2015. május 30., szombat

Zsolozsma CLXXXII.



Jób könyvéből
 13, 13 – 14, 6
Jób Istenhez fellebbez 

Jób ezt válaszolta barátainak: „Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. Öljön hát meg! Úgysincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni. Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni. Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak. Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad; eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Tisztátalantól vajon születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem! Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.” 


Ferenc pápával beszélgettek a „gyermekek vonata” utasai a Vatikánban



Ferenc pápával beszélgettek a „gyermekek vonata” utasai a Vatikánban

Fáradtak vagytok az utazás után? – ezt kérdezte Ferenc pápa a „gyermekek vonata” utasaitól, akik harmadik alkalommal látogattak el a Vatikánban. A Szent Péter vasútállomásra mintegy 200 nehéz sorsú gyermek érkezett, többségében bebörtönzött szülők gyermekei. A Vatikáni Rádió tudósítása.

A „gyermekek vonata” utasai főként a dél-olaszországi Bari és Trani városaiból érkeztek a Vatikánba. A gyerekeket az egyik szülő kísérte el, vagy ha mindketten börtönben vannak, akkor egyik nagyszülő. Az idei utazás célja, hogy erőt adjon a nehéz terhet viselő családoknak, és megmutassa a gyermekeknek, hogy a család segít előrejutni az élet nehéz pillanataiban is. Az összejövetel témája a „repülés”, a szárnyalás volt, mint a szabadság jelképe.

Ferenc pápa a VI. Pál kihallgatási terem átriumában találkozott a gyerekkek, és játékosan elbeszélgetett velük. Amikor megkérdezte őket, hogy az álmaink szárnyán nagyon messzire el lehet-e jutni, a gyerekek kórusban válaszolták: bárhová. A Szentatya tovább kérdezte őket: milyen egy gyermek, egy fiatal, aki nem tud álmodni? Erre ők azt kiáltották: boldogtalan. A pápa a gyerekekkel egyetértve azt mondta, hogy egy álmok nélküli ember szíve valóban boldogtalan, zárva van, majd megkérdezte őket, milyennek képzelnek el egy ilyen zárt szívet. „Olyannak, mint a jég vagy egy kő” – mondták a gyermekek hangosan, egymás szavába vágva. Ferenc pápa ezután megkérdezte a gyermekeket, mikor lesz olyan a szívünk, mint egy kő, majd a gyermekek válaszait megerősítve hangsúlyozta: „amikor nem álmodunk, amikor nem imádkozunk, és amikor nem hallgatjuk meg Isten szavát, szívünk kőszívvé válik”.
A vidám hangulatú beszélgetés után Ferenc pápa a gyerekekkel együtt elimádkozta a Miatyánkot, majd áldását adta rájuk.


A Megszentelt Élet Éve 148.



május 30.

Szentháromság ünnepe (május 31.)
Imádkozzunk az Unum Társaság tagjaiért!
  • UNUM Sanctissimae Trinitatis Társaság
Alapítójuk: Mester Margit Mária
Az Unumot elsősorban a kegyelem által az emberekben lakó és működő három isteni Személy örök egységének imádására és utánzására alapították. Az Unum belső életét a láthatatlan örök Atya, a megtestesült megváltó Fiú és az őket és minket egyesítő Szentlélek egysége iránt való áhítat irányítja. Azért lelki életének két alappillére: Isten bennünk lakozása a kegyelem által; Krisztussal és egymással való egységünk az Ő Titokzatos Testébe való beoltódással.
Lelkiségünkből:
"Elégek a vágytól, hogy legyenek lelkek, akik feloldódnak az Ő imádásában és elégnek az Ő szerelmében az Unumért. Ó, ha át tudnám adni a lelkeknek élő hitemet a lelkünk Istenében." Mester Margit Mária
"Az én utam a Szűzanya. Csak ezen az úton tudok járni, itt várnak rám Isten kegyelmei." Mester Margit Mária


Évközi nyolcadik hét szombatja



Évközi nyolcadik hét szombatja


Jézus jelképes cselekedete, tudniillik, hogy kiűzte a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, felkeltette a vallási vezetők érdeklődését. A helyszínen való azonnali megjelenésükben, Jézushoz intézett kérdéseikben ne lássunk feltétlenül rosszindulatot. Nem a kereskedőket védik, hiszen szívük mélyén ők is érezhették, hogy alkalmasabb helyet is találhattak volna a templom előcsarnoka helyett munkájukhoz. Az írástudók és a vallási elöljárók feladata volt a templomban az istentisztelet irányítása s rendjének biztosítása. Jézus cselekedetében inkább a nekik szóló kritikát érezték. Tulajdonképpen az ő feladatuk lett volna a kereskedőket távol tartani a templomtól, de e kötelességüket elmulasztották. Inkább megtűrték őket, mert ebből a templomnak és nekik is hasznuk volt.
Ki hatalmazta fel Jézust, hogy rendet tegyen a templomban? Ki bízta meg őt ezzel? Emberi felhatalmazásra neki nem volt szüksége. Ő otthon van a templomban. Ez a hely az Isten háza, a mennyei Atya háza, akit Jézus saját Atyjának tekint. Ő a mennyei Atya Fia, akinek bármikor joga van belépnie az Isten házába, joga van ott tanítania, s ha szükséges, akkor joga van rendet tenni. Ezzel a hatalommal, Istentől kapott hatalommal cselekszik. Érvényes ez a templom megtisztítására és Jézus egész működésére, csodáira és tanítására egyaránt.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Áldott légy, én Istenem, mert noha én minden jóra méltatlan vagyok, mégis a te nagylelkűséged és végtelen jóvoltod soha meg nem szűnik jót cselekedni, még a hálátlan és Tőled messze elrugaszkodott emberekkel is. Téríts minket magadhoz, hogy hálásak és ájtatosak legyünk, mert Te vagy ami üdvünk, erősségünk és bátorságunk.
Kempis Tamás 



2015. május 29., péntek

Zsolozsma CLXXXI.



Jób könyvéből
12, 1-25
Jób szerint Isten fölötte áll minden emberi bölcsességnek
 
     Jób így válaszolt Cofárnak: „Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják. Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan; kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni.
     Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek.
     Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
     Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. A tanácsurakat butasággal veri, meg a bírákat is bolonddá teszi. Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja.
     Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.  


Ferenc pápa: A hit csodákat tesz, nem üzleteket köt



Ferenc pápa: A hit csodákat tesz, nem üzleteket köt

Ferenc pápa május 29-én, pénteken reggel a Szent Márta-házban tartott szentmise homíliájában a napi evangéliumnak a templom megtisztításáról szóló történetét magyarázta – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A mai evangélium három képben három életmódot ábrázol – kezdte homíliáját a pápa. – Az első a terméketlen fügefa, a másik a templomi kereskedő, a harmadik a hit embere.
A füge a sterilitást, a terméketlenséget, a gyümölcsök nélküli életet jelképezi. Olyan élet ez, mely nem hoz gyümölcsöt, képtelen jót tenni. Az ilyen ember önmagának él, önző, nem akar problémákat. Jézus megátkozza a fügefát, vagyis a steril életet, mert semmit nem adott a sajátjából, hogy gyümölcsöt teremjen – mutatott rá a Szentatya. – A füge azt a személyt jelképezi, aki senkinek nem segít, csak önmagának él, hogy ne hiányozzon neki semmi. Végül aztán ezek idegbetegek lesznek, mind! Jézus elítéli a spirituális sterilizmust, a spirituális önzést. Az ilyenek mondják: „Én magamnak élek, hogy mindenem meglegyen, ne hiányozzon semmi, a többiek pedig boldoguljanak, ahogy tudnak!”
A másik életmód a kizsákmányolóké, a templomban üzletelőké, akik kihasználják Isten szent helyét saját üzletükké teszik, pénzt váltanak, állatokat adnak el az áldozatok számára, még szakszervezetük is van, hogy megvédjék magukat. És ezt nemcsak eltűrték, hanem megengedték a templom papjai. Ők azok, akik a vallásból üzletet csinálnak. A Szentírásban áll – emlékeztetett a pápa – egy pap fiainak a története, akik arra ösztönözték a népet, hogy adakozzanak, és nagyon sok bevételük volt, még a szegényektől is. Jézus pedig nem takarékoskodik a szavakkal: Az én házamat az imádság házának hívják, ti pedig rablóbarlanggá tettétek!” Az emberek zarándokútra indultak az Úr áldásáért, hogy áldozatot mutassanak be, és akkor ott kizsákmányolták őket. A papok nem imádkozni tanították őket. Nem tartottak nekik katekézist. Az a hely egy rablóbarlang volt, bevételekkel és kiadásokkal. Üres, kegyelem nélküli szertartásokat végeztek. Ugyan milyen dolog kihasználni az Isten dolgait a saját nyereség érdekében?
A harmadik életmód a hit élete, ahogy azt Jézus kéri: legyen hitetek az Istenben. Ha valaki azt mondja ennek a hegynek, vesd magad a tengerbe, anélkül, hogy kételkedne a szívében, mert hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, akkor az tényleg megtörténik. Megtörténik az, amit hittel kérünk – hangsúlyozta a Szentatya. – Ez a hitből fakadó élet stílusa. „De atyám, mit kellene tennem ezért?”, kérdezhetjük. Kérd az Urat, hogy segítsen téged jót tenni, de hittel! Csak egy feltétel van. Amikor imádkozni kezdtek, kérjétek a megbocsátást, ha vétkeztetek valaki ellen. Ez a harmadik életstílus. A hit, hogy segítsünk másoknak, hogy Isten közelébe jussunk. Az ilyen hit csodákra képes!
Végül így imádkozott Ferenc pápa: Kérjük ma az Urat, tanítsa meg nekünk a hit szerinti életstílust, és segítsen bennünket, hogy el ne essünk, és ne engedjünk a sterilitásnak és az üzletelésnek az egyházban.