2015. március 14., szombat

Zsolozsma CV.



Kivonulás könyvéből
 40, 16-38
Elkészül a szentély, s leszáll rá az Úr felhője 

Azokban a napokban Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte. A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket, és felállította az oszlopokat. Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját. Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Az asztalt a találkozás sátrának északi oldalára állította a függönyön kívül, s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Betette az aranyoltárt a találkozás sátrába, a függöny elé, s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt. Az égőáldozat oltárát a találkozás sátrának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő- és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. A medencét a találkozás sátra és az oltár közé helyezte, és vizet öntött bele mosakodásra. Áron és fiai abban mosták meg kezüket és lábukat. Valahányszor bementek a találkozás sátrába, vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Elkészítette az előudvart a hajlék és az oltár körül, és felfüggesztette a függönyt az előudvar bejáratára, így fejezte be Mózes a munkát. Akkor felhő borította be a találkozás sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Mózes nem léphetett be a találkozás sátrába, mivel a felhő behatolt oda, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon. Ha nem emelkedett fel, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett. Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára egész vándorlásuk idején.


A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN. 1.



A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN.  
   
B E V E Z E T É S
 
Miért kell foglalkoznunk a megváltással, főként a szenvedéssel történő megváltással, amikor Isten a világot jónak és boldognak teremtette, az embert pedig kiemelten a legkedvesebb teremtményének gondolta, tervezte? Isten végtelenül boldog örökkön-örökké. A jósága ösztönözte arra, hogy végtelen boldogságát megossza egy véges, de mérhetetlenül nagy csillagvilággal. Amelynek mérhetetlenségéből következtetni tud majd ennek az anyagvilágnak a csúcs-teremtménye, akinek kettős természete lesz: anyagi teste és szellemi lelke. Embernek fogja szólítani a látható világ koronáját. Neki ajándékozza a mérhetetlen csillagvilág egy viszonylag kis nap-rendszerét, amelynek központja egy kis nap, azaz csillag lesz. A naptól számítva egy kisméretű bolygó kering, elég távol lesz napjától, hogy annak hője és fénye ki ne oltsa a rá teremtett anyagi természetű élőlényeket: növényeket és állatokat, és az anyagból és szellemből teremtett embert. Az anyagi test az embert a földhöz kapcsolja. Itt tud csak élni, egyedi típusú kétnemű lény. A többi élőlényt Isten a földből hívta létre: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön. Úgy is lett”. (Ter 1,11) „Isten szólt: A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen a föld felett pedig röpködjenek madarak. Úgy is történt. Isten megteremtette fajuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. (20-21) „Azután szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszó-mászókat és vadakat fajuk szerint” (24)„Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszó-mászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten így szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.  Azután ezt mondta: Nézzétek: nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (26-29) Amikor Isten akarata szerint a földön már minden kialakult, hogy az embernek mindene meglegyen, amikor már a kemény kőzeteket porrá omlasztotta az Úr, hogy művelni tudja a még gyakorlatlan ember, Isten maga alakított ki egy hatalmas oázist. Ezt nem egy kis forrás éltette, hanem négy folyó. Kettőt közülük ma is azonos néven ismerünk: Tigris és Eufrátesz. Ezek a sivatagban termékenységet biztosítottak majdani uruk, az ember és családja, később számtalan ivadéka számára. „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely nap eszel róla, meghalsz”.(Ter 2,15-17) Miután Isten végigvezette Ádám előtt az összes állatot, és eközben ő nevet adott mindegyiknek, a névadással a maga tulajdonába is vette őket mindörökre. Utána pedig a nemzedéke örökölte, amíg a földön élet lesz.„azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (szervezet) lesz”(18.21-24)


A Megszentelt Élet Éve 70.



március 14.

Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója halálának emléknapja
Imádkozzunk a Fokolare Mozgalom fogadalmas tagjaiért!
  • Mária Műve Fokoláre Mozgalom Férfi Közösség
Alapítójuk: Chiara Lubich
Az egység karizmájában is fontos a személyes Isten-kapcsolat, ugyanakkor lelkiségünk hangsúlyozza a keresztény élet közösségi dimenzióját; közösségi lelkiség: „Amint te, Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egy mibennünk”. Fő célja az evangéliumi egység megvalósítása, ezért párbeszédben áll mindenkivel, amihez Jézus kereszten átélt elhagyatottságából merít - „Istenem, miért hagytál el engem”.
A Mozgalom pilléreit az alapító 12 pontban foglalta össze.
Lelkiségünkből:
„Mi az utolsó kívánságom? Azt szeretném, ha Mária Műve a világ végezetekor, amikor készen fog állni arra, hogy megjelenjen a feltámadott-elhagyott Jézus színe előtt, azt mondhassa neki: ’a te napodon, Istenem elindulok feléd... legbolondabb álmommal: hogy a kezemben viszem hozzád az egész világot’. Atyám add, hogy mindnyájan egy legyenek!” (A kiáltás, p.129. Új Város 2001.)
 


Nagyböjt harmadik hete szombat



Istenünk, aki évről évre megadod népednek az önmegtagadás időszakát, kérünk segíts, hogy megtisztult lélekkel érkezzünk el a húsvét misztériumának ünnepléséhez és üdvös hatását szüntelenül érezhessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

2015.03.11.
Nagyböjt harmadik hete szombat
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!
Lk 18,9-14 
 
Az emberek ritkán látnak a nagy szavakat hangoztatók homloka mögé. Nehéz eldönteni bizonyos súlyos körülmények között, hogy igaz-e, amit állítanak, egyesek vagy hazudnak? Ilyenkor jó, hogy akad olyan általános szabály, ami kisegíti a döntésre kényszerülő, de tanácstalan embert. Aki tudja, hogy az igazság és a szeretet egy lelkületnek a jellemzői, azt is tudomásul kell, hogy vegye: a hazugság a gyűlölettel ugyanígy egy akolba tartozik. Ha tehát döntenem kell, elfogadjam-e valakinek az ígéretét, megbízhatok-e szavai őszinteségében vagy nem, figyelnem kell állásfoglalása másik jellemzőjére: ha a szándéka általános jó akaratról, ellenfele megítélésében önzetlenségről tanúskodik, akkor az objektív szeretetről és annak párjáról, az igazságról kapunk bizonyságot. Joggal feltételezhetjük, hogy igazat beszél, megbízhatunk benne. Ha azonban általános gyűlölettől hemzseg a beszéde, főleg, ha ellenfelét oktalanul vádolja, sőt állandóan ócsárolja, akkor a gyűlölet beszél belőle, és gátlástalanul hazudik. Jézus a ma felolvasott példabeszédében szintén erre tanít minket. A farizeusok úgy beszéltek önmagukról, mint akik kifogástalanul gyakorolják vallásukat. A zsidó közmeggyőződés, pedig a vámosokat és az adószedőket közönséges, nyilvános bűnösöknek könyvelte el. Jézus arra hívja fel figyelmünket, hogy az a perdöntő, hogyan vélekedik róluk a felséges Isten. Mindkét csoportból felmegy egy-egy képviselő a zsidók templomába. A farizeus öntudatosan előremegy, kihúzza magát, és belekezd öndicséretébe: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből”. (Lk 18, 11-12) Hallgatva őt, mire gondolunk: Igaz-e, vagy hazudik? Látszólag igaz: nem rabol, nem tör házasságot, kétszer böjtöl, megadja a tizedet a templomnak, a levitáknak. Viszont rosszul imádkozik, mert nem a végtelenül jó Istent dicsőíti, hanem önimádó, lenézi a vámost, mert mások is ezt teszik,- támadja Jézust, mert nem feltétlen bámulója a farizeusi hagyományoknak, -és féktelenül gőgös, mint a sátán. A vámostól mit hallunk? Miután alázattal letérdel a templom puszta kövére, alázattal mellét veri, és csak ennyit rebeg el az ajka: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (13) Ő maga mondja őszintén, hogy bűnös. Akkor könnyű dolgunk van, nekünk csak helyben kell hagynunk saját ítéletét. Vagy mégsem? Jézus szava a döntő: „Mondom nektek, ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják” (14) Bárkiről vagy bármiről van kétségünk, átmenetileg döntsünk a bevezetésben ajánlott mód szerint. A végső döntéssel, pedig várjuk meg Isten ítéletét.


Kérünk irgalmas Istenünk kegyelmed árassza el szívünket, hogy tartózkodni tudjunk az engedetlenségtől és szeressük tenni a te akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
 
 

Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szent évét



Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szent évét


Az irgalmasság rendkívüli szent évét hirdette meg Ferenc pápa 2016-ra a március 13-i bűnbánati szertartás keretében a Szent Péter-bazilikában.


Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartott nagyböjti bűnbánati szertartás során mondott homíliájában az irgalmasság rendkívüli szent évét hirdette meg, mely ez év december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén veszi kezdetét a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul.

A bejelentés Ferenc pápa megválasztásának második évfordulóján történt, március 13-án, pénteken, amikor a Szentatya délután öt órakor a Szent Péter-bazilikában megnyitotta a már korábban bejelentett 24 órás imádságot, bűnbánati liturgia keretében.

A bűnbánati szertartáson tartott homíliát az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Idén is egybegyűltünk nagyböjt negyedik vasárnapja előtt, hogy bűnbánati liturgiát tartsunk. Egyesülünk sok kereszténnyel, akik ma, a világ minden részén, elfogadták a meghívást, hogy az Úr jóságának a jeleként éljék meg ezt a pillanatot. A kiengesztelődés szentsége megengedi, hogy bizalommal közeledjünk az Atya felé, s így biztosak lehessünk megbocsátásában. Ő valóban „gazdag az irgalmasságban” és nagy bőséggel terjeszti ki irgalmát mindazokra, akik őszinte szívvel jönnek hozzá.
Mindenekelőtt az ő kegyelmének a gyümölcse, hogy itt vagyunk, hogy így megtapasztaljuk az ő szeretetét. Ahogyan emlékeztetett minket Szent Pál apostol, Isten soha nem szűnik megmutatni irgalmasságának a gazdagságát a századok során. A szív átalakulása, amely arra visz, hogy megvalljuk bűneinket, „Isten ajándéka”. Egyedül nem vagyunk képesek rá. Isten adománya, hogy megvallhatjuk a bűneinket, egy ajándék, az „ő műve” (vö. Ef 2,8–10). Kezének gyöngéd érintése és kegyelmének formáló ereje lehetővé teszi számunkra, hogy a bűneink miatti félelem nélkül közeledjünk a paphoz, ugyanakkor biztosak legyünk benne: ő majd Isten nevében fogad minket, és megért, minden nyomorúságunk ellenére is. Úgy járulunk hozzá, mint egy védőügyvédhez: egy ilyen védőnk van, aki odaadta az életét a mi bűneinkért! Ő pedig, az Atyával együtt, mindig megvéd minket. Amikor kilépünk a gyóntatószékből, meg fogjuk érezni az erőt, amely újra élettel tölt el minket, és visszaadja a hit lelkesedését. A gyónás után újjászületünk.
Az evangéliumi szakasz, amelyet hallottunk (vö. Lk 7,36–50) megnyitja előttünk a remény és a vigasztalás útját. Jólesik érezni magunkon Jézus együttérző tekintetét, ahogyan azt megérezte a bűnös asszony is a farizeus házában. Ebben a szakaszban két szó tér vissza hangsúlyosan: a szeretet és az ítélet.
Itt van a bűnös asszony szeretete, amely megalázkodik az Úr előtt; ám még előbb itt van Jézus irgalmas szeretete iránta, amely arra ösztönzi az asszonyt, hogy közeledjen hozzá. Bűnbánó és örömteli könnyeivel mossa meg a Mester lábát, haja pedig hálával szárítja meg azt. Csókjai tiszta érzelmének a kifejeződései. A lábra öntött bőséges illatos kenet pedig azt tanúsítja, mennyire értékes a szemében Jézus. Ennek az asszonynak minden gesztusa a szeretetről beszél, és kifejezi vágyát, hogy valamiféle megingathatatlan bizonyosságra tegyen szert az életében: ez pedig nem más, mint hogy bocsánatot nyert. Ez a bizonyosság gyönyörű! Jézus pedig megadja neki ezt a bizonyosságot: elfogadja őt és megmutatja Isten iránta érzett szeretetét. Pont iránta, egy nyilvános bűnös [utcanő] iránt!
A szeretet és a megbocsátás egy időben teljesül be: Isten sokat bocsát meg neki, mindent megbocsát neki, mivel „nagyon szeretett” (Lk 7,47); az asszony pedig imádja Jézust, mivel megérzi, hogy benne irgalom és nem elítélés lakozik. Érzi, hogy Jézus szeretettel érti meg őt, őt, aki bűnös. Jézusnak hála, Isten elveszi és hátradobja számos bűnét, nem emlékezik meg többé azokról (vö. Iz 43,25). Hiszen ez is igaz: amikor Isten megbocsát, felejt. Hatalmas Isten bocsánata!

Az asszony számára most új életszakasz kezdődik: a szeretetben új életre született. Ez az asszony valóban találkozott az Úrral. Csöndben megnyitotta a szívét az Úr előtt; a fájdalmával megmutatta neki a bűnei felett érzett bánatot; könnyeivel az isteni jósághoz folyamodott, hogy elnyerje a bocsánatot. Az asszony fölött nincs más ítélet, csak az, amely Istentől érkezik, ez pedig az irgalmasság ítélete. Ennek a találkozásnak a főszereplője egyértelműen a szeretet, az irgalmasság, amely meghaladja az igazságosságot.
A ház ura, Simon, a farizeus, ezzel szemben nem képes megtalálni a szeretet útját. Mindent kiszámol, mindent megfontol… Állva marad a formalitás küszöbén. Csúnya dolog a formális szeretet, nem lehet megérteni. Nem képes megtenni a következő lépést, hogy találkozzon Jézussal, aki elhozza neki az üdvösséget. Simon arra korlátozta magát, hogy meghívja egy lakomára Jézust. Ám valójában nem fogadta be őt. Gondolataiban csak az igazságosság forog, és amikor így tesz, téved. Az asszony fölötti ítélete eltávolítja őt az igazságtól, és nem teszi lehetővé a számára még azt sem, hogy megértse: ki is a vendége. Megállt a felszínnél – a formalitásnál –, és nem volt képes, hogy a szívet tekintse. Jézus példázatára és kérdésére, hogy vajon melyik szolga szeretett jobban, helyesen válaszol: „Az, akinek többet engedett el”. Jézus azonnal felhívja a figyelmét: „Jól feleltél” (Lk 7,43). Simon csakis akkor marad meg az igazságban, amikor ítéletével a szeretet felé fordul.
Jézus felhívása mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy meglássunk: mekkora nagylelkűségre képes minden ember. Senkit sem lehet kizárni Isten irgalmasságából. Mindenki ismeri az utat, hogyan lehet eljutni oda, az egyház pedig az az otthon, amely mindenkit befogad és senkit sem utasít vissza. Kapui kitárva maradnak, hogy mindenki, akit megérintett a kegyelem, megtalálhassa a megbocsátás bizonyosságát. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobbnak kell lennie a szeretetnek, amelyet az egyház a megtérő emberek felé mutat. Mekkora szeretettel tekint ránk Jézus! Mekkora szeretettel gyógyítja meg a mi bűnös szíveinket! Soha nem riad vissza a mi bűneinktől. Gondoljunk a tékozló fiúra, aki mikor eldönti, hogy visszatér az atyjához, előre kigondolja, milyen beszédet mond majd. Ám az atya nem engedi megszólalni, átöleli őt (vö. Lk 15,17–24). Jézus is így tesz velünk. „Atya, annyi vétkem van…” – „De ő boldog lesz, ha elmész [gyónni]: hatalmas szeretettel fog átölelni téged! Ne félj!”
Kedves testvéreim, gyakran elgondolkodtam azon, az egyház hogyan lenne képes nyilvánvalóbbá tenni a küldetését, az irgalmasságról való tanúságtételt. Olyan út ez, amely a lelki megtéréssel kezdődik; és be kell járnunk ezt az utat. Ezért úgy döntöttem, hogy rendkívüli szent évet hirdetek meg, amelynek középpontjában Isten irgalmassága áll. Ez az irgalmasság szent éve lesz. Az Úr szavának fényénél akarjuk megélni ezt: „Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok” (vö. Lk 6,36). Ez különösen a gyóntatókra áll! Rengeteg irgalmasság!
Ez a szent év a Szeplőtelen Fogantatás idei ünnepével kezdődik majd, és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul, hiszen Krisztus az Atya irgalmasságának az eleven arca. A szent év megszervezését az Új Evangelizáció Pápai Tanácsára bízom, hogy úgy tudja majd végigvinni, mint az egyház úton levésének egy új szakaszát, betöltve a küldetést, hogy minden emberhez elvigye az irgalmasság evangéliumát.
Meggyőződésem, hogy az egész egyház, amelynek olya nagy szükséges van az irgalmasság elnyerésére, hisz bűnösök vagyunk, képes lesz megtalálni ebben a jubileumi évben az Isten irgalmasságának újrafelfedezése és gyümölcsözővé tétele fölötti örömet. Mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy ezzel az örömmel nyújtsunk vigaszt korunk minden embere számára. Ne feledjük: Isten mindent megbocsát, és Isten mindig megbocsát. Ne fáradjunk bele, hogy bocsánatot kérjünk. Már mostantól kezdve bízzuk rá ezt az évet az Irgalmasság Anyjára, hogy fordítsa felénk tekintetét és őrködjön lépteink felett: bűnbánati utunk, nyílt szívvel bejárt utunk felett egy év során, amelynek célja, hogy elnyerjük Istentől a búcsút, hogy elnyerjük Istentől az irgalmasságot.
 


Zsolozsma CIV.



A Kivonulás könyvéből
A Szentély és a Szövetség ládája


Azokban a napokban Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Achiszamek fiának, Oholiábnak is. Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő-, szövő- és hímzőmunkát kékkel és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni, és előre el tudnak tervezni.”
     Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek – akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére –, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta.
     Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök, és a magassága másfél könyök volt. Kívül és belül bevonta tiszta arannyal, és körös-körül arany pártázatot illesztett rá. A négy lábához négy aranykarikát öntött, két karikát az egyik oldalon, és két karikát a másik oldalon. Csinált továbbá rudakat akácfából, s bevonta arannyal. Ezeket a rudakat bedugta a láda oldalán levő karikákba, hogy a ládát vinni lehessen.
     Megcsinálta az engesztelés tábláját is tiszta aranyból: hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök.
     Csinált hozzá két arany kerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén: az egyiket az egyik végén, a másikat a másik végén, az engesztelés táblájával egy darabból, így helyezte el a két kerubot a két végén. A kerubok fölfelé kiterjesztették a szárnyukat, és szárnyukkal befödték az engesztelés tábláját. Arcuk egymás felé fordult, s tekintetük egyszersmind az engesztelés táblájára szegeződött.



A Megszentelt Élet Éve 69.



március 13.

Imádkozzunk a gimnáziumokat fenntartó szerzetesrendekért!
  • Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja
  • Boldogasszony Iskolanővérek
  • Congregatio Jesu
  • Csornai Premontrei Prépostság
  • Don Bosco Szalézi Társasága
  • Gödöllői Premontrei Perjelség
  • Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja
  • Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
  • Krisztus Légiója Kongregáció
  • Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság
  • Magyar Bencés Kongregáció Szent Mór Perjelség
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
  • Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata
  • Misszióstársaság
  • Notre Dame Női Kanonok - és Tanítórend
  • Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
  • Premontrei Női Kanonokrend
  • Zirci Ciszterci Apátság
Idézet az imaszándékhoz:
"Valamennyi nevelési eszköz között különleges jelentősége van az iskolának, mely küldetéséből fakadóan miközben kiműveli az értelmi képességeket, kifejleszti a helyes ítéletalkotást; bevezet az előző nemzedékek által megteremtett kulturális örökségbe: erősíti az értékek iránti fogékonyságot; előkészít az életpályára; növeli a kölcsönös megértéshez szükséges érzéket azzal, hogy a különböző természetű és származású növendékek között baráti közösséget alakít ki; ezen felül egy olyan középpontot jelent, melynek munkájában és fejlődésében részt kell vennie a családoknak, a nevelőknek, a kulturális, polgári és vallási szervezeteknek, a polgári társadalomnak és az egész emberi közösségnek.
Szép és felelősségteljes mindazok hivatása, akik a szülők segítőiként és a társadalom megbízottaiként nevelői feladatra vállalkoznak az iskolákban; e hivatás sajátos szellemi és szívbéli adottságokat, nagyon gondos fölkészülést, állandó megújulási és alkalmazkodási készséget kíván." (A II. Vatikáni Zsinat GRAVISSIMUM EDUCATIONIS kezdetű deklarációja a keresztény nevelésről.)



Nagyböjt harmadik hete péntek



Kérünk  irgalmas Istenünk kegyelmed árassza el szívünket, hogy tartózkodni tudjunk az engedetlenségtől és szeressük tenni a te akaratodat. A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

2015.03.11.
Nagyböjt harmadik hete péntek
Egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk 
„Melyik a legelső az összes parancs közül?”

A zsidó írástudó végighallgatta Jézus vitáját a szadduceusokkal. Ez a csoportosulás az akkori zsidóság szabadelvű pártja volt. Isten létét elfogadták ugyan, de az életre gyakorolt hatását lényegében semmisnek tekintették. Tanításuk szerint ugyanis nincs túlvilági élet. Sem, a mennyország sem a pokol nem létezik, tehát nincsen örökre szóló jutalmazás a földi élet jótetteiért, nem kell félni a rossz, sőt gonosz tettek miatt sem. Mivel Jézus az ellenkezőjét tanította, megpróbálták egy mondvacsinált problémával lejáratni tekintélyét. Mózes egyik törvényét akarták nevetségessé tenni. A törvény szerint, ha egy férj meghal utód nélkül, a testvérének feleségül kell vennie az özvegyet, biztosítania kell egy utódot a testvérének. Kiagyalt példájuk szerint egy asszony hétszer maradt özvegy hét testvér után. A másvilágon melyiknek lesz felesége, - kérdezték. Szerintük az lehet a válasz, hogy nincs is másvilág. Jézus megmagyarázta nekik: van másvilág, de ott házasélet nincs. A vita után jött a törvénytudó kérdése: A rengeteg parancs közül melyik a legelső, a legfontosabb, amitől függ a többi parancs, azaz törvény érvénye is. Jézus idézi a MTörv 6, 4-5 versét: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat”. (Mk 12, 29-31) Hozzátehetjük a Szentírás szellemében, hogy tulajdonképpen nincs is más parancsra szükség. Aki ezeket a parancsokat megtartja, eleget tesz minden erkölcsi követelménynek. Aki viszont ezt a kettő t nem fogadja el erkölcsi élete alapjának, annak erkölcsi élete nem sokat ér, örökké tartó boldogságra nem számíthat. De azt is kijelenthetjük, hogy földi élete is nélkülözi az igazi emberi alapot. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a parlamentek tonnaszámra gyártják a paragrafusokat, az erkölcsi válság, pedig mindenütt mély szakadékba hull. Istenhit nélkül minden rend bizonytalan. Ha nincs örök törvényhozó és számon kérő, az emberi tényezők: törvényhozás és ítélkezés igen nehezen képzelhető hibátlannak. „Hit nélkül, pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt, keresőket”. (Zsid 11, 6) Egészen pontosan: Isten létét és legfőbb uraságát az emberi értelem kegyelem nélkül is ki tudja kutatni. Értelmünk legfontosabb feladata ezzel tisztába jönni. Aki ezt elmulasztja, önmaga ellen is vétkezik, mert megfosztja magát a legfőbb jótól, az üdvösségtől, illetőleg egyelőre annak reményétől. Ha viszont Isten kegyelmével eljut az ember a hithez, vagyis elfogadja Isten, kinyilatkoztatott igazságait, igyekszik megtartani parancsait, akkor Istenben nemcsak hinni és remélni tud, hanem Őt mindenek felett szeretni kezdi, mint a legfőbb jót, és az embereket is meg tanulja szeretni, javukat akarni, ha magukért nem is, legalább Isten kedvéért. Szent Páltól megtanuljuk azt is, hogy miért szól a legfőbb parancs a szeretetről: A túlvilágon a hit átalakul látássá, a remény birtoklássá, a szeretet, pedig ugyanaz marad örökké. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13, 13)

Fölséges Istenünk alázattal kérünk, add meg szolgáidnak,hogy minél jobban közeledik a húsvét ünnepe, annál nagyobb áhítattal készüljünk a megváltás misztériumának ünneplésére.  A mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.


2015. március 12., csütörtök

Zsolozsma CIII.



A Kivonulás könyvéből 
34, 10-28
A Szövetség könyvének kiegészítése 

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Szövetséget kötök veled: egész néped előtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr művét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek. Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elűzöm előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz. Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket, és pusztítsd el szentélyeiket! Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten, ezért ne köss szövetséget az ország lakóival! Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon. Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik előtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják. Ne csinálj magadnak öntött istenképmást! A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból. Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is. A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg! Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel! Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt! A vetés és aratás idején is pihenned kell. A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt! Én ugyanis elűzöm előled a népeket, és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt. Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig! Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába! Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében!”Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel!” Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett, és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. 


A Megszentelt Élet Éve 68.



március 12.

Szent Benedek főünnepe (március 21.)
Imádkozzunk a kismarosi ciszterci nővérekért!
  • Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor
Alapítójuk: Molesmes-i Szent Róbert, Szent Alberik, Harding Szent István
Meghívásunk monasztikus életre szól, testvéri közösségben, Szent Benedek Regulája és a ciszterci hagyomány szerint.
Húsvéti jelleget tükröz, mert Krisztus misztériumának liturgikus ünneplésén alapszik (zsolozsma).
Napjaink az Ige imádságos hallgatásából táplálkoznak (lectio divina).
Isten arcának kereséséből fakad az emberek iránti együttérzésünk, szeretetünk. Vendégfogadásunk részesíti a hozzánk jövőket életformánk gyümölcseiből.
Isten jelenlétében gyökerező életünk, munkánk a kegyelem leesdése a világ számára.
Lelkiségünkből:
"Cselekedeteinkben semmi egyenetlenség ne legyen, hanem egyazon szeretetben, egyazon Regula alapján és hasonló szokások szerint éljünk." Harding Szent István


Nincs olyan bűn, amelyet Isten ne bocsátana meg – mondta a pápa a papoknak



Nincs olyan bűn, amelyet Isten ne bocsátana meg – mondta a pápa a papoknak


Ferenc pápa az Apostoli Penitenciária által szervezett konferencia résztvevőit köszönt - OSS_ROM

A gyónás ne legyen kínzás vagy kemény kihallgatás, hanem felszabadító találkozás, amely megmutatja Isten végtelen irgalmasságát. A pápa csütörtökön délben fogadta az Apostoli Penitenciária belső fórumáról szervezett 26. konferencia résztvevőit. A találkozó célja, hogy az új papokat segítse a kiengesztelődés szentségének helyes kiszolgáltatásában. A március 9-13. közötti tanácskozáson megvitatták a bűnbánat szentsége megfelelő kiszolgáltatásának kérdését és annak kánonjogi, morális, liturgikus és pasztorális aspektusait, továbbá a bűnbánó kötelezettségeit és jogait.
A gyónás Isten gyengédségének helye
A szentségek Isten emberek iránti gyengédségének helyei, annak a konkrét módja, hogy megöleljen bennünket szégyenkezésünk és korlátaink éreztetése nélkül. A gyónás hatékonyan jelenvalóvá teszi Isten irgalmas arcát. Sose feledjük el mint bűnbánók vagy gyóntatók, hogy nem létezik olyan bűn, amelyet Isten ne bocsátana meg. Isten e csodálatos ajándéka kapcsán, ami a gyónás, Ferenc pápa három iránymutatást adott a gyóntatóknak: először is, hogy ezt a szentséget az irgalmasságra nevelés eszközeként éljék meg; a gyóntatók hagyják, hogy a kiengesztelődés szentsége nevelje őket; illetve hogy amikor a hívek szentségi gyónását hallgatják, belső tekintetükkel forduljanak mindig az ég, a természetfeletti felé.
A hívő a szív boldogságával távozzon a gyóntatószékből
A gyónás ne legyen kínzás, hanem mindenki boldogsággal a szívében jöjjön ki a gyóntatószékből, reménytől ragyogó arccal, mégha a megtérés és az abból származó öröm könnyeitől áztatott szemmel is (vö. Evangelii gaudium 44.). Ez a szentség a bűnbánó minden cselekedetével együtt sem jelenti azt, hogy súlyos, zavaró és tolakodó kihallgatássá kell váljon. Éppen ellenkezőleg. Legyen felszabadító és emberségben gazdag találkozás, amely magában foglalja az elkövetett rossz helyrehozásának, amennyiben lehetséges, jogos elkötelezettségét is. Így a hívő hívást érez majd arra, hogy gyakrabban gyónjon és megtanulja a legjobb módon végezni azt, a lélek finomságával, amely jót tesz a gyóntató szívének is.
Az irgalmas gyóntató meghallgatja a bűnbánót, megbocsátja vétkét és elkíséri a megtérés útján
A túlságosan elnéző és a túl szigorú gyóntató sem irgalmas – figyelmeztetett a pápa. Egyik sem testvérként tekint a bűnbánóra, nem fogja kézen és kíséri el a megtérés útján! Az irgalmas gyóntató ellenben meghallgatja a bűnbánót, megbocsátja vétkét, kézen fogja és elkíséri, hogy a megtérés, amely elkezdődött ezen a napon, kitartóan folytatódjon … Vállára veszi azt, mint a Jó Pásztor, aki elmegy és megkeresi az eltévedt bárányt és vállára veszi azt.
A papok hagyják, hogy a kiengesztelődés szentsége nevelje őket
A pápa arra hívta a papokat: hagyják, hogy a kiengesztelődés szentsége nevelje őket. Hányszor előfordul, hogy építő jellegű gyónásokat hallunk! Mennyit tanulhatunk testvéreink megtéréséből és bűnbánatából! – jegyezte meg a Szentatya. Arra ösztönöz bennünket, hogy mi is lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk.
Vessük le sarunkat a másik ember szent földje előtt
A pápa harmadik javaslata a papoknak, hogy mindig szögezzék belső tekintetüket az égre, a természetfelettire, amikor gyóntatnak, annak tudatában, hogy nem saját érdemeik miatt kerültek e szolgálat végzésének helyére, hanem Isten kegyelméből. Isten irgalmának köszönhetően vagyunk az irgalmasság kiszolgáltatói – hangsúlyozta Ferenc pápa. Alázatos, befogadó és irgalmas tekintettel forduljunk hát a gyónást végző felé. A legnagyobb bűnt elkövetett személy is, aki Isten elé lép, hogy bocsánatot kérjen, „szent föld” és én, akinek Isten nevében meg kell bocsátanom neki, még nála is csúnyább dolgokat tudok megtenni. Minden bűnbánó hívő, aki belép a gyóntatófülkébe elkötelezettséggel, gonddal és lelkipásztori figyelemmel megművelendő „szent föld”.
Ferenc pápa végül a nagyböjti időben arra hívta a papokat, hogy nagylelkűen szenteljék magukat a gyónások meghallgatásának.


Nagyböjt harmadik hete csütörtök



Fölséges Istenünk alázattal kérünk,add meg szolgáidnak,hogy minél jobban közeledik a húsvét ünnepe,annál nagyobb áhítattal készüljünk a megváltás misztériumának ünneplésére.  A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.

2015.03.11. Nagyböjt harmadik hete csütörtök
Hallgassatok az Úr szavára
„Egyszer Jézus kiűzött egy ördögöt, amely néma volt”

Jézus az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Az ördögök rettenetesen gyűlölték őt, mint ahogy ma is iszonyúan gyűlölik. Az angyalok teremtése után ugyanis azonnal próbatételnek vetette alá őket Isten, mert tiszta szellemek voltak, nem volt szükség arra, hogy évtizedekig spekuláljanak, mint az emberek, hogy hová akarnak kerülni: a mennyországba vagy a pokolba. Nekik elég volt néhány perc a megfontolt örök döntésre. A próba egyetlen kérdés eldöntéséből állt: Az Istent imádni kell, mert végtelen nagyúr. De Isten Második Személye. A történelem során személyi fönsége alá felveszi az emberi természetet is, összeköti örökre az isteni természettel, és istensége miatt emberségét is imádni kell. Vállaljátok? Az agyalok kilenc kara azonnal gondolkodni kezdett. Egy részük Mihály arkangyallal élükön azonnal döntött: Igen, vállaljuk. A másik rész viszont nem értjük, miért, gőggel felelt: az angyal sokkal nagyobb és előkelőbb teremtmény, mint az ember. Ha a Második Isteni Személy teremtmény természetét veszi fel, miért nem a legnagyobb angyalét. Emberként nem imádjuk! „Ekkor nagy harc támadt az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak is hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították”. (Jel 12,7-9) Mondhatnánk, nagy kár, hogy Szent János majd jó hetven évvel később látta mindezt és írta meg okulásunkra: „Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!” (12) Ott volt az említett eseménynél a néma ördög kiűzője, maga Jézus. Az ördög engedelmeskedett neki, mert Isten, és azonnal megszűnt hatalma a megszállt ember felett. Azonnal beszélni is kezdett a szerencsésen meggyógyult. De a néma ördög mobil nélkül is azonnal segítséget kért. Néhány társa felingerelt pár ugratható embert, akik jó partnerként most a már megtestesült Fiúistent szerették volna megleckéztetni: Ez a Jézus „az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket”. (Lk 11,15) Jézus pillanatok alatt elnémítja esztelen vádlóit: „Ha a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fönn az ő országa?” (18) Aztán hivatkozik arra is az Úr, hogy apostolai, akiket a zsidó népből válogatott, mind megkapták tőle az ördögűző hatalmat. „De ha én Belzebub hatalmával űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki?  Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”. (19-20) A sátánnak számos kedveltjét tartják számon a mai világban. De vannak olyanok is bőven, akik nem sátánimádók ugyan, de áll rájuk Jézus mondása: „Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igéimet. Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta, és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugságnak atyja” (Jn 8,43-44) Tisztességes magyar nem lehet ördögpárti. Kerüljétek a hazugokat!


Kérünk Istenünk segíts minket,hogy a nagyböjt szent idejében megjavuljunk. Igéddel táplálkozva egészen Neked adjuk magunkat,és mindig egyek legyünk az imádságban.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.


2015. március 11., szerda

Zsolozsma CII.



A Kivonulás könyvéből
 33, 7-12a. 18-23; 34, 5-9. 29-35
Isten kinyilatkoztatja magát Mózesnek 

Azokban a napokban Mózes fogta a sátrat, felállította a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól, és elnevezte a találkozás sátrának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátrához, amely a táboron kívül állt. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. Amikor belépett a sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt. Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki előjött, és leborult saját sátrának ajtajában. Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort. Azután Mózes ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet!” A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek, és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”Az Úr leereszkedett a felhőben, Mózes pedig eléje járult. Segítségül hívta az Úr nevét. Az Úr elvonult előtte, és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyed ízig.” Mózes sietve a földig hajolt, és így szólt: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk! Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül!” Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel az Úrral beszélt. Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni. De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük. Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a Sínai-hegyen neki mondott. Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.


A Megszentelt Élet Éve 67.



március 11.

Imádkozzunk a krízisben lévő szerzetesekért!
A krízis szó görög eredetű, jelentése: fordulat.
Önmagában sem pozitív, sem negatív jelenség. Szükséges, a döntés idejét jelzi és a növekedés lehetőségét hordozza magában. Pozitívvá vagy negatívvá a meghozott döntés révén válik. Önmagában annyit jelez: változni kell. (José Rodriguez Carballo OFM előadása nyomán)
Idézet az imaszándékhoz:
„Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak.” (2Kor4,7)
„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében. Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős." (2Kor12,9)


Ferenc pápa katekézise az idősekről: Imádságuk ajándék az egyház számára



Ferenc pápa katekézise az idősekről: Imádságuk ajándék az egyház számára


Ferenc pápa a szerdai kihallgatáson, az immár hagyományos pileólus cserével 

Ferenc pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartotta meg a szokásos általános kihallgatást és tovább folytatta a családról szóló katekézisét. A mostani hetedik alkalommal ismét az idősek világát érintette.
„A mai katekézisben tovább folytatjuk a nagyszülőkről kezdett megfontolásokat – kezdte beszédét  a pápa – tekintettel a családban végzett szerepük értékére és jelentőségére. Velük azonosulva teszem ezt, mert én is az ő korosztályukhoz tartozom.  Amikor a Fülöp-szigeteken jártam, az ottani lakosok, a filippínók így üdvözöltek engem: „Ferenc papa!”
Az öregkor felfedezése
Az első dolog, amit kiemelek: Jóllehet a társadalom manapság hajlik arra, hogy kiselejtezzen bennünket, de az Úr biztosan nem! Az Úr soha nem vet el bennünket. Arra hív, hogy kövessük őt minden életkorban, mert az öregkornak is megvan a maga kegyelme és küldetése, az Úrtól kapott igazi hivatása. Az öregség egy hivatás! Még nem az a pillanat, amikor „behúzzuk az evezőket a bárkába”. Az élet ezen időszaka kétségtelenül más, mint az előzőek, fel kell „fedezni” azt magunknak, mert a társadalmaink jelenleg sem lelkileg, sem erkölcsileg nem készek arra, hogy az élet ezen időszakának megadják annak a teljes értékét.
Az időskor spiritualitása
Egykor nem volt annyira természetes, hogy ilyen sok szabadidő áll a rendelkezésünkre, ma sokkal inkább. A keresztény lelkiséget is meglepte ez és most arról van szó, hogy körvonalazzuk az idős emberek lelkiségét. Hála Istennek, nem vagyunk híján szent idős férfiak és nők tanúságtételeinek!
Mélyen megérintett az Idősek Napja múlt évben itt a Szent Péter téren, amikor a velük megtelt téren meghallgattam történeteiket, ahogy másoknak szentelik magukat, aztán házaspárok történeteit a házasságukról, hogy 50 vagy 60 éve házasodtak. Azt mondom erre: Mutassátok meg ezt a fiataloknak, akik manapság hamar elfáradnak. Ez az idősek tanúságtétele a hűségben! Akkor nagyon sokan voltak ezen a téren” – emlékezett vissza Ferenc pápa.
Az evangélium nagy öregjei
„Tovább kell folytatni ezt a megfontolást akár egyházi, akár polgári közegben. Az evangélium egy nagyon szép, megható és bátorító képet hoz Simeonról és Annáról, Jézus gyermekségtörténetében, melyet Lukács szerkesztett meg. Kétségtelenül idősek voltak, az agg Simeon és a 84 éves Anna prófétaasszony, aki nem rejtette véka alá az ő korát. Az evangélium írja, hogy Isten eljövetelét várták minden nap, nagy hűséggel, évek óta. Csakugyan látni akarták azt a napot, felfogni a jeleit, megérezni a kezdetét. Lehet, hogy egy kicsit beletörődtek már, hogy meghalnak korábban. Mindenesetre az a hosszú várakozás kitöltötte az életüket és nem volt ennél fontosabb más tennivalójuk, mint várni az Urat és imádkozni.
Amikor eljön az ő órájuk
Amikor tehát Mária és József megérkeztek a templomba, hogy betöltsék a törvény előírását, Simeon és Anna mozgásba lendültek a Szentlélek ösztönzésére. A kor és a várakozás súlya egy csapásra eltűnt. Felismerték a Gyermeket és egy új erőt fedeztek fel, mely egy új feladatra szólt: hálát adni és tanúságot tenni Istennek ezért a jeléért. Simeon egy gyönyörű, ujjongó himnuszt rögtönzött, költővé lett abban a pillanatban, Anna pedig Jézus első prédikátora lett: „beszélt a Gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak”.
A nagy elődök nyomában
Kedves nagyszülők, kedves idősek, lépjünk a nyomába ezeknek a rendkívüli öregeknek! – buzdított a pápa. Legyünk mi is egy kicsit az imádság költőivé: legyen örömünkre, hogy saját szavainkkal imádkozunk, tegyük sajátunkká azt, amire Isten Szava tanít bennünket. Nagy ajándék és gazdagság az egyház számára a nagyszülők és az idősek imádsága! Egy nagy bölcsesség-injekció az egész társadalom számára, főként az agyonhajszolt, elfoglalt és szétszórt emberek számára. Valakinek csak kell énekelni nekik is, énekelni az Isten jeleiről, hirdetni az Isten jeleit és imádkozni értük! Nézzünk csak XVI. Benedekre, aki azt választotta, hogy imádságban és Isten hallgatásában tölti életének utolsó szakaszát. Szép dolog ez! A múlt század egyik nagy hívő embere, az ortodox hagyományú Olivier Clément mondta: „Egy olyan civilizáció, mely nem imádkozik többé, az egy olyan civilizáció, ahol az öregségnek nincs értelme. És ez rettenetes, amikor nincs szükségünk az öregekre, akik imádkoznak, mert az öregség ezért adatik”. Szükségünk van tehát az idősek imádságára, mert az öregség éppen ezért van. Szép dolog az idősek imádsága- hangsúlyozta Ferenc pápa.
Az idősek hivatása
Mi meg tudjuk köszönni az Úrnak a kapott jótéteményeket és ki tudjuk tölteni a hálátlanság minket körülvevő ürességét. Közben is tudunk járni az új nemzedékek reményeiért és méltóságot tudunk adni az emlékezetnek és a múlt áldozatainak. Emlékeztetni tudjuk a tehetséges fiatalokat arra, hogy szeretet nélkül sivár az élet. A félénk fiataloknak az üzenhetjük, hogy a jövőtől való szorongásaink legyőzhetőek. Az önmagukba szerelmes fiataloknak azt taníthatjuk, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. A nagymamák és a nagypapák egy nagy lelki szentély állandó kórusát formálják, ahol a könyörgő imádság és a dicséret éneke fenntartja azt a közösséget, mely dolgozik és harcol az élet mezején.
Bátorítás szóval, példával
Az imádság végül szakadatlanul megtisztítja a szívet. Az Isten dicsérete és a könyörgés megelőzi a szív megkeményedését a sértődésben és az önzésben. Milyen csúnya az idős ember cinizmusa, aki elvesztette a tanúságtétel iránti érzéket, aki megveti a fiatalokat és nem adja tovább az életbölcsességet. Ellenben milyen szép az a bátorítás, amit az idős ember át tud adni a fiatalnak, aki a hit és az élet értelmét keresi. Ez a nagyszülők küldetése, az idősek hivatása. A nagyszülők szavai valami különlegeset jelentenek a fiatalok számára. Ők tudják ezt. Azok a szavak, amit a nagymamám leírt nekem a papszentelésem napjára, máig velem vannak, a zsolozsmáskönyvemben tartom, gyakran elolvasom és ez jót tesz nekem.
De szeretnék egy olyan egyházat, mely szembeszáll a kiselejtezés kultúrájával, a fiatalok és az öregek közötti új ölelés túláradó örömével! Ez az, amit ma az Úrtól kérek, ezt az ölelést! – zárta a katekézisét a szerdai általános kihallgatáson Ferenc pápa.



Nagyböjt harmadik hete szerda




Kérünk Istenünk segíts minket,hogy a nagyböjt szent idejében megjavuljunk. Igéddel táplálkozva egészen Neked adjuk magunkat, és mindig egyek legyünk az imádságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

2015.03.10. Nagyböjt harmadik hete szerda
Hallgass az Úr rendelkezéseire, és cselekedj azok szerint
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat”

Amikor Jézus élt és tanított, akadtak ellenfelei, akik részben féltékenyek voltak sikereire, részben talán megérezték, hogy az addigi vallásosság óriási változáson megy keresztül, és ők, a régi rend emberei háttérbe szorulnak, ezért megvádolták az Urat, hogy visszavonja a törvényt és a próféták tanítását, megváltoztatja. Ezért szögezi le a hegyibeszédben: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. Jézus ezzel a nyilatkozatával az ószövetségi Szentírást isteni kinyilatkoztatásnak ismerte el. Megnyugtatta hallgatóit, hogy amit a kezükben tartanak és Isten üzeneteként a templomban meg a zsinagógákban szombatonként, felolvasnak, az nem emberek koholmánya, hanem mennyei üzenet. Nem emberi bölcsesség, krónikások lelkesült vitézi éneke, nem egyszerű emberi regék, hanem igazságok: Embereken keresztül küldött túlvilági felvilágosítások. Jézus nem részletezi, hogy amit Mózes saját kora előtti hosszú-hosszú időszakról leírt, azok a tények emberi ajkakon át jutottak-e el hozzá, vagy Isten a kétszer negyven nap és negyven éjjel maga mondott-e és mutatott meg neki mindent a Sínai hegyen. Arról sem nyilatkozik, hogy utána hogyan vigyázott a Szentlélek a leírt szövegre. A később keletkezett könyvekről se mondja, hogy valóban Izajásnak vagy Mikeásnak hívták a szerzőjüket. Arról tanúskodik az Úr, hogy ami az Ószövetségben írva van, az megváltoztathatatlan, mert Isten így küldte nekünk. Ezt a tanítását összegezi: „Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában”. (19) Jézus az ószövetségi kinyilatkoztatást beteljesítő saját tanítást sem írja le. Tudtommal sem Máténak, sem Jánosnak nem adott parancsot, hogy evangéliumot, azaz életrajzot és tanítás-gyűjteményt írjanak az Újszövetség könyveiként. Arra adott parancsot, hogy menjenek el az egész világra, és tanítsák minden embernek az evangéliumot, meg tanúsítsák személyes tapasztalatuk alapján, amit láttak és hallottak tőle, róla. De azért nyilvánvalóan akarta, hogy rögzítsék írásba is emlékeiket. Igaz ugyanis a közmondás: „Verba volant, scripta manent”. (A szavak elröpülnek, a leírtak megmaradnak). Persze tudnunk kell azt is, hogy kezdettől fogva akadtak, később, pedig gomba módra szaporodtak olyan emberek, akik az írott Igét is eltorzították. A katolikus Egyház története tanúsítja, hogy rengeteg féle eretnekséggel szemben kellett tisztázni az igazságot, megvédeni a rontásokkal szemben. A XIX. században, pedig eljutottak odáig, hogy magukat szentírástudósoknak nevező egyének ki merték jelenteni: Mindaz, ami csodaként szerepel az evangéliumokban, vagy annak köszönhető, hogy Jézus már akkor tökéletesen ismerte a kozmikus erőket és alkalmazta is gyógyításra; vagy ha nem, akkor hazugság az egész. Azóta pedig sokan dühödten, mások higgadtnak tűnő kritikával mentek neki a Szentírásnak. Nem túlzás, amit valaki így fogalmazott meg: A Biblia minden lapját megkérdőjelezték már, kivéve a címlapot.  Az egész Bibliára merem mondani, amit Lejeune egyetemi tanár mondott az ember teremtéséről: „Amit a Biblia erről ír, a legmodernebb tudomány színe előtt is igaznak bizonyul”


Irgalmas Istenünk, kérünk,maradjon velünk mindig a te kegyelmed, tegyen készségessé szent szolgálatodra és hozza meg nekünk gazdag ajándékodat. A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
 


2015. március 10., kedd

Zsolozsma CI.



A Kivonulás könyvéből 
32, 1-20
Az aranyborjú

Azokban a napokban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül, és követelőzött: „Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár! Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.” Áron így válaszolt: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről, és hozzátok ide!”Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket, és Áronhoz vitte. Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta, és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te Istened, aki kihozott Egyiptomból!” Amikor Áron ezt látta, oltárt épített, és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.” Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek, és mulatoztak. Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, és így beszéltek: Izrael, ez a te Istened, aki kihozott Egyiptomból!” Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez; engedd, hadd gyűljön fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.” Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból? Az egyiptomiak nemde megállapítanák: »Csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje, és eltörölje a föld színéről?« Lohadjon le tehát haragod, és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: »Utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.«” Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette. Mózes ezután elindult visszafelé, és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon, elöl és hátul írás volt rajtuk. Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba. Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.” Ő így felelt: „Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom.” Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat, és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta vele Izrael fiait.


A Megszentelt Élet Éve 66.



március 10.

Szent Benedek főünnepe (március 21.)
Imádkozzunk a Szent Benedek Rendi nővérekért!
  • Szent Benedek Rendi Nővérek, Porta Pacis
A rend szemlélődő monasztikus közösség, a szerzetesek tudatosan állandóan Isten jelenlétében akarnak élni, és az Ő szemével szemlélni a világot. A rend célkitűzése: „Hogy mindenben megdicsőíttessék az Isten” (1 Pét 4,11). Legfontosabb feladatuk a liturgikus imádság, számukra ez Isten országa építésének elsődleges eszköze. A monasztikus zsolozsmát végzik. Életük másik két pillére a (fizikai és szellemi) munka és a lelki olvasmány.
Lelkiségünkből:
"Bárki vagy tehát, aki a mennyei hazába igyekszel, teljesítsd ezt a kezdetnek írt, igen csekély Regulát! Így aztán legvégül Isten kegyelmével eljutsz majd a bölcsességnek és az erényeknek előbb említett csúcsára. Amen." Szent Benedek