2015. január 23., péntek

Zsolozsma LV.



Második Törvénykönyvből 
10, 12 – 11, 9. 26-28
Egyedül Istent szolgáljátok!

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:„Most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az ő útjain járj, és szeresd; az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. Nézd, az Úré az ég és az egek ege, a föld s minden, ami rajta van. Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is láthatjátok. Ezért metéljétek körül a szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá, és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat. Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja: a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit. Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg, és nem élték át – okulásul – az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijaival történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait, és megsemmisítette őket mind a mai napig. Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt a föld, és elnyelte őket egész Izrael közepette családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt. Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt. Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban. Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek; átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”


A Megszentelt Élet Éve 32.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA
Az ige szószólója

Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ádám és Éva elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették. A kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán átmenetileg győzött, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt az összes embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, ezért nem engedte tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, aki gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.


Isten mindig és mindent megbocsát – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa



Isten mindig és mindent megbocsát – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa


A gyónás nem „ítélet”, hanem „találkozás” Istennel, aki megbocsát és minden bűnt elfelejt annak a személynek, aki nem fárad bele irgalmát kérni. Ez Ferenc pápa homíliájának központi gondolata, amelyet január 23-án, pénteken reggel tartott szentmiséjén mondott a Szent Márta házban.

Isten „munkája” szép: a kiengesztelés. Istenünk ugyanis megbocsát bármilyen bűnt, mindig megbocsát és ünnepet rendez, amikor bocsánatát kéri valaki és mindent „elfelejt”. Ferenc pápa Pál Zsidóknak szóló idézetéről elmélkedett, amelyben az apostol az „új szövetségről” beszél, amelyet Isten a választott néppel kötött. Homíliája a bocsánatról szóló szenvedélyes meditációvá vált.

A kiengesztelő Isten Jézust választja ki, hogy létrehozza az új egyezményt az emberiséggel, amelynek az alapja a megbocsátás. Az emberi szívben felmerül a kétség, hogy Isten mennyire kész megbocsátani. Elegendő bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni. Nem kell érteni semmit fizetni, mert Jézus már megfizetett értünk. A tékozló fiú esetére utal a pápa, aki megbánja bűnét és beszéddel készül az apjával való találkozásra, aki nem engedi szóhoz jutni, hanem megöleli és közel húzza magához.

Nincs olyan bűn, amelyet ne bocsátana meg. Mindent megbocsát és ünnepet rendez. Végül pedig mindent elfelejt, mert az a fontos számára, hogy találkozzon velünk. Ferenc pápa lelkiismeret-vizsgálatot javasol minden papnak a gyóntatófülkében: Kész vagyok mindent megbocsátani? Kész vagyok elfelejteni annak a személynek a bűneit? A gyónás ugyanis nem ítélet, hanem találkozás.



Évközi 2. hét péntekje



Évközi 2. hét péntekje


Elmélkedés:
Nagyobb számú tanítványi köréből Jézus kiválaszt tizenkettőt. E tizenkét személy nevének felsorolását olvassuk a mai evangéliumban. Márk evangélista így foglalja össze Jézus szándékát a kiválasztással: „hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre” (Mk 3,14-15).
Ha tegnap a csodákkal kapcsolatban megjegyeztük, hogy új világot szeretne Jézus, akkor ma azt kell mondanunk, hogy a Tizenkettő kiválasztásával egy új közösséget hoz létre, az apostolok testületét, amely a nagyobb közösségnek, az Egyháznak az alapja. Most egyes személyeket, egyéneket hív meg, hogy közösséggé formálja őket, mert feltámadása után már nem az egyes személyek kapják a küldetést, hanem az egész közösség, s ennek a közösségnek, az Egyháznak a küldetéséből részesednek az egyes emberek.
A Jézus által alapított új közösség alapja az Úrhoz való viszony, a vele való kapcsolat. A kiválasztottak vele vannak, tőle tanulnak, az ő életmódjához igazítják életüket. A Jézus és az általa létrehozott közösség kapcsolatának legerőteljesebb pillanata az utolsó vacsora, amikor a mi Urunk önmagát adja övéinek a kenyérben és a borban. Ezzel a cselekedetével válik teljessé a közösség alapítása. A krisztusi közösség, az Egyház tagjaként megtapasztalhatom, hogy Jézus önmagát adja nekem.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Reménység Istene! Dicsőítünk Téged az úrvacsora, az Eucharisztia ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az Eucharisztia által formált népként – szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Ámen. 



2015. január 22., csütörtök

A Megszentelt Élet Éve 31.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA
Isten és az emberek között.

Ősrégi megfogalmazás volt: a pap közvetítő Isten és az emberek között. Amikor még nem voltak emberi közösségek és az Isten teremtette családi közösség az ősszülőkből állt, ennek a közösségnek is kellett tartania a kapcsolatot Istennel. Megnövekedett az emberek létszáma, Isten magához kapcsolt szövetséggel egy népet, a zsidóságot. A vele való érintkezésre, kapcsolattartásra megszervezte a közösségi áldozatokat, és ezek végzésére és az Isten és a zsidó nép hivatalos kapcsolattartására rendelte el a papságot. Amikor elérkezett az idő, hogy Isten kiengesztelődjék a bűnös világgal, elküldte Fiát emberalakban. Az Ő küldetéséhez hozzátartozott, hogy legyen Megváltó, főpap, az összes nép királya és Bírája. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, mindenkinek megszerezte a jogot és lehetőséget, hogy általa kiengesztelődjék Istennel, higgyen a Szentháromságban, keresztelődjék meg Jézus parancsa szerint, tartsa meg a parancsokat: éljen egyénileg és közösségben is Isten előírása szerint. Ehhez föltétlenül szükség van a krisztusi papságra, hogy megtanítsa az embereket hitből élni. Kellettek a papok arra is, az embereknek lehetőségük legyen gyarlóságaikat ellensúlyozni, az elkövetett bűneiktől megtisztulni. A bölcsőtől a sírig, sőt azon túl a mennyországig a papság dolga, joga és kötelessége közvetíteni Isten és emberek között. Mivel ez a közvetítés a legnagyobb méltóság, Isten és az emberek között rendezi a kapcsolatot, szükséges, hogy fogadjuk el közvetítőnek azt, akit Isten kijelölt. Azt sem szabad elfelednünk, hogy egyénileg, közösségileg is el kell fogadnunk, hogy rászorulunk a törvényes közvetítőre, ahogy azt az Úr rendelte.

Ahogy az Atya küldött engem
Csodálatos mondat Jézus ajakán: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”Jézus szavaiból kettős öröm árad: az Ő küldetése az Atya által elsősorban arra utal, hogy az Atya a legnagyobb kincsét, egyetlen Fiát is odaadta, hogy az Ő szeretetéről szóljon eltévedt ember gyerekeinek. Amikor iszonyú szenvedéseivel megváltotta a világot, tehát igazolta szeretetét, Ő is erre hivatkozik az apostolok, nyomukban a többi pap küldésének pillanatában. Miért hangsúlyozta ezeket a nagy tényeket a küldötteknek? Nyilván azért, hogy az ő szívük is ezzel az isteni szeretettel legyen tele, amikor a felszentelésben, majd a püspöki első vagy sokadik áthelyezésben részesülnek. Milyen kiváló öröm töltheti be azoknak a híveknek szívét, akik papjuk szentbeszédeiből érzik, hogy kiválóan képzett, az isteni tanítást nagyszerűen ismerő lelkipásztoruk van. Az is öröm, ha a pap türelmes a gyónókhoz, szívesen tanítja a hittant az iskolában. Akkor a legboldogabb az a közösség, amelyik minden téren érzi, hogy a papunk szíve, egész lénye tele van szeretettel. A papnak arra kell törekednie, hogy soha el ne tévessze, mi a legnagyobb erény, mire van szüksége elsődlegesen ennek az eltorzult, beteg világnak. Amennyiben a pap ezt a krisztusi szeretetet nem tudja sugározni, ne csodálkozzék, hogy szeretet híján üres beszédje nyomán lassan-lassan a templom is ürülni kezd. Urunk Jézus szavai mindig tele voltak felemelő szeretettel. Ha a pap élete is szeretettel teljes, ha érdekli a fiatalok élete, megérti problémáikat, ha a családok benne békéltető jó barátot lelnek, az öreg emberek panaszát is meghallgatja szívesen, akkor szeretete igaznak bizonyul. Papjuk nyomán a templomot, Istent és egymás kezét is megtalálják a hívek.


Zsolozsma LIV.



A Második törvénykönyvből 
9, 7-21. 25-29
A nép bűnei és Mózes közbenjárása Moáb síkságán

Mózes így beszélt a néphez:„Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat! Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr (annyira) megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr veletek kötött. Negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok. A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. Aztán így szólt hozzám az Úr: »Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!« Aztán így folytatta az Úr: »Látom, nyakas ez a nép. Hadd pusztítsam el hát, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.«Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két kőtáblája a két kezemben volt, a hegy pedig lángokban égett. Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt a számotokra. Ezzel a két kőtáblát, amely a kezemben volt odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. De most is meghallgatott az Úr. Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva könyörögtem az Úrhoz ezekkel a szavakkal:»Ó, Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál, és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek makacsságát, gonoszságát és vétkét! Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket arra a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket. Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.


Ferenc pápa: Jézus üdvözít és közbenjár értünk



Ferenc pápa: Jézus üdvözít és közbenjár értünk


A legfontosabb nem a fizikai gyógyulás kegyelme, hanem az, hogy Jézus üdvözített bennünket és közbenjár értünk – tanította Ferenc pápa január 22-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában.


A nép reményt lát Jézusban

A napi evangéliumról (Mk 3,7–12) elmélkedve a pápa megállapította: Isten népe az Úrban találja meg a reményt, mert megérinti a szívüket az, ahogyan cselekszik és tanít, ugyanis Isten Szavának erejével rendelkezik. A nép megérzi ezt, és látja, hogy Jézusban beteljesednek az ígéretek, Jézusban benne van a remény. A nép kicsit elfáradt már attól, ahogyan korának törvénytudói tanították a hitet. Sok parancsolattal, előírással terhelték meg az embereket, de nem szóltak a szívükhöz. Amikor látják Jézust, meghallgatják tanításait, a nyolc boldogságról szóló beszédét, akkor megéreznek magukban valamit – amit a Szentlélek ébreszt fel bennük – és elmennek Jézushoz.


Tiszta szándékkal keresni Istent


A tömeg azért megy Jézushoz, hogy gyógyulást nyerjen, vagyis a saját javát keresi. Sosem tudjuk Istent csakis tiszta szándékból követni, mindig egy kicsit magunkért, egy kicsit Istenért tesszük – jegyezte meg Ferenc pápa. Az úton járva meg kell tisztítanunk ezt a szándékot. Az emberek mennek és keresik Istent, de keresik az egészséget, a gyógyulást is. Rávetik magukat Jézusra, hogy megérintsék, hogy megnyilvánuljon az ereje, és meggyógyítsa őket.


Jézus üdvözít


A legfontosabb dolog azonban nem az, hogy Jézus meggyógyítson bennünket. Ez egy másfajta gyógyulás egyik jele. Nem is az a legfontosabb, hogy Jézus szava megérintse a szívünket. Ez természetesen segít abban, hogy találkozzunk Istennel. A legfontosabb dolog az, amit a Zsidóknak írt levélben olvasunk: Krisztus „örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.” Jézus üdvözít, és Ő a közbenjáró, ezek a kulcsszavak – hívta fel a figyelmet a Szentatya.

Jézus üdvözít! A gyógyulások, a szavai, amelyek megérintik a szívet: ez mind az üdvösség jele és kezdete. Sokak üdvösségének útja az, hogy elindulnak meghallgatni Jézust, vagy gyógyulást kérnek Tőle, aztán visszatérnek Hozzá, és megérzik az üdvösséget. Fontosabb az, hogy meggyógyítson, mint maga Jézus? Nem, nem ez a legfontosabb. Fontosabb, hogy tanítson? Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy üdvözítsen bennünket! – mutatott rá Ferenc pápa. Ő az Üdvözítő, ő ment meg bennünket. Ez a fontos. Ez a hitünk ereje!


Jézus közbenjár értünk


Jézus felment az Atyához, és mindennap, minden percben közbenjár értünk. Ez így van most is. Jézus az Atya előtt felajánlja az életét, a megváltást, megmutatja az Atyának sebeit, az üdvösség árát. Jézus így jár közben értünk mindennap. Mi pedig, amikor egy kicsit mélyre kerülünk valamiért, emlékezzünk rá, hogy Ő folyamatosan imádkozik és közbenjár értünk. Erről gyakran megfeledkezünk – tette hozzá a pápa. De ez a vége? Jézus felment a mennybe, elküldte nekünk a Szentlelket, és ezzel vége lenne a történetnek? Nem! Most is, minden pillanatban, Jézus közbenjár értünk. Abban az imában, hogy „Uram, Jézus, irgalmazz nekem”, Ő közbenjár értem. Forduljunk az Úrhoz, és kérjük ezt a közbenjárást – buzdított Ferenc pápa.


Isten népe megérzi a reményt


A középpontban tehát az áll, hogy Jézus az Üdvözítő és a közbenjáró. Ezt véssük a fejünkbe. A tömeg azzal a megérzéssel keresi Jézust, amellyel Isten népe megérezte a reményt, várta a Messiást, és igyekezett megtalálni benne az egészséget, az igazságot, az üdvösséget, mert Ő az Üdvözítő, és ma is, ebben a pillanatban is közbenjár értünk.

Keresztény életünkben legyünk egyre jobban meggyőződve arról, hogy üdvözített minket, hogy van egy Üdvözítőnk, Jézus, az Atya jobbján, aki közbenjár értünk. Az Úr és a Szentlélek segítsen, hogy megértsük ezt! – ezzel az imával zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.



Évközi 2. hét csütörtökje



Évközi 2. hét csütörtökje


A farizeusok rosszindulatú kérdései, vitái és vádaskodásai mellett Márk evangélista bemutatja az emberek pozitív válaszát is Jézus cselekedeteire. A mai evangéliumi részletben nincs szó konkrét személlyel való párbeszédről, sem gyógyításról, inkább általánosan foglalja össze az Úr Jézus mindennapjait.
Jézus csodái egykor feltűnést keltettek. Ez talán a tisztátalan lelkek kiűzésénél a legszembetűnőbb. Modern korunkban nehezen értjük a csodákat, mert szinte mindenre tudományos magyarázatot keresünk. A csoda mindig kiszámíthatatlan esemény, olyan amire nem lehet felkészülni. Olyan, amire az ember nem is gondol. A csoda Isten beavatkozása a világ, a természet rendjébe, az ember életébe. Miért tett Jézus csodákat? Mit akart velük elérni? Talán egy jobb világot? Ezt talán túlzás volna állítani. Az viszont nem túlzás, hogy egy új világot, amit keresztényként Isten országának nevezünk. A mi Urunk egy olyan új világot akar, amelyben a gonosz nem uralkodik többé az ember felett. A gonosz hatalmát Isten töri meg, aki felszabadítja az embert. Jézus új világában az ember akkor igazán ember, ha Istent ismeri el Urának. Istent és senki mást. E ponton értjük meg, hogy minden csoda hitre akarja ébreszteni és Istenhez akarja elvezetni az embert. Ha ezt megértem és elfogadom, már nem keresek tudományos magyarázatokat a csodákra.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is. 



2015. január 21., szerda

Szent Ágnes szűz



Szent Ágnes szűz
 [január 21.]

Ágnes azt jelenti ‚bárány’ (agna), mert szelíd volt és alázatos, mint a bárány. Vagy a görög agnos, ‚jámbor’ szóból származik a neve, mert jámbor volt, s könyörületes szívű. Vagy a ‚megismerésből’ (ab agnoscendo) lett Ágnes, mert megismerte az igazság útját. Szent Ágoston szerint az igazsággal a hívság, a csalárdság és a kétkedés áll szemben, és Ágnes az igazság erényével tartotta magától mindhármat távol.
Ágnes nagy okosságú szűz volt, Szent Ambrus szerint, aki megírta vértanúsága történetét.* Tizenhárom éves korában elveszítette a halált, és helyébe életet nyert. Évei számát tekintve ugyan még gyermek, értelme szerint bölcs öreg; testében ifjú, lelkében ősz-fehér; orcára szép, még szebb hitére.

Ágnes egy alkalommal az iskolából hazafelé tartott, s a prefektus fia belészeretett; drágaköveket és megszámlálhatatlan kincset ígért neki, ha feleségül megy hozzá. Ágnes azt felelte: „Távozz tőlem, bűnnek taplója, gazságnak élesztője, halálnak tápláléka! Van már nékem más választott szeretőm.” És elkezdte magasztalni szerelmes jegyesének azt az öt erényét, melyeket a menyasszonyok leginkább keresnek vőlegényükben: előkelő származását, szépsége ragyogását, temérdek gazdagságát, bátorságát és erős hatalmát, mélységes szerelmét. Így beszélt róla: „Őt szeretem, ki sokkal előkelőbb és dicsőbb származású tenálad, és akinek anyja szűz, atyja nem ismert asszonyt, akinek angyalok szolgálnak, szépségét a nap s a hold csodálja, javakban sohasem szűkölködik, vagyona soha meg nem fogyatkozik, kinek leheletétől feltámadnak a holtak, érintésétől betegek gyógyulnak; akinek szerelme tisztaság, érintése szentség, a vele való egyesülés szüzesség.” S hogy ennek az öt erénynek még nagyobb súlyt adjon, hozzáfűzi: „Vajon kinek a nemessége tündöklőbb, kinek nagyobb a hatalma, szebb a tekintete, édesebb és minden kegyelemmel áradóbb a szerelme?”
Ezután öt ajándékot sorol fel, melyeket vőlegénye neki adott, s többi menyasszonyának is ád: a hit gyűrűjével jegyzi el, sokféle erénnyel ruházza fel és ékesíti őket; szenvedésének vérével jelöli meg, szerelmének bilincsével köti magához, és a mennyei dicsőség kincseivel gazdagítja őket. „Aki jobbomat gyűrűjével jegyezte el, és nyakamat drágakövekkel rakta körül – mondja Ágnes –, felöltöztetett arannyal szőtt, díszes menyasszonyi ruhába, és felséges ékszerekkel ékesített engem, arcomra jelet tett, hogy rajta kívül mást ne szeressek, orcáimat vérével díszítette. Tiszta öleléssel kötött magához, teste testemmel egyesült. Mérhetetlen kincseket mutatott, s nekem ígérte azokat, ha kitartok mellette hűségben.”
Ezt hallván az ifjú eszét vesztve ágynak esett. Hangos sóhajtozásaiból tudták meg az orvosok, hogy szerelem gyötri. Az ifjú atyja elmondta ezt a szűznek, s az azt felelte, hogy első jegyesének tett ígéretét nem szegheti meg. A prefektus kutatni kezdte, ki az a vőlegény, kinek hatalmával Ágnes kérkedett. Amikor valaki elárulta, hogy Krisztus a jegyese, kezdetben hízelgő szavakkal, később fenyegetésekkel zaklatta. Ágnes azt mondta neki: „Tehetsz, amit akarsz, mert amit kívánsz, el nem éred.” Akár ijesztgette, akár hízelkedett, Ágnes csak nevetett rajta. A prefektus ekkor így szólt: „Két dolog közt választhatsz: vagy együtt áldozol a szüzekkel Vesta istennőnek, ha a szüzesség annyira tetszik neked, vagy együtt bujálkodhatsz a szajhákkal!” Mivel Ágnes nemes nemből származott, erőszakot nem alkalmazhatott ellene, ezért kereszténységgel vádolta meg. Ágnes azt felelte neki: „Nem fogok áldozni az isteneidnek, de másféle mocsok sem szennyez be. Mellettem áll testem védelmezője, az Úr angyala.”
Erre a prefektus megparancsolta, hogy vetkőztessék meztelenre, s úgy vezessék a bordélyházba, de az Úr oly sűrű hajsátorral borította be, hogy jobban eltakarta, mintha ruha lett volna rajta. Belépvén pedig a bűn fészkébe, az Úr angyala várta ott, ki a helyet nagy fényességgel ragyogta be, és egy hófehér köntöst nyújtott felé. A bordély szentéllyé változott, olyannyira, hogy tisztábban távozott, ki oda betért, s hálát adott a nagy fényességnek.
A prefektus fia pedig más ifjakkal együtt odaért a bordélyhoz, s biztatta őket, hogy menjenek csak be előtte a szűzhöz. Beléptek, de a csodától megdöbbenve és megrémülve menten visszafordultak. Ő pedig szerencsétleneknek nevezte barátait, és őrjöngve rontott be a lányhoz, de amikor meg akarta érinteni, roppant fényár zúdult reá. Mivel nem adta meg a méltó tiszteletet az Úrnak, megfojtotta őt az ördög, s kilehelte lelkét.
A prefektus ezt hallván, nagy jajveszékeléssel jött Ágneshez, és buzgón faggatta a halál okáról. Ágnes azt mondta neki: „Az kerítette fiadat hatalmába és az, ölte meg, akinek akaratát éppen beteljesíteni készült. Társai viszont a csodás látványtól megrémülve, bántatlanul tértek vissza.” Erre a prefektus: „Abból derülne ki, hogy nem bűbájos mesterkedéssel művelted ezt, ha meg tudnád parancsolni, hogy támadjon fel.” Ágnes fohászkodására az ifjú életre kelt, s attól kezdve nyilvánosan hirdette Krisztust.
A templomok papjai erre lázadást szítva a nép közt, így kiáltoztak: „Öld meg a boszorkányt, öld meg ezt a gonosz bajkeverőt, aki megzavarja az elmét és elvarázsolja a lelket!” A prefektus azonban látva a nagy csodát, meg akarta menteni Ágnest, de félt a száműzetéstől, ezért utódot állított a maga helyére, s mivel megmenteni nem tudta, megrendülten visszavonult. Ekkor utóda, Aspasius megparancsolta, hogy Ágnest vessék egy nagy tűzbe, de a láng kétfelé csapva a lázongó tömeget égette meg; a szentet még csak nem is érintette. Aspasius ekkor elrendelte, hogy döfjenek kardot a torkába. A fehérben s bíborban tündöklő jegyes így szentelte Ágnest menyasszonyává és vértanúvá. A közhit szerint Nagy Constantinus császár idejében szenvedett vértanúságot, aki 309-ben kezdett uralkodni. Amikor testét a keresztények és szülei kegyelettel el akarták temetni, alig tudtak félrehajolni a kövek elől, amiket a pogányok hajigáltak feléjük.
Emerentianát pedig, Ágnes tejtestvérét, ki bár még csak hittanuló szűz volt, de igen szent életű, midőn a sír mellett állva kitartóan vádolta a pogányokat, halálra kövezték, Rögtön földrengés, villámlás és mennydörgés támadt, úgyhogy sok pogány meghalt. Nem is bántották többé azokat, akik a szűz sírját fölkeresték. Emerentiana testét Ágnes mellé helyezték.
Miután szülei nyolc napon át virrasztottak a sírnál, aranyruhás szüzek sugárzó kórusát pillantották meg, s köztük látták Szent Ágnest is, hasonló ruhában ragyogva; jobbján hónál fehérebb bárány állt. Így szólt hozzájuk: „Nézzetek meg, s ne mint holtat gyászoljatok, de örvendezzetek velem, s adjatok hálát, mert e szüzekkel együtt én is fényes trónust kaptam.” E látomásért ünneplik Ágnest másodszor is.*
Constantia szűz, Constantinus császár leánya súlyos leprában szenvedett. Hallván erről a látomásról, Ágnes sírjához ment, és ima közben elaludt. Meglátta Szent Ágnest, aki így szólt hozzá: „Állhatatosság a neved, légy hát állhatatos! Ha hiszel Krisztusban, meggyógyulsz.” E szavakra felébredt, és teljesen egészségesnek találta magát. Felvévén a keresztséget, Szent Ágnes sírja fölé bazilikát emeltetett, és maga szüzességben élvén, példájával sok szüzet vonzott oda.
Egy Paulinus nevű férfiút, aki Szent Ágnes templomában papi szolgálatot teljesített, szörnyű testi kísértés kerítette hatalmába. Nem akarván Istent megbántani, a pápától engedélyt kért, hogy megnősülhessen. A pápa látva jóságát és egyszerűségét, egy smaragdgyűrűt adott neki, és meghagyta, hogy járuljon Szent Ágnes szépséges képe elé, mely templomukban van megfestve, s az ő nevében kérje meg, hogy a szűz engedje magát eljegyezni vele. Midőn a pap a gyűrűt felajánlotta a képnek, az kinyújtotta a gyűrűsujját, elfogadta a gyűrűt, s ujját visszavonva minden kísértéstől megszabadította a papot. Azt mondják, az ujján máig látható a nevezetes gyűrű.
Másutt azt olvassuk, hogy amikor Szent Ágnes temploma omladozni kezdett, a pápa azt mondta egyik papjának, hogy menyasszonyt kíván neki ajánlani, akit védelmeznie és táplálnia kell, tudniillik rábízza Szent Ágnes templomát. Egy gyűrűt adván neki, megparancsolta, hogy jegyezze el az említett képet, amit a pap, miután az kinyújtotta és visszavonta ujját, valóban el is jegyzett.
Szent Ambrus A Szüzekről írt könyvében azt mondja Ágnesről: „Vének, ifjak, gyermekek zengik dicsőségét. Nincs annál dicséretre méltóbb, mint akit csak dicséret illet. Ahány ember, annyi dalnok, kik midőn szólnak, vértanúságát hirdetik. Csodáljátok mindnyájan, hogyan tudott tanúbizonyságot tenni Istenről az, aki koránál fogva még nem tanúskodhatott. Elérte, hogy Isten megbízott benne, amikor az emberek még nem bízhattak ítéletében, mert ami természetfeletti, az a természet Teremtőjétől származik. A vértanúságnak új neme: még gyenge a szenvedésre, de már érett a győzelemre; a harcra még alkalmatlan, de méltó a győzelmi koronára; az erény mestere volt, aki kora szerint nem is tudott volna jó és rossz között ítélni. Egyetlen menyasszony nem siet úgy a menyegzői szobába, ahogy ez a szűz sietett a vesztőhelyre, boldogan, gyors léptekkel.” Ugyanezen Szent Ambrus azt mondja Praefatiójában: „Szent Ágnes az előkelő származás előnyeit lenézve mennyei méltóságra érdemesült; az emberi közösség vágyait megvetve, az örök Király társaságába vétetett; vállalva a dicső halált Krisztus megvallásáért, hozzávált hasonlatossá.”
 


Zsolozsma LIII.



A Második Törvénykönyvből
 7, 6-14; 8, 1-6
Isten választott népe

Búcsúbeszédében Mózes ezt mondta a népnek: „Te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének. Nem azért hajolt le hozzátok, és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezetett ki erős kézzel, és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsait, azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket. Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, teljesítitek, és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire megesküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még a jószág sem. Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait, vagy sem. Megalázott, és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha, és nem dagadt meg a lábad. Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain, és féld!”


Évközi 2. hetének szerdája



Évközi 2. hetének szerdája


Jézus és a farizeusok közti nézeteltérés tovább fokozódik. A vádaskodás már nem a tanítványokat célozza, hanem kifejezetten Jézust. Őt, az ő tevékenységét figyelik, hibát keresnek benne, azt akarják bizonyítani, hogy megszegi a törvényt. Jézus ismeri szándékukat, tisztában van rosszindulatukkal, mégsem hátrál meg. Ezt a kiélezett helyzetet mutatja be a fél kezére béna emberrel való találkozás. A farizeusok szinte előre dörzsölik a kezüket, mert ez egy kedvükre való helyzet. Sejtik, hogy Jézus nem fog elmenni a béna mellett anélkül, hogy meggyógyítaná őt. És ha ezt megteszi, ha akár csak egyetlen ujjal is hozzáér a bénához, akkor azt már munkának lehet tekinteni, s ezzel már meg is szegte Jézus a szombati nyugalomra vonatkozó előírásokat. Álnokságukat, rosszindulatukat egyértelműen mutatja hallgatásuk, amikor Jézus megkérdezi tőlük, hogy szabad-e szombaton gyógyítani. Hallgatnak, mert a kérdés tulajdonképpen ez: ti mit tennétek ebben a helyzetben?
Az Úr úgy tesz csodát, hogy nem tesz semmi olyat, ami munkának számít. Ő csak beszél. Nem tesz mást, csak szól a bénának, hogy nyújtsa ki a kezét, de egy ujjal sem ér hozzá. A gyógyítás azt jelzi, hogy Jézus számára fontosabb egy emberen való segítés, mint a törvények szószerinti megtartása. Nekem pedig bölcsességre van szükségem, hogy krisztusi módon döntsek.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Igazságosság Istene! A Te ajándékozó kedved határtalan. Megköszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van, hogy táplálsz, ruházol és hajlékot adsz nekünk. Óvj meg bennünket az önző kapzsiság bűnétől és tégy alkalmassá, hogy a szeretet eszközei legyünk azáltal, hogy megosztjuk egymással mindazt, amit Tőled kapunk. Mert ezzel is a Te nagylelkűségedről és igazságosságodról teszünk bizonyságot. Mint Krisztus követőit vezess bennünket, hogy együtt cselekedjünk ott, ahol szükség van. Ahol családokat elűznek az otthonaikból. Ahol a sebezhető ember a hatalmaskodó kezétől szenved. Ahol szegénység és munkanélküliség rombolja az életeket. Jézus nevében imádkozunk a Szentlélek egységében. 



Ferenc pápa ázsiai útját értékelte az általános kihallgatáson



Ferenc pápa ázsiai útját értékelte az általános kihallgatáson


„Nem a nagycsaládok miatt van szegénység, hanem a gazdasági rendszer miatt, mely az ember helyett a pénzt állítja a középpontba” – fogalmazott a Szentatya január 21-én szokásos szerda délelőtti audienciáján a Vatikánban.


Ferenc pápa az általános kihallgatást az esős idő miatt a VI. Pál aulában tartotta meg. Ezt megelőzően a Szent Márta-ház átriumában megáldotta azt a két bárányt, melynek gyapjából az érseki palliumokat szövik. Erre Szent Ágnes liturgikus napja alkalmából került sor, a szent neve ugyanis az agnus (bárány) szóból származik.

Ferenc pápa katekézisében a múlt heti Srí Lanka-i és Fülöp-szigeteki útját foglalta össze és értékelte ki. A kihallgatás során a legfontosabb, a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozott üzenete a nagycsaládok világa volt a szegénység összefüggésében.

Örvendetes találkozás a helyi közösségekkel

„Két hónappal a korábbi látogatásom után ismét Ázsiába indultam, erre a kulturális és vallási hagyományokban gazdag kontinensre” – kezdte beszédét a pápa. Az utazás mindenekelőtt örvendetes találkozás volt azokkal az egyházi közösségekkel, amelyek az országokban tanúságot tesznek Krisztusról, és a Szentatya megerősítette őket a hitben és missziós küldetésükben. „Mindig megőrzöm a szívemben azt az ünnepélyes fogadtatást, a némelykor egyenesen »óceáni méretű« tömegek részéről, ami a látogatásom kiemelkedő pontjait kísérte. Ezen túl a vallásközi párbeszédre bátorítottam a béke szolgálatában, továbbá az ottani népeknek az egység és a társadalmi fejlődés felé vezető útját hangsúlyoztam, főként a családok és a fiatalok főszerepével együtt” – beszélt az útról Ferenc pápa.

A csúcspont Srí Lankán: Vaz József szentté avatása

Srí Lanka-i tartózkodás csúcspontja a Szentatya szerint a nagy misszionárius, Vaz József szentté avatása volt. Vaz József gyakran titokban szolgáltatta ki a szentségeket a híveknek, és megkülönböztetés nélkül segítette a rászorulókat, bármely vallásból és társadalmi környezetből is származzanak. Szentségének és a felebaráti szeretetének a példája továbbra is ösztönzést ad a Srí Lanka-i egyháznak, akit a pápa példaként állított minden keresztény számára.
Törekvés az egység újjáépítésére

Srí Lanka egy nagyon szép természeti adottsággal rendelkező ország, melynek népe törekszik az egység újjáépítésére egy hosszú és drámai polgárháborús konfliktus után. A kormányzati hatóságokkal való találkozás során Ferenc pápa a párbeszéd, az emberi méltóság tisztelete fontosságát hangsúlyozta, kérve mindenki erőfeszítését, hogy találjanak alkalmas megoldásokat a kiengesztelődésre és a köz javára. A különféle vallásokra jelentős szerep hárul ebben. „A vallási vezetőkkel való találkozóim megerősítették a már eddig is létező jó kapcsolatokat. A már működő együttműködést próbáltam bátorítani a különféle vallási hagyományok között, azzal a céllal is, hogy a megbocsátás balzsamával gyógyíthassuk a szenvedőket” – értékelte útját az egyházfő.

A kiengesztelődés jegyében a madhui Mária-kegyhelyen

A Madhui Miasszonyunk kegyhelyén tett látogatás központi témája a kiengesztelődés volt – hangsúlyozta a pápa. Ez a hely nagyon népszerű a tamil és a szingaléz lakosság körében, de a más vallások hívei is szívesen elzarándokolnak ide. A Szentatya arra kértem itt a Szűzanyát, hogy nyerje el közbenjárásával a Srí Lanka-i nép egységét és békéjét.

Fülöp-szigetek: az evangélium megérkezésének ötödik centenáriuma

Srí Lanka után a Fülöp-szigeteket, Ázsia legjelentősebb katolikus országát kereste fel a Szentatya, ahol az evangélium megérkezésének ötszázadik évfordulóját ünneplik. A filippínók világszerte közismertek mély hitükről, vallásosságukról, lelkesedésükről. Az ország vezetőivel való találkozás, továbbá az imádság pillanatai és szentmise az óriási tömeg jelenlétében, mind az evangélium termékenységét hangsúlyozták.

Együttérzés a tájfuntól szenvedőkkel

A látogatásom legfontosabb szempontja, amiért úgy döntöttem, hogy odautazom, az a szándék volt, kimutassam együttérzésemet azon testvéreim és nővéreim iránt, aki a Yolanda tájfun pusztítása miatt szenvednek – mondta a Szentatya. A leginkább tájfun sújtotta térségbe, Taclobanba utazott, hogy tisztelegjen a helyi lakosság hite és az újrakezdés nagysága előtt. A mostoha időjárási körülmények sajnos egy fiatal önkéntes lány, Kristel halálát okozták, én pedig megköszöntem a világ minden tájáról odaérkező nagylelkű segítséget. Istennek a kereszten feltárt szeretete itt nyilvánvalóvá lett a szolidaritás lelkületében.

Minden gyermek áldás

A családokkal és a fiatalokkal való találkozások adták Manilában a pápa Fülöp-szigeteki látogatásának legjelentősebb pontjait. Az egészséges családok lényegi szerepet töltenek be a társadalom életében. Vigasztaló és reményt keltő látni azt a rengeteg családot, amelyek Isten igaz adományaként fogadják a gyermekeket. Ők tudják, hogy minden gyermek áldás.

Nem a nagycsaládok miatt van szegénység

A kihallgatás során Ferenc pápának a legfontosabb, a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozott üzenete éppen a nagycsaládok világa és a szegénység összefüggésében hangzott el. Arra hivatkozott a pápa, amit hallott: „Azt hallottam, egyesek mondják, hogy a sokgyermekes családok és a rengeteg gyermek születése a szegénység egyik oka. Szerintem ez felületes, leegyszerűsítő vélemény. Mondhatom, mondhatjuk mindnyájan, hogy a szegénység alapvető oka a gazdasági rendszer, mely az embert kivette a központból és helyébe a pénzt tette, egy olyan gazdasági rendszert, mely kizárja – a pápa itt ezt nyomatékkal, ismételve hangsúlyozta – mindig kizárja, kizárja a gyermekeket, az időseket, a fiatalokat, a munkanélkülieket…, és így megteremti a selejt kultúráját. Hozzászoktunk a kiselejtezett emberek látványához. Ez az igazi oka a szegénységnek és nem a nagycsalád.”

Védjük meg a családot!

A pápa Szent Józsefre utalt, aki oltalmazója volt a Santo Niñónak, az országban hatalmas tiszteletnek örvendő Szent Kisdednek, majd emlékeztetett arra, hogy mennyire fontos a családok megvédelmezése, akik számos nehézséggel néznek szembe. Szükség van arra, hogy megvédjük a családot az új gyarmatosító ideológiáktól, akik merényletet hajtanak végre a család identitása és küldetése ellen.

„Nagy öröm volt számomra a fiatalokkal találkozni, meghallgatva reményeiket és aggodalmaikat. Arra bátorítottam őket, hogy járuljanak hozzá a társadalom megújításához, különösen is a szegényeknek nyújtott szolgálat és a természeti környezet megóvás által” – fogalmazott a Szentatya.
A szegények gondozása az életünk és a keresztény tanúságtételünk lényegi eleme, és azzal jár együtt, hogy elutasítjuk a korrupció minden formáját, mely meglopja a szegényeket, és mi ellenben a tisztesség kultúráját építjük. Végül a pápa hálát adott Istennek az apostoli útjáért, Isten áldását kérte továbbra is a két országra.

Isten nevében nem lehet háborút folytatni!

A kihallgatás végén a pápa gondolatait a világ összes üldözött kereszténye felé fordította, és szívből jövő felhívást intézett az afrikai Nigerért, ahol az elmúlt napokban muzulmán szélsőségesek kifosztottak és felgyújtottak 45 keresztény templomot és legalább tíz embert megöltek, hogy így tiltakozzanak a francia Charlie Hebdo szatirikus lap Mohamedet gyalázó gúnyrajzai miatt.

„Szeretnélek most arra kérni benneteket, hogy imádkozzunk együtt a szeretett Nigerben történt tüntetések áldozataiért. Brutális kegyetlenséggel követték el keresztények, köztük gyermekek ellen, és templomok ellen. Kérjük az Úrtól a kiengesztelődés és a béke adományát, a vallásos érzület soha ne adjon alkalmat az erőszak, az elnyomás és a rombolás cselekedeteire. Isten nevében nem lehet háborút folytatni! Kívánom, hogy minél hamarabb állítsák helyre a kölcsönös tisztelet és a békés együttélés légkörét mindenki javára. Fohászkodjunk a Szűzanyához Niger népéért egy Üdvözléggyel” – kérte  a pápa a kihallgatáson részt vevő hívektől.



2015. január 20., kedd

Az MKPK és a MEÖT nyilatkozata a párizsi terrorcselekményekkel kapcsolatban



Az MKPK és a MEÖT nyilatkozata a párizsi terrorcselekményekkel kapcsolatban


Az alábbiakban közreadjuk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közös nyilatkozatát a 2015. január 7–8-i párizsi terrorcselekményekkel kapcsolatban.


Megrendülten és szomorúan értesültünk a Párizsban január 7–8-án elkövetett terrorcselekményekről. Együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok hozzátartozóinak, a franciaországi egyházaknak, vallási közösségeknek és a francia népnek.

A leghatározottabban elítéljük a Charlie Hebdo hetilap szerkesztősége elleni véres önbíráskodást. Ugyanakkor mások vallási, nemzeti vagy kulturális érzékenységének szándékos provokálását és a közösségek elleni gyűlöletkeltést éppúgy elfogadhatatlannak tartjuk, mint a párizsi események kapcsán az ellentétek szítását a különböző közösségek között. A különböző szabadságjogoknak együtt kell érvényesülniük, ezért a lelkiismereti és vallásszabadságot nem lehet háttérbe szorítani a szólás- és sajtószabadság nevében. A január 18-án kezdődő ökumenikus imahét alkalmával az egyházak közösségében a franciaországi terrorcselekmények áldozatai mellett mindazokért is könyörgünk majd, akik a világ számos részén szélsőséges vallási fanatikusok, különböző ideológiák terrorja alatt, vagy akár a gazdasági kiszolgáltatottság következményeként szenvednek. Az Európai Ökumenikus Charta szellemében szólunk a vallási és politikai vezetőkhöz, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg kontinensünk és a világ békéjéért, amelyhez mi is hozzá kívánunk járulni.

„Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” (Róm 15,7)


Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
 


Zsolozsma LII.



Második Törvénykönyvből 
6, 4-25
A szeretet törvénye 

Búcsúbeszédében Mózes így szólt a néphez: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe; beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, s amikor úton vagy, amikor lefekszel, s amikor fölkelsz! Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek emlékeztető gyanánt a homlokodon! Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára! Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél, házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld, és az ő nevére esküdj! Ne szegődjetek a körülöttetek élő népek idegen isteneihez, mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről. Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek! Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek, azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért, s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta.Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, akkor így válaszolj fiadnak: »A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomon, a fáraón és egész háza népén, bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért. S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy megparancsolta nekünk.


A Megszentelt Élet Éve 30.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA
Önátadás. 

A papi hivatást elfogadó férfit éveken keresztül nevelik. Készítik, hogy a hivatását minél tökéletesebben tudja vállalni, feladatainak a lehető legjobban tudjon megfelelni. Ez a civil munkahelyeknél elég is. A papi hivatásnak azonban nem ez az egyetlen feltétele. Legfontosabb követelmény, hogy a papjelölt teljes akarattal és meggyőződéssel adja át magát hívójának, Istennek. A pap részéről ez az önátadás azt jelenti, hogy lemond önmagáról, nem keresi saját előnyeit, kész megtenni mindent, amit gazdája, a fölséges Isten kér tőle. Ezt mondhatjuk így is: Istennek szenteli önmagát, életét, képességeit, idejét. Odaajándékozza önmagát Urának. Isten részéről is szentelés történik. Csakhogy ott az Úr az ajándékozó. Már az ószövetségi papságnál is ez történt. Isten ott alapvetően felruházta a papi hivatással azt, akit az oltár szolgálatára rendelt, amikor egy papnak a családjában indította útnak egy kisfiú életét. Nem volt kötelező papi szolgálatot végeznie az ilyeneknek, de csak ők lehettek szolgálatot végző papok. Ott is megvolt tehát a döntés szabadsága, az önátadásé. Az Újszövetségben viszont bármelyik nép férfiait szabadon választja Isten. Akit pedig kiválasztott, felkészített, azt Egyháza valamelyik illetékes püspökével felszentelteti, vagyis átadja neki a papi hatalmat. Ezek között a legfontosabb, hogy jelenvalóvá teheti az Újszövetség örök Főpapjának keresztáldozatát. Ezen kívül az ő hatalmukban áll a szentségek kiszolgáltatása. A szentségek jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk meghatározott kegyelmeket nyerjünk el. A legtöbb szentség kizárólagos kiszolgáltatója a pap. De ez nem jogi, hatalmi kérdés csupán. A papnak kötelessége szentségi kegyelemben részesíteni a híveket, mert Isten erre rendelte, amikor a felszentelésben a papot erre hatalommal felruházta.
Királyi papság és szolgálati papság.
A mi gondolkodásunkban a király az állam teljes jogú vezetője, sőt az ősi formában ura, tulajdonosa. Szent István Isten akaratából lett Magyarország királya. Teljhatalmú úr volt minden honpolgár és minden érték felett. Ezért ajánlhatta fel, adhatta oda országát végrendeletben a Mennybevitt Szűzanyának. A királyságban a királyon kívül mindenki szolga, a király alattvalója. Az ő dolguk: megtenni a király parancsait. A krisztusi papságban mindkét jelleg megvan. Mivel a szeretet a világ legnagyobb értéke, aki szeretetből végez jótettet, az királyi módon cselekszik. A királyi papság is így gondolható el egyszerűen. Az lenne a kívánatos, ha minden pap ezzel a királyi gesztussal tudná gyakorolni papi küldetését. Viszont az is igaz, hogy az ennyire szeretetre épülő egyházszervezet nem egykönnyen alakítható ki még lelki alapon sem. Ezért érthető az a józan megállapítás, hogy a királyi papságnak és a szolgálati papságnak együtt kell jelen lennie az életünkben. A krisztusi papság sem alakítható ki teljességgel napjainkban. Nem azért, mert lehetetlen, hanem az emberi gondolkodás van túlzottan összekötve anyagias világunkkal. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre. Amikor 1208. körül kérte a pápát, III. Incét, hogy engedélyezze az ő szerzetesi közösségét, amely nem a monasztérium birtokára alapozza létét, hanem kizárólag jézusi elgondolásra. A pápai udvar rémülten ellenezte. A pápa viszont erre azt válaszolta: Ha nem engedélyezem, azt mondom ki, hogy a XIII, században nem lehet megtartani az evangéliumot. Mit mondjunk akkor a XXI. századról?


Évközi 2. hét keddje



Évközi 2. hét keddje

A böjtre vonatkozó kérdés után újabb konfliktusról szól az evangélium. A vitához a témát az szolgáltatja, hogy Jézus tanítványai szombati napon kalászokat téptek le, s azok termését megették. Tevékenységüket a farizeusok munkavégzésnek minősítették, azaz olyan cselekedetnek, amit a szombati pihenőnapon tilos volt végezni. Vélekedésük roppant kicsinyességről árulkodik. Mintha ezen múlna a vallásosság. Mintha rendkívüli jelentősége volna a dolognak. Jézus most is megvédi tanítványait. Mégpedig nem úgy, hogy feleslegesnek minősíti a szombatra vonatkozó előírásokat, hanem rámutat arra, hogy az emberek által hozott törvényeket olykor felülírja az élet törvénye, a józan ész parancsa.
Isten törvényei és parancsai olyanok, mint az útjelző táblák. Mutatják a helyes irányt az ember számára. A farizeusok is ismerték ezeket a törvényeket, de lecövekeltek mellettük. Belekapaszkodtak a táblába és egy tapodtat sem voltak hajlandók lépni. Itt érezték magukat biztonságban és másokat is arra akartak rávenni, hogy hozzájuk hasonlóan ragaszkodjanak a törvényekhez. De a törvények valójában csak útjelzők és nem végcélok.
Felismerem-e, hogy Isten parancsai az üdvösségre vezetnek? Követem-e az utat, amelyet Isten törvényei mutatnak számomra? Felismerem-e Isten minden törvénye hátterében az ő szeretetét?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!
Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket, az imádkozóknak mutasd meg magad! Segítsd a betegeket, vezesd vissza helyes útra a tévelygőket! Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat, erősítsd a gyengéket, bátorítsd a kishitűeket! Add, hogy minden nép megismerjen téged!
Szent Kelemen pápa 



2015. január 19., hétfő

Zsolozsma LI.



A Második Törvénykönyvből 
4, 1-8. 32-40
Mózes beszéde a néphez 

Azokban a napokban Mózes így szólt a néphez:„Most, Izrael, halld azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből. Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok. Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem, parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok szem előtt, és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: »Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!« Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre; vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?! Hallotta-e valamelyik nép is lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? Vagy jött-e valaha is máskor Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: Az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül. Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait. Mert szerette atyáidat, és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett – saját maga! – Egyiptomból, és elűzött nálad nagyobb és erősebb népéket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett) Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más! Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!” 


Megkezdődött az ökumenikus imahét



Megkezdődött az ökumenikus imahét


Ha mi, keresztények Krisztus személyében összetalálkozunk, akkor lehetünk igazán hatékony jellé az egész világ előtt – mondta Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletén, január 18-án, a Szent István-bazilikában.



Erdő Péter az  istentiszteleten felolvasott szamáriai asszony történetéről (Jn 4, 1-12) szólva elmondta: Jézus nemcsak megszólítja az asszonyt, hanem inni kér tőle. „Sokszor úgy gondoljuk, hogy ellenséges viszonyban levő emberek között a közeledésnek az első lépése lehet, ha valamilyen segítséget, szívességet kérünk a másiktól. Talán első pillanatban el is csodálkozik majd rajta, hogy ez hozzám mer fordulni egy ilyen kéréssel? Talán mégsem vagyunk olyan rosszban?” – fogalmazott.

Megjegyezte: és az asszony készségesnek mutatkozik, hogy vizet adjon neki. De azután tovább folyik a beszélgetés, és Jézus kezdi lassan elárulni magát. Lépésről lépésre. Beszél a vízről, beszél arról, hogy ő tud vizet adni, örök életre szökellő vizet.


A történetben fokozatosan bontakozik ki, hogy Jézus nemcsak próféta, hiszen ez hangzik el először: „próféta vagy, látom”, hanem ő a Messiás, nem csak egyetlen nép szabadítója, hanem az egész világ Üdvözítője, mindenkié, aki bizalommal fordul hozzá – emelte ki Erdő Péter.

A keresztények egységéért imádkozva jussunk el Krisztus titkának felismeréséhez. Igazítsuk életünket egyénileg és közösségileg is az ő akarata szerint. Kérjük és fogadjuk be azt az üdvösséget, amelyet ő hoz a világnak – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros.


Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöke igehirdetésében hangsúlyozta: a Krisztus-hívők közös küldetése tanúskodni az evangéliumról, az örömhírről.

A 42. zsoltárról elmélkedve elmondta: a zsoltárost jellemző vágyódás ránk is igaz, vágyódunk Jézus után, aki megváltott minket. De a szentírási rész tükröt tart elénk, hiszen ma is sokféleképpen szomjazunk. „Isten élő vízzel ajándékoz meg minket, amire vár Európa és az egész világ” – hangsúlyozta Steinbach József.

Az Apostoli Hitvallást bevezető mondataiban Pataky Albert pünkösdi egyházelnök arra kérte a jelenlévőket, hogy csendes imádságban emlékezzenek az üldözést szenvedő keresztényekre.


A liturgiai szolgálatban részt vett Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, a MEÖT alelnöke. Szintén jelen voltak a MEÖT tagegyházainak vezetői.

A rendezvényen megjelent Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára, és Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.


Az idei ökumenikus imahét bibliai mottója János evangéliumából származik: „Jézus így szólt hozzá: »Adj innom!«” (Jn 4,7).

A 2015. esztendő imahetének anyagát a Brazil Keresztény Egyházak Nemzeti Tanácsa készítette el; a végső szöveget pedig az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács által felállított nemzetközi bizottság tagjai hozták létre.

Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, először még csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt az egyesült államokbeli Graymoorban tartott imahéten. Az ökumenikus imahétre 1968 óta készítenek imafüzeteket, amelyeket elküldenek a világ minden tájára, hogy a helyi nyelvekre lefordítsák.

Az esemény mintegy két évtizedes hagyományra tekint vissza Magyarországon. Az imahét napjain a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket és imádkoznak a keresztények egységéért.



A Megszentelt Élet Éve 29.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA
 
A pap Isten embere, a közösség embere.Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Az élete közege a család. Az üdvösség is attól függött, hogy mennyire érti meg, mennyire valósítja meg a szeretet küldetését: amennyi boldogságot szerez a rá bízottaknak, annyit ad majd neki jutalmul Isten örökre a mennyországban. Az Újszövetség örök főpapja családba akart beleszületni. Élvezni akarta az isteni szeretetet emberi síkon egy édesanya szíve közelében kilenc hónapon át, majd gyermekként, ifjúként és felnőtt kenyérkeresőként harminc éves koráig. Amikor tanítványokat hív műve folytatására, érezteti velük, hogy olyan boldogító küldetést kapnak, amely nem egy család boldogítására jelöli ki őket, hanem Jézus nagy közösségének, az Egyháznak gondját, szolgálatát bízza rájuk. Az egyik rendtársam nagyon vonzó egyéniség volt. Mindenki szerette. Az egyik pici lányka egyszer azt kérdezte édesanyjától, amikor az atya látogatása után egyedül maradt a család: Anyu! A Tivadar atya annyira szereti a gyerekeket, neki miért nincsen kislánya? A csöppség kérdésétől meglepett anyuka kegyelemtől kapott ötlettel válaszolt: Tudod, kislányom, ha neki lenne saját kislánya, nem szerethetne ennyire téged. A pap rengeteg jót kap Istentől a felszenteléskor. Ezt a sok jót, kegyelmet nem önmagáért kapja, hanem azokért, akikhez küldetett. Ezt elfelejtenie soha nem szabad. Összetévesztenie önmagát a hatalommal, amit mások javára kapott nem szabad. Az, aki a papi hatalomtól elbízza magát, a gőg foglya lesz. A papnak alapvetően meg kell tanulnia Jézus Krisztustól: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Félünk alázatos lenni? Miért? Az alázatos ember nem bárgyú, hanem okosan és helyesen gondolkodik, ha van benne természetes érték, örököltem, kaptam. Ha jól tudom szolgálni az Isten népét, azt a szentelés kegyelmeként Isten adta. Az alázatosság: igazság. Ilyen közösségi emberekre, Isten- és ember-szolgákra van szükség. Egy falusi templom hirdetőtábláján olvasták barátaim: Milyen legyen a mi papunk? Ne legyen a haverunk. Haverunk van bőven, papunk legyen, mert az nincs.


Évközi 2. hetének hétfője



Évközi 2. hetének hétfője

A korabeli zsidóság számára a vallási törvények évente kötelező böjtöt írtak elő. Ezen felül természetesen szabad volt önként további böjtöt, önmegtagadást vállalni. A farizeusok, akik a törvények pontos megtartásáról voltak ismertek, elöl jártak az önként vállalt böjtölésben. Az ő szokásukat követhették Keresztelő János tanítványai is. Jézus tanítványai viszont nem éltek ezzel a lehetőséggel, miként erről ma olvasunk az evangéliumban.
A szövegből nem derül ki, hogy ki nehezményezi azt, hogy Jézus tanítványai nem böjtölnek. Amikor Jézus megvédi tanítványait, akkor nem a böjtöt, a böjtölést tartja helytelennek, hanem kijelenti, hogy most nem ennek van az ideje. A mi Urunk válaszának hátterében ott húzódik a keresztény ember szabadsága, a lélek szabadsága, az Istenre nyitottság szabadsága. Mert minden vallásos cselekedetnek az adja meg értékét, ha szabad döntésünk eredménye. Akkor értékes Isten szemében, ha szabad akarattal és felelősségünk tudatában döntést hozunk Isten mellett és vállaljuk törvényeinek megtartását.
A böjttel kapcsolatos választ követően az Úr talányos mondásai következnek az új szövetről és az új borról. Talán itt az ideje, hogy új tartalommal töltsem meg vallásos cselekedeteimet. A lényeg, hogy minden Isten iránti szeretetből fakadjon.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Világosság Istene! Köszönetet mondunk az igazság kijelentéséért Jézus Krisztusban a Te élő Igédben, amelyet az apostolok tanításán keresztül kaptunk. szentlelked folytassa megszentelő munkáját rajtunk Fiad igazságában, hogy vele egyesülve növekedhessünk az ige iránti elkötelezettségben, és együtt szolgálhassuk a Te országodat alázatban és szeretetben. Krisztus nevében imádkozunk. Ámen.