2015. április 23., csütörtök

Zsolozsma CVL



A Jelenések könyvéből 
9, 13-21
A háború által okozott csapás 

Én, János, hallottam, hogy a hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát. A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki. Ez a három csapás: a szájukból kicsapó tűz, füst és kénkő megölte az emberek egyharmadát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak. A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tartott bűnbánatot gonosz tettei fölött, hanem tovább is imádta a gonosz lelkeket és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak, és nem járnak, nem szakítottak sem a gyilkossággal, sem a varázslattal, sem erkölcstelenségeikkel, sem a lopásokkal. 


A pápa névnapja: Szent Györgyhöz hasonlóan küzd a jóért a rossz ellen



A pápa névnapja: Szent Györgyhöz hasonlóan küzd a jóért a rossz ellen


Csak így tovább! - Ferenc pápa egy szerdai audiencián köszönti a híveket 

Az egyház április 23-án emlékezik meg Szent Györgyről, s ez a nap különösen fontos a hívek szívében, mert egyben a pápa, Jorge Mario Bergoglio névnapja is. Ebből az alkalomból a Vatikáni Rádió olasz műsora interjút készített a pápai szertartásmesterrel, Guillermo Karcher argentin prelátussal, aki Ferenc pápa egyik legközelebbi munkatársa, és akihez már több, mint húsz éves ismeretség fűzi.
Modern Szent György
Az argentin pap elmondta, hogy egyfajta modern Szent Györgynek látja a pápát, aki elszántan küzd a rossz erői ellen, és mindezt keresztény lelkülettel teszi. Krisztus az, aki személyében elhinti a jót, hogy küzdjön a rossz ellen. Ezzel példát mutat, mint ahogy már Buenos Airesben is tette, ugyanazzal az egyszerűséggel, amely őt jellemzi, de amely olyannyira erős és fontos ebben a pillanatban a világ számára, amikor a jó jelenlétére van szükség.
Jorge atya, szeretünk téged!
Argentínában még bíboros korában is úgy mutatkozott be, mint Jorge atya. Most, pápaként is nagyon erős a lelkipásztori dimenzió számára, annál is inkább, mert jezsuita, tehát továbbra is atya. Karcher prelátus elmondta, milyen megható, amikor szerdánként az audienciára argentin zarándokok érkeznek a nekik fenntartott szektorba, és sokan Jorge atyának hívják őt. Ilyenkor kézzel fogható az a családias, baráti kapcsolat, amelyet ő Buenos Airesben kiépített, amikor a város utcáit járta, és fölkereste a legszegényebb negyedeket. Látszik, hogy az emberek ma is közel érzik magukhoz a pápát, aki ennek örül és egy mosollyal, egy öleléssel, egy atyai tekintettel viszonozza a szívből jövő köszöntést.
Lelki erő és derű az egyház küldetésében
Ha valahol kritikát hall, nem veszi a lelkére. Nevet és azt mondja: „Jól van, jobb ez így, tudjuk, milyenek az emberek”. A lélek szabadsága és nagy benső erő jellemzik. A Lélektől fölkent ember ő, aki az egyház által rábízott küldetését végzi az egyház és a világ javára, s teszi mindezt lelki derűvel és biztonsággal – mondta a Vatikáni Rádiónak a pápai szertartásmester.
Az imádság embere: napi két óra ima és elmélkedés
A világot lenyűgözi Ferenc pápa közvetlensége, ugyanakkor tudjuk, hogy a Szentatya igazi lelki ember, aki elmélyed az imádságban. Karcher prelátus, aki testközelből látja nap, mint nap a pápát, megerősítette ezt: „Igen, olyan személy a Szentatya, akit erős lelkiség jellemez, az imádság embere, Isten embere ő”. Elég arra gondolnunk, hogy minden reggel két órát szentel felkelés után az imádságnak, az elmélkedésnek. A szertartásmesternek szembeötlő a különbség, ami a pápának a sekrestye illetve a szentmise előtti és utáni viselkedését illeti.
„A Szentatya szívesen és nagy szeretettel köszönti a papnövendékeket, a ministránsokat – ahogy ezt a Szent Péter-téren is látjuk. Amikor azonban magára ölti a liturgikus ruhát, megváltozik: a bazilikába, vagy a téren fölállított oltárhoz érkező pápát az imádság emberének látjuk, aki az eucharisztia ünneplésére, a szentmise bemutatására összpontosít. Ugyanez történik akkor, amikor a bazilika főhajójából kilépve mindenki éljenzi őt: „Éljen Francesco! Szeretünk téged!”, ő azonban a sekrestyébe tart. Mondjuk úgy, hogy egy zárójelet tesz. És ez példaértékű egy pap számára is, abban az értelemben, hogy mi (papok) a néppel vagyunk, de amikor Istennel kell lennünk, akkor Istennel vagyunk” – fejtette ki a Vatikáni Rádiónak az argentin prelátus.
II. János Pál és Ferenc pápa: Isten jelenléte a közös bennük
Szinte ugyanezekkel a szavakkal jellemezte Dziwisz bíboros II. János Pál pápát, akinek a titkára volt – jegyezte meg rádiónk munkatársa, mire Karcher prelátus így válaszolt: „Igen, II. János Pálról is tanúságot tehetek, mert őt is segítettem annak idején szertartásmesterként! Ami közös bennük, az Istennek ez a jelenléte, amely a megfelelő pillanatban fölerősödik”.
Jókívánság névnapjára: küzdjön tovább a jóért, legyen önmaga
Guillermo Karcher argentin prelátus Bergoglio pápa mellett állt megválasztása estéjén, és ő tartotta neki a mikrofont, amikor első ízben beszélt az Urbi et Orbi áldás osztásakor. Arra a kérdésre, hogy mit kíván neki névnapja alkalmából, így válaszolt:
„Azt, hogy továbbra is legyen önmaga, a rá jellemző következetességgel és világossággal. Hogy így folytassa tovább, mert nagyon jó, amit tesz. Azt kívánom, hogy Szent György oltalmazza, és folytassa a jóért való küzdelmét, a jót hintve maga körül, ahogy már most is teszi”.
 


A Megszentelt Élet Éve 111.



április 23.

Szent Adalbert, az Esztergom Budapesti Főegyházmegye védőszentje
Imádkozzunk az Esztergom- Budapesti Főegyházmegye területén élő szerzetesekért!
  • Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei
  • Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció
  • Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja
  • Betegápoló Irgalmas Rend
  • Boldogasszony Iskolanővérek
  • Congregatio Jesu
  • Csornai Premontrei Prépostság
  • Don Bosco Szalézi Társasága
  • Emmánuel Közösség férfi fogadalmas tagjai
  • Emmánuel Közösség női fogadalmas tagjai
  • Ferences Mária Misszionárius Nővérek
  • Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja
  • Isteni Ige Társasága
  • Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja
  • Isteni Szeretet Leányai Kongregációja
  • Isteni Üdvőzítő Nővérei
  • Jézus és Mária Gyermeksége Társulat Szent Krisztiána védelme alatt
  • Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek
  • Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség
  • Jézus Szíve Társasága
  • Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
  • Jó Pásztor Nővérek Kongregációja
  • Krisztus Légiója Kongregáció
  • "Krisztus Ügye" Lelki Család férfi fogadalmas tagjai
  • "Krisztus Ügye" Lelki Család női fogadalmas tagjai
  • Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság
  • Magyar Kapucinus Delegáció
  • Magyar Pálos Rend
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
  • Magyarok Nagyasszonya női apostoli élet Társasága
  • Mária Műve Fokoláre Mozgalom Férfi Közösség
  • Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata
  • Misszióstársaság
  • Nyolc Boldogság Közösség
  • Nyolc Boldogság Közösség Férfi Szerzetesi Ág
  • Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
  • Regina Pacis Közösség
  • Sarutlan Kármelita Rendtartomány
  • Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek
  • Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége
  • Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek
  • Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek
  • Szent Szív Társaság (Sacré Coeur)
  • Szentlélek Szolgálói Szerzetesközösség
  • Szeretet Leányai Társulata
  • Szeretet Misszionáriusai
  • Szervita Nővérek, a Fájdalmas Anya Szolgálói
  • Szociális Missziótársulat
  • Szociális Testvérek Társasága
  • Szociális Testvérek Társasága Generalátusa Nemzetközi Közösség
  • Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend
  • Szűz Mária Társasága
  • Tisztítótüzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek
  • UNUM Sanctissimae Trinitatis Társaság
  • Úti Boldogasszony Társasága
  • Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség
  • Vinculum Caritatis Közösség
  • Zirci Ciszterci Apátság
Idézet az imaszándékhoz:
„Ha Adalbert nincs, hol vagy, István király? Ne gondoljuk ezt túlzásnak: a lelkek, a kegyelmek világában éppúgy vannak láncolatok és sorsok, öröklések és származások, mint a családokban. Vannak lelkiatyák és lelki gyermekek.” Prohászka Ottokár


Húsvét harmadik hetének csütörtökje



Húsvét harmadik hetének csütörtökje



Az élő kenyérről szóló beszédében Jézus új tartalmú kijelentést tesz, amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste az, amit táplálékként ad az embereknek. Ismét felidézi az ószövetségi manna-csodát, amely a zsidó nép számára meghatározó élmény volt. Az Egyiptomból való szabadulást követően, amikor a pusztában vándoroltak, rendkívüli gondot jelentett számukra a mindennapi étel biztosítása. Létkérdés volt számukra az élelem. Gondjuk mértékét jelezte éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes ellen, illetve Isten ellen, akinek az Egyiptomból való szabadulást köszönhették. Ebben a helyzetben adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg őket az éhhaláltól.
Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a legalapvetőbb étel számunkra, ami az életben maradáshoz szükséges. Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a kenyérnek attól kezdve, hogy a mi Urunk ezt a táplálékot választotta arra, hogy benne önmagát adja nekünk. Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak hálával tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk az Oltáriszentségben! Legyünk hálásak Istennek, hogy az örök élet kenyerét naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, Te Krisztus papságában részesítetted egész népedet, és ennek a népnek tagjává tetted azokat, akiket Fiad képére újjá alkottál. Kérünk, fogadd el őket kedves áldozatul, hogy kegyelmedből eggyé váljanak egyházad adományaival. Amen.



2015. április 22., szerda

Zsolozsma CVIL.



A Jelenések könyvéből 
9, 1-12
A sáskák által okozott csapás 

Én, János, hallottam, hogy az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten jelét. Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, kívánnak meghalni, de a halál fut előlük. A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk meg, mint az oroszlán foga. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül meg Apollión (azaz Pusztító) a neve. Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!


Ferenc pápa: Ismét megbecsülést kell szereznünk a házasságnak és a családnak



Ferenc pápa: Ismét megbecsülést kell szereznünk a házasságnak és a családnak


Április 22-én az általános kihallgatás keretében Ferenc pápa folytatta családról szóló katekézissorozatát. A férfi és a nő egyenrangúságáról, a köztük lévő stabil életszövetség szükségességéről elmélkedett.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A családról szóló előző katekézisemet az ember teremtéséről szóló első elbeszélés alapján tartottam. A Teremtés könyvének első fejezetében ezt olvassuk: „Isten megteremtette az embert az ő képmására: Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27)

Ma szeretném kiegészíteni gondolataimat a második teremtéselbeszéléssel, amelyet a második fejezetben találunk. Ott azt olvassuk, hogy a föld és az ég megteremtése után az Úristen „megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé” (2,7). Ő a teremtés koronája, de valami hiányzik. Isten azután egy gyönyörű kertbe helyezi az embert, hogy gondozza és őrizze azt (vö. 2,15).

A Szentlélek, aki az egész Szentírást sugalmazta, egy rövid időre felvillantja az asszony nélküli, hiányt szenvedő, egyedül élő férfi képét. Megsejteti velünk, mit gondol, mit érez Isten, aki nézi és figyeli a magányos Ádámot a kertben: szabad, uralkodik…, de egyedül van. És látja Isten, hogy ez „nem jó”: hiányzik neki a közösség, nem teljes az élete. Így „nem jó” – mondja Isten, és hozzáteszi: „segítőtársat akarok neki készíteni, aki hozzá illő” (2,18).

Akkor Isten az ember elé vezeti az összes állatot; az ember mindegyiknek nevet ad – ez a kép újfent azt fejezi ki, hogy az ember uralmat kapott a teremtés felett –, de az állatok között nem talál magához hasonlót. Az ember továbbra is magányos. Végezetül, amikor Isten eléje vezeti az asszonyt, az ember ujjongva ismeri fel, hogy ez a teremtmény – és csak ez – az ő része: „csont a csontomból, hús a húsomból” (2,23). Végre megjelenik a szembenállás, megjelenik a kölcsönösség. Ha valaki – csak példaképpen mondom, hogy jobban érthető legyen – szeretne kezet fogni valakivel, kell, hogy valaki szemben álljon vele; ha kinyújtom a kezem, és nincs velem szemben senki, akkor nem tudok kezet fogni, hiányzik a kölcsönösség. Ilyen volt az férfi, hiányzott neki valami ahhoz, hogy az élete teljes legyen, nem volt benne kölcsönösség.

A nő nem a férfi „viszontválasza”, hanem közvetlenül Isten teremtő mozdulatából származik. A „borda” képe egyáltalán nem az alacsonyrendűséget vagy alárendeltséget fejezi ki, épp ellenkezőleg: a férfi és a nő egylényegűek, kiegészítik egymást és kölcsönösség van közöttük. Az a tény – szintén a szentírási példázat szerint –, hogy Isten a nőt akkor alkotja meg, amikor a férfi alszik, épp azt emeli ki, hogy a nő semmiképpen sem a férfi teremtménye, hanem Istené. De másvalamit is sugall: ahhoz, hogy a férfi megtalálja a nőt – mondhatni, hogy megtalálja a szerelmet a nőben –, előbb meg kell álmodnia, aztán majd meg is találja.

Istennek nagy, közvetlen és teljes a bizalma a férfiban és a nőben, akikre rábízza a földet. Megbízik bennük. Igen ám, de a gonosz elülteti elméjükbe a gyanút, a hitetlenséget, a bizalmatlanságot. Végül pedig bekövetkezik az engedetlenség az őket védő paranccsal szemben. Erőt vesz rajtuk a mindenhatóság őrülete, amely mindent beszennyez és tönkreteszi az összhangot. Mi is – mindannyian – milyen sokszor érezzük ezt magunkban!

A bűn bizalmatlanságot és megoszlást kelt a férfi és a nő között. Kapcsolatukat megterheli az erőfölénnyel való visszaélésnek, a másik lekezelésének, hamis rászedésének és megalázó megnyomorításának ezernyi formája, sokszor a legdrámaibb és legerőszakosabb módon. A történelemben látjuk ennek nyomait. Gondoljunk csak a patriarkális társadalmak negatív túlzásaira. Gondoljunk csak a férfiuralom sokféle megnyilvánulási formájára, amely a nőt másodrangú lényként kezelte. Gondoljunk csak a női test tárgyként és kereskedelmi cikként való kezelésére a média mai világában. De gondolhatunk arra is, mennyire terjed manapság a bizalmatlanság, a szkepticizmus, sőt az ellenségesség – főként a nők érzékelhető lenézéséből kifolyólag – a férfi és a nő közötti olyan életszövetséggel szemben, amely képes elmélyíteni kapcsolatuk bensőségességét és megvédeni különbözőségük méltóságát.

Ha nem támad ismét rokonszenv ezen életszövetség iránt, amely képes megvédeni a jövő nemzedékeket a bizalmatlanságtól és közömbösségtől, akkor a gyermekek a házassági szövetség gyökereitől megfosztva jönnek a világra már az anyaméhtől fogva. A férfi és a nő közötti stabil és az élet továbbadására irányuló életszövetség társadalmi leértékelése nyilvánvalóan mindenki számára veszteséget jelent. Ismét megbecsülést kell szereznünk a házasságnak és a családnak! A Szentírás egy nagyon szép dolgot mond: a férfi rátalál a nőre, találkoznak, de ahhoz, hogy teljesen rátaláljon, valamit el kell hagynia. Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, hogy a feleségével legyen! Milyen szép! Ez azt jelenti, hogy új útra kell lépnie. A férfi egészen a nőé, a nő pedig egészen a férfié.

A mai körülmények között a férfi és a nő közötti életszövetség védelmezése – még ha bűnösök és sérültek, zavartak és megalázottak, reményvesztettek és bizonytalanok is ők – komoly és lelkesítő feladat számunkra, hívők számára. A teremtésről és a bűnbeesésről szóló szentírási elbeszélés – a végén – ennek gyönyörű képét tárja elénk: „Az Úristen bőrből ruhát készített a férfinak és feleségének, és felöltöztette őket” (3,21). Álmélkodva szemléljük, milyen gyengéd szeretetről tanúskodik ez a kép a bűnös emberpár iránt: ez Isten gyengédsége a férfi és a nő iránt! Isten atyaként védelmezi az emberpárt. Maga Isten viseli gondját az embernek, őrzi kezének mesterművét.



A Megszentelt Élet Éve 110.



április 22.

Imádkozzunk az Örökimádó Nővérekért!
  • Örökimádó Nővérek "Maria Reparatrix" Társasága
Alapítójuk: Emilia d’Oultremont
A belga származású Emilie d'Oultremont 1854. december 8-án a Szeplőtelen Fogantatás kihirdetésének ünnepén hallotta meg lelkében a hívó szót: gyűjtsön maga köré olyan társakat, akikkel együtt Mária anyai szívével szeresse és engesztelje az eucharisztikus Jézust. Legyenek rajta, hogy minél többen megismerjék, szeresség és imádják az Oltáriszentséget. Magyarországra 1900-ban Kanter Károly hívott meg minket azzal a céllal, hogy az engesztelésre épített pesti Örökimádás-templomban biztosítsuk az állandó szentségimádást, segítsük az Oltáregyesület munkáját és lelkigyakorlatok szervezésében részt vegyünk. Innen a magyarországi közösség közkeletű neve: örökimádó nővérek. A kongregáció eredeti célja ennél tágabb, és felöleli az apostoli szolgálatot is. Szent Ignác szabályai szerint élünk.
Lelkiségünkből:
"Jézus Krisztussal szívedben és szemed előtt élj belső életet." Kanter Károly


Húsvét harmadik hetének szerdája



Húsvét harmadik hetének szerdája


Beszédének lényegi mondanivalójához érkezik, amikor Jézus kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,35). Valószínűleg sokan ezen a ponton „veszíthették el a fonalat.” Eddig minden világos volt. Látták a kenyérszaporítást, amely az egykori manna-csoda megismétlése a messiási időkben. Megértették, hogy Isten - miként a régi időkben, ugyanúgy a jelenben is - képes gondoskodni népe számára táplálékról. És ekkor jön az újdonság: Jézus azt állítja magáról, hogy ő az élet kenyere. Hogyan kell ezt érteni? Mit jelenthetnek ezek a szavak? Milyen értelemben lehet ő kenyér? Ilyen kérdések járhattak az egykori hallgatóság fejében, mert még nem tettek különbséget a testi táplálék és a lelki táplálék között. Ők arra gondoltak, hogy Isten minden nap olyan kenyeret ad nekik, amely testüket táplálja, azaz valóságos kenyeret. Jézus viszont arra gondol, hogy az ő teste lelki táplálék lesz az emberek számára.
Jézus is megérezhette az emberek megdöbbenését. Bizonyára észrevette, hogy kijelentését értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadják, s erre utalást is tesz. Mivel magyarázható e hitetlenség? Talán azzal, hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen jeleket mutasson és nem azt keresik, hogy a látható jelek által mit akar nekik Isten üzenni. A hit és a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadom-e Isten vezetését?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, Te az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat az egyházközségekben teszed láthatóvá, melyek szerte a földön úton vannak az örök haza felé. Add meg jóságosan népednek, hogy méltóképp képviselje népednek világot átfogó közösségét, jellé váljék a világ számára, és Krisztust vigye az emberek közé. Amen.



2015. április 21., kedd

Zsolozsma CVIIL.



Jelenések könyvéből
 8, 1-13
A hét angyal végrehajtja Isten büntető ítéletét 

Amikor a Bárány feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára. Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, arany füstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádságával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádságával felszállt az Isten elé. Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát. Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt.A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált, a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt. A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyók egyharmadára hullott, és a vízforrásokra. A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett. A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent. Folytatódott a látomás. Az ég magasában egy sas repült. Hallottam, amint hangosan kiáltozott: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”


Ferenc pápa: Álljunk ki az üldözöttekért!



Ferenc pápa: Álljunk ki az üldözöttekért!


Szent István vértanú megkövezéséről elmélkedve a Szentatya arra hívta fel a figyelmet április 21-i homíliájában a Szent Márta-házban, hogy napjainkban is rengeteg embert üldöznek és ölnek meg pusztán azért, mert keresztények. A Vatikáni Rádió tudósítását adjuk közre.


A mai olvasmány az Apostolok cselekedeteiből István vértanú elítélését és megkövezését írja le. Ebből a drámai jelenetből bontotta ki szentbeszédét Ferenc pápa, aki a szívében hordozza annak a sok embernek az arcát és sorsát, akiket az első vértanúhoz hasonlóan napjainkban is üldöznek és megölnek, csak azért, mert hűek Jézushoz.
A vértanúknak nincs szükségük más kenyérre, mert az ő egyetlen kenyerük Jézus – hangsúlyozta a pápa. – Istvánnak sem volt szüksége arra, hogy alkudozzon, kompromisszumot kössön.
István tanúságtétele olyan erős, hogy rágalmazói nem tudnak ellenállni a szavaiból áradó bölcsességnek és léleknek. Amint Jézusnak, úgy Istvánnak is szembe kell néznie a hamis tanúkkal és a nép lázadásával, amely elítéli őt. István emlékezteti őket, hány prófétát öltek meg azért, mert hűek voltak Isten szavához. És amikor elmondja nekik, hogy látja Jézust Isten jobbján, akkor üldözői megbotránkoznak, befogják fülüket, hogy ne hallják. Kihurcolják őt a városból, hogy megkövezzék – idézte fel a szentírási történetet a Szentatya.
Majd figyelmeztetett: Isten szava mindig kellemetlen egyes szíveknek. Isten szava zavaró, amikor kemény a szívünk, amikor pogány a szívünk, mert Isten szava azt kéri tőlünk, hogy menjünk előre, keressük azt a kenyeret, amelyről Jézus beszélt, és csillapítsuk vele éhségünket. A kinyilatkoztatás történetében sok vértanút öltek meg azért, mert hűek voltak Isten szavához, az isteni igazsághoz.
István vértanúsága hasonló Jézuséhoz: ő is a megbocsátás, az ellenségekért való ima keresztény nagylelkűségével hal meg. Ezek az emberek, akik üldözték a prófétákat, mint ahogy Istvánt is, azt hitték, hogy Isten dicsőségét emelik, hogy hűek az isteni tanításhoz – mutatott rá Ferenc pápa, majd így folytatta: Ma szeretnék az egyház valódi történetére emlékezni, amely a szentek és a vértanúk története. A vértanúké, akiket üldöztek és megöltek azok, akik azt hitték, hogy Istent dicsőítik, akik azt hitték, hogy náluk az igazság. Pedig romlott volt a szívük.
Ezekben a napokban hány István van a világon! Gondoljunk azokra a testvéreinkre, akiknek a líbiai partokon elvágták a torkát; gondoljunk arra a fiúra, akit élve elégettek a társai, mert keresztény volt; gondoljunk azokra a bevándorlókra, akiket a többiek a tengerbe vetettek, mert keresztények voltak. És gondoljunk azokra az etiópokra, akiket tegnapelőtt meggyilkoltak keresztény mivoltuk miatt… Ma az egyház a vértanúk egyháza: ők szenvednek, ők életet adnak, és mi Isten áldását kapjuk tanúságtételükért – mondta a pápa.
És ott vannak a rejtett vértanúk is, a Lélek hangjához hű férfiak és nők, akik utat törnek, új utakat keresnek, hogy segítsék testvéreiket és jobban szeressék Istent – tette hozzá a Szentatya. – Aztán gyanúba fogják őket, meggyalázzák és üldözik azok a „modern főtanácsok”, melyek az igazság birtokosainak hiszik magukat: oly sok a rejtett vértanú!
És sok olyan rejtett vértanú is van, akik hűek a családjukban, és sokat szenvednek hűségükért. Az egyházunk a vértanúk egyháza – ismételte Ferenc pápa. – Most, ezen a szentmisén eljön közénk az első vértanú; az első, aki tanúságot tett, sőt még többet adott nekünk: az üdvösséget, mindannyiunknak.
Egyesüljünk Jézussal az Eucharisztiában, egyesüljünk azokkal a testvéreinkkel, akik az üldöztetés, a rágalmazás és a gyilkosság vértanúságát szenvedik el azért, hogy hívek legyenek az egyetlen kenyérhez, mely jóllakat: vagyis Jézushoz – fohászkodott kedd reggeli homíliája végén a pápa.


A Megszentelt Élet Éve 109.



április 21.

Imádkozzunk a Chemin Neuf Közösségért!
  • Chemin Neuf Közösség férfi fogadalmas tagjai
A Chemin Neuf Közösség ökumenikus elhivatottságú katolikus közösség, amely egy imacsoportból született 1973-ban, Lyonban (Franciaországban). Ma közel 2000 tagja van, mintegy 30 országból. Házaspárok, családok, szerzetes férfiak és nők döntöttek úgy, hogy a szegény és alázatos Krisztust követve a közösségi élet kalandját választják, hogy szolgálják az Egyházat és a világot. A Chemin Neuf Közösség lelkisége egyszerre táplálkozik a Szent Ignác-i hagyományból és a karizmatikus megújulás tapasztalatából. A karizmatikus megújulás és a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok lelkisége abban a bizonyosságban kapcsolódnak egymáshoz, hogy „Isten képes közvetlen módon szólni teremtményéhez”, és valóságosan tud működni az emberek életében.


Húsvét harmadik hete kedd




Húsvét harmadik hete kedd


Az előzményekben Jézus arra buzdította a népet, hogy ne csupán azért keressék őt, mert kenyeret adott nekik, hanem inkább olyan kenyérre vágyakozzanak, amelyet a mennyei Atya ad nekik. A tömeg ekkor újabb csodát kér, azaz a kenyérszaporítás megismétlését. Jó irányba indulnak el gondolatban, amikor felidézik a pusztai vándorlás korának azt az eseményét, amikor Isten manna kenyérrel táplálta a népet. A manna ugyanis az égből jött, hajnalonként az égből hullott a földre, amelyet összegyűjtve kenyérlepényt sütöttek belőle.
Válaszában Jézus arról tanít, hogy valójában nem Mózesnek volt köszönhető az egykori manna, hanem a mennyei Atyának. Ezzel egyértelműen arra utal, hogy a kenyérszaporításnál sem az ő személye volt a fontos, hiszen ezt a kenyeret is maga Isten adta a népnek.
Mindkét csoda, tehát az ószövetségi manna-csoda és Jézus kenyér-csodája jel, az isteni gondoskodás jele. Isten nem csupán természetes módon gondoskodik népéről, hanem akár természetfeletti módon is, azaz csoda által. Mégse számítson senki arra, hogy az előző nap látott kenyérszaporítás minden nap ilyen módon fog megismétlődni, mert új módon fogja az Atya táplálni a népet. A Fiú teste lesz a lelki táplálék, miként erről a következő napokban fogunk olvasni Jézus beszéde, tanítása alapján.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Ó örök Isten, mélységes szeretet, bölcsesség, jóság, remény s a bűnösök menedéke! Elfordulunk Tőled, s Te utánunk jössz. Közelebb már nem is jöhettél volna hozzánk, hisz emberségünket öltötted magadra. Csodállak, Uram, és szeretlek! Megengedted, hogy bepillantsunk örök és mérhetetlen szereteted mélységébe. Amen. 
 
 

2015. április 20., hétfő

Zsolozsma CVIIIL.



A Jelenések könyvéből 7, 1-17
A kiválasztottak megjelölése
Én, János, négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Határozott hangon szólt a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer. Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.” Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Így válaszoltam: „Te tudod, Uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.” 


Ferenc pápa: Az Úr adja meg nekünk a rácsodálkozás kegyelmét!



Ferenc pápa: Az Úr adja meg nekünk a rácsodálkozás kegyelmét!


A vértanúk tanúságtétele segít, hogy ne essünk abba a kísértésbe, hogy a hitet hatalommá alakítsuk át – fogalmazott Ferenc pápa április 20-án, hétfőn a Szent Márta-házban tartott reggeli szentmiséjén. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.


A pápa a napi evangéliumot (Jn 6,22–29) kommentálta, amelyben a tömeg keresi Jézust a kenyér- és halszaporítás után. A Szentatya figyelmeztetett: nem vallásos rácsodálkozásból keresik Jézust, hanem anyagi érdekből. Pedig a rácsodálkozás Isten imádásához vezet. A vallásosságban ott rejlik az a veszély, hogy nem értjük meg az Úr valódi szándékát. Ez történik azokkal, akik hasznot húznak Jézusból a hatalom felé sodródva.
Ez a viselkedés megismétlődik az evangéliumokban. Sokan követik Jézust érdekből, apostolai közül is. Zebedeus fiai akartak lenni „a miniszterelnök és a gazdasági miniszter”, hogy hatalmuk legyen – emlékeztetett a pápa. – A mi feladatunk azonban az, hogy elvigyük az örömhírt a szegényeknek, hogy kiszabadítsuk az elítélteket, visszaadjuk a vakok látását, felszabadítsuk az elnyomottakat, meghirdessük a kegyelem évét... Mindez beárnyékolódhat, elveszhet, és átalakulhat valamiféle hatalom kifejeződésévé.
Mindig is fennállt a kísértés, hogy a vallásos rácsodálkozás, amelyet Jézus ad nekünk a vele való találkozáskor, átalakuljon az ebből való profitszerzéssé. Ez volt az ördög javaslata is, amikor Jézust megkísértette. Az első kísértés a kenyérhez, a másik a feltűnősködéshez kapcsolódott, mondván: „Csináljunk egy látványos előadást, így aztán minden ember hinni fog benned.” A harmadik kísértés pedig az aposztázia, a hitehagyás, vagyis a bálványok imádása. Ez a keresztények mindennapi kísértése, mindannyiunké, akik az egyházban vannak: nem a Lélek hatalmának, erejének kísértése ez, hanem a világi hatalomé. Így aztán belekerül az ember a vallási langyosságba, amely a világiassághoz vezet. Ha ez a langyosság egyre csak növekszik, az azt a viselkedést eredményezi, amelyet Jézus álszentségnek hív – figyelmeztetett Ferenc pápa.
Így válik az ember névleges kereszténnyé, ami külsődleges viselkedés csupán, de a szívében érdek mozgatja. Ahogy Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.” (Jn 6,26) Ez a kísértés, hogy belesodródjunk a világiasságba, a hatalomba, így aztán meggyengül a hit, a küldetés, az egyház – mutatott rá a Szentatya.
Az Úr a szentek, a vértanúk tanúságtételével ébreszt fel bennünket, akik mindennap hirdetik nekünk: a küldetésünk az, hogy az Úr útján járjunk, hirdessük a kegyelem évét. Az emberek megértették Jézus dorgálását, és azt kérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” (Jn 6,28) Erre Jézus így válaszolt: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.” Tehát a Benne való hit, a Belé vetett bizalom és nem a más dolgokban való hit van kedvére, amelyek végül eltávolítanak minket Tőle. Ez Isten műve, hogy higgyetek abban, akit küldött, Benne higgyetek! – buzdított Ferenc pápa.
Végül pedig azt kérte az Úrtól, adja meg a találkozásból fakadó rácsodálkozás kegyelmét, és segítsen minket, hogy ne essünk a világiasság kísértésébe, vagyis: ne éljünk pogányként a kereszténynek tűnő felszín alatt.


A Megszentelt Élet Éve 108.



április 20.

A Jézus és Mária Gyermeksége Társulat alapításának ünnepe
Imádkozzunk a Jézus és Mária Gyermeksége Társulat tagjaiért!
  • Jézus és Mária Gyermeksége Társulat Szent Krisztiána védelme alatt
Alapítójuk: Anne de Méjanés
1807. április 20-án születik meg a Jézus és Mária Gyermekségének Kongregációja (la Congrégation de L’Enfance de Jésus et de Marie). Hogy ne legyen összekeverhető más hasonló nevű kongregációkkal, MGR Jauffret (a metz-i püspök) egy védőszentet ajánl nekik, akinek személye teljességgel megfelel a közösség szellemiségének és terveiknek: Szent Nino szüzet, aki Grúzia apostola volt, és akit Szent Krisztiánának is neveznek (krisztusi, keresztény nő).
A Szent Krisztiána nővérek kongregációja egy pápai jóváhagyással működő egyházi intézmény, mely az apostoli életre lett alapítva a szegények szolgálatában, nevelési feladatokkal és szeretetszolgálati munkákkal, melyek a kor és az ország szükségleteihez igazodnak. Huszonkét éve települt Magyarországon Pomázra a rend. Gabriella nővér vezetésével ennek a lelkiségnek elkötelezett kis közössége szolgál, dolgozik itt.
Lelkiségünkből:
„A szeretet legyen a ház első szabálya.” Anne de Méjanés
 


Húsvét 3. hetének hétfője



Húsvét 3. hetének hétfője


Ezen a héten Jézusnak az élő kenyérről szóló beszédét olvassuk az evangéliumban. A beszéd jelentőségének és tartalmának megértéséhez érdemes az események sorát időrendben röviden felidéznünk. A csodálatos kenyérszaporítással kezdődik minden. A több ezres éhező népet mindössze néhány kenyérből és halból Jézus jóllakatja, mert a kevés eledel az Úr imájának és áldásának köszönhetően csodás módon megsokszorozódik. Ezt követően történik Jézus vízen járása, amely újabb bizonyítéka annak, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik.
Az események folytatását a mai evangéliumi részlet írja le. Az emberek csak az apostolokat látták elhajózni Kafarnaum felé, ezért keresni kezdik Jézust, aki kenyeret adott a népnek. Mivel nem találják, ők is elindulnak és átevezve a Genezáreti-tavon, megérkeznek Kafarnaumba. Csodálkozva érdeklődnek afelől, hogy miként került Jézus ide, mert ők nem voltak részesei annak az éjszakai élménynek, amit az apostolok láttak, hogy tudniillik Mesterük a víz tetején feléjük jött.
Válaszában Jézus nem tesz említést az éjszaka történtekről, hanem felvezeti az örök élet kenyeréről szóló beszédét. Elmondja, hogy a nép a kenyérszaporítás csodája miatt keresi, s arra bíztatja őket, hogy a földi táplálék helyett a mennyei Atya által adott táplálék után vágyakozzanak.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Te saját hasonlatosságodra teremtettél engem; s mégis hogy megcsúfolom sokszor a te képedet! Csak azt kérhetem minden eltévelyedésem után: állíts meg, hogy magamba tudjak szállni, s szólíts nevemen! Amen.
P. Gerhardt 



Zsolozsma CIXL.



A Jelenések könyvéből 
6, 1-17
A Bárány felnyitja Isten könyvét

Én, János, láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: „Egy mérő búza egy tízes, három mérő árpa egy tízes. De az olajat és a bort ne bántsd!” Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Gyere elő (és nézd)!” Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet. Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Teljes erejükből kiáltoztak: „Uram, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz társaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket. Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. Közben kiabáltak a hegyeknek és a szikláknak: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?” 


Ferenc pápa: A tanú olyasvalaki, aki megváltoztatta az életét!



Ferenc pápa: A tanú olyasvalaki, aki megváltoztatta az életét!



Április 19-én, húsvét harmadik vasárnapján délben a Regina Coeli imádságot megelőzően arról elmélkedett Ferenc pápa, hogy mit jelent tanúnak lenni.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia szentírási olvasmányaiban kétszer is elhangzik a „tanúk” szó. Először Péter ajkán. A béna meggyógyítása után a jeruzsálemi templom kapujánál Péter így kiált fel: „Ti megöltétek az élet fejedelmét, Isten azonban feltámasztotta a halálból, és ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,15). Másodszor pedig a feltámadt Jézus ajkán hangzik el a szó. Húsvét estéjén, amikor megnyitja tanítványai értelmét halálának és feltámadásának titka előtt, ezt mondja nekik: „Ti tanúi vagytok ezeknek” (Lk 24,48). Az apostolok, akik saját szemükkel látták a feltámadt Krisztust, nem hallgathattak erről a rendkívüli tapasztalatukról. Jézus azért mutatta meg magát nekik, hogy feltámadásának igazsága az ő tanúságtételük által mindenkihez eljusson. Az egyháznak pedig az a feladata, hogy folytassa az időben ezt a küldetést: minden megkeresztelt ember meghívást kapott, hogy szavaival és életével tanúságot tegyen arról, hogy Jézus feltámadt, Jézus él és jelen van köztünk. Mindnyájan meghívást kaptunk, hogy tanúsítsuk: Jézus él!

Feltehetjük a kérdést: ki tanú? Tanú az, aki látott, aki emlékezik és elbeszél. Látni, emlékezni és elbeszélni – ez a három ige fogalmazza meg a tanú önazonosságát és küldetését. Tanú az, aki látott, objektív szemmel látott egy valóságot, de nem közömbös szemmel: látta és engedte magát bevonódni az eseménybe. Ezért emlékezik, nem pusztán azért, mert képes pontosan rekonstruálni a történéseket, hanem azért is, mert azok a történések szóltak hozzá, és ő megértette azoknak az igazi, mély jelentését. Azután a tanú elbeszél, nem hűvösen és távolságtartóan, hanem olyasvalakiként, aki engedte, hogy kérdést intézzenek hozzá, és attól a naptól fogva megváltoztatta az életét. A tanú olyasvalaki, aki megváltoztatta az életét.

A keresztény tanúságtétel tartalma nem valami elmélet, nem is valami ideológia, nem is parancsok és tilalmak bonyolult rendszere vagy moralizmus, hanem üdvösséget hirdető üzenet, egy konkrét esemény, sőt egy személy: a feltámadt, élő Krisztus, minden ember egyetlen megváltója. Őróla mindazok tanúságot tudnak tenni, akik őt személyesen megtapasztalták, az imádságban és az egyházban, egy olyan úton járva, amelynek alapja a keresztség, tápláléka az Eucharisztia, pecsétje a bérmálás, és az állandó megtérés útja a bűnbocsánat szentségében. Ennek az Isten igéje által vezetett útnak köszönhetően minden keresztény tanújává válhat a feltámadt Jézusnak. Tanúságtétele pedig annál hitelesebb, minél inkább megmutatkozik az evangéliumi, örömteli, bátor, szelíd, békeszerető, irgalmas életmódja. Ha azonban a keresztény engedi, hogy eluralkodjon rajta a kényelemszeretet, a hiúság, az önzés, ha süketté és vakká válik sok testvére „feltámadásra” irányuló kérdésére, hogy lesz képes közölni másokkal az élő Jézust, hogy tudja átadni másoknak Jézus felszabadító erejét és végtelen, gyengéd szeretetét?

Mária, ami édesanyánk támogasson minket közbenjárásával, hogy korlátainkat elfogadva, de a hit kegyelmével tanúi lehessünk a feltámadt Úrnak, és az embereket, akikkel találkozunk, megajándékozhassuk a húsvét örömével és békéjével.

Ferenc pápa szavai a Regina Coeli után:

Kedves testvéreim!

Ezekben az órákban arról érkeznek hírek, hogy újabb tragédia történt a Földközi-tengeren. Az éjszaka folyamán egy menekültekkel teli hajó elsüllyedt a líbiai partoktól hatvan mérföldre, és félő, hogy több száz áldozat is van. Nagyon mély fájdalom tölt el e tragédia miatt, és megemlékezem imámban az elhunytakról és családjaikról. Nyomatékos felhívással fordulok a nemzetközi közösséghez, hogy határozottan és gyorsan cselekedjék annak érdekében, hogy ehhez hasonló tragikus események többé ne ismétlődhessenek meg. Akikről szó van, azok ugyanolyan férfiak és nők, mint mi vagyunk, a testvéreink ők, akik jobb életet keresnek, éhesek, üldözöttek, sérültek, meggyalázottak, háborús áldoztok… jobb életre vágynak. A boldogságot keresték… Kérlek titeket, hogy először imádkozzunk értük csendben, utána pedig együtt ezekért a testvéreinkért és nővéreinkért.

Üdvöz légy, Mária…
Szívből köszöntelek mindnyájatokat, akik Olaszországból és a világ legkülönbözőbb térségeiből érkeztetek. Köszöntöm a Santo André brazíliai egyházmegye zarándokait; a Berlinből, Münchenből és Kölnből érkezetteket; a Graftonból (Ausztráliából) és a Sant Feliu de Llobregatból (Spanyolországból) érkezett diákokat. Köszöntöm a lengyel rzeszówi egyházmegye híveit, lélekben közel vagyok mindazokhoz, akik részt vesznek a „meneten az élet szentségéért”, amelyet Varsóban tartanak, és bátorítom őket, hogy mindig védelmezzék és támogassák az emberi életet.

Köszöntöm az Actio Catholicát Formiából, a Milánóból, Lodiból, Limbiatéból és Torre Boldonéból (Bergamóból) érkezett híveket; a fiatalokat Torinóból, Senigalliából, Almenno San Salvatoréból, Villafontanából, Gràssinából, Noventa Vicentinából és Cataniából. Köszöntöm trecatei kórust és a Lions Club tagjait.

Külön köszöntöm a Szent Szív Katolikus Egyetemről érkezett csoportot, annak alkalmából, hogy ma tartják ennek az egyetemnek a nemzeti támogatási napját. Fontos, hogy ez az intézmény továbbra is olyan kultúrát tudjon adni a fiataloknak, amely összekapcsolja a hitet és a tudományt, az erkölcsöt és a szakmaiságot.

Ma kezdődik Torinóban a Jézus halotti leplének az ünnepélyes kiállítása. Ha Isten is úgy akarja, én is elmegyek június 21-én, hogy lerójam tiszteletemet előtte. Kívánom, hogy a szent lepel előtti tiszteletadás mindenkit segítsen abban, hogy megtalálja Jézus Krisztusban Isten irgalmas arcát, és felismerje őt a testvérek, különösképpen a szenvedők arcán.

Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Mindnyájatoknak nagyon szép vasárnapot és finom ebédet kívánok!



A Megszentelt Élet Éve 107.



április 19.

Ward Mária a Congregatio Jesu alapítójaként való egyházi elismerése
Imádkozzunk a Congregatio Jesu rend tagjaiért!
  • Congregatio Jesu
Alapítójuk: Ward Mária
A rend sajátossága Ward Mária és társnői lelki tapasztalataiban gyökerezik, amely arra vezette őket, hogy elsajátítsák az ignáci lelkiséget. Megértették és tettekre váltották azt a küldetést, amelyet Ward Mária 1611-ben kapott: "Vedd a Társaságét, úgy értve, hogy tartalmilag és forma szerint ugyanazt". Krisztustól kapott küldetésünk egyetemes: "Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden népet" (Mt 28,19) .
Ward Mária apostoli céljai: a hit védelmezése és terjesztése, valamint az emberekben a krisztusi életvitel gyarapodásának szolgálata az alázat és a szeretet minden művén keresztül.
Lelkiségünkből:
"Mutasd magad olyannak, amilyen vagy és légy olyan, amilyennek mutatod magad." Ward Mária


Húsvét 3. vasárnapja



Egy darab mennyország - Martos atya elmélkedése Húsvét 3. vasárnapjára



Lukács evangélista egyetlen hosszú napba sűríti a Feltámadottal való találkozások történetét: reggel a sírnál „csak” egy angyal ad hírt az asszonyoknak, viszont délután az emmauszi úton, majd este újra Jeruzsálemben, maga a Feltámadt Jézus jelenik meg a tanítványoknak. A jól ismert emmauszi történet a tanítványok csalódottságától vezet hitre ébredésükig és lángoló örömükig. Az esti jeruzsálemi találkozás története is két részre osztható: az elsőben Jézus felismerése, a mester sajátos, jól ismert és mégis egészen új valósága áll a középpontban. A második viszont arra a kérdésre válaszol, milyen jelentősége van a történteknek az üdvösség nagy drámáját tekintve, és milyen jövő bontakozik ki belőle ezután. Mindkét részletre igaz, hogy értelmi erőfeszítést igényel. Jézus tapintatos, érzékeny, szelíd, de kitart abban, hogy övéinek meg kell érteni az eseményeket, s a megígért Lélek segítségével, akire az utolsó sor céloz, értő tanúkká kell válniuk.
A felismerés pillanatait a tanítványok belső zavarodottsága, illetve Jézus nyugodt és következetes jelenléte jellemzi. „Megrémülnek, félnek”, azután „örömükben még mindig nem hisznek” – olvassuk. Vajon mitől ijedtek meg? Az emberi gondolkodás történetében újra meg újra felbukkan az elképzelés, hogy a szellem több, mint a test, s ezért a testtől független léte is elképzelhető. A korabeli hitvilág szerint az efféle szellem azonban csak valamiféle korlátozott értelemben él, sőt gyakran egyenesen a gonosszal van összeköttetésben (vö. Ef 6,12; 1Tim 4,1; ApCsel 5,16 stb.). A tanítványok rettenete korábbi elképzeléseikből fakad. A borzalmasan szenvedett Jézust, akit immár békében temetni akartak, szellemként viszontlátni, szellemként, kísértetként maguk mellett tudni valóban szörnyű. A testtől kínkeservesen búcsúzó ember számára a kísértő szellemléte a lezáratlanság, az állandósult köztes lét, az örök érvényű otthontalanság képzetét nyújtja. Jézus feltámadása azonban egészen mást jelent. Messze meghaladja, amit az ember eddig sejtett saját halál utáni létének lehetőségeiről. Átalakult, mégis valóságos testi léte ezúttal a szó szerinti „elérhetőség”, „megérinthetőség” záloga. Azonosítják a keze és a lába, vagyis sebhelyei – mint Jánosnál –, és azonosítja az étkezés gesztusa, amelyre majd Péter is emlékezik, az ApCsel 10,41 szerint: „ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt”. Ez már egy darab mennyország. A tanítványok öröme, amely még mindig jelenthet túlzást, még mindig lehet a felületesség vagy a menekülés velejárója is, célhoz talál és megnyugszik Jézus békességében. Lukács nem írja le, ami itt történik: hogy a tanítványok végre hisznek Jézusban. Talán azért, mert arra utal: ha mi, az olvasók is megfontoljuk mindezt, nekünk is hinnünk „kell”.
Jézus felismerése nem csak pillanatnyi megvilágosodás. Mint az emmauszi úton, Jézus itt is feltárja övéinek az egész ószövetségi Írás értelmét. Az Írások nem közölték előre forgatókönyvszerűen a Krisztus életének és halálának részleteit. Az Írások értelmét ma is a Feltámadott jelenlétében, a benne hívők közösségében, az Atya ígéretét, vagyis a Vigasztaló Szentlelket várva fedezhetjük fel. Jézus szavai világra szóló távlatot, ünnepélyes hangulatot adnak a jelenetnek. A találkozás élményéből felelősség fakad. Názáretben Jézus megdöbbentette ismerőseit: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” (Lk 4,21). Most mintha nekünk mondaná szelíd és határozott békével: „Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Húsvét 3. vasárnapja – Lk 24,35-48