2015. január 31., szombat

Zsolozsma LXIII.



A Második Törvénykönyvből
 32, 48-52; 34, 1-12
Mózes halála 

Miután Mózes átadta a nép vezetését Józsuénak, az Úr így szólt Mózeshez:„Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz, megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hór hegyén, mivel Kádesben, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.” Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-hegység csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a Jordán-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának a síkságát egészen Coárig. Így szólt hozzá, az Úr:„Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: »Utódaidnak adom! Megnézhetted saját szemeddel, de oda nem juthatsz el!«” Akkor ott Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. Az Úr Moáb földjén a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes százhúsz esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai harminc napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét, és Izrael fiai engedelmeskedtek neki: úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón, szolgáin és az egész országon. Nagy hatalomról tett tanúságot, s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.


Ferenc pápa: Ne csak műveljük a földet, hanem óvjuk is!



Ferenc pápa: Ne csak műveljük a földet, hanem óvjuk is!


Az olasz őstermelők szövetsége alapításának 70. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból fogadta képviselőiket Ferenc pápa.


Beszédében a mezőgazdasági tevékenység központi szerepére összpontosított, és két kritikus területet emelt ki: a szegénységet és az éhezést, illetve a föld megóvásának feladatát. Kihívásnak nevezte egy olyan mezőgazdaság megteremtését, amelynek alacsony a környezetre gyakorolt hatása. Arra hívott, hogy találjunk rá újra a föld mint anya szeretetére, és védelmezzük a földet, váljunk szövetségesévé.

A földművelők munkája valódi hivatás

Nincs emberiség földművelés nélkül – kezdte beszédét a Szentatya az olasz őstermelőkhöz. A mezőgazdaságnak tehát központi szerepe van életünkben. A földművelők munkája valódi hivatás, ami megérdemli az elismerést és a megfelelő értékelést a konkrét politikai és gazdasági döntések terén is. Fontos, hogy kellő figyelmet szenteljünk annak az elterjedt jelenségnek, hogy a mezőgazdasági földeket más, látszólag nagyobb bevételt hozó tevékenységekre használják fel. Itt is a pénzisten uralkodik! Olyan ez, mint azok az emberek, akiknek nincsenek érzéseik, akik eladják családjukat, anyjukat. Itt a kísértés az, hogy eladják az anyaföldet.

Át kell alaposan gondolni az élelmiszertermelés és elosztás rendszerét

Ferenc pápa a mezőgazdasági tevékenység kapcsán két kritikus területről szólt. Az első a szegénység, az éhezés, amely sajnos továbbra is az emberiség nagy részét érinti. Az uralkodó gazdasági rendszer sokakat kizár a föld javainak egyetemes elosztásából. A piac törvényének abszolutizálása, a kiselejtezés kultúrája és a pazarlás, amely az élelmiszerek viszonylatában elfogadhatatlan méreteket ölt, más tényezőkkel együtt nyomort és szenvedést eredményez sok család számára. Alaposan át kell tehát gondolni az élelmiszertermelés és elosztás rendszerét. Ahogy nagyszüleink tanították: a kenyérrel nem játszunk. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor leesett a kenyér a földre, azt tanultam, hogy felvegyem, megcsókoljam és visszategyem az asztalra – tette hozzá a pápa. A kenyér része az emberi élet szentségének, ezért nem kezelhető pusztán árucikként [vö. Evangelii gaudium, 52-60].

Fontos a teremtett világ védelme érdekében lépéseket tenni

Ezután a Szentatya felhívta a figyelmet a másik kritikus területre. Isten arra hívja az embert, hogy ne csak megművelje a földet, hanem óvja is azt. Egyre nehezebbé válik a föld megművelése a felgyorsult klímaváltozás és a szélsőséges meteorológiai jelenségek következtében. Felmerül tehát a kérdés: hogyan termeljünk jó ételt mindenki számára, ha az éghajlati stabilitás veszélyben van a levegő, a víz és a talaj szennyezése miatt? Fontos tehát a teremtett világ védelme érdekében lépéseket tenni. Valóban sürgős, hogy a nemzetek együttműködjenek e cél érdekében.

A földművelés hogyan jelentheti egyben a föld megóvását is?

Ezt követően a pápa a jelenlegi kihívásra irányította a figyelmet: hogyan teremthetünk meg egy olyan mezőgazdaságot, amelynek alacsony környezeti hatása van? A földművelés hogyan jelentheti egyben a föld megóvását is? Csak ha a kettő együtt jár, akkor tudnak majd a következő nemzedékek is a földön élni és megművelni azt.

Védelmezzük a földet, váljunk szövetségesévé

A Szentatya arra hívott, hogy találjunk rá újra a föld mint anya szeretetére – ahogy Szent Ferenc mondaná –, aki magához vonz, és akihez folyamatosan visszatérünk. A pápa egy javaslatot fogalmazott meg: védelmezzük a földet szövetségesévé válva, hogy továbbra is az egész emberi család életének forrása legyen Isten akarata szerint. Ez ugyanis szembeszáll a föld kihasználásával, amikor úgy tekintenek rá, mintha semmilyen kapcsolata nem lenne velünk, mintha nem lenne többé anyánk; hagyhatjuk elgyengülni, és magára hagyhatjuk, mert már nincs hasznunkra.

Ezt a szövetséget jól példázza az olasz őstermelők által követett hagyomány, amelyet emberarcú, szociális földművelésnek lehet nevezni. Ez az ember és a föld közötti szilárd és élő kapcsolatból áll. Életet adó kapcsolatról van szó, a föld nekünk adja gyümölcseit, de más értéke is van számunkra: megóvja egészségünket, nővérünk és anyánk, aki gondoskodik rólunk és egészségessé tesz minket. Az olasz őstermelők tevékenységüket alátámasztó etikai ösztönzést a katolikus társadalmi tanításból merítik. Az egyházzal való együttműködésük sok gyümölcsöt hozott az egész olasz társadalomnak.

Beszéde végén Ferenc pápa azt kívánta az olasz őstermelőknek, hogy a földművelő és a földet óvó tevékenységüket mindig megfelelően vegyék figyelembe és értékeljék a társadalomban. Adjanak elsődleges helyet az etikai szempontoknak, és keresztényként e szerint nézzenek szembe a tevékenységük során felmerülő problémákkal és kihívásokkal.
 


Évközi 3. hét szombat



Évközi 3. hét szombat



A vihar lecsendesítésének természeti csodája Jézus istenségét igazolja. Minden bizonnyal ez a történet elsődleges tanítása. Aki ilyen csodára képes, azaz szavára elcsendesedik a rettenetes tengeri vihar, az valóban Isten, s ezzel magyarázható természetfeletti ereje.
Érdemes emellett megkeresnünk a jelenetnek azt a szintjét, amely az elmúlt napok mondanivalójához kapcsolódik. Az „elközelgett az Isten országa” kijelentés azt is magában foglalja, hogy Isten közel van hozzánk emberekhez. Velünk utazik a hajóban. Nem kívülállóként szemléli emberi életünk gondjait, nehézségeit és viharait, hanem velünk van e viharokban. Nem hagy magunkra minket, itt van a közelünkben, bármikor hozzá fordulhatunk segítségért. Ő az életünk Ura, ugyanakkor Úr a természet, a teremtett világ felett. Amikor a magvető a földbe hinti a magot, a teremtő Isten munkáját folytatja. Ugyanakkor a magvető rábízza a magot Istenre, mert a növekedést tőle várja. És ekkor Isten közbeavatkozik, gondoskodik arról, hogy a mag kikeljen, s ezzel megáldja az ember munkáját. Minden egyes földbe hintett maggal, minden jócselekedettel Istennek szerzünk dicsőséget. Semmi nem saját érdemünk, mert minden Istennek köszönhető, aki általunk minden pillanatban újjáteremti a világot. Nemde ezt érthetjük Isten országán és annak megvalósulásán?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”. Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből, hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.



2015. január 30., péntek

Zsolozsma LXII.



A Második Törvénykönyvből
31, 1-15. 23
Mózes búcsúszavai


Miután Mózes befejezte nagy beszédét, e búcsúszavakat intézte egész Izraelhez, ezt mondta nekik:
     „Immár százhúsz esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyával, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.”
     Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. Az Úr azonban előtted vonul, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj!”
     Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, nőket és a gyermekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják, s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. Különösen gyermekeiteknek, akik nem ismerik, kell hallaniuk, s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek.”
     Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátrába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!”



Ferenc pápa: emlékezet és reménység a keresztény ember két meghatározó jegye



Ferenc pápa: emlékezet és reménység a keresztény ember két meghatározó jegye


„A kereszténynek mindig meg kell őriznie a Krisztussal való találkozás emlékezetét és a belé vetett reményt” – állapította meg Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában január 30-án mondott homíliájában.


Nem szeret komolyan az, aki nem emlékszik „az első szeretet napjaira”. Az ilyen keresztény kiüresedik, lelkileg megbénul, olyanná válik, mint aki „langyos”.

A langyos kereszténység tévedés

„Testvérek, emlékezzetek vissza az elmúlt időkre” – tanít a napi szentlecke a Zsidókhoz írt levélből, és Ferenc pápa ennek kapcsán utalt „azokra az első napokra, amikor ők megkapták Krisztus világosságát”. „A Jézussal való találkozás napját soha nem szabad elfelejteni, mert az a nagy öröm napja, azé a vágyé, mely nagy dolgokat akar tenni” – fogalmazott a Szentatya. Az emlékezéssel együtt „ne feledkezzünk meg az első idők bátorságáról, a lelkesedésről és az őszinteségről, melyek az első szeretet emlékéből születnek”.

A langyosság kioltja a lelkesedést

„Az emlékezés nagyon fontos, hogy el ne felejtsük a kapott kegyelmet, mert ha elűzzük ezt a lelkesedést, ami az első szeretet emlékezetéből fakad, akkor jön a keresztények nagy veszélye, a langyosság. Igen, a langyos keresztények ott állnak mozdulatlanul, mert elfelejtették az első szeretetet. Ezért elvesztették a lelkesedésüket is, és vele együtt a türelmüket arra, hogy „elviseljék, elhordják” az élet dolgait Jézus szeretetének a lelkületével. Ez a »toleráns elviselés« ugyanis vállára veszi a nehézségeket, ellenben a langyos keresztények, szegények, súlyos veszélyben vannak”  – állapította meg fájdalommal a pápa.

Figyelem, a gonosz az ajtónál áll és kopogtat

A langyos keresztényekre gondolva Ferenc pápa a Szentírás metszően éles, kellemetlen szavait használta. Idézte Péter apostol szavát, aki „az elapadt forrású” keresztényekről így szól: „Találóan illik rájuk a közmondás: Visszatér a kutya ahhoz, amit kihányt” (2Pét 2,22). A másik kifejezés az Úré, aki szerint vannak olyanok, akik döntést hoznak, hogy követik az evangéliumot, ki is űzik magukból a gonosz lelket, de amikor az visszatér, kitárják neki az ajtót anélkül, hogy őrizkednének tőle, és így a gonosz lélek birtokba veszi azt a házat, mintegy visszatérnek annak a gonosznak a hányadékához, amit először elutasítottak.

A keresztény két meghatározó jegye az emlékezet és a reménység

„A keresztény két paramétere, két jellemző tulajdonsága az emlékezet és a reménység” – állapította meg a pápa. „Emlékezzünk, frissítsük fel az emlékezetünket, hogy ne veszítsük el az első találkozás szép tapasztalatát, ami a reménységet táplálja. A reménység sokszor sötétben marad, de azért előre halad. A keresztény hisz, mozog, mert tudja, hogy a remény nem csal meg abban, hogy megtaláljuk Jézust. Ez a két meghatározó jegy mintegy a keret, amiben megőrizhetjük az igazak üdvösségét, mely az Úrtól jön” – utalt a pápa a zsoltár válaszos versére.
Az evangéliumhoz fűzve szavait, a pápa megállapította: az üdvösséget védeni kell, hogy a mustármag növekedjen és gyümölcsöt teremjen. „Fájdalmas és szívszorító látni a sok félúton elakadt keresztényt, akik nem tudnak továbbmenni Jézus felé, akik eltávolodtak a Jézussal való találkozástól. Útközben elvesztették az első szeretet emlékét és minden reményt.”
„Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy megőrizzük a megváltás ajándékát!” – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Évközi 3. hét péntek



Évközi 3. hét péntek



A földbe vetett és fejlődésnek induló magról, valamint a hatalmasra növő kicsiny mustármagról szóló példabeszédek új szempontból világítják meg az Isten országát. Az értelmezés első szintje ez lehet: miként a kicsiny magból hatalmas növény fejlődhet, ugyanúgy a kicsiny közösség létszámban gyarapodni fog. Egy másik értelmezési szinten az elültetett, a föld mélyében rejtőzködő mag napvilágra kerülése azt jelképezi, hogy a krisztusi közösség kilép az egész világ nyilvánossága elé. Egy harmadik szinten pedig felfedezzük a jelen és a jövő feszültségét. Isten országának megvalósulása elkezdődött már, azaz megtapasztalható a jelenben, de végső, teljes megvalósulása csak a jövőben várható. Ez már az ígéretnek, a reménynek a szintje. Mégpedig nem a hamis reményé, a felelőtlen ígéreteké, amely az emberi kapcsolatokban sokszor előfordul. Isten tesz nekünk ígéretet, tehát joggal tápláljuk magunkban a reményt, hogy ígéretét meg fogja valósítani.
A magot földbe vető ember bízik abban, hogy a mag ki fog kelni, reménykedik abban, hogy az általa elvetett mag termést fog hozni. Abban a pillanatban, amikor Jézus kimondja az Isten országáról szóló örömhírt, már elkezd megvalósulni ez a titokzatos ország, az Isten uralma. De szavai még beteljesületlenek, azaz még várnak a végső, teljes megvalósulásra. Bennem megvalósul-e, növekszik-e napról napra?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!



2015. január 29., csütörtök

Zsolozsma LXI.



A Második Törvénykönyvből
 30, 1-20
A száműzetés után is bocsánatot ígér az Úr 

Mózes Moáb mezején a néphez intézett utolsó nagy beszédét így fejezte be: „Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz, s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked, az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik köze szétszórt az Úr, a te Istened. S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened. Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá és számosabbá tesz, mint atyáidat.Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd, és élj. Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára, és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked. S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek, és nem elérhetetlenek számodra. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: »Ki hatol fel az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: »Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet. Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz, és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni, s nekik szolgálni, akkor ma tudtodra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem fogtok soká élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”


Ferenc pápa: nem Jézus útját követik az elit egyháziak, akik lebecsülnek másokat



Ferenc pápa: nem Jézus útját követik az elit egyháziak, akik lebecsülnek másokat


Nem a Jézus által kijelölt új úton járnak azok, akik kisajátítják a hitet, egyfajta elit-körbe zárkóznak és lenézik a többieket: ezt állapította meg Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Nem szabad kisajátítani a hitet

A Zsidókhoz írt levélről elmélkedve a Szentatya leszögezte: Jézus az új és élő út, amelyet követnünk kell abban a formában, ahogyan Ő akarja. Vannak ugyanis helytelen módjai a keresztény életnek. Jézus kritériumokat ad nekünk, hogy ne hibás mintákat kövessünk. Az egyik ilyen téves modell az, ha „privatizáljuk”, kisajátítjuk az üdvösséget.

Személyes üdvösség a közösségben

Igaz, hogy Jézus mindannyiunkat üdvözített, de nem általánosságban. Mindenkit, egyenként, név szerint. Ez a személyes üdvösség. Én valóban üdvözülök, az Úr rám tekintett, életét adta értem, megnyitotta ezt a kaput, ezt az új utat számomra, és közülünk mindenki elmondhatja: „számomra”. Fönnáll azonban a veszély, hogy elfelejtjük: az Úr egyenként üdvözített ugyan minket, de egy népben. Egy népben – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az Úr mindig egy népen belül üdvözít. Attól kezdve, hogy Ábrahámot szólítja, megígéri neki, hogy egy népet alkot. És az Úr egy népben üdvözít minket. Ezért mondja a levél szerzője: „figyeljünk egymásra”. Nem létezik üdvösség csupán az én számomra. Ha azt hiszem, hogy ilyen az üdvösség, tévedek, utat tévesztek. Az üdvösség kisajátítása téves út.

A három kritérium: átadni a hitet, a reményt és a szeretetet

Három szempontot jelölt meg a Szentatya az üdvösség kisajátítását elkerülendő. Ezek: a Jézusba vetett hit, mely megtisztít; a remény, amely az ígéretekre irányítja a figyelmünket és segít tovább lépni; és végül a szeretet: vagyis, amikor odafigyelünk egymásra, hogy ösztönözzük egymást a szeretetben és a jócselekedetekben.

Példák a plébániáról

Ha például egy plébánián vagyok, egy közösségben, én kisajátíthatom az üdvösséget, míg csak társadalmilag vagyok egy kicsit jelen. Ha azonban nem akarom privatizálni az üdvösséget, akkor meg kell kérdeznem magamtól: a szavaimmal a hitet, a reményt és a szeretetet kommunikálom-e? Ha egy közösségben nem beszélnek egymással az emberek, nem erősítik egymást e három erényben, akkor a közösség tagjai kisajátították a hitet. Mindenki a saját üdvösségét keresi, nem mindenkiét, a nép üdvét. Jézus pedig mindenkit üdvözített, de egy népben, egy egyházban.

Egyházi csoportok, akik lenézik a többieket

A Zsidókhoz írt levél szerzője egy nagyon fontos gyakorlati tanáccsal szolgál: “ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták”. Ez akkor történik, amikor egy plébánián vagy egy csoportban összegyűlünk és ítélkezünk mások fölött, mintegy leszóljuk, lebecsüljük őket. És ez nem az a kapu, az új és élő út, amelyet az Úr nyitott meg előttünk.
Lenéznek másokat, távol maradnak a közösségtől, elhagyják Isten népét, kisajátították az üdvösséget, mondván: az üdvösség csak nekem és a kis csoportomnak szól, nem pedig Isten egész népének. Ez óriási tévedés! – figyelmeztetett a pápa. Ez az, amit látunk és úgy hívunk: az „egyházi elit”! Amikor Isten népén belül ilyen csoportosulások jönnek létre, akik jó kereszténynek gondolják magukat és – talán – jószándékúak is, mégis olyan csoportok, amelyek kisajátították maguknak az üdvösséget.

Isten egy népben üdvözít minket, nem elit-csoportokban

Isten egy népben üdvözít minket, nem pedig elit-körökben, ahogyan azt mi a magunk filozófiáival és hitfelfogásunkkal tettük. Ezek pedig nem Isten kegyelmei.
A pápa azt kéri, hogy kérdezzük meg magunktól: Hajlamos vagyok-e kisajátítani az üdvösséget a magam vagy a kis köröm, az elit-csoportom számára? Vagy nem hagyom el Isten teljes népét, nem távolodom el tőle, hanem megmaradok a közösségben, a családban; és a hit, a remény és a szeretet cselekedetei nyelvén beszélek? Fohászkodjunk az Úrhoz: adja meg nekünk kegyelmét, hogy mindig Isten népének érezzük magunkat, személyenként üdvözítve. Ez igaz: Ő név szerint üdvözít minket, de egy népben, nem pedig egy kis csoportban, amelyet a magam számára alkotok.



Évközi 3. hét csütörtökje



Évközi 3. hét csütörtökje


Egyszerű, könnyen érthető hasonlatot alkalmaz Jézus az Isten országára. Lámpáról beszél, amelyet azért tesznek a lámpatartóra, hogy mindenkinek világítson. Oktalanság volna elrejteni a lámpa fényét. Gondolkozzunk el egy kicsit azon, miként indult egykor az Isten országának meghirdetése és megvalósulása.
A szinte teljes ismeretlenségből a nagy nyilvánosság elé lép egy rabbi, egy vándortanító. Tanítása megkérdőjelezi a több évszázados hagyományt, szavait könnyen lehet lázítónak minősíteni. Tanítványi körét tanulatlan halászemberek alkotják, rajongói között utcanők, mindenki által gyűlölt, megvetett vámosok és más nyilvános bűnösök vannak. Mi várható ettől a társaságtól? Ők fogják megvalósítani az Isten országát? Az ő fellépésük jelentene fordulatot, megújulást az emberi történelemben? Ki fog csatlakozni hozzá és társaságához? Ki fog lelkesedni az újszerű tanításért? Ez a kezdés igencsak gyenge, a fény alig látható, éppen hogy csak pislog a lámpa, Isten országának lámpája. Kicsi az esélye annak, hogy a Jézus által indított mozgalom eredményes lesz. A történelem azonban azt mutatja, hogy a gyenge fény felerősödött az évszázadok során, s ez az isteni erőnek köszönhető.
Mit teszek azért, hogy a fény tovább növekedjen és megvilágítsa az igazságot keresőket?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). De ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add, Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb Igazságot! 



2015. január 28., szerda

Évközi 3. hét szerdája



Évközi 3. hét szerdája


A csodák és gyógyítások után Márk evangélista áttér az Isten országáról szóló jézusi példabeszédekre. Először a magot elvető emberről olvasunk, majd a vetés növekedéséről és a nagyra növő mustármagról.
Ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, észrevesszük, hogy Jézus soha nem mondja meg kifejezetten, hogy mit is jelent az Isten országa. Példabeszédekben beszél róla, amelyek igencsak talányosak és továbbgondolásra késztetnek minket. Tulajdonképpen egyetlen dolgot állít csak az Isten országáról, azt, hogy közel van, elközelgett. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy mást értett ezalatt, mint kortársai. A farizeusok vallási csoportja az Isten országának, uralmának megvalósulásán az ószövetségi törvények tökéletes megvalósulását érthették, míg más vallási csoportok a zsidó nép politikai függetlenségére gondoltak. Jézus egyik elképzeléshez sem csatlakozik.
Jézus példabeszédei az Isten országáról nyitottak. Isten emberek feletti uralmát érthette alatta, amely azonban nem szolgasági viszonyt eredményez, hanem az ember igazi szabadságát, hogy Istennek engedelmeskedjen. Isten uralma nem leigázza vagy megalázza az embert, hanem elhozza számára az igazságosságot, a békét, a szeretetet és az életet. Kész vagyok-e jó talajként befogadni az isteni igazságot és tanítást, hogy Isten uralma bennem is megvalósuljon?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam.
Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta
 


Zsolozsma LX.



A Második Törvénykönyvből
 29, 2-6. 10-29
A törvény megszegőire Isten büntetése vár


A szövetség törvényének kihirdetése után Mózes egybehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk „Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén: a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület. Aztán negyven évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru. Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr a ti Istenetek vagyok. Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia, gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek – a favágótól a vízhordókig –, hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened, hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget, s kötöm hozzá ezeket az átkokat, hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen. Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok. Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve. Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad. Senki se ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: »Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, ahogy a bőséges víz eloltja a szomjat.« Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben feljegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről. Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint.S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva e csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni: »Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt.« Igen, a népek mind így beszélnek majd: »Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag?« Akkor majd ezt felelik nekik: »Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről, s elmentek más isteneknek szolgálni, s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik; ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben feljegyzett összes átkot rázúdította, s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükről, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van.« Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvénynek minden szavát megtartsuk.”


Az apa nélküli család nehézségei – Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson



Az apa nélküli család nehézségei – Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson


Ferenc pápa szerdán délelőtt a zsúfolásig telt VI. Pál aulában tartotta meg szokásos szerda délelőtti általános kihallgatását. Katekézisében visszatért az őszi szinódusra felkészítő témájához, a „családhoz”.

Az apa-atya szó áldott titka a keresztény hitünk szíve

Az apa-atya szót elemezte Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során. Azért is kedves ez a szó nekünk, keresztényeknek – mondta – mert ez az a név, amivel Jézus arra tanított nekünk, hogyan hívjuk az Istent. Ennek a névnek az értelme új mélységet nyert attól a módtól, ahogy Jézus ezt a szót használta, amikor az Isten felé fordulva a vele való különleges helyzetét akarta feltárni. Az Istennel, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való áldott titok, amit Jézus kinyilatkoztatott nekünk, a mi keresztény hitünk szíve.

Apa nélküli társadalomban élünk

Az „apa” szónak mindnyájunk számára egyetemes jelentősége van. Alapvető kapcsolatot jelöl, melynek valósága olyan ősi, mint az ember története. Mindazonáltal ma arra a megállapításra jutottunk el, hogy a mostani világunk egy „apa nélküli társadalom”. Más szavakkal, főként a nyugati kultúrában, az apa alakja jelképesen hiányzik, ki van üresítve, elmozdítva a helyéről. Az első pillanatban ezt a dolgot úgy tekintették, mint szabadítást: szabadulást a zsarnok-apától, attól az apától, aki a kívülről ránk nehezedő törvényt képviseli, az apától, aki a gyermekei boldogságának a cenzora és a fiatalok felnőtté válásának és függetlenségének az akadályozója. Valóban, némelykor otthonainkban önkényesség uralkodott, bizonyos esetekben egyenesen elnyomás: a szülők a gyermekeikkel mint a szolgákkal bántak és nem tartották tiszteletben növekedésük személyes követelményeit; apák, akik nem segítettek a gyermekeiket, hogy szabadsággal vegyék kezükbe a saját útjukat. Apák, akik nem vették a saját felelősségüket, hogy felépítsék a gyermekeik és a társadalom jövőjét.

Az apaság trónfosztása

És amint az sokszor történik – folytatta a pápa – egyik végletből a másikba estünk. Napjainkban az igazi probléma nem annyira az apák elnyomó szerepe, sokkal inkább a hiányuk és távoli elrejtőzésük. Az apák némelykor annyira saját magukra koncentrálnak, hogy megfeledkeznek a családjukról. És magukra hagyják a kicsinyeiket és a fiataljaikat. Már Buenos Aires-i érsekként felfigyeltem az árvaság jelenségére, amit megélnek a mai gyerekek. És most, a családról folytatott közös eszmélésünk útján szeretném elmondani az összes keresztény közösségnek, hogy nagyon figyelmesnek kell lennünk: az apai alak hiánya a kicsik és a fiatalok életében hiányt és sérülést okoz, mely akár nagyon súlyos is lehet. Valójában a gyermekek és a kamaszok eltévelyedései jórészt visszavezethetők erre a hiányra, a tekintéllyel bíró példa és vezetés hiányára a mindennapi életükben. A rengeteg fiatal árvasága mélyebb probléma, mint ahogy azt mi gondolnánk.

Virtuális apaság

Vannak árvák a családban, amikor az apák gyakran távol vannak, akár fizikailag is, de főként azért, mert amikor otthon vannak, nem viselkednek apaként, nem töltik be nevelő szerepüket, és nem adják meg a gyermekeiknek saját példájukon keresztül azokat az alapelveket, értékeket, melyekre ma olyan nagy szükségük van, mint egy falat kenyérre. Úgy tűnik, némelykor nem is tudják jól, milyen helyet foglaljanak el a családban és hogyan neveljék a gyermekeiket. És ekkor, bizonytalan helyzetekben távol maradnak, visszavonulnak, elhanyagolják a felelősségüket, esetleg elmenekülnek egy olyan kapcsolatba, melyben gyermekeik „bébiszitteri” lesznek.

A polgári társadalom felelőssége

Ugyanakkor a polgári társadalom is, a maga intézményeivel, felelősséget hordoz a fiatalok felé, amit olykor elhanyagol vagy rosszul gyakorol. Gyakran árván hagyja a fiatalokat, és nem kínál nekik távlati igazságot. A fiatalok így árván maradnak, és lesznek a biztosan járható utak, a megbízható tanítómesterek, a szívet melengető eszmék és értékek, valamint a hétköznapokban is megtartó remény árvái. Teljenek is el bálványokkal, ha egyszer ellopják a szívüket; álmodhatnak szórakozásról és gyönyörökről, ha nem találnak munkát; csapja be őket a pénz-isten, ha megtagadják tőlük az igazi gazdagságot.

Jézus ígérete: „Nem maradunk árván!”

Ekkor mindenkinek jót tesz, apáknak és a gyermekeknek, ha újra meghalljuk Jézus ígéretét, amit apostoloknak tett: „Nem hagylak árván titeket” (Jn 14,18). Ő ugyanis az Út, amit be kell járnunk, a Mester, akit meg kell hallgatnunk és ő annak a Reménye, ami megváltoztatja a világot, hogy a szeretet a gyűlöletet és hogy lehetséges egy olyan jövő, mely a testvériségé és ami béke mindenki számára.

Jövő héten tovább folytatjuk ezt a témát, rávilágítva az apaság és anyaság szépségére, hogy milyen szép és felelős dolog szülőnek lenni.



2015. január 27., kedd

Zsolozsma LIX.



Második Törvénykönyvből 
26, 1-19
Ábrahám utódainak hitvallása

Moáb mezején Mózes ezt a törvényt hirdette ki a népnek: „Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod, és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt. Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: »Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak.« A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé. Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: »Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és kemény szolgaságra vetettek minket, akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál.« Ezzel hagyd ott a kosarat az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked. Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt, és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek, mondd az Úr, a te Istened színe előtt: »Elhoztam házamból, ami szent, s íme fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.« Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből. Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, és hallgatsz a szavára. Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel – amint mondta neked –, és szem előtt tartod a parancsait. Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.” 


Ferenc pápa: Vágynunk kell arra, hogy Isten akaratát kövessük



Ferenc pápa: Vágynunk kell arra, hogy Isten akaratát kövessük


Imádkozni kell Istenhez és minden nap kérni a kegyelmet, hogy megértsük akaratát, kövessük, és beteljesítsük azt – tanította a Szentatya január 27-én a Szent Márta-házban tartott reggeli szentmiséjén.


A korábban létezett törvény előírásokból és tiltásokból, bikák és bakok véréből, ősi áldozatokból állt, amelyek nem rendelkeztek a bűnök megbocsátásának erejével, sem igazságot nem szolgáltattak. Aztán eljött a világba Krisztus, és „felszállt” a keresztre. Ezzel a cselekedetével örökre megigazulttá tett bennünket. Jézus megmutatta, hogy milyen áldozat kedves Isten számára: nem egy állat kivégzése, hanem saját akaratunk felajánlása annak érdekében, hogy az Atya akaratát teljesítsük.
Isten akarata az életszentség útja
A napi olvasmányok és a zsoltár a hit egyik sarokpontjára összpontosította elmélkedését Ferenc pápa, mégpedig az Isten akaratának való engedelmességre. Ez az életszentség, a keresztény ember útja, vagyis az, hogy megvalósítsuk az isteni tervet, Isten üdvösségtervét.
Az ellenállás a paradicsomban kezdődött, amikor Ádám nem volt engedelmes. Ez elhozta a rosszat az egész emberiségre. A bűnök is az Istennek való nem engedelmeskedés cselekedetei, vagyis hogy nem tesszük meg Isten akaratát. Ehelyett az Úr megtanítja nekünk, hogy csakis az Isten akaratának teljesítése az egyetlen út, nincs másik. Ez Jézussal kezdődik a mennyben, azzal, hogy engedelmeskedni akar az Atyának, a földön pedig Szűz Máriával. Mit válaszolt ő az Angyalnak? Azt, hogy „történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38), vagyis legyen meg Isten akarata. Ezzel az Istennek mondott „igen”-nel az Úr megkezdte közöttünk útját – hangsúlyozta a pápa.
A tálcán felkínált lehetőségek
„Nem könnyű.” Ferenc pápa gyakran használja ezt a kifejezést, amikor Isten akaratának teljesítéséről szól. Nem volt könnyű Jézus számára sem, akit éppen emiatt kísértett meg a Sátán a sivatagban. Az Olajfák hegyén szívében gyötrődve fogadta el a szenvedést, amely várt rá. Nem volt könnyű a tanítványoknak sem, akik elhagyták, mert nem értették, mit akar mondani azzal, hogy „beteljesíteni az Atya akaratát”. Nem könnyű nekünk sem attól a perctől kezdve, hogy minden nap tálcán kínálnak fel számunkra számos lehetőséget. Tehát feltehetjük a kérdést: mit tegyek, hogy teljesítsem Isten akaratát? Kérjük a kegyelmet, hogy meg akarjuk tenni azt – buzdított Ferenc pápa.
Akarni Isten akaratát
Ezt követően a Szentatya felvetette a kérdést: imádkozom, hogy az Úr megadja az akaratot, hogy teljesítsem akaratát, vagy kompromisszumokat keresek, mert félek Isten akaratától? Ferenc pápa a következőt javasolta: imádkozzak, hogy megismerjem Isten rám, életemre, a meghozandó döntésekre és számos más dologra vonatkozó akaratát… Imádkozzak az akaratért, hogy meg akarjam tenni Isten akaratát, és azért, hogy megismerjem azt. Amikor pedig megismerem Isten akaratát, akkor imádkozzak azért, hogy megtegyem azt, és hogy az Ő akaratát teljesítsem, ne a sajátomat. Ez nem könnyű – jegyezte meg a pápa. – Tehát imádkozzunk, hogy rendelkezzünk az akarattal ahhoz, hogy kövessük Isten akaratát, megismerjük azt, és aszerint haladjunk előre.
Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám
Homíliája végén a Szentatya így könyörgött: az Úr adja meg a kegyelmet mindannyiunknak, hogy egy nap mondhassa rólunk is azt, amit arról a csoportról, tömegről mondott, amely követte Őt és köré gyűlt, ahogy hallottuk a napi evangéliumban: „Íme, az én anyám és testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám” (Mk 3,31-35).
Ha Isten akaratát tesszük, részévé válunk Jézus családjának, anyává, apává, nővérré és fivérré válunk – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Évközi 3. hét keddje



Évközi 3. hét keddje


Az elmúlt héten már elmélkedtünk Jézus új világáról, új közösségéről és az új gondolkodásmódról, mint e közösséghez való tartozás feltételéről. E szakaszt zárja le a mai evangélium, amelyben a mi Urunk egy új, lelki közösségről beszél. „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” (Mk 3,33) - kérdezi Jézus. Ne értsük félre szavait! Nem arról van itt szó, hogy megtagadja édesanyját, elutasítja rokonait vagy felszámolja családi kötelékeit, hanem arról, hogy a vérségi köteléknél fontosabbnak tartja a lelki kapcsolatot.
A gonosz lelkek kiűzése azt mutatta, hogy Isten megszabadítja az embert, megszabadít minket a gonosz hatalmától. Az érem másik oldala pedig az, hogy Isten felszabadít bennünket, hogy őt választhassuk és az ő közösségéhez kapcsolódjunk. Csak ebben a kettős értelemben beszélhetünk az emberi szabadságról, amely végső soron Istennek köszönhető. Nem mondhatjuk magunkat igazán szabadnak, ha az evilági javakhoz, az anyagi értékekhez kötődünk, de akkor sem, ha túlzottan ragaszkodunk emberi, családi, baráti kapcsolatainkhoz. Sokan - tévesen - azt gondolják, hogy Isten elveszi szabadságunkat, amikor akaratának teljesítését kéri tőlünk. Valójában emberi szabadságunk az Istennek való engedelmességben teljesedik ki. Ez az alapja a Krisztus által akart lelki kapcsolatnak.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, özvegyek, árvák és idegenek védelmezője! Abban a világban, amelyben sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet adj az emberiségnek és megújulást a földnek. erősítsd és egyesítsd továbbra is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erőivel szemben folytat abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erőszak homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. ezt kérjük a feltámadott Úr nevében, az Ő Lelke erejével. Ámen 



2015. január 26., hétfő

Zsolozsma LVIII.



Második Törvénykönyvből
 24, 1 – 25, 4 
 
Parancsok az embertársak iránt Moáb mezején Mózes ezeket a törvényeket hirdette ki a népnek: „Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál nála tetszésre az asszony, mert valami visszataszítót fedez föl rajta. Váló levelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. A másik ember azonban szintén elfordul tőle, váló levelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az az ember, aki feleségül vette.) Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned. Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mintha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál, és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg, és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjámmal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok. Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le, és áldjon téged! Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt! A szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek se az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. Ha aratsz földeden, s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom neked, hogy így tégy. Amikor vita támad két ember között, és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát és a vétkes vétkességét, a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre, és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben. A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!”


A hit a Szentlélek ajándéka, amelyet elsősorban a nők közvetítenek



A hit a Szentlélek ajándéka, amelyet elsősorban a nők közvetítenek – mondta hétfő reggeli homíliájában a pápa


Alapvetően a nők közvetítik a hitet – állapította meg a Szent Márta ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén Ferenc pápa azon a napon, amelyen az egyház Szent Timóteus és Szent Titusz emléknapját ünnepli. A pápa Szent Pál Timóteusnak írt második leveléről elmélkedett.

Az édesanyák és a nagymamák adják át a hitet

Pál emlékezteti Timóteust, hogy honnan származik őszinte hite. A Szentlélektől kapta édesanyján és nagymamáján keresztül, ők közvetítik ugyanis a hitet. Egy dolog a hit átadása és egy másik a hit dolgainak tanítása. A hit ajándék. A hitet nem lehet tanulni. Tanulni a hit dolgait lehet, hogy jobban megértsük, de a tanulmányokkal sosem jutunk el a hithez. A hit a Szentlélek ajándéka, amely minden felkészülésen túl mutat. Az anyukák és a nagymamák szép munkáján keresztül elérkező ajándék. A hit a családban a nők szép munkájának eredménye, akik lehetnek akár háztartási alkalmazottak vagy nagynénik is, akik átadják a hitet.

Felteszem a kérdést: de miért elsősorban a nők közvetítik a hitet? Egyszerűen azért, mert aki elhozta nekünk Jézust, az egy nő. Ez a Jézus által választott út. Ő akarta, hogy legyen egy anyja. A hit ajándéka is a nőkön keresztül jut el hozzánk, ahogy Jézus is Márián keresztül.

Meg kell őrizni a hitet, hogy nehogy felhíguljon

Gondoljunk arra, hogy ma a nők rendelkeznek-e a hit átadása kötelességének tudatával? Pál arra hívja Timóteust, hogy őrizze meg a hitet, a letéteményt, elkerülve az üres, pogány, világias fecsegést. Mindannyian megkaptuk a hit ajándékát. Meg kell őriznünk azt azért, hogy ne híguljon fel, hogy továbbra is legyen erős a Szentlélek erejével, aki nekünk ajándékozta azt. A hitet pedig úgy őrizhetjük meg, ha felélénkítjük, felfrissítjük Istennek ezt az ajándékát.

Ha nem gondoskodunk erről minden nap, akkor a hit meggyengül, felhígul és pusztán kultúrává válik. Ilyenkor mondjuk, hogy „igen, igen, keresztény vagyok…”, de csak kulturális értelemben – jegyezte meg a pápa. Vagy csak egy ismeret lesz belőle, mondván: „Igen, ismerem jól a hit dolgait, a katekizmust”. De hogyan éled meg a hitedet? – kérdezhetnénk. És az a fontos, hogy minden nap felfrissítsük ezt az ajándékot, hogy élővé tegyük – javasolta a Szentatya.

A félénkség és a szégyenkezés nem növelik a hitet

Az élő hittel – Szent Pál szerint – két dolog áll szembe: a félénkség és a szégyenkezés lelke. Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, ami a hit ajándékával szemben áll, ami nem hagyja növekedni, hogy előre haladjon, hogy nagy legyen. A szégyenkezés pedig az a bűn, amikor azt mondom: „Igen, van hitem, de elrejtem, hogy ne nagyon látszódjon…” Ez a fajta hit, ahogy őseink mondják: rózsavíz. Mert szégyellem erősen megélni azt. Nem ez a hit: nem félénkség és nem szégyenkezés. Akkor mi? – tette fel a kérdést a pápa. Az erő, a szeretet és a józanság lelke. Ez a hit.

A hitről nem lehet egyezkedni

A józanság lelke azt jelenti, hogy tudjuk, nem tehetünk meg mindent, amit akarunk és azt, hogy keressük az útját és a módját annak, hogy előre vigyük a hitet, de józanul.

Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy legyen tiszta hitünk, amelyről nem egyezkedünk az adódó lehetőségek szerint. Olyan hit ez, amelyet minden nap igyekszem felfrissíteni vagy legalább kérem a Szentlelket, hogy frissítse fel, hogy így bőséges termést hozzon – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.



Szent Timóteus és Szent Titusz



Szent Timóteus és Szent Titusz


A mai napon ünnepelt két szent, Timóteus és Titusz Szent Pál apostol munkatársai voltak. Timóteust második missziós útja során Lisztra városában vette maga mellé a népek apostola, mert a helyi keresztények „jó véleménnyel voltak róla” (ApCsel 16,2), s ő harmadik útján is elkísérte Pált. Titusz pedig ott van Jeruzsálemben Pállal azon az apostoli zsinaton, melyen arról döntenek, hogyan induljanak a pogányokhoz az evangélium hirdetésére.
Jogosan gondoljuk, hogy az apostoli buzgóság és az evangélium hirdetésének vágya elsősorban Pál példája láttán alakul ki mindkettőjükben. Ismerik Pál korábbi életét és lelki átalakulásának okát. Nap mint nap látják, hogy Pál valóban a damaszkuszi úton megismert Krisztusnak adta magát, és az ő evangéliuma terjesztésének szenteli életét. E személyes példa ösztönzi Timóteust és Tituszt mind Pál segítésében, mind az önálló igehirdetésben, szolgálatban.
Kérdezhetnénk, vajon minket kinek a példája lelkesít? Kinek a személyes élete, tanúságtétele szolgál mintaként? De még fontosabb kérdés lehet, hogy az én példám lelkesít-e másokat? Hiteles-e a kereszténységem, vallásosságom, hogy ennek láttán másokban feléled a vágy Krisztus követésére? Imádkozom-e rendszeresen azokért, akik az igehirdetésre, a misszióra szentelik életüket?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézus Krisztus Anyja, aki Fiad mellett álltál élete kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja!
Szent II. János Pál pápa



2015. január 25., vasárnap

A Megszentelt Élet Éve 34.




A Megszentelt Élet Éve


VITA CONSECRATA
 
Életállapotok: egymás számára rendelve. Jól kell tudnia minden keresztény embernek, hogy a Bibliában Isten az embernek teremtése előtt pontosan megfogalmazta az ember létének a célját: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”Ter 1,26) A Szentháromság, Isten belső lényének ez az alapvető fontosságú célja azt is jelenti, hogy Isten a maga csodálatos, senki által nem befolyásolható, senkitől ki nem található és teljesen soha senki által meg nem érthető létformája közösségi. „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne” (1Jn 4,16) Következik ebből, hogy az ember is közösségi létező, ahogy ez a felülmúlhatatlan minta mutatja. Az emberi élet minden formája szintén közösséget mutat. A család egy féri és egy nő felbonthatatlan közössége. Céljuk egymás feltétel nélküli boldogítása és kettejük szerelmének további kitágítása, gyermekeknek, új élőknek útra indítása a földi és az örökélet szintjén. A szolgálati papság elindítása ezen a módon valósul meg. Igaz, felszentelt papjaitól erről a természetes boldogságról teljes lemondást követel az Egyház, de sok család boldogságának intenzív elősegítésére ad ezzel lehetőséget. A szolgálati papságnak a természetes család boldogítására komoly küldetése van. Mint hitoktató nevelheti a kisfiúkat és a kislányokat ennek a majdani boldog közösségnek megalapozására. A hajótörött családok gyermekeinek sérülését ellensúlyozhatja. A felserdülteket hittanórákon fel kell vértezniük a sok esetben elkönnyelműsködött lét, diszkó hatás ellen, a kamaszkori felelősséggel méltónak bizonyulni a házassági hűség vállalására. A családoknál is akad néha segíteni való. Mint többet imádkozó jó barát, az Istenatyát is helyettesítő keresse meg a Teremtőtől neki szánt felelős küldetést 


A Megszentelt Élet Éve 33.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA
A kapcsolatok gazdag szövevénye.

A mi keresztény kapcsolatunk alapvetően a Szentháromság benső életének mintájára épül. Amikor Isten a látható világ legrangosabb teremtményét, az embert akarta megteremteni, így szólt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; az Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) Az ószövetségi Szentírás megfogalmazója nagyon jól tudta, hogy Isten és benne minden a legtisztább szellem, teremtetlen szellem, az Isten képe nem lehet emberi ábrázat. Egészen más képiségről van szó. Arról a belső kapcsolatról, amely szorosan összefűzi a Szentháromságot egyetlen, megbonthatatlan egységbe. Az Atya tökéletes, kimerítően pontos képmása, önismerete a Fiú. Ezt a tökéletes azonosságot az Atya egyetlen szóban ki is mondja: Őket ez hasonlatosság is összeköti, de az új személy örök születése pillanatától megkapja Atyja végtelen nagy isteni természetét, az örök és végtelen, oszthatatlan értelmet és akaratot. Az isteni akarat működése kapcsán származó Harmadik Isteni Személy származásakor ezt a már közös isteni természetet kapja ajándékba az Első és Második Isteni Személytől. Így mindig egyformán gondolkodnak és akarnak az Isteni személyek. Ez a csodálatos isteni összetartozás létben a Személyek kifelé, a világ felé történő cselekvésében lett a teremtett ember ősmintája. Ezért kellene minden emberi kapcsolatnak a legtisztább igazságot és legtökéletesebb szeretetet mintáznia, mert gyalázattá lesz az összes emberi kapcsolat, ha nem isteni példaképét hirdeti. Az igazság és a szeretet legyen a kapcsolataink rendező elve. Jézus papjai erre mutassanak állandó jó példát.


Zsolozsma LVII.



A Második Törvénykönyvből
 18, 1-22
A leviták. 

Az igaz és a hamis próféták Moáb mezején Mózes ezeket a törvényeket hirdette ki a népnek: „A papok és a leviták, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból és a nekik járó adományokból éljenek. Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvérei közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte. Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot; add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját. Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot, és áldást osszon az Úr nevében, ő és fiai örökre. Ha egy levita valamelyik városodból – bárhol egész Izraelben – elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt, s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak, kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészéül atyai jogon az eladott vagyonból. Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened e miatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendő mondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. Neked prófétát támaszt az Úr, körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűléstek napján, amikor azt mondtad: »Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek a hangját, s nem nézem ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!« Erre így szólt hozzám az Úr: »Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged; neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki. Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől. Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia. Lehet, hogy azt mondod magadban: »Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott?« Tudd meg hát: azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.”