2015. február 28., szombat

Zsolozsma IXC



A Kivonulás könyvéből
 12, 37-49; 13, 11-16
Izrael fiainak kivonulása.Törvények a Húsvétról és az elsőszülöttekről

 Azokban a napokban Izrael fiai elindultak Ramzeszból Szukkot felé, a gyalogos férfiak – családjukat nem számítva – mintegy hatszázezren. Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok egyéb állat. Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek, és nem készíthettek eledelt az útra. Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki. Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő. Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át. Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: Idegen nem ehet belőle. De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled. Jövevény és napszámos nem ehet belőle. Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. Izrael fiainak egész közössége így járjon el. Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a Húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni, így részt vehet az ünnepen, és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle. Ez a törvény vonatkozik a hozzátok tartozóra és a köztetek lakó idegenre.„Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod. Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy »Ez miért van?«, ezt feleld neki: »Az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.« Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”


Szeretem a természetet. 2.



Szeretem a természetet.

Ők úgy nézhetnek a mérhetetlen csillagvilágra, mint Isten végtelenségének a teremtett világban megjelenő halvány kifejezésére.

A föld viszont azért örvendetes nekik, mert Isten csodálatos szépségét és teremtő találékonyságát mutatja be. Tudják, hogy Isten ezen a földön teremti majd meg az ő kisebb testvéreiket, a félig anyag, félig szellemi lényegű embert. Azt az isteni tervet is ismerik, hogy a második isteni Személy ennek az emberi nemnek a tagjává válik, hiszen a nagy angyali próbatétel és harc e körül a titok körül forgott. Az ember teremtésével és a megtestesüléssel a bukott angyalok is ugyanúgy tisztában voltak. Csakhogy nem örültek eme titkoknak, mert folyamatosan tévedésük és örök szenvedésük buktatóját látták benne. Azt viszont örömmel vették tudomásul, hogy a Gondviselés megengedte nekik, hogy a pokol helyett a gyönyörű csillagok közt, a káprázatos szép földön létezhetnek. Itt gondolok a holdon járt amerikai asztronautákra. Egyikük a holdon szerzett tapasztalatairól előadásokat tartott világszerte. A bámuló hallgatók megrökönyödésére többek közt ezt is mondta: Mit keresünk mi a kopár, élettelen holdon, amikor itt a földön minden fű, fa, virág és állat olyan gyönyörű! Pokol, világűr, emberlakta föld: micsoda távlatok! Megteremti Isten az embert. Tulajdonképpen földből való a teste, de óriási többlet benne a szellemi lélek. Amint ezt a teljesen kész, ép testbe beleleheli az Úr, az ember él, talpra áll felkelve a füvek és virágok özönéből. Egyenes tartása kiemeli az állatok közül. Más viszonylatban nézi a teremtett világot, mint az előtte elvonultatott állatsereg. Megnézi, megbámulja változatos alakjukat tollukat, szőrzetüket. Nevet is ad nekik. Ezzel birtokába is veszi őket, hiszen Isten azért vezette eléje az összes állatot. (Ter 2,19) Két dolgot még észre kell vennünk eme jelenetben: Ádám nem talál az állatok közt magához hasonlót (20) és semmi emlék nem fűzi őt az előtte vonuló állatokhoz. Pedig a memória nem szellemi kiváltság, az állatoknak is van, s ha az állati testből vette volna Isten az ember testét, akkor ezt az emberré válás után sem feledhette volna el. „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg." (15) Ettől a pillanattól a látható világ kulcsfigurája az ember. Minden az övé. Művelnie és őriznie kell. Földjén kenyeret termel és fejlesztheti is. De őriznie kell: nem kerítéssel az állatoktól, hanem meg kell tartania abban a rendben, amelyikbe Isten helyezte a természetet.


A Megszentelt Élet Éve 56.



február 28.

Imádkozzunk Hagyó József kistestvérért, a temetése napján!
  • Jézus Kistestvérei Férfi Szerzetes Kongregáció
Alapítójuk: René Voillaume
Jézus Kistestvéreinek közösségei boldog Charles de Foucauld, Károly testvér lelkiségéből táplálkoznak. Az ő halála után 15 évvel, 1933-ban Párizsban született meg az első testvéri közösség René Voillaume vezetésével. Károly testvér és a testvériségek lelkiségének jellemzője, hogy Jézus rejtett, názáreti életét szeretnék élni az emberek között, bensőséges barátságban Jézussal és osztozva életükben azokkal az emberekkel, akiknek nincs nevük vagy befolyásuk a világban. Nem szavukkal vagy apostoli szolgálatokkal hirdetik az evangéliumot, hanem életükkel, emberi kapcsolataikkal és a környezetük életében való részvételükkel.
Hagyó Józsefet, Jézus kistestvérét az 1961-es regnumos perben "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettében" két év börtönre ítélik. 1964-ben ismét letartóztatják, és az 1965-ös regnumos perben négy év börtönbüntetést kap. Börtöntársától, Lénárd Ödön atyától hall először a Jézus Kistestvérei szerzetesrendről. Szabadulása után nemigen vállalt nyilvánosan papi funkciót, a munkásemberek egyszerű életét élte, volt rovarirtó és kazánfűtő, készült a szerzetesi életre. 1980-ban titokban tett életre szóló szerzetesi fogadalmat, és volt haláláig egyetlen magyar tagja a rendjének. A Jézus Kistestvérei közösségének hívatása figyelni a társadalom peremére került emberekre. Így talált rá a sérültekre és alapította meg a kerámiaműhelyt, majd a Kemence Alapítványt, amellyel megalapozta a fogyatékosok nappali ellátását. 2000-től a biatorbágyi Gizella Otthonban lakott, az öregeket sorstársként, barátként tekintve élt. 2015. február 6-án az égi házába költözött. Temetése 2015. február 28-án, a mai napon van.
Lelkiségünkből:
"Jézus Kistestvérei viszont arra hivatottak, hogy olyan nehézségek árán imádkozzanak és higgyenek, melyeket esetleg saját életük szenvedése támaszt, de talán még gyakrabban az, hogy fenntartás nélkül osztoznak környezetük fizikai és szellemi elesettségében." René Voillaume


Nagyböjt első hete szombat



Kérünk Istenünk,irgalmas Atyánk térítsd meg szívüket,hogy mindig az egy szükségest keresve és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva csak a te dicsőségedet szolgáljuk egész életünkben.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.

Nagyböjt első hete szombat
Az Úr szent népe leszel, ahogyan megígérte
Mt 5,43-48
„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” 

Jézus folytatja a hegyi beszédben elkezdett gondolatsorát, amellyel meg akarta világítani tanítványai és nagyszámú hallgatósága előtt, hogy Isten igazságai az Ószövetségben jól hangzottak el ugyan, de a farizeusok okoskodása meghamisította a lényegüket. Ilyen a beszédet ma megnyitó parancs esete is: „Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet”. (Mt 5, 43) a szeretet parancsa Jézus tanúsága szerint a legfőbb a parancsok között. Amikor a farizeusi szemlélet szerette volna ezt a maga ízlése szerint értelmezni, abban egyetértettek Jézussal, hogy a parancs első része, hogy Istent mindennél jobban kell szeretnünk, a helyén való. De a másodikat, amely hasonló az elsőhöz, tehát az emberszeretetről szóló rész, az már szálka volt a zsidó szemnek, mert a maguk nemzetén kívül mással ilyen mély kapcsolatot létesíteni egyáltalán nem óhajtottak. Ezért kereste a kibúvót, a kérdést firtató írástudó: „De hát ki az én felebarátom?” (Lk 10, 29) Jézus akkor elmondta válaszul az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet. Ennek a csattanója kőkeményen kimondta az igazságot: a zsidó pap és levita nem segített a sebesült honfitárson, az ellenségnek tartott fél-zsidó, fél-pogány szamaritánus igen. Jézus a kérdezőre hagyja, hogy vonja le a következtetést: „Mit gondolsz, a három közül melyik volt felebarátja annak, aki az Rablók kezébe került? Az így felelt: Az, aki irgalmasságot cselekedett vele. Jézus erre azt felelte neki: Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” (36-37)Jézus itt a hegyi beszédben a felebaráti szeretet legnehezebb fajtáját, az ellenségszeretetet is kifejezetten ajánlja, sőt megparancsolja: „Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?” (44-46)A szeretet lényege: mások javát akarom tenni, mások boldogságát mozdítom elő. Isten is ezt teszi velünk. Övé a nagylelkűség öröme, de a mienk is, ha érdemteleneket sem zárunk ki a jóból. Nem a vámosokhoz és pogányokhoz süllyedünk le, hanem Isten közelébe emelkedünk a nagyvonalú cselekvéssel. Ha egyszer a gonosz és a gazember gondolkodni kezd, Isten és az ő gyermekei addig észre sem vett nagyvonalúságán csak kicsit is elmereng, nyiladozni kezd a szíve. Talán gyorsan le tudja vonni a következtetést, de az sem baj, ha az csak később érik meg lelkében: a magamfajta jómadarak mind önzők, ha pénzről van szó, nincs jó barátság, Itt meg még velem, az ellenséggel is ilyen szépen viselkednek, nem lenne okosabb, ha én is őket követném? De ha nem lenne ilyen eredménye jóságomnak, Isten szemében, magaméban is, talán még másokéban is növekedhet becsületem. A mennyei boldogság örömei bizonyosan gazdagodnak

Zs 118,1-8
ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem!

Kérünk Istenünk add meg híveidnek,hogy a nagyböjt üdvös hatására tetszésed szerint alakuljanak és az önként vállalt testi vezeklés mindannyiunk számára hozzon lelki gyümölcsöt.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.


2015. február 27., péntek

Zsolozsma XC.



A Kivonulás könyvéből
 12, 21-36
Az elsőszülöttek halála 

Azokban a napokban Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: „Menjetek, és szerezzetek bárányt családjaitok számára, és vágjátok le mint húsvéti áldozatot. Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza. Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre. Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad. Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: Miféle szertartás ez?, akkor így feleljetek: »Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.«” Erre a nép meghajolt, és leborult. Izrael fiai elmentek, és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére. A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. A fáraó még az éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai! Menjetek, és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint! Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek! De kérjetek áldást rám is!” Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: „Még mindannyian meg találunk halni. Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték. Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst meg arany dolgokat és ruhákat kértek. Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket, így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól.


Szeretem a természetet.



Szeretem a természetet.
 
Szeretem a természetet. A teremtő Isten is nagyon szerette, azért alkotta ilyen gyönyörűnek. Azt a természetet szeretem, amelyet Isten tervezett és alkotott. Olyannak szeretem, amilyennek teremtette. Mert Isten úgy is gondolkodhatott volna, hogy jövendő legfőbb látható teremtményemnek valahol laknia kell, csinálok neki néhány sziklabarlangot. Ennie is kell, rendelek neki egy-két gyümölcsöt, valami húst. Ruhára is szüksége lesz, valamilyen fügefalevelet összetákol majd. Isten azonban nem így gondolkodott, mint a modern lakótelepek tervezői. Egy tágas égitestet készített elő, aminek csak egy kis felületét lakja majd az ember, a nagyobb részen termeli majd azokat a különböző fajta ennivalókat, amiket az Isten teremtett és további termelésre az embernek átadott. Patakok, folyók, tengerek tarkítják a szárazföldeket, hogy friss vize legyen az embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Az embernek nemcsak a szükséges és hasznos lesz majd fontos, hanem ami szép is. Isten pompás virágok ezreit gondolta ki és óriási kertté tette a földet. Isten pazar bőkezűséggel teremtette meg az ember lakóhelyét, hogy jó és kellemes élete legyen, mindenből Isten jósága mosolyogjon felé, és tudja csodálni akkor is, amikor még színről-színre nem láthatja. Tanulja meg azt, hogy magának is hasonló módon kell gondolkodnia, és a lakását, kertjét, földjét ilyennek kell szeretnie, gondoznia, hogy az ő gyerekei is ugyanilyen remek alakban kapják örökségül és hagyják utódaikra is. Isten Atya. Mi ezt jól tudjuk. Jézustól azt is megtanultuk: „Ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?" (Mt 7,9-11) A szülők igyekeznek olyan életteret teremteni, hogy amire megérkezik szerelmük gyümölcse, jó, kényelmes otthon várja. Istentől tanulták, örökölték ezt a törekvést. Ha pedig az életük nem így sikerül, az mindig gondot és bánatot jelent. Idézzük szabadon a teremtés bibliai leírását: a föld ne maradjon üres, az Isten Lelke lebegjen felette, irányítsa a célszerű fejlődését. A forró felszín felett felhőként lebegő több száz km vastag felhőn át derengjen lassan a nap fénye, amint a víz egy része a kihűlő földre hull, mint langy eső. Igyék belőle a föld, a felesleges pedig folyjék patakban, folyóban a tengerekbe. A szárazföld teremjen millió füvet, fát, virágot, ennivalót az állatoknak, az embereknek is. Nyüzsögjön a mozdulni nem tudó növények között az állatvilág. Mindez csodálatos rendben történik a nagy rendező elv, a teremtő isteni akarat szerint. Gyönyörködik benne az alkotó, a teljes Szentháromság, hiszen mindhárom isteni Személy egyformán vesz részt a teremtésben. Örömére válik az angyalok karának, amikor Isten megteremti őket, és a próbát kiállt jó angyalokat a mennyországba viszi az Úr.


A Megszentelt Élet Éve 55.



február 27.

Legszentebb Üdvözítő Nővérek magyarországi letelepedésének ünnepe
Imádkozzunk a Legszentebb Üdvözítő Nővéreiért!
  • Legszentebb Üdvözítő Nővérei
Alapítójuk: Eppinger Erzsébet Mária Alfonza

A magyar szerzetes kongregáció eredete az Elizabeth Eppinger, Mária Alfonza anya által az elzászi Niederbronn városában 1849-ben alapított megváltós nővérekig vezethető vissza. A magyar közösség Pozsonyban kezdte meg működésüket egy gyermekkórházban.(1896) A pozsonyi anyaház 1913-ban készült el. Csernoch János hercegprímás 1915-ben a három magyarországi házat (Sopron, Zsira, Budatétény) önálló kongregációvá nyilvánította. Központi házuk Zsirán nyílt meg, itt történt az új hívatások képzése. Így született meg tehát a Legszentebb Üdvözítő Leányai Szent Ágoston Regulája szerint élő magyar kongregáció. Apostoli célkitűzésük: a felebarát javának előmozdítása, a szegények gondozása, kórházi és egyéb betegápolás, valamint a keresztény ifjúság nevelése. Az 1930-as években a nővérek Budapesten, Szegeden, Pestújhelyen kórházat vezettek, Budatétényben fogyatékos gyermekeket neveltek, Sopronban árvaházat tartottak fenn, Szászváron, Lábatlanon, Dunaszekcsőn és Mezőszilason iskolában működtek, különféle egyházi intézmények háztartását is vezették. 1950-ben 180 nővértől vonták meg a működési engedélyt. A kártalanítást követően 1998-ban épült fel a solymári házuk, mely idős otthonként működik. A nővérek szeretettel ápolják Mandl Rozália M. Remigia nővér emlékét, aki 1945-ben, húsvéthétfőn, 27 éves korában tisztaságáért halt vértanúhalált. Fertőrákoson van eltemetve.
Lelkiségünkből:
"Szellemetek legyen Jézus Krisztus szelleme. Egész életük ehhez az isteni példaképhez igazodjék. Az Ő szelleme éltesse és hassa át őket annyira, hogy az minden szavukban és cselekedetükben kifejezésre jusson. Minden nővér mondhassa az apostollal: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem (Gal 2,20) úgy, hogy Jézus élete egész lényükben megnyilvánuljon." (vö. Első szabály 1,III.)


Nagyböjt első hete péntek




Kérünk Istenünk add meg híveidnek,hogy a nagyböjt üdvös hatására tetszésed szerint alakuljanak és az önként vállalt testi vezeklés mindannyiunk számára hozzon lelki gyümölcsöt.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.

Nagyböjt első hete péntek
Nem kívánom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen
Mt 5,20-26

„Én viszont azt mondom, nektek”

Talán feltűnő egyeseknek, akik a teljes Szentírást nem ismerik, hogy a mai evangéliumi szakaszban nagyon éles ellentétet fogalmaz meg Jézus az Ószövetséggel szemben: „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: Ne ölj, aki pedig öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek. hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: oktalan, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: Bolond, máltó a gyehenna tüzére”. (Mt 5,21-22) Valóban nagyon komolynak kell lennie a problémának, mert Jézus nem mondott volna ennyire súlyos ítéletet azokra, akik ilyesmikkel sértegetik embertársaikat. Mi mást akarhat a szelíd és alázatos Szívű Jézus, mint megvédeni az embereknek alapvetően biztosított emberi méltóságot, amelyet a Teremtő legmagasabb rendű földi teremtményének, az embernek adott. Az ember örömére teremtette Isten a gyönyörű anyagvilágot. A csillagok milliárdjait a világűrbe helyezte, hadd bűvölje el az emberek kutató tekintetét. Az állatoknak szeme sosem lesi a csillagokat. A gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokat legfeljebb azért lesik az állatok, mert azokkal táplálkoznak. A pompás tollú vagy szőrű állatok egymásban sosem látnak többet, mint jóízű ennivalót. Amikor Isten megteremtette az első embert, megmutatta neki a föld összes állatát. Elvezette őket Ádám előtt, aki megszemlélte, elnevezte és ezzel birtokába is vette valamennyit. Aztán az előre elkészített gyönyörű kertbe vezette, megmutatta, neki adta ezekkel a szavakkal: Műveld és őrizd meg! (Ter 2,15) Aztán azt mondta Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van. Alkossunk neki hozzá illő segítőt is. Aztán az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez”. (18.22.) Megcsodálta és megszerette az ember az asszonyt, a kemény szépség a bajosat. Aztán szerelmükből születtek gyermekeik, fejlődtek gyönyörűvé. Isten pedig megáldotta őket, hogy szeressék egymást, egymást boldogítsák itt és majd Isten még gyönyörűbb országában örökké. Később kezdett deformálódni az elsőszülött, majd irigyelte sorsát, aztán kihívta és agyonverte. Kevésbé nézték a csillagokat. Jöttek a félelmetes veszekedések, goromba szavak, durva ütések. Ezek után van-e kérdése valakinek, hogy Jézus miért mondja: Hallottátok, mit mondtak a régieknek. Én pedig sokkal szigorúbban őrködöm az eredeti jón és szépen, mert máris túlságosan eldurvult az ember. Nektek, tanítványaimnak is ezt parancsolom: az igaz és szépen szerető emberiséget szolgáljátok.

Zs 129
Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Kérünk Istenünk erősítsd bennünk az egyenesen gondolkodó elmét és a készségesen jót tevő akaratot,hogy akik nélküled nem létezhetünk,törvényeid szerint tudjunk élni.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.


2015. február 26., csütörtök

Zsolozsma LXXXIX.



A Kivonulás könyvéből 
12, 1-20
A húsvéti bárány és a kovásztalan kenyér 

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja! Hirdesd ki Izrael egész közösségének:A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le. Vegyenek a véréből, és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. Ne egyetek belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessetek el. Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből. Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van. Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez. Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonnegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való. Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.” 


Mindennapi kenyerem.



Mindennapi kenyerem.
 
A fölséges Isten a teremtéskor csodálatos földet hozott létre és adott a gyermekévé fogadott embernek. Nemcsak gyönyörűvé tette az az ember lakóhelyét, hanem hasznossá is. Az ember testből és lélekből áll. A teste táplálékra szorul, hogy élni és növekedni tudjon. A munkában elhasználódott energiáit is pótolnia kell. Így tudósít erről a Biblia: „Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége." (Ter 2, 1) „Ültetett az Úr Isten egy kertet édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép, és amelyről enni jó - az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. Édenből folyóvíz jött ki, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt." (8-10) Volt tehát az embernek bőven ennivalója a gyümölcsfákon, de dolgoznia is kellett, hogy mást is termeljen: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg." (15) A kenyér lett az egyik legfontosabb táplálék, amit Isten ajándékozott az embernek: „Füvet sarjaszt az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon az arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét." (Zsolt 104, 14-15) a bűn elkövetése után a legnagyobb büntetés az volt, hogy „átkozott legyen a föld miattad. Fáradozva élj belőle életed minden napján. Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél." (Ter 3,19) Ádámnak már az étkezés kifejezésére is a kenyerezés volt a gyűjtőfogalom. A népek bűneinek büntetésére is az szolgált, hogy hiányzott a mindennapi kenyér:„Én viszont azt tettem veletek, hogy elfogyott a harapnivaló minden városotokban, és szűkké tettem a kenyeret minden helységetekben, és ti mégsem tértetek vissza hozzám, mondja az Úr." (Ám 4, 6) Az emberiség legnagyobb részének a kenyér lett a legfőbb tápláléka. Minden táplálék megvan benne, mondják. Az étkezést is kenyerezésnek hívták keleten. A régi magyar nyelvben a családfenntartó munkát kenyérkeresetnek hívták. A legjobb barátját pedig kenyeres pajtásnak szólította a magyar férfi. Egyiptomról tudjuk, hogy kiváló gabonatermő ország volt. Ez mentette meg a szárazságok idején a környező népeket is. Nekünk, magyaroknak is nagy örömünk a finom magyar kenyér, amelyet bőven terem az áldott magyar földÁtvitt értelemben is nagyon fontos nekünk a kenyér, hiszen Urunk, Jézus is ezt tette meg a lélek táplálékául, úgy hogy ezt változtatta át saját Testévé. Ide iktathatjuk az Eukarisztia második hordozóját, a bort is, amint a fentebb idézett zsoltárban is láttuk. Nézzük ennek a gondolatnak a kivirágzását a kinyilatkoztatásban. Isten a pusztában csodás módon a kenyeret a zsidó népnek negyven évig minden nap. A Megváltónak Betlehemben kellett megszületnie. Oda való volt ősapja, Dávid. Betlehem jelentése: kenyér háza. Viszont nem a földi kenyere tette ismertté a nevét, hanem legnagyobb szülötte, a Messiás: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Jézus körülbelül másfél éves koráig élt ott,megkóstolhatta, fogyaszthatta a betlehemi kenyeret. Mária kínálhatta vele a napkeleti bölcseket is: vigyék el jó hírét, és majd nyerjék el egykor ennek mennyei változatát is. Felnőttként Jézus maga is kenyérkereső ember lett Szent Józseffel együtt, majd egyedül is. Minden bizonnyal megosztotta kenyerét nemcsak Édesanyjával, hanem más rászorulókkal is. Előre vetítette a nagy ajándékot, amit mindenkinek szánt. Aztán elérkezett a nyilvános működés ideje, a nagy, egész társadalmat érintő három éves tanítás és csodatevés. Az első nagy ajándék a kánai borcsoda. Ott a bor fogyott el, a szív megvidámítója. Később a pusztában elfogyott Jézus hallgatóinak kenyere, és Jézus akkor kezdte előkészíteni élete nagy ajándékát, az Eukarisztiát. Az emberek Jézust hallgatták három napon át. A tanítványok el akarták küldeni őket ennivalót venni a közeli falvakba. Jézus ezt nem engedte. Ő akart segíteni rajtuk, mert a lélek nagy energiaforrására kívánta felhívni a figyelmüket.  Figyeljük meg, mennyire céltudatosan cselekszik. Tudatosítja a kenyér hiányát: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?" (Jn 6, 5) „Fülöp azt felelte neki: „Kétszáz dénár áru kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson." (7) András megtoldja: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?" (9)  Ezután Jézus letelepíti az ötezer férfit. Kis túlzással: asztalhoz ülteti őket. Legalább ennyi asszony és gyerek is van jelen. Fölcsigázódik a figyelem. Mindenki feszülten lesi, mi következik? Ki kapja meg a kevéske ennivalót? Milyen módon osztják szét?  „Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak." Jóllakott mindenki. A csoda nyilvánvaló volt, nem kellett senkinek magyarázni. Jézus azonban gondolt a jövendő hitetlenkedőkre is, ezért mindegyik apostol kezébe adott egy kosárkát, hogy szedjék össze a lehullott maradékot, aztán tegyék ki középre, hogy mindenki jól láthassa, velünk, illetőleg a hitetlen gáncsoskodókkal akarja láttatni: nem holmi látszat volt a szaporítás, nem hipnózis, aminek hatására az üres gyomrot telinek lehet érezni. A maradék is valóságos kenyér, nem is kis mennyiség. A józan eszű emberek a történtek után királlyá akarják kikiáltani Jézust. Mózes jutott ugyanis eszükbe, aki kiesdette Istentől népe számára a mannát. Ő szólt a majdan eljövendő nagy prófétáról is, akire mindenben hallgatni kell. Felmerül a kérdés: nem ő az?  Jézus király ugyan, de nem ezt a kikiáltást akarta elérni. Elküldi hát a tanítványokat a csónakkal a túlsó partra, és egyedül felballag a hegyre. Nyilvánvaló csodájával megmutatta, hogy hatalma van az anyag felett, úgy szaporítja, ahogyan akarja, ahogyan szükséges.  Másnap hajnalban gyalog indul a tavon a csónakban széllel, hullámmal bajlódó tanítványok után.Ők egész éjjel nem jutottak túl a tó közepén. Nem birkóznak meg az elemek erejével. Egy újabb jelzés ez Jézustól: „Nálam nélkül semmit sem tehettek." (Jn 15, 5) Jézus a vízen jár. Ő mindent megtehet, de most sem mindenhatóságát mutogatja, hanem felkelti a figyelmet a jelen és a jövő gondolkodóinak: lám, teljesen elvette a testének súlyát, nem Archimedes törvénye szerint úszva közeledik, hanem állva megtartja a víz. Mi tudjuk, hogy a test súlya egyenesen arányos a test tömegével, illetőleg azzal az erővel, amellyel a föld vonzza. Jézus jelzi: testének tömegét is el tudja venni anélkül, hogy maga a teste károsodnék. „Hópehely ostya, csöpp búzakenyér, benne, lásd, az édes Úr, téged szomjaz, rád borul, egy világgal ér fel." (Ho 29) Péternek is megadja a vízen járás lehetőségét, amíg el nem vész a derűs, vállalkozó kedvű hite. Hite abban, hogy Jézus mindenkinek mindent megtehet, amit akar. Aztán beszáll a csónakba, és az rögtön kifut a partra. íme, az előkészítés első szakasza véget ér. Jön a második.  Jézus bemegy a kafarnaumi zsinagógába. Imádkozik, hallgatja a felolvasást. És vár. Várja az előző napi tömeget, hogy bejelentse nekik élete nagy örömhírét: Az Atya nemcsak értünk adja egyszülött Fiát, hanem nekünk is adja, mint az örök élet kenyerét és a velünk lakó testvért, jó barátot. Most talán érzi egy kicsit annak a boldogító kijelentésnek ízét, amit a böjtölést firtatóknak mondott: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek." (Mt 9, 15) A Vőlegény magáról beszél. Persze, átvitt értelemben, de igazán. A természet síkján a vőlegénység lényege: odaajándékozni önmagát egy életre a menyasszony boldogítására. Jézusnál: Odaajándékozni önmagát egy egész történelemre az Egyház, az emberiség boldogítására. A tapasztalat szerint a vőlegények repdesnek örömükben, amikor bejelentik nagy élményüket a barátaiknak, rokonaiknak: vőlegény vagyok, boldog vagyok. Jézus is így érez, amikor megérkeznek előző napi vendégei. Lelkesen keresik a kenyeres jótevőt, és folytatást remélnek. Jézus pedig igyekszik áthangolni a figyelmet a gyomor tájékáról a szív és lélek síkjára. Nehezen megy. A földi kenyér körül forog az eszük, nem értik az ígért adomány végtelen többletét. A gyomor és a negyven évig ingyen kapott manna, ez a fixa ideájuk. Szegény Jézus! Már gyötrődik a lelke és nem ujjong. Sokszor ismétli: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak." Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!" Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondom nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen és én feltámasztom őt az utolsó napon." (Jn 6, 32-40) Nagy morgás, visszautasítás a válasz. Jézus még újra próbálkozik: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét nekünk?" Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított." (Jn 6, 48-59) a tömeg dühödten elvonul. Tanítványai egy része is morog: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?" (60) És sokan otthagyják. Jézus nagyon szomorú, de nem mondja, nem mondhatja, hogy igazuk van. Őt senki és semmi nem helyettesíti, s ha elutasítják, a boldogságot vetik el maguktól. Az embereket sajnálja, nem önmagát. Ő a tervét megvalósította, s az most is érvényes. Ötven év óta kat. magyar testvéreink közül is sokan kihátráltak Jézus mögül. A kenyér kell, az élet Kenyere nem. Nekünk sok évtizedes szentáldozásunk után is forrón szeretett, mindig várva - várt Vendégünk, Testvérünk, Barátunk Ő? Amikor konszekrálunk, elsőmisés áhítattal tartjuk Őt kezünkben? Átérzett igazságot cseng a hangom, amikor mondom:„Ő általa, őbenne és ővele. Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj " Összeolvad bennünk a két kenyér szükségessége: nincs élet sem az egyik, sem a másik nélkül.


A Megszentelt Élet Éve 54.



február 26.

Imádkozzunk az Ancilla Christi Regis közösség tagjaiért!
  • Ancillae Christi Regis
Alapítójuk: Leopold Engelhart érseki kanonok
Közösségünk egyházilag szabad állapotú (hajadon, özvegy, elvált) nők közössége. Havonta találkozunk, évente kétszer, nagyböjtben és adventben lelkigyakorlatot tartunk, évente egyszer az osztrák nővérekkel közösségi héten veszünk részt. Küldetésünk a papság segítése úgy, ahogy az adott kornak leginkább megfelel. Elsősorban imáinkkal, a hitoktatásban, lelkigondozással, irodai szolgálatot, házvezetést, kórházi szolgálatot végezve, sekrestyésként.
Honlapunkon minden kedves érdeklődő bővebb tájékoztatást, betekintést kaphat a közösség életéről.
Lelkiségünkből:
„A szív és a tett apostolkodása, a misztika és aszkézis egy világi életben, elfogadni az Úr tanácsait” (ezek voltak tanításának céljai,amelyeket megértetett velünk).


Nagyböjt első hete csütörtök



Nagyböjt első hete csütörtök
Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek”
Mt 7,7-12
 
Urunk, Jézus Krisztus a böjti napokban nemcsak passzív, tehát szenvedő, lemondó magatartást kíván tőlünk, hanem szent tevékenységre is sarkall minket. Ezért ajánlja a hegyi beszédben: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek”. A jó érdekében, amit a Mennyei Atya általunk akar adni a ránk bízottaknak, ezeket a néha nehéz tennivalókat is vállalnunk kell. A kéréshez általában megalázkodás járul. A kisgyerekek kérése bizalomból fakad. Meggyőződéssel gondolja: szüleim szeretnek, minden kívánságomat teljesítik, ha módjukban áll. De szólnom kell, hogy szeretnék valamit megkapni. Ugyanezt elvárja tőlünk a Mennyei Atya is, bár ő tudja, hogy mit szeretnénk, végtelen gazdag is, minden lehetőt meg tud adni gyermekeinek, meg is akarja adni, ha javunkra válik a kért dolog. De ezt a kis megalázkodást feltételül szabja a kérőnek. Minden kegyelem ingyenes ajándék, de kérni kell. Ezért nem tud sokszor kegyelmeket nyújtani Atyánk, mert nem kérjük. A mai olvasmányban a világtörténelem egyik legnagyobb és legszebb kérését hallottuk. Eszter zsidó származású gyönyörű nagylány volt, amikor egy felségsértő királyné helyére újat kerestek a zsidókat is fogságban tartó óriási pogány birodalom királya mellé királynénak. A sok jelölt közül a király Esztert választotta. Származását nem kutatták. Egy nagyúr később ki akarta írtatni a zsidó népet. Eszter nagybátyja üzent neki a népirtás veszélyéről. Kérte, hogy a királynál járjon közbe népéért. A fennálló törvények szerint a királyné is csak a király hívására léphetett be a trónterembe. Ezért könyörgött Eszter udvarhölgyeivel együtt Istenhez, hogy minden körülményt Ő rendezzen el. Imájából mi is tanulhatunk. Alázatos megszólítás: „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen. Veszedelmem ugyanis nyilvánvaló”. Utána hivatkozik az Úr régi csodáira, amelyekkel a zsidó népet istápolta: „Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre. Most pedig segíts meg engem, aki egyedül vagyok, és senkim sincs rajtad kívül, Uram, Istenem”. ..”És most jöjj segítségemre árvaságomban, adj ajkamra ékes szavakat az oroszlán színe előtt, tégy kedvessé előtte, és úgy hajlítsd a szívét, hogy meggyűlölje ellenségünket és elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg ellenségeink kezéből, fordítsd gyászunkat örömmé, szomorúságunkat vidámsággá”. (Eszt 4,17q-r.aa-bb.gg-hh)Nekünk ugyan nincs királyunk és királynénk a földön, nem is hiányzik, de van Jézusunk, aki minden nemzet Királya, és van örökös Királynőnk, aki Jézus Édesanyja, nekünk Nagyasszonyunk, Szent István ország felajánlása óta törvényes öröksége neki Magyarország. Kérjük Őt a legnagyobb bizalommal, mert nyomorunk igen nagy, emberi segítség kívülről nincsen: Jöjjön és hozzon segítséget a mennyből! Hozza el. Fia erejét, igazságát és szeretetét, adja meg nekünk őseink hitét, buzgóságát, adjon egyetértést, egymásra találást! Uram! Zörgetünk bizalommal, nyisd meg gyorsan irgalmad kapuját!

Zs 137
Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Kérünk Istenünk jóságosan ügyelj Egyházad áhitatos odaadására, hogy mindazok,akik a böjtöléssel megtartóztatják magukat testben,jótettük gyümölcseként szülessenek újjá lélekben.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.


2015. február 25., szerda

Zsolozsma LXXXVIII.



A Kivonulás könyvéből
 12, 1-20
A húsvéti bárány és a kovásztalan kenyér 

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja! Hirdesd ki Izrael egész közösségének:A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le. Vegyenek a véréből, és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. Ne egyetek belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessetek el. Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből. Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van. Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez. Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonnegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való. Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.”


Római kúria lelkigyakorlata: 4. - 5.



Római kúria lelkigyakorlata: 4. - 5. elmélkedés, depessziós menekültből zarándok



Illés próféta életének újabb szakaszát elemezte Bruno Secondin karmelita atya Ferenc pápa és a római kúria mintegy 70 fős közössége előtt. „Illés próféta ellentmondásos személy: néha mellét veri buzgósággal és szent haraggal, hogy megvédje az Isten és népe szövetségét, máskor pedig kimerülve, összetörve, félelemmel eltelve húzódik meg Hóreb hegyének barlangjában.
Illés próféta - depresszióban
A Királyok első könyve 19. fejezetében Illés prófétát „halálos depresszióban” találjuk, amint „egy napi járásnyira a pusztába vonul, leül egy borókabokor alá és a halálát kívánja”. „Ez a depresszió állapota – jegyezte meg Secondin atya – ami sajnos nem ritka a papok életében sem. Sokan összeomlanak közülük, ezért is szükséges, hogy figyeljünk azokra a jelekre, melyek hatalmas benső nehézségekbe torkollanak. Mindenekelőtt a „félelem” az első jel. Akkor jelentkezik például, amikor a felelősségünk elfogadása miatt tartunk a jövőtől. Aztán mindezt elkísérheti a „magány”, amikor úgy érezzük, hogy ki vagyunk zárva a többiek köreiből, amikor kiszárad az életünk, sikertelenségeinktől csalódottá válunk. Ez aztán menekülésre kényszerít, ami lehet fizikai vagy pusztán képzelt jellegű, és jöhet egy pszichofizikai összeomlás is, mint amilyen az önvád, ahogy Illés maga is mondja a pusztába menekülve, egyedül, a fa alatt gubbasztva: „Én sem vagyok különb atyáimnál”. Közös vonás a „menekülés”, melyet bizonyos gesztusok kényszeres ismétlése kísérhet és ami egészen a halál kívánásáig vezethet. Ez megtörtént Illés prófétával is, aki a borókabokor alatt már a „halálát kívánta” e szavakkal: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet!”.
Figyelmeztető jelek
A karmelita atya e nehézségek kivédésére a „munka, a pihenés, az imádság, a társadalmi kapcsolatok” jól kiegyensúlyozott arányát” ajánlotta. Törekedni kell arra, hogy felismerjük lelki bensőnk dinamikájának a jeleit, ami sokszor éppen a stressz-jelzések formájában mutatkozik, és amit Illés prófétánál is megfigyelhetünk. Depressziója mélypontján elalszik, és ekkor jön Isten angyalának figyelmeztető és erősítő jele, mely útra küldi őt. Így lesz a depressziós menekültből Isten hegyére, a Hórebre vonuló zarándok. „Nekünk is, nehézségeinkben tudnunk kell felismerni Isten angyalának a kezét! És ahogy Illés evett és erőre kapott, nekünk is erőt kell nyernünk az Eucharisztiából, hogy megjárhassuk az utunkat. Ezek után, benső szenvedésen, magányon és félelmen át érkezik meg Illés próféta a hegyre, az Isten-találkozás helyére.
A próféta… és a más Isten
A karmelita Secondin atya szerdán délelőtt tartottam meg ötödik elmélkedését „A könnyű csend hangja - Isten más és másutt van” címmel. A mottó egyértelműen utal a híres Isten-találkozása a Hóreb hegyén, amit a Királyok első könyve 19. fejezetében olvasunk. Az önmagát állító, az „én” kijelentésektől hemzsegő próféta, akik a „világ köldökének” képzeli saját magát, amikor élete kudarcba fullad, úgy gondolja, hogy az ő kudarca egyúttal az Isten kudarca. Megérkezik a hegyre, az éjszakát egy barlangban tölti, majd az Isten először egy kérdés formájában jelentkezik: „Mit csinálsz itt, Illés?”. Ez a kérdés valójában Isten-kinyilatkoztatás, melyben őt nem rajtunk kívül, hanem magunkban kell megtalálnunk. Ez a kérdés arra kényszeríti a prófétát, hogy nézzen önmagába, hogy adjon hangot benső nyugtalanságának. Ekkor, ebben a lelkiállapotban érzékeli a próféta a szélvihart, a földrengést és a tüzet. Istent nem találja egyikben sem. Ezek után másutt és másképp van jelen az Isten. Annak az enyhe szellőnek van hangja, van üzenete, a próféta ekkor födi be az arcát a köntösével, mert ott az Isten. Minden benső megpróbáltatáson túl, hűségesen jelen van.
Újabb küldetés
Hűsége egy újabb küldetés, hiszen azon a helyen, ahol Illés halni akart, kapja az új missziót, benne a jövőt. Az a titokzatos maradék, az a hétezer hűséges, melyhez Illés küldetése szól – a lelkigyakorlatos atya szavai szerint – valójában „Isten népe csendes hűségét jelenti”. „Ők pedig a szegények, az egyszerűek és a kicsik”. „Térjünk vissza az útjainkhoz, hajigálunk ki otthon a szekrényeinkből minden haszontalanságot, tárjuk ki a kezeinket és öleljük meg azokat, akiket eddig nem tudtunk elviselni!”. Végül egy buzdítással zárta a karmelita atya a szerda délelőtti ötödik elmélkedését: „Térj vissza utaidra, menj, mozogj a perifériák felé, menj és tarts ünnepet a barakkokban, menj és ebédelj azzal, akinek alig van mit ennie! Akkor megérted, hol vár rád a te Istened!”


A Megszentelt Élet Éve 53.



február 25.

Imádkozzunk az Eukarisztia Szolgálóleányai Társaságáért!
  • Eukarisztia Szolgálóleányai Társasága
A Társaságunk alapítónője francia: Jeanna-Onesima Guibret, aki 1857. május 31-én, Pünkösd reggelén egész lényét az Eukarisztia tiszteletére szentelte, ezzel megalapítva az Eukarisztia Szolgálóleányai Társaságát. Hivatásunk: elmélyedni az Eukarisztia titkának megismerésében és részt venni abban a hálaadásban, amelyet az Egyház végez; terjeszteni ott, ahova az élet szólít minket az Eukarisztia titkából merített szeretetet. Arra vagyunk szentelve, hogy megéljük és kinyilvánítsuk az Eukarisztia teljességét. Felfedezzük és megragadjuk misztériumának gazdagságát az Egyház hálaadásában. Tanúságot teszünk róla a Szentlélek segítségével. Karizma és szolgálat. Rejtettségben találkozunk Krisztussal. Különösen imádkozunk a papokért, az Eukarisztia kiváltságos szolgáiért, és amennyire lehetséges, segítjük őket szolgálatukban.
A Társaság magyarországi letelepedését Shvoy Lajos székesfehérvári püspök engedélyezte 1928-ban, Klotildligeten.
Lelkiségünkből:
„Imádni lélekben és igazságban; egész szívem ebben van.” Jeanna-Onesima Guibret
 


Nagyböjt első hete szerda



Nagyböjt első hete szerda
Ninive lakói megtértek a rossz útról
Lk 11,29-32
„Ez a nemzedék nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét”

ézus nagyon szomorú, amikor ezt a kijelentést teszi: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek”. (Lk11, 29-30) Az Úr két régi példát említ, amelyekből megfelelő következtetéseket vonhattak le akkori hallgatói, és amiket bölcsen végighallgatva mi is komolyan megerősödhetünk hitünkben. Székben is megtalálható. Salamon korában a Szentföldtől délre eső vidéket, a mai Arábia északi részét jelentette. A Királyok 1. könyve, mint aranyban és fűszerben rendkívül gazdag országként írja le. Akkori királynője művelt asszony volt. Hírből ismerte Salamon királyt. Legendákat meséltek neki bölcsességéről, udvaráról, építkezéseiről. Felébredt benne a vágy, hogy ha már kortársa egy ilyen csodálatos tehetségű embernek, személyesen is megismerkedhessen vele. Ma sem mentes a gondtól egy ilyen uralkodói utazás megtervezése, lebonyolítása. Akkor viszont nem voltak diplomáciai testületek, külföldi nagykövetek, attasék. Még térkép, sőt iránytű sem létezett. A sivatagos tájon gyalog vagy teveháton haladhatott az utas. A királynő természetesen tevekaravánnal vágott neki a hosszú útnak. De vállalta, mert próbára akarta tenni kérdéseivel uralkodó társát. „Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett; nem volt olyan dolog, ami a király előtt rejtély lett volna. Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített, meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és azt mondta a királynak: Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról és bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, Amelyet hallottam. Boldogok embereid és boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izraelé trónjára ültetett – mivel az Úr örökké szereti Izraelt -, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass! Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat (41 kg/db) s nagyon sok fűszert meg drágaköveket; sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak” (1Kir 10, 1-13) Csoda, hogy Jézus szomorúan gondolja végig mindezt? Salamon bölcs volt néhány dologban; Jézus maga a végtelen bölcsesség. Salamon kiépített egy fővárost, rendbetett egy Duna-Tisza köznyi kis országot; Jézus az egész föld és ég teremtője, feldíszítője, éltetője. Népének jelentéktelen kis figurái sorakoznak előtte, és új jelet követelnek. Nem is ad más jelet, mint a feltámadást halottaiból. Vajon a mi nemzedékünk okosabb? Mi Jézusnál keressük a megoldásokat tehetetlen vezetőink helyett? Mikor józanodunk ki?

Zs 50
A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Kérünk Istenünk,tekints le házad népére és engedd,hogy miközben a testi vezekléstől tisztul a lélek,szent vágyaink Tebenned teljesüljenek.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységban,Isten mindörökkön örökké.


2015. február 24., kedd

Zsolozsma LXXXVII.



Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
 1, 18 – 2, 5
Az apostolok a megfeszített Krisztust hirdetik 

Testvéreim! A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen a Szentírás így szól: „Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.” Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél. Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak, így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. 


Isten és a szív



Isten és a szív
 
Isten nagy erővel vonzza az embert. Az ember azonban érzi, hogy az Istenemésztő tűz (Mtörv 4,24), hogyan tehetne eleget a gyenge ember az igényeinek? Az Isten jelenlétét sokszorosan megtapasztaló zsidóság is hányszor felcsúfolja, amikor számos csodájának láttán is lázad ellene. A teljes odaszentelődés helyett megpróbálja a bemutatott áldozatokkal helyettesíteni szíve tökéletes hódolatát: „Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom." (Ám 5,21.23) „Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel." (Zsolt 78,36) Istent azonban nem lehet becsapni: „ám az Úr azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti." (1 Sám 16,7) „Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint." (Jer, 17,10) Isten átlát az emberek kétszínűségén: „Mivel ez a nép szájával közeledik hozzám és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult parancs, azért, íme, én ismét csodásan bánok ezzel a néppel." (Iz 29,13) Izrael viszont így mentegeti magát: „Ki az, aki kockára tenné életét, hogy közeledjék hozzá?" (Jer, 30,21) Új szív kell. „Ha azonban majd keresed ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod Őt, feltéve, hogy egész szívedből és lelked egész eltökéltségével keresed." Mtörv 4,29) „Ennek a népnek azonban konok és dacos lett a szíve, eltávoztak és elmentek. Nem mondták szívükben: „Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében, az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk." (Jer, 5,24) 2Amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük." (Lev 26,41) „Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek! Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat. (Óz 10,2) Mindezt nagyon jól érzi át Dávid, és amikor saját magát keverte szörnyű bajba, megtalálja az Istenhez térés legalkalmasabb módját. így könyörög: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!" (Zsolt 51,12) Isten új szívet ígér. A bálványimádó környezetben Isten nem lát lehetőséget, hogy megtérjen a neki annyira kedves nép, amelyet bűnei ellenére is szeret, hiszen menyasszonyának választotta. „Azért én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek." (Oz 2,16) „Körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet, s utódod szívét, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élhess." (Mtörv 30,6) Az ószövetségi törvény nem tudta megváltoztatni a zsidók szívét. Ezért az Úr más utat választ: „Ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, mondja az Úr: törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükbe írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek." (Jer, 31,33) Az érzéketlen, fásult, sőt megkövült szívet csak Isten tudja megváltoztatni. Nemcsak megváltoztatja, hanem gyökeres cserét alkalmaz: „Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok." (Ez 36,25-27) Ezt az új szívet azonban nem lehet emberi erővel biztosítani. Ehhez a mennyei kegyelem nagy bősége kell, amelyet csak az Isten régtől megígért követe tud elhozni és megadni az új népnek, amely megérti Őt, mert egészen közelről tapasztalja Istent az Ő Fiában. A beteljesedés. Isten, mint láttuk, azt akarta, hogy egész szívével csatlakozzék hozzá népe, mert a szív az egész embert jelenti, és csak benne találkozik teljesen Isten és ember. Az a titok, hogy teljes, tökéletes egység alakuljon ki, a két természet szétválaszthatatlanul összetalálkozzék és együtt is maradjon, a megtestesülésben valósult meg, nyit új utat.


A Megszentelt Élet Éve 52.



február 24.

Szent Mátyás apostol ünnepe
Imádkozzunk a Ciszterci Rend tagjaiért!
  • Zirci Ciszterci Apátság
Alapítójuk: Molesme-i Szent Róbert bencés apát és társai: Szent Alberik és Harding Szent István. – Szent Bernát belépése után vált új szerzetesrenddé (1112)
A középkorban a monasztikus Ciszterci rend lett az első mai értelemben vett szerzetesrend a monostorok szigorúan egységes, központi irányítású szervezetével. Magyarországon 1814-ben tanítórenddé vált a korszellem nyomására. Az 1950-es feloszlatáskor kb. 240 rendtag volt, és öt gimnáziumban tanítottak. 1990-ben már csak negyven tudott újra összejönni. Jelenleg a létszám a régiekkel és az új belépőkkel is csak kb. tizede a régi létszámnak. A Rend különösen is tiszteli a mennybe fölvett Szűzanyát kezdettől fogva. Az Ő segítségétől várja újabb felvirágzását.
Lelkiségünkből:
Lángolni és világítani: tökéletes.
"Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsőfok." Szent Bernát