repülőterek sajátos határhelyek. A lelkészek törekedjenek arra, hogy teret biztosítsanak a szeretet és a párbeszéd gyakorlásának, táplálva a személyek közötti testvériséget. Bízzanak az isteni irgalmasságban, amely biztos menedéket nyújt a gyöngéknek, akik nem képzelik be maguknak azt, hogy önmaguktól üdvözülhetnek.
 


Szűz Mária Szent Szíve



Szűz Mária Szent Szíve


A tegnapi napon Isten szeretetét és irgalmát ünnepeltük, amely Jézus szent szívéből árad az emberiség felé, s amely a megváltás forrása. Ma Szűz Mária szeplőtelen szíve áll ünneplésünk és tiszteletünk középpontjában, amely szív az ártatlanságnak, a tisztaságnak és az anyai szeretetnek a jelképe. Annak érdekében, hogy Mária teljes tisztaságban fogadhassa és hordozhassa méhében a Megváltót, Isten az ő számára külön juttatott kegyelmével megóvta őt minden személyes bűntől. Így tette őt alkalmassá arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Illett ugyanis, hogy a szent Isten egy szent, teljesen bűntelen, ártatlan és egészen tiszta ember által jöjjön a világra.
Az evangéliumban arról az esetről olvasunk, amikor egy jeruzsálemi zarándoklat elmúltával a Szent Család tagjai hazafelé indulnak Názáretbe. Az ekkor 12 esztendős Jézus azonban a városban marad. Édesanyja, Mária és nevelőapja József három napon át nagy aggodalommal keresik, mire megtalálják a templomban. A történetet Lukács evangélista azzal zárja, hogy Jézus szavait édesanyja mind megőrizte szívében. Mária tehát, aki szíve alatt hordozta az örök Igét, a szívében fontolgatta az általa mondott szavakat is.
Ha Krisztus örök életre vezető tanítása él a szívemben és ez alakítja életemet, akkor maga Krisztus él bennem.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, add, hogy magamba szívjam a te lelkiségedet, és magammal vigyem hétköznapi életembe. Add, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik, hogy kibékülést hozzak létre ott, ahol egymásra neheztelnek, hogy egységet teremtsek ott, ahol széthúzás van, hogy igazságot hirdessek ott, ahol tévedés uralkodik, hogy hitet ültesse k a kételkedés helyébe, hogy reményt élesszek ott, ahol kétségbeesés ütött tanyát, hogy fényt gyújtsák ott, ahol sötétség ült a lelkekre, hogy örömöt fakasszak ott, ahol szomorúság nehezedik az emberekre. 



2015. június 12., péntek

Zsolozsma CVC.



Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
8, 28-39
Isten szeretete Krisztusban lett nyilvánvaló

Testvéreim! Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
     Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?
     Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: „Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.” De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.
     Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.