2015. április 17., péntek

Zsolozsma CXXXIX.



A Jelenések könyvéből 
4, 1-11
Látomás Istenről 

Én, János, látomásban láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek történnie kell.Nyomban elragadtatásba estem. Egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány volt a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül is tele szemmel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő!” Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koronájukat a trón elé tették, és zengték: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen, mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre és teremtett mindent. 


Ferenc pápa: a keresztény alázat nem mazochizmus, hanem szeretet



Ferenc pápa: a keresztény alázat nem mazochizmus, hanem szeretet


Ferenc pàpa szentmisét mutat be a Szent Márta-házban - OSS_ROM

Az önmagáért való megalázkodás mazochizmus, míg az, amelyet az evangélium nevében szenvedünk és viselünk el, Jézushoz tesz hasonlatossá minket – ezt fejtette ki péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A keresztényeket arra szólította, hogy sohase tápláljanak magukban gyűlöletet, hanem adjanak időt arra, hogy fölfedezzék magukban az Istennek tetsző érzéseket és magatartásokat: vagyis a szeretetet és a párbeszédet.
Időt hagyni a jónak
Lehetséges-e, hogy az ember a nehéz helyzetekre Isten módozataival reagáljon? Igen – állapította meg a pápa, hozzátéve, hogy ez csak idő kérdése. Hagyni kell időt arra, hogy átjárjanak minket Jézus érzései. Az Apostolok Cselekedeteiből vett szakaszban az apostolok a főtanács előtt állnak az evangélium hirdetésének vádjával, amiről a törvénytudók nem akarnak hallani.
Ne adjunk teret a gyűlöletnek
Mindazonáltal egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus nyíltan azt tanácsolja, hogy hagyják őket, mert szerinte ha az apostolok tanítása emberektől való mű, akkor elenyészik. Ha azonban Istentől van, úgysem ronthatnák le (vö. ApCsel 5,37). A főtanács hallgat szavára, vagyis úgy dönt, hogy időt ad az ügynek. Nem reagál azonnal az ösztönös gyűlölettől vezetve. És ez minden ember számára a megfelelő gyógymód:
„Időt adni az időnek. Erre van szükségünk, amikor rossz gondolatokat forgatunk mások ellen, rossz érzéseink vannak; ellenszenvet, gyűlöletet táplálunk valaki iránt. Ilyenkor nem szabad hagyni növekedni ezeket az érzéseket, meg kell állni, időt adni az időnek. Az idő elrendezi a dolgokat és megláttatja velünk a dolgok helyes oldalát. De ha azonnal dühből reagálunk, akkor biztosan igazságtalanok leszünk. És ezzel önmagunknak is ártunk”. A pápa tanácsa tehát az, hogy időt kell hagyni a kísértés pillanatában.
Aki megáll, időt ad Istennek, békét lel
Amikor sértettséget táplálunk magunkban, akkor az elkerülhetetlenül robbanni fog. „Támadásban, háborúban tör ki, és ezekkel a mások iránti negatív érzéseinkkel Isten ellen harcolunk. Isten azonban szereti a másik embert, szereti a harmóniát, a szeretetet, a párbeszédet, szeret együtt haladni velünk. Velem is előfordul – mondta a pápa -, hogy amikor valami nem tetszik nekem, az első érzésem nem az Istené, hanem mindig a rossz”. Ilyenkor meg kell állnunk és teret kell engednünk a Szentléleknek, hogy elvezessen minket a helyes útra, a békéhez. Ahogy az apostolok, akiket megvernek, és aztán boldogan hagyják ott a főtanácsot, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek (vö. ApCsel 5,42).
Jézus követésének kegyelmét kell kérnünk
„Az előbbiek büszkesége odavezet minket, hogy meg akarjuk ölni a többieket. Az alázat és a megalázkodás pedig arra vezet, hogy hasonlítunk Jézushoz. És ez olyasvalami, amire nem gondolunk. Ebben a pillanatban, amikor sok fivérünk és nővérünk vértanúságot szenved Jézus nevéért, ők ebben az állapotban vannak: örülnek, hogy gyalázatot szenvednek, akár meghalnak Jézus nevéért. Ahhoz, hogy elmeneküljünk az előbbiek gőgjétől, csak egy út áll előttünk: az, ha megnyitjuk a szívünket az alázatnak. És az alázathoz nem jutunk el soha megalázkodás nélkül – fűzte hozzá a pápa. Ez olyan dolog, amit magától természetesen nem értünk meg. Ez egy kegyelem, amelyet kérnünk kell. Jézus utánzásának a kegyelmét, amelyről nemcsak a mai vértanúk tesznek tanúbizonyságot, hanem az a sok-sok férfi és nő is, akik minden nap megaláztatásokat szenvednek saját családjuk javáért, de ők becsukják a szájukat, nem beszélnek, elviselnek mindent Jézus nevéért”.
A megalázkodás öröme – Jézus útján járni
És ez az egyház szentsége, ez az öröm, amit a megalázkodás ad – de nem azért, mintha a megalázkodás szép dolog lenne. Nem, az mazochizmus lenne. Azért, mert ezzel a megalázkodással Jézust utánozzuk. Két magatartás létezik: az egyik a bezárkózás, ami a gyűlölethez, a haraghoz vezet, ahhoz, hogy megöld a másik embert. A másik pedig nyitás Isten előtt Jézus útján, amely miatt akár nagy megaláztatásokat vállalunk, de ezzel a belső örömmel, mert biztosak vagyunk abban, hogy Jézus útján járunk – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.


A Megszentelt Élet Éve 105.



április 17.

Imádkozzunk az egészségügyben szolgáló szerzetesekért!
„A szív bölcsessége: testvérünk mellett állni. A beteg ember mellett eltöltött idő szent. Isten dicsérete, amely hasonlóvá tesz bennünket Fiához, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért” (Mt 20,28).
A szív bölcsessége: kilépni önmagunkból testvérünk felé. Világunk olykor elfelejti annak az időnek az értékét, amit a beteg ágya mellett töltünk, mivel mindenki siet, tenni, termelni akar, és megfeledkezik az önzetlenségről, a másokról való gondoskodásról, a másik ember ápolásáról.
A szív bölcsessége: szolidaritást vállalni testvérünkkel anélkül, hogy elítélnénk őt. A szeretetnek időre van szüksége. Időre a betegek ápolására és időre a meglátogatásukra.” Ferenc pápa
Idézet az imaszándékhoz:
„A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába” (Jób 29,15)


Húsvét második hetének péntekje



Húsvét második hetének péntekje



A csodálatos kenyérszaporítás eseménye azt tükrözi, hogy miként találkozik az emberi természetes vágyakozás azzal, amit Isten természetfeletti módon ad az embernek, bár az emberi természetes gondolkozás nagyban különbözik Isten természetfeletti megoldásától. Isten éppen a természetes vágyainkat használja fel arra, hogy természetfelettiek utáni vágyat ébresszen bennünk, bár ez nem mindig sikerül emberi földhöz ragadtságunk miatt.
A történet azzal indul, hogy az emberek éhesek és nyilvánvalóan enni szeretnének. Ez egy természetes vágyakozás, az életösztön része, testünknek szüksége van a táplálékra. Az ember egy ilyen helyzetben természetes módon gondolkozik, amikor megoldást keres. Ezt jelzi Fülöp apostol javaslata, aki arra gondol, hogy kenyeret kellene venni a sok ember számára, hogy enni tudjanak.
Jézust viszont nem kötik az evilági keretek, képes túllépni a természetes világ határain, képes csodát, azaz természetfeletti dolgot tenni. A kenyérszaporítás ennek bizonyítéka. Olyan módon ad kenyeret az embereknek, ahogyan ők el sem tudták volna képzelni. Ez Isten megoldása az emberi problémára.
A kenyérszaporítás csodája ugyanakkor előremutat az Oltáriszentségre, amelyben Krisztus a saját testét adja nekünk. Lelki éhségünket, Isten utáni vágyunkat azzal csillapíthatjuk, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük az Úr szent testét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban. Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől. Hadd éljek szent életközösségedben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet! Amen.
F. Lelotte 



2015. április 16., csütörtök

Zsolozsma CXXXVIII.



A Jelenések könyvéből
 3, 1-22
Levél a szárdeszi, filadelfiai és laodiceai egyházhoz 

Én, János, látomásban hallottam, amikor az Úr ezt mondta nekem: „A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: »Ezt mondja, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljes értékűnek. Emlékezzél vissza, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és tarts bűnbánatot! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg. De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér (ruhában) fognak kísérni, mert méltók rá. A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.« A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: »Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki, ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja: Ismerem tetteidet. Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet. Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és ismerjék el, hogy szeretlek téged. Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az Egyházaknak.«A laodiceai egyház angyalának ezt írd: »Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kútforrása: Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet, és láss. Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és tarts bűnbánatot! Nézd, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.«”


Ferenc pápa: Az engedelmesség megnyit minket Isten és egymás felé



Ferenc pápa: Az engedelmesség megnyit minket Isten és egymás felé


Aki nem tud párbeszédet folytatni, az nem engedelmeskedik Istennek, és el akarja hallgattatni mindazokat, akik Isten újdonságát hirdetik – hangsúlyozta Ferenc pápa április 16-án, csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió tudósítását olvashatják.


A napi liturgia az engedelmességről beszél nekünk. Az engedelmesség gyakran olyan útra visz minket, amit nem gondoltunk volna. Engedelmeskedni azt jelenti, hogy van bátorságunk utat változtatni, amikor az Úr ezt kéri tőlünk. Aki engedelmeskedik, azé az örök élet. Míg aki nem engedelmes, azon rajta marad Isten haragja – emelte ki a Szentatya.
Az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányban a főtanács és a főpap megparancsolják Jézus tanítványainak, hogy ne hirdessék többé az evangéliumot a népnek. Feldühödnek, tele vannak féltékenységgel, mert a tanítványok jelenlétében csodák történnek, a nép követi őket, és a hívők száma növekszik. Börtönbe zárják ezért a tanítványokat, de éjszaka Isten angyala kiszabadítja őket, és ők visszatérnek, hogy hirdessék az evangéliumot – idézte fel a pápa.
Majd hozzáfűzte: Amikor újból megállítják és vallatják őket, Péter így felel a főpap fenyegetéseire: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.” A papok nem értették ezt. De ők doktorok voltak, tanulták a nép történelmét, tanulták a próféciákat, a törvényt, s így ismerték Izrael népének egész teológiáját, az isteni kinyilatkoztatást. Mindent tudtak, tudósok voltak, és mégis képtelenek voltak fölismerni Isten üdvösségét. De honnan ez a szívbéli keménység?
Mert ez nem a fej keménysége, nem egyszerű makacsság. Itt van a keménység – mutatott a szívére a Szentatya. – És fel lehet tenni a kérdést: milyen az útja ennek az önfejűségnek, amely teljes, amely a fejet és a szívet is érinti?
A makacsság története az önmagunkba zárkózás útja: a párbeszéd hiányáé. Ezek az emberek nem tudtak párbeszédet folytatni, nem tudtak beszélni Istennel, mert nem tudtak imádkozni, és nem tudták meghallani az Úr hangját, nem tudtak beszélgetni másokkal sem. Csak a törvényt értelmezték, hogy pontosabb legyen, de bezárkóztak Isten jelei előtt a történelemben, bezárkóztak a nép, az ő népük előtt. Bezárultak, becsukódtak – ismételte a pápa.
És a párbeszéd hiánya, a szív becsukódása oda vezette őket, hogy nem engedelmeskedtek Istennek. Ez Izrael e tudósainak drámája, Isten népe teológusainak drámája: nem tudtak meghallgatni, nem tudtak párbeszédet folytatni. Párbeszédet Istennel és a testvérekkel – hangsúlyozta a Szentatya.
Mi a jele annak, ha valaki nem tud párbeszédet folytatni, nem nyitott az Úr hangjára, az Ő jeleire Isten népe körében? A düh, a vágy, hogy elhallgattasson mindenkit, aki ebben az esetben Isten újdonságáról beszél, vagyis arról, hogy Jézus feltámadt – mutatott rá a pápa. – Nincs igazuk, de erre jutnak. Ez egy fájdalmas út. Ezek ugyanazok az emberek, akik pénzt adtak a sír őrzőinek, hogy mondják azt: a tanítványok lopták el Jézus testét. Mindent elkövetnek, hogy ne nyíljanak meg Isten hangja előtt.
Ezen a szentmisén imádkozzunk a tanítókért, a doktorokért, azokért, akik Isten népét tanítják, hogy ne zárkózzanak be, hogy lépjenek párbeszédre, és így meneküljenek meg Isten haragja elől, amely, ha nem változtatják meg viselkedésüket, rajtuk marad – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


A Megszentelt Élet Éve 104.



április 16.

Imádkozzunk a Misszióstársaság tagjaiért!
  • Misszióstársaság
Alapítójuk: Páli Szent Vince
Páli Szent Vince 1625-ben alapította a Misszióstársaság Lazaristák apostoli életű közösségét, mellyel az evangélium szellemében kora megrendítő szegénységére akart válaszolni. Rendtársaival és az irgalmas nővérekkel együtt vette fel a harcot a nyomor, a szegénység és a hitetlenség ellen. A lazaristák egyötöde él és dolgozik missziós országokban (India, Taiwan, Indonézia, Fülöp-szigetek, valamint Afrika és Latin-Amerika több országa). A társaság azért nevezi magát "missziósnak", mert Krisztus örömhírét akarja megvinni a szegényeknek, s így az üdvözítő Jézus küldetését folytatja. A lazarista név pedig onnan ered, hogy első házuk Párizsban a Szent Lázár perjelség volt. Az első magyar missziós házat Piliscsabán hozták létre 1898-ban. A közösségünk hivatása: missziók, lelkigyakorlatok, lelkipásztori munka. Apostoli területünk: népmissziók, papi szemináriumok, plébániák, iskolák, kórházak és diákotthonok - főképp lelkivezetés formájában. Sajátos munkaterületünk a külföldi és belföldi missziók.
Lelkiségünkből:
"Evangelizare pauperibus misit me!" - "Elküldött, hogy a szegényeknek hirdessem az Evangéliumot!" Páli Szent Vince
"Nem elég ha Istent szeretjük. Azon kell fáradoznunk, hogy másokkal is megszerettessük Őt!" Páli Szent Vince
 


Húsvét második hetének csütörtökje



Húsvét második hetének csütörtökje


A mai evangéliumi szövegünk gondolatilag kapcsolódik az előző napok üzenetéhez. Valójában nem a Nikodémussal való beszélgetés folytatása, hanem Keresztelő János tanúságtételét követi Szent János evangéliumában. A részletben Jézus saját küldetéséről és az embereknek hozzá való viszonyáról beszél. Kijelenti önmagáról, hogy a mennyből jött, a mennyei Atyáról, valamint az ő szeretetéről tesz tanúságot az emberek előtt. Az Atya küldötteként a Szentlélek erejével tanít, valamint megemlíti az isteni személyek közötti szeretet-egységet. Az emberek különféleképpen fogadják a Fiút, s ennek megfelelően más-más sorsra számíthatnak. Akik hisznek benne, az örök életre jutnak, akik viszont nem hisznek, Isten büntetésére számíthatnak.
Érdekes a szövegben a következő rész: az Atya „mindent az ő (a Fiú) kezébe helyezett” (Jn 3,35). Ez azt jelenti, hogy a Fiú minden hatalmat megkapott az Atyától. Minden hatalmat, tudást, erőt és képességet megkapott ahhoz, hogy az embereknek hirdesse az örök életre vezető igazságot és elvezesse őket az üdvösségre. Mit ad nekünk Jézus? Nem földi jólétet vagy gazdagságot, hanem ennél lényegesen többet: önmagát adja nekünk, hogy az örök életre juthassunk. Érdemes hinnünk benne és a nehéz élethelyzetekben is kitartanunk mellette, mert mindhalálig hűséges ígéretéhez és szeretetéhez.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Szeretni akarom felebarátomat, Istenem, mennyei Atyám. hiszen Te is szereted őt. Fivéreket és nővéreket adtál nekem, és azt akarod. hogy úgy szeressem őket, mint Te. Amen.
Szalézi Szent Ferenc 



2015. április 15., szerda

Zsolozsma CXXXVII.



A Jelenések könyvéből 
2, 12-29
Levél a pergamoni és tiatirai egyházhoz 

Én, János, látomásban hallottam, amikor az Úr ezt mondta nekem: „A pergamoni egyház angyalának ezt írd: »Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja: Tudom, hol lakol; ott, ahol a sátán trónja áll. Ragoszkodol a nevemhez, nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat nálatok, ahol a sátán lakik, megölték. De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait. Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. Tarts hát bűnbánatot! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok veletek, számnak kardjával. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok, és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.» A tiatirai egyház angyalának ezt írd: »Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz, és lába, mint a sárgaréz: Tudok tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több jót teszel, mint azelőtt. De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Izebel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek, és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából. Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni erkölcstelenségéből. Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak nem szakítanak üzelmeikkel. Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint. Nektek meg, többi tiatiraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik – hogy úgy mondjam – nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: Nem rakok rátok más terhet. De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök. A győztesnek, aki mindvégig kitart szolgálatomban, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket. Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.«”


Ferenc pápa: A nemi különbségek eltörlése nem megoldás, hanem maga a probléma



Ferenc pápa: A nemi különbségek eltörlése nem megoldás, hanem maga a probléma


Április 15-én az általános kihallgatás keretében Ferenc pápa folytatta a családról szóló katekézissorozatát. A Szentatya kiemelte, hogy a férfit és a nőt együtt teremtette Isten a maga képmására, és a köztük lévő különbözőség is teremtő tervének része, aminek szép megélésére kell törekednünk.


Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai katekézisben a család témájának egyik központi szempontjával foglalkozunk, mégpedig azzal a nagy ajándékkal, amelyet Isten az emberiségnek adott a férfi és a nő megteremtésével, valamint a házasság szentségével. A mostani és a következő katekézis az isteni teremtés csúcsán álló férfi és nő közötti különbségről és egymást kiegészítő voltukról szól, az ezeket követő két katekézis pedig a házasság más témáit érintik.

Kezdjük azzal, hogy egy rövid megjegyzést fűzünk a Teremtés könyvében található első teremtéselbeszéléshez. Ott azt olvassuk, hogy a világmindenség és az élőlények megteremtése után Isten megteremtette mesterművét, vagyis az emberi lényt, akit saját képére alkotott: „Isten képmására teremtette, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27) – mondja a Teremtés könyve.

Miként mindnyájan tudjuk, a nemek közötti különbözőség az élet számos megjelenési formájában, az élőlények széles skáláján jelen van, ám egyedül a férfi és a nő esetében hordja magán az istenképiséget és az Istenhez való hasonlóságot: a Szentírás szövege háromszor is megismétli két versen belül (26–27.): a férfi és a nő Isten képmásai, Istenhez hasonlók. Ez azt jelenti, hogy nemcsak önmagában a férfi Isten képmása, nemcsak önmagában a nő Isten képmása, hanem a férfi és a nő együttesen mint emberpár Isten képmásai. A férfi és a nő közötti különbség nem az egymással való szembeállításukat vagy egymásnak való alárendelését, hanem az egymással való közösségüket és az élet továbbadását szolgálja, mindig az istenképiség és az Istenhez való hasonlóságnak megfelelően.

A tapasztalat arra tanít minket, hogy az emberi lénynek a helyes önismerethez és a harmonikus fejlődéshez szüksége van a férfi és a nő közötti kölcsönösségre. Ha ez hiányzik, meglátszanak a következményei. Arra teremtettünk, hogy meghallgassuk és segítsük egymást. Kijelenthetjük, hogy ha a férfi és a nő nem gazdagítják egymást – gondolkodásban és tevékenységben, érzelmi téren és munkában, sőt a hitben is – e kapcsolaton belül, akkor azt sem fogják teljesen megérteni, mit jelent férfinak és nőnek lenni.

A mai modern kultúra új tereket, a szabadság új lehetőségeit és új mélységeket nyitott meg, hogy ezt a különbözőséget még gazdagabban megértsük. Ugyanakkor sok kétséget és nagy szkepticizmust is magával hozott. Például – teszem fel a kérdést – az úgynevezett genderelmélet nem annak a frusztrációnak és reményvesztettségnek is kifejeződése-e, amely a nemek közötti különbségek megszüntetésére törekszik, mert nem tud többé mit kezdeni velük? Bizony fennáll a veszély, hogy hátrafelé teszünk egy lépést! A különbségek eltörlése ugyanis nem megoldás, hanem maga a probléma. Kapcsolati nehézségeik megoldása érdekében a férfinak és a nőnek inkább többet kellene beszélgetniük egymással, jobban meg kellene hallgatniuk, alaposabban meg kellene ismerniük és mélyebben kellene szeretniük egymást. Tisztelettel kellene bánniuk és barátságosan kellene együttműködniük egymással.

Ezeken az emberi alapokon – Isten kegyelmének segítségével – lehetséges házassági kapcsolatot létesíteni és családot alapítani egész életre szólóan. A házassági és családi kötelék komoly dolog, és mindenki számára, nem csak a keresztényeknek az. Szeretném buzdítani az értelmiségieket, hogy ne tegyék zárójelbe ezt a témát, mintha másodlagos fontosságú lenne egy szabadabb és igazságosabb társadalom építése szempontjából.

Isten a férfi és nő szövetségére bízta a földet: e szövetség kudarca kiszikkasztja az érzelmek világát és elhomályosítja a remény égboltját. Ennek aggasztó jelei már látszanak. A sok közül két olyan pontot szeretnék kiemelni, amelyekre sürgősen figyelmet kell szentelnünk.

Az első: kétségtelen, hogy sokkal többet kell tennünk a nők érdekében, ha a férfi és a nő közötti kölcsönösséget szeretnénk megerősíteni. Nem csupán arra van szükség, hogy jobban meghallgassuk a nőket, hanem arra is, hogy szavuknak valódi súlya, elismert tekintélye legyen mind a társadalomban, mind az egyházban. Jézusnak a nőkhöz való evangéliumi hozzáállása – a miénknél kedvezőtlenebb körülmények között, amikor a nő ténylegesen másodrendű volt – erős fénnyel világít meg egy olyan utat, amely messzire visz, és amelyen alig tettünk meg eddig pár lépést. Még nem értettük meg egész mélységében, milyen dolgokat adhat nekünk és az egész társadalomnak a női géniusz: a nő más szemmel látja a dolgokat, és ez kiegészíti a férfiak gondolkodását. Ezen az úton pedig nagyobb kreativitással és merészséggel kell előrehaladnunk!

Második gondolatom ahhoz a témához kapcsolódik, hogy a férfi és nő Isten képmására teremtettek. Felteszem a kérdést: vajon az Istenbe vetett kollektív bizalom válsága – mely sokat árt nekünk, reménytelenséggel, hitetlenséggel és cinizmussal betegít meg bennünket – nem függ-e össze a férfi és nő közötti szövetség válságával? A Szentírásnak a földi paradicsomról és a bűnbeesésről szóló elbeszélése ugyanis éppen arra világít rá, hogy az Istennel való közösség tükröződik az emberpár közösségében, a mennyei Atyába vetett bizalom elvesztése pedig megoszláshoz és ellentéthez vezet a férfi és a nő között.

Ebből látszik, milyen nagy az egyháznak, minden hívőnek és mindenekelőtt minden hívő családnak a felelőssége, hogy újra felfedezzük Isten teremtő tervének szépségét, amely a férfi és a nő közötti szövetségbe is belevési Isten képmását. A föld megtelik harmóniával és bizalommal, amikor a férfi és a nő közötti szövetséget jól élik meg. Ha pedig a férfi és a nő együttesen törekednek az egymással és az Istennel való szövetség szép megélésére, kétségtelenül el is érik. Jézus kifejezetten bátorít minket arra, hogy tegyünk tanúságot erről a szépségről, az istenképiségről.



A Megszentelt Élet Éve 103.



április 15.

Imádkozzunk a szakközépiskolákat fenntartó rendekért!
  • Don Bosco Szalézi Társasága
  • Gödöllői Premontrei Perjelség
  • Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság
  • Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
  • Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
  • Premontrei Női Kanonokrend
  • Zirci Ciszterci Apátság
Idézet az imaszándékhoz:
„A megszentelt személyek döntése, akik „arra kaptak meghívást, hogy az evangéliumi tanácsok szerint éljenek, és a boldogságok humanizmusát a nevelés és az iskola területére vigyék.”
Katolikus Nevelés Kongregációja
 


Húsvét második hetének szerdája



Húsvét második hetének szerdája



Bár János evangélista írásában közvetlenül a Nikodémussal folytatott éjszakai beszélgetés után következik a mai evangéliumi szakasz, mégsem tűnik úgy, hogy Jézus kifejezetten neki beszélne. Megszűnik ugyanis a párbeszédes jelleg, s Jézus inkább egy beszédet mond, amely gondolatilag ugyan kapcsolódik a Nikodémussal való beszélgetés témájához, mégis inkább annak részletesebb kifejtése, magyarázata. A szövegben arról van szó, hogy Isten az emberek iránti szeretetből elküldi Fiát a világba. A Fiúban való hit az emberek számára az örök életet jelenti. Akik hisznek a Fiúban, azaz Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, azok a világosságra jutnak. Akik viszont gonosz módon elutasítják és nem hisznek benne, a sötétségre jutnak. A világosság és a sötétség ebben az esetben az üdvösséget és a kárhozatot jelenti.
Az evangélista a kereszt és a megváltás titkára irányítja figyelmünket az Úr szavaival: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Az üdvtörténet kiindulópontja az Atya végtelen szeretete. A bűnnel az ember elfordul Istentől, magára vonja haragját, s az igazságosság elve szerint büntetésre számíthat. Isten azonban mégsem büntetni akar, hanem szeretetből megkönyörül az emberen, megbocsát a bűnös embernek. Az isteni irgalmasság ezen bőséges kiáradása annak köszönhető, hogy a Fiú a végsőkig engedelmeskedett az Atyának, feláldozta életét üdvösségünkért.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, Te életemnek túlvilági célt szántál. Mégis hatalmas bennem az ösztön, hogy a földi életben maradjak és arról önként le ne mondjak. Bár sejtem az én jelen életem és a nekem szánt túlvilági élet közti összefüggést, nehezen győzöm le a belém oltott ösztönöket. Húsvét szent ünnepe adja számomra is a győzelmet! Amen.
P. Eller 



2015. április 14., kedd

Zsolozsma CXXXVI.



A Jelenések könyvéből 
2, 1-11
Levél az efezusi és szmirnai egyházhoz 

Én, János, látomásban hallottam, amikor az Úr ezt mondta nekem: „Az efezusi egyház angyalának ezt írd: »Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja: Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket. Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Tarts bűnbánatot, és térj vissza korábbi magatartásodhoz! Mert elmegyek, és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot. Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni; én is gyűlölöm őket. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.« A szmirnai egyház angyalának ezt írd: »Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt: Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája, gyaláznak. Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesen nem vesz erőt a második halál.«”
VÁLASZOS ÉNEK: Jel 2, 10. 11; Sir 4, 33 Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul! * A győztesen nem vesz erőt a második halál, alleluja. Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten harcol akkor érted. * A győztesen nem vesz erőt a második halál, alleluja.


Ferenc pápa: Kérjük a harmónia, a szegénység és a türelem kegyelmét!



Ferenc pápa: Kérjük a harmónia, a szegénység és a türelem kegyelmét!


A Szentlélekben újjászületett közösség a harmóniát keresi és türelmes a szenvedésben – fogalmazott Ferenc pápa április 14-én, kedden reggel a Szent Márta-házban megtartott szentmisén. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.


Milyen gyümölcsöket hoz a Szentlélek egy közösségben? – tette fel a kérdést a pápa, aki az Apostolok cselekedeteiből vett részletről elmélkedett homíliájában, amely leírja a keresztények első közösségének életét.
Két jele van egy közösség újjászületésének: az első a harmónia – mutatott rá a Szentatya. – Az újjászületett közösség vagy azok, akik újjászületnek a Szentlélekben, rendelkeznek az egység és a harmónia kegyelmével. A Szentlélek az egyedüli, aki harmóniát adhat nekünk, mert Ő jelenti a harmóniát az Atya és a Fiú között. Az az ajándék Ő, amely harmóniát teremt. A második jel a közjó, vagyis az, hogy „nem is volt közöttük senki szűkölködő”, „egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából” (ApCsel 4,32–37), tehát a közösség szolgálatában álltak. Voltak köztük gazdagok, de szolgáltak.
Ez egy érdekes mozzanat, mert ebből következően problémák alakulnak ki a közösségen belül, például Ananiás és Szafira belépésével, akik megpróbálják becsapni a közösséget. Ők a jótevők, az adományozók, akik közelednek az egyházhoz, belépnek, hogy segítsék, aztán a saját üzleteik céljára akarják felhasználni – jegyezte meg a pápa. – Ott vannak az üldözések is, melyeket Jézus előrejelzett. Sok üldözésről olvashatunk. A boldogmondások közül az utolsó: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10) Jézus megígér sok szép dolgot: a békét, a bőséget.
A Szentlélek által újjászületett első közösségben van közjó, de vannak problémák is, belül és kívül egyaránt – emlékeztetett Ferenc pápa. – Belül az üzletelő pár, kívül az üldöztetés. Péter azonban azt mondja a közösségnek, hogy ne csodálkozzon az üldöztetésen, mert ez az aranyat megtisztító tűz. A Szentlélektől újjászületett közösség éppen a nehézségek, az üldöztetés közben tisztul meg. Az újjászületett közösség harmadik jele a türelem a tűréshez: eltűrni a problémákat, a nehézségeket, a rosszindulatú pletykákat, a hazugságokat, a betegségeket, egy kedves személy elvesztésének fájdalmát.
A keresztény közösség akkor mutatja meg, hogy a Szentlélekben született újjá, amikor a harmóniát keresi, nem a belső megosztást; amikor a szegénységet keresi, nem a gazdagság öncélú felhalmozását – a gazdagság ugyanis a szolgálatért van; amikor nem gerjed azonnal haragra a nehézségek láttán, és nem sértődik meg, hanem türelmes, mint Jézus – hangsúlyozta a Szentatya.
Húsvét második hetében, a húsvéti misztériumok ünneplése során jó, ha közösségeinkre gondolunk – folytatta Ferenc pápa –, legyenek azok egyházmegyei, plébániai, családi vagy másféle közösségek, és kérjük a harmónia kegyelmét, ami több az egységnél: harmonikus egység, a Szentlélek ajándéka. Kérjük a szegénység kegyelmét, nem a nyomorúságét, hanem a szegénységét! Mit jelent ez? Azt, hogy ha rendelkezem valamivel, akkor azt jól kell kezelnem, és a közjó javára kell fordítanom. És kérjük a türelem kegyelmét!
Az Úr segítsen bennünket, hogy megértsük: nemcsak mi mindannyian nyertük el a keresztségben a Szentlélekben való újjászületést, hanem közösségeink is – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
 


A Megszentelt Élet Éve 102.



április 14.

Imádkozzunk a Verbum Dei Közösség tagjaiér!
  • Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség
Alapítójuk: Jaime Bonet
A Verbum Dei Közösség a megszentelt élet új formái közé tartozik, melyhez Istennek szentelt nők, férfiak és missziós házaspárok is tartoznak valamint mindazok a hívők is, akik ugyanebben a lelkiségben és küldetésben osztoznak. Célja és szándéka, hogy Krisztusnak apostolokat formáljon minden életállapotú, nemű, fajú vagy szociális helyzetű nép között, bevezesse őket az Istennel való személyes kapcsolatba.
Lelkiségünkből:
Tudatában vagyunk annak, hogy Isten élő Igéjének hirdetése kapcsolatba hozza az embereket Krisztussal, és Krisztus tanítványaivá tesszük őket azáltal, hogy megismerik[1] és követik őt, valamint ők maguk is tanítványokká tesznek másokat. Éppen ezért, a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség Jézus első tanítványainak jelmondatával: „Orationi et ministerio verbi instantes”[2] és az első keresztény közösség szellemével Isten Igéjében konkretizálja és összpontosítja sajátos küldetését: imádkozni az Igét, elsajátítani, egészen addig, amíg saját életünkké nem válik, átalakulni benne és így továbbadni másoknak is,[3] hogy ők is imádkozzák, éljék és élményszerűen tanítsák másoknak.[4] (Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség Konstitúció 17.)
[1] A “megismerés” bibliai értelmezése. Vö., Óz 2, 22.
[2] ApCsel 6, 4 (Vulgata).
[3] Vö. Mt 28, 20
[4] Vö. 2 Tim 2, 2.



Húsvét második hetének keddje



Húsvét második hetének keddje


A Nikodémussal folytatott párbeszéd második részét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben a lelki újjászületés módjáról érdeklődik Jézus beszélgetőtársa. Ekkor Jézus egy megdöbbentő kijelentést, illetve kérdést tesz fel Nikodémusnak: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket?” (Jn 3,10). Nem megsérteni akarja őt, hiszen elismeri tanítói tehetségét, hanem szembesíteni önmagával. Az önmagunkkal való kritikus és őszinte szembenézés nélkül nincs lelki újjászületés. Ennek során be kell látnunk, hogy a széleskörű vallási ismeretek még nem jelentenek igaz hitet és nem feltétlenül ösztönöznek jócselekedetekre. A vallási kérdésekben való jártasság vagy a hitigazságok ismerete nem elegendő. Nikodémus számára sem volt elég és számomra sem elegendő.
Nekem is szükségem van az újjászületésre, a kegyelemben való megújulásra, a Szentlélekben való újjászületésre. Isten újra és újra lehetőséget ad erre, mégpedig a bűnbocsánat szentsége által. A keresztség és a bérmálás szintén a lelki újjászületés szentségei, de ezekben csak egyetlen alkalommal részesedhetünk. A bűnbocsánat kapuja viszont ismételten nyitva áll előttünk, amely által szembenézhetünk múltunkkal, bűneinkkel és találkozhatunk az irgalmas Istennel, aki a lelki megújulás ajándékozója. Elfogadom-e Isten kegyelmét, amely által újjászülethetek?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézusom, miután leszálltál az alvilágra is, fölmentél az égbe. Úgy betöltötted az egész Világmindenséget. minden irányban, hogy ezentúl – boldogságunkra – lehetetlen már kilépnünk Belőled. Amen.
Teilhard De Chardin 



2015. április 13., hétfő

Zsolozsma CXXXV.



Szent János apostol Jelenéseinek könyve
 1, 1-20
Látomás a megdicsőült Emberfiáról 

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kellett következnie.
Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak, aki tanúskodik arról, amit az Isten mondott, s amiről Jézus Krisztus tanúságot tett: mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van. János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt, és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a földi királyok fejedelmétől! Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. Nézzétek, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Ámen.„Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljő, a Mindenható. Én, János, a királyságban és Jézus türelmes várásában testvéretek és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, meg azért, hogy Jézus mellett tanúságot tegyek. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.”Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa, írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik. A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház.” 


Ferenc pápa: Az egyház legyen szókimondó



Ferenc pápa: Az egyház legyen szókimondó


Ferenc pápa április 13-án, hétfőn a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén emlékeztetett, hogy amint azt az apostolok is megélték Jézus feltámadása után, csak a Szentlélek képes megváltoztatni magatartásunkat, életünk történetét, és eltölteni bennünket bátorsággal – tájékoztat a Vatikáni Rádió.


A pápa homíliájának kiindulópontja Péter és János mondata volt az Apostolok cselekedeteiből: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)
Péter és János miután csodát tettek, börtönbe kerültek, és a papok megfenyegették őket, hogy ne beszéljenek többet Jézus nevében. Azonban ők folytatták, és amint visszatértek testvéreikhez, buzdították őket, hogy bátorsággal hirdessék Isten Igéjét, majd együtt kérték Istent, hogy tekintsen az őket ért fenyegetőzésekre, és adja meg szolgáinak, hogy teljes bátorsággal hirdessék Isten szavát – foglalta össze Ferenc pápa az első olvasmány beszámolóját.
„Az egyház üzenete ma is a szókimondás és a keresztény bátorság útjának üzenete. Ennek a két egyszerű, tanulatlan embernek – ahogy a Szentírás írja – volt bátorsága. Az eredeti szónak sok jelentése lehet: bátorság, szókimondás, a felszólalásra való szabadság, az, hogy nem félünk kimondani a dolgokat – a parrészia, az a bizonyos szókimondó beszéd – hangsúlyozta a Szentatya.
Majd áttért a nap evangéliumi szakaszára, a Jézus és Nikodémus közti „kissé titokzatos” párbeszédre, amelyben az újjászületésről esik szó. Ferenc pápa ennek kapcsán kiemelte: a valódi főszereplő ebben a történetben is maga a Szentlélek, hiszen Ő az egyetlen, aki képes megadni nekünk a bátorság kegyelmét, hogy Jézus Krisztust hirdessük. És ez az igehirdetésre való bátorság az, ami megkülönböztet minket az egyszerű prozelitizmustól. Amit mi teszünk, az nem reklám annak érdekében, hogy több tagja legyen lelki közösségünknek, nem igaz? Erre nincs szükség, ez nem keresztényi. Amit a keresztény tesz, az bátor igehirdetés. És Krisztus üzenete provokál a Szentlélek által, ez az az ámulat, amely előrevisz bennünket – emelte ki a pápa.
Amikor Jézus az újjászületésről beszél, azt magyarázza, hogy a Szentlélek az, aki megváltoztat minket. Ő, aki bárhonnan jöhet, mint a szél: halljuk zúgását. Csak a Szentlélek képes megváltoztatni életünk történetét és hovatartozásunkat – tanította Ferenc pápa.
A Szentlélek adja meg ezt az erőt ezeknek az egyszerű és tanulatlan embereknek, mint Péter és János, megadja nekik az erőt, amellyel a végső tanúságtételig, a vértanúságig hirdetik Jézus Krisztust – tette hozzá a pápa.  – A keresztény bátorság útja kegyelem, amelyet a Szentlélek ad. Sok út van, amelyen járhatunk, olyanok is, amelyek egyfajta bátorsággal töltenek el bennünket. Nézd a másikat, milyen jól eltervezte, megszervezte a dolgokat, milyen ügyes, milyen bátor döntést hozott! És mindez segít, de csak eszköze egy ennél még nagyobb dolognak: a Léleknek. Ha a Lélek nincs, nem tudunk véghez vinni sok mindent – sokat dolgozunk, de nem érünk el semmit.
Beszédében végül arra emlékeztetett a Szentatya, hogy az egyház húsvét után a Szentlélek befogadására készít fel minket: „Jézus halála és feltámadása misztériumának ünneplése során megemlékezhetünk az egész üdvösségtörténetről, és kérhetjük a Szentlélek kegyelmét, hogy adja meg nekünk az igazi bátorságot Krisztus hirdetésére.”
 


A Megszentelt Élet Éve 101.



április 13.

Imádkozzunk a ránk bízottakért!
Mindannyian Krisztus teljességéből merítünk, és hordozzuk a ránk bízottakat: tanítványainkat, az ápoltjainkat, a magányosokat, a szomszédainkat, a különféle csoportok és közösségek tagjait, akik felkeresnek minket és akikhez elmegyünk; akikkel nap mint nap találkozunk. Hálát adunk és közbenjárunk értük, és akik ugyanezt megteszik értünk.
Idézet az imaszándékhoz:
„Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s benne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.” (Ef 6,18)


Húsvét 2. hetének hétfője



Húsvét 2. hetének hétfője


Jézus és Nikodémus beszélgetését olvassuk a mai evangéliumi részletben. Nikodémus nagy tekintélyű személy, a főtanács tagja, vallási kérdésekben jártas ember, akinek adtak a véleményére, mind a főtanácsban, mind a nép körében. A zsidó vallási vezetők között valószínűleg egyedül maradhatott Jézusról alkotott pozitív véleményével, amelyet titkolhatott előlük, hiszen nincs elég bátorsága ahhoz, hogy nappal menjen Jézushoz. Inkább éjszaka érkezik, hogy ne tudjanak róla mások. Látogatása és érdeklődése teljesen jószándékú, ahogyan erről a beszélgetés tanúskodik. Ismerte a farizeusok korábbi próbálkozásait, amivel Jézust akarták kelepcébe csalni, tudott az írástudók által kezdeményezett vitákról, amelyekkel tanításába akartak belekötni, s bőven lehetett információja a Jézus által véghezvitt csodákról is. Tudni szeretné, hogy ki lehet az, aki csodatévő erővel rendelkezik és ki az, akinek tanítására oly sokan lelkesednek, de nem csupán a kíváncsiság vezeti.
Az udvariassági bevezető meghallgatása után Jézus rögtön az újjászületésre tereli a témát. Az Úr szavaiból mindvégig kiérezzük, hogy elismeri Nikodémus vallási tudását, ugyanakkor megérzi, hogy mire van szüksége ennek az embernek, mire vágyakozik, tudniillik a lelki újjászületésre.
Keresem-e Jézust lelki újjászületésem reményében?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, töltsd be lelkünket istenséged örökkévaló élvezetével, melyet drága testednek és vérednek mostani vétele már előre jelez. Amen.
 


2015. április 12., vasárnap

Zsolozsma CXXXIV.



Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből 
3, 1-17
Az új élet

Testvéreim! Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet. Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben. Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak! Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus nevében; így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának!


Ferenc pápa: Tamás felismeri, hogy valaki szereti, várja és megérti őt!



Ferenc pápa: Tamás felismeri, hogy valaki szereti, várja és megérti őt!


Április 12-én, húsvét második vasárnapján délben a Regina Coeli imádságot mondta el Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. A hitre eljutó Tamást állította a figyelem középpontjába: az irgalmas Jézussal találkozva mi is felismerhetjük, hogy sebzettségünkkel együtt szeretve vagyunk.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma elérkeztünk húsvét nyolcadik napjához. János evangéliuma elbeszéli, hogy Jézus kétszer is megjelenik az utolsó vacsora termében egybegyűlt apostoloknak: húsvét estéjén, amikor Tamás nincs jelen, és nyolc nappal később, amikor Tamás is jelen van. Az első alkalommal az Úr megmutatta testének sebeit a tanítványoknak, jelképesen rájuk fújt, és ezt mondta: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Saját küldetését bízta rájuk, a Szentlélek erejében.
Azon az estén azonban Tamás nem volt ott, és nem akart hinni a többiek tanúságtételének. „Ha nem látom, és nem érintem sebeit – mondta –, nem hiszem” (vö. Jn 20,25). Nyolc nappal később – vagyis mint a mai napon – Jézus ismét megjelenik övéi előtt, rögtön Tamáshoz fordul, és biztatja, hogy érintse meg a kezén és oldalán lévő sebeket. Elébe megy Tamás hitetlenségének, hogy – kínszenvedésének jelein keresztül – ő is eljusson a húsvéti hit teljességére, vagyis a Jézus feltámadásában való hitre.
Tamás egy nem megelégedett ember, hanem olyan, aki keres, személyesen akar bizonyosságra jutni, személyes tapasztalatot akar szerezni. Bár kezdetben tele van ellenállással és nyugtalansággal, végül ő is eljut a hitre. Ha nehézségek árán is, de eljut a hitre. Jézus türelmesen vár rá, és felajánlja magát az utoljára érkezett [ember] nehézségeinek és bizonytalankodásainak. Az Úr „boldognak” hirdeti azokat, akik hisznek anélkül, hogy látnának (vö. 29. vers) – és közülük az első az ő anyja, Mária –, de elébe megy a hitetlen tanítvány várakozásának is: „Tedd ide ujjadat, és nézd meg a kezemet…” (27. vers). A feltámadott Krisztus sebeivel való üdvös találkozás révén Tamás megmutatja saját sebzettségét, saját sérüléseit, fájdalmait, megalázottságát; a szögek jelében pedig rátalál annak döntő bizonyítékára, hogy valaki szereti, várja és megérti őt. Olyan messiással találkozik, aki tele van kedvességgel, irgalommal, gyengédséggel. Az az Úr volt az, akit mindig is keresett lényének titkos mélységeiben, mert mindig is tudta, hogy ő ilyen. És mi is milyen sokan szeretnénk szívünk mélyén találkozni Jézussal, úgy, amilyen ő: kedves, irgalmas, gyengéd! Mert szívünk mélyén tudjuk, hogy ő ilyen! Tamás, miután személyes érintkezésbe került Krisztus kedvességével és türelmes irgalmával, megérti feltámadásának mély értelmét, belülről teljesen átalakul, és megvallja benne való teljes hitét: „Én Uram, én Istenem!” (28. vers). Mennyire szép Tamásnak ez a kijelentése!
Tamás „megérinthette” a húsvéti misztériumot, amely teljesen feltárja az irgalomban gazdag Isten (Ef 2,4) üdvözítő szeretetét. Tamáshoz hasonlóan mi is, mindnyájan arra kaptunk meghívást ma, húsvét második vasárnapján, hogy szemléljük a feltámadt Krisztus sebeiben az isteni irgalmasságot, amely felülemelkedik minden emberi korláton, és beragyogja a rossz és a bűn sötétségét. Az irgalmasság rendkívüli szentéve intenzív és hosszú időszakként arra szolgál majd, hogy Isten irgalmas szeretetének végtelen gazdagságát be tudjuk fogadni. A szentévet meghirdető bullát tegnap este itt, a Szent Péter-bazilikában hirdettem ki. A bulla ezekkel a szavakkal kezdődik: Misericordiae vultus, az irgalmasság arca Jézus Krisztus. Fordítsuk feléje tekintetünket, ő ugyanis mindig keres és vár minket, megbocsát nekünk, nagyon irgalmas, és nem lepődik meg nyomorúságainkon. Sebeiben meggyógyít minket és megbocsátja minden vétkünket. A Szűzanya pedig segítsen minket, hogy mi is irgalmasak legyünk másokhoz, ahogyan Jézus irgalmas hozzánk.

Ferenc pápa szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Szívből köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, és titeket, mindnyájatokat, akik a világ sokféle tájáról érkeztetek. Köszöntöm a metucheni (Amerikai Egyesült Államok) egyházmegye zarándokait, a Gyermek Jézus Szolgálóleányait Horvátországból, az Isteni Szeretet Leányait, a Forlìból és Gravina di Pugliából érkezett plébániai csoportokat, a jelenlévő összes fiatalt, különösképpen a modenai Figlie di Gesù iskola és az adrianói Liceo Verga diákjait, valamint a Palestrinából érkezett bérmálkozókat. Köszöntöm a zarándokokat, akik részt vettek a római vikárius bíboros által bemutatott szentmisén a Santo Spirito in Sassia-templomban, amely az isteni irgalmasság egyik kegyhelye.
Köszöntöm a római neokatekumenális közösségeket, akik ma különleges misszióba kezdenek a város terein: imádkoznak és tanúságot tesznek hitükről.
Szívből köszöntöm a keleti egyházak híveit, akik naptáruk szerint ma ünneplik a húsvétot. Csatlakozom a feltámadt Krisztust hirdető örömükhöz: Khrisztosz aneszti! [Krisztus feltámadt!] Üdvözöljük mindnyájan tapssal keleti testvéreinket, akik ma ünneplik a húsvétot!
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm az örmény híveket, akik Rómába jöttek és részt vettek a szentmisén testvéreim, a három pátriárka és számos püspök jelenlétében.
Az elmúlt hetekben a világ minden tájáról rengeteg húsvéti üdvözletet kaptam. Jókívánságaitokat hálásan viszonzom! Szeretnék szívből köszönetet mondani a gyermekeknek, az időseknek, a családoknak, az egyházmegyéknek, a plébániai és szerzetesi közösségeknek, a különféle intézményeknek és szervezeteknek, akik ki akarták fejezni irántam való szeretetüket és hozzám való közelségüket. Kérlek titeket, továbbra is imádkozzatok értem!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!