SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

Mit jelent az, hogy Mária Isten által „kegyelemmel teljes”? Mária a megváltásban részesült fogantatásától kezdve. Ezt vallja meg a IX. Piusz által 1854-ben kihirdetett Szeplőtelen Fogantatásának dogmája. A mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.” Ez a „teljességgel egyedülálló szentség”, amelyet „fogantatásának első pillanatától kezdve birtokolt”, teljességgel Krisztustól származik.„Ő a megváltásban fenségesebb módon részesedett Fiának érdemeiért.” Minden teremtett személynél jobban „megáldotta őt az Atya Krisztusban minden lelki áldással a mennyben” (Ef 1,3). Máriát az Isten „szeretetében Krisztusban választotta ki a világ teremtése előtt, hogy szent és feddhetetlen legyen előtte a szeretetben” IX. Piusz pápa 1848.júniusában kibocsátotta az Ubi primum kezdetű körlevelet, amely Szűz Mária tiszteletének fontosságát hangsúlyozva tudakolta a püspökök és teológiai fakultások véleményét a Szeplőtelen Fogantatás dogmaként való kimondása kapcsán. A pápa, miután megismerte a világ püspökeinek a véleményét, teológusaival megtárgyalta a kihirdetendő dogma szövegét. A világegyház püspökeit Rómába hívta. A bíborosi testület 1854 novemberében négyszer ülésezett, majd a pápa jelenlétében titkos konzisztóriumot tartottak. A pápa ismertette a dogma szövegét, előtörténetét, és a bíborosok véleményét kérte a kihirdetéshez. Mivel a válaszkedvező volt, a kihirdetés dátumának december 8-át jelölte meg. A Szent Péter-bazilikában a Veni Creator himnusz éneklése után a pápa felolvasta az Ineffabilis Deus kezdetű bullát és kihirdette a kötelező erejű megerősítés. A Te Deum himnusz éneklése után a pápa megáldotta az aranyból készített koronát és a IV. Sixtus kápolnájában álló Szűz Mária-szobrot megkoronázta. A dogma szövege: a kimondhatatlan Isten kezdettől fogva és a századok előtt egyszülött Fiának anyát választott és rendelt, hogy a Fiú testet öltve az idők boldog teljességében tőle megszülessék. Ezt az anyát az összes teremtményekhez képest annyira megajándékozta a szeretetével, hogy egyedül benne lelte a saját akaratához legközelebb álló tetszését. Ezért messze megelőzve az összes Angyali Szellemeket és az összes szenteket, oly csodálatosan elhalmozta Őt minden égi kegyajándék bőségével istenségének kincsesházából, hogy ő maga a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen és egészen szépen és tökéletesen az ártatlanság és a szentség teljességének azt a példáját adja, amelynél nagyobb az Isten alatti világban nem képzelhető, és el sem lehet gondolni, hogy Istenen kívül bárki elnyerhesse. Így tehát mindenképpen illő volt, hogy ő mindig a legtökéletesebb szentség díszeivel fölékesítve tündököljön, és teljesen mentes lévén még az áteredő bűn szennyétől is, az őskígyón a legnagyszerűbb győzelmet arassa, ő, az oly tiszteletreméltó anya. Az Atyaisten úgy rendelkezett, hogy egyszülött Fiát - akit úgy szeretett szívből, mint önmagát, hiszen önmagával egyenlőnek nemzette - úgy adja oda anyjának, hogy természet szerint az Atyaistennek és Szűznek egy és ugyanazon közös Fia legyen. Maga a Fiú választotta őt, hogy valóságosan a maga anyjává tegye, és akitől a Szentlélek azt akarta és alkalmazta ki, hogy tőle, az anyától fogantassák és szülessék meg, akiből ő származik. A Szent és Oszthatatlan Háromság tiszteletére a Szűz Istenanya dicsőségére és ékességére, a katolikus hit fölmagasztalására és a keresztény vallás növelésére, Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való Kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek. (Heinrich Denzinger--Peter Hönermann: Hitvallások és az egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Budapest, 2004. 554 - 555.)