Lépjenek át a magyar családok is az irgalmasság kapuján! – az MKPK Családbizottságának felhívása
A Család Pápai Tanácsának javaslata alapján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottsága a hazai egyházban is lehetővé szeretné tenni, hogy idén Szent Család vasárnapján, december 27-én a családok az irgalmasság szentéve jegyében együtt ünnepeljenek.
Az
alábbiakban közöljük a bizottság elnöke, Bíró László tábori püspök levelét.
Főtisztelendő egyházmegyei családpasztorációs és családreferens Atyák!
Kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek!
Kedves családreferens és családbizottságban dolgozó testvérek!
Kedves családok!
„Az Egyház életének boltozatát az irgalmasság oszlopa tartja”, írja Ferenc pápa az irgalmasság szentévét meghirdető bullájában (MV 10). Ebből következik, hogy a családegyház életének boltozatát is az irgalmasság oszlopa tartja. Fontos tehát, hogy a családok is bekapcsolódjanak a szentév eseményeibe, hogy az irgalmasság évében „jusson el mindenkihez a megbocsátás hívó szava, és senki ne maradjon közömbös az irgalmasság megtapasztalására szóló meghívás iránt”. (MV 19).
Főtisztelendő egyházmegyei családpasztorációs és családreferens Atyák!
Kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek!
Kedves családreferens és családbizottságban dolgozó testvérek!
Kedves családok!
„Az Egyház életének boltozatát az irgalmasság oszlopa tartja”, írja Ferenc pápa az irgalmasság szentévét meghirdető bullájában (MV 10). Ebből következik, hogy a családegyház életének boltozatát is az irgalmasság oszlopa tartja. Fontos tehát, hogy a családok is bekapcsolódjanak a szentév eseményeibe, hogy az irgalmasság évében „jusson el mindenkihez a megbocsátás hívó szava, és senki ne maradjon közömbös az irgalmasság megtapasztalására szóló meghívás iránt”. (MV 19).
A
Családok 8. Világtalálkozóján, Philadelphiában, a záró szentmisén
bejelentették, hogy Ferenc pápa december 27-én, a Szent Család vasárnapján, a
Szent Péter-bazilikában a családokkal fog együtt ünnepelni, hogy Isten
irgalmasságának fényében a családok is megtapasztalják a megbocsátást és az
igazságot, tudva, hogy igazán kiengesztelődnünk mindig elsősorban Istennel
kell, tehát szükségképpen a közösséggel – az Egyházzal és a családdal – és
saját magunkkal. A Szentatya szándéka szerint ez az esemény nem nagyszabású
nemzetközi összejövetel lesz, sokkal inkább mély lelkiségű, a jelenlévők
megtérését szolgáló helyi ünnep.
Vincenzo
Paglia érsek úr, a Család Pápai Tanácsának elnöke most javaslattal fordult az
egész világ püspöki konferenciáihoz és a hozzájuk tartozó családbizottságok
elnökeihez: szervezzék meg, hogy a világ minden egyházmegyéjében Szent Család
vasárnapján tartsanak egy, a Rómában megrendezendőhöz hasonló, az irgalmasság
szentévéhez csatlakozó családi ünnepet. Ennek az ünnepnek a helye legyen a
székesegyház, ahol egyébként is megnyitották már a Szent Kaput, vagy egy,
esetleg több másik nagyobb templom, amely alkalmas egy – akárcsak jelképes,
alkalmi – Szent Kapu felállítására.
Az
ünnep maga több részből áll. Bevezeti egy lelki felkészülés, ezt követi a
hódolat a Szent Család előtt, majd a Szent Kapun való áthaladás, és lezárja a
szentmise, az ünnep csúcspontja.
A
lelki felkészülés – akárcsak a szentmise bevezető szertartása, amelyben az
üdvözlés után következik a bűnbánati cselekmény – elmélkedés az irgalmasságról,
a megbocsátásról és az igazságosságról. Nincs igazi keresztény élet – akár
személyes, akár családi – irgalmasság nélkül. Nehéz egyszerre irgalmasnak és
igazságosnak lennünk, sokszor úgy érezzük, hogy ellentét van az igazságosság és
az irgalmasság között. Ezért is kérdezte Szent Péter, hogy hányszor kell
megbocsátania annak, aki vétkezett ellene. „Talán hétszer?” Jézus így felelt:
„Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” Hetvenszer hétszer, azaz
mindig, újra meg újra! Nagyon fontos, hogy igazságosság legyen a világban és az
emberek között. Istenben nincs ellentét az igazságosság és az irgalmasság
között. Amikor Ő irgalmas, teljesen igazságos is, mert irgalmasságának mértéke
Krisztus áldozata és szeretete. Isten irgalmasságának nincs határa, és nincs
vége! „Érdemes felidéznünk az igazságosság és az irgalmasság kapcsolatát. Ezek
nem egymással ellentétes értékek, hanem egy és ugyanazon valóság két
fokozatosan kibontakozó dimenziója, amely a szeretet beteljesedésében éri el
csúcspontját.” (MV 20)
Az
irgalmas Isten az embert saját képmására teremtette, ezért nekünk is
irgalmasoknak kellene lennünk, amint Isten, az Atyánk is irgalmas: „Legyetek
hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Nem tud irgalmas lenni
az, aki nem ismeri fel Isten képmását sem a másik emberben, sem saját magában.
Nem tudunk addig irgalmasok lenni, amíg Isten irgalmasságát meg nem
tapasztaljuk családunkban, saját életünkben. Mindannyian sebzettek vagyunk,
rászorulunk Isten irgalmára, aki sebeinket nem felszaggatja, hanem gyógyítja és
szeretetté transzformálja.
Ezt a
felkészülést lehet a szentmisét megelőző Szent Kapun való áthaladás előtt
közvetlenül, vagy az ünnep előtti napon, vagy akár például triduum formájában
korábban megtartani. A lélek felkészülését a bűnbánat felindítása teszi
teljessé, hogy letehessük minden bűnünket, sérelmünket, szeretetlenségünket,
lelki terhünket. Látogassuk meg a templomban, (esetleg a templomon kívül)
felállított betlehemet, csodáljuk meg a Szent Család körül uralkodó békét és
harmóniát és tegyük a betlehemi kisded jászla elé felajánlásainkat,
elhatározásainkat és jószándékainkat.
Isten
kegyelme és szeretete kinyitja előttünk a Szent Kaput, tisztán, felszabadultan
léphetünk át rajta. Ha ilyenkor eszünkbe jut, hogy testvérünknek valami panasza
van ellenünk, forduljunk vissza, és először menjünk, béküljünk ki
testvérünkkel, s csak ez után lépjük át a Szent Kaput (vö. Mt 5, 23-24). A
Szent Kapu mögöttünk bezárul, a kegyelem ereje megakadályozza, hogy
visszalépjünk a bűn világába. Isten irgalmából megtisztultunk, és kegyelmével
egyre közelebb kerülünk az egész keresztény élet, a család életének forrásához
és csúcspontjához, az eucharisztikus áldozathoz.
Lépjenek
át a családok az Irgalmasság Kapuján és „tapasztalják meg a vigasztaló,
megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét” (MV. 3) Ez a tapasztalat egyúttal
küldetés is az evangelizációra. „Minden megkeresztelt ember, akármilyen egyházi
funkciója vagy hitismeretekben való jártassága legyen is, az evangelizáció
aktív alanya. Helytelen volna egy olyan elképzelésre gondolnunk, miszerint szakképzett
munkások viszik előre az evangelizációt, miközben a nép többi tagja egyszerűen
csak befogadja cselekedeteiket.” (EG, 120) A családegyház is az evangelizáció
aktív alanya. A család csak akkor válik igazán családegyházzá, ha
megtapasztalja Isten irgalmasságát és hirdeti az Irgalmasság Evangéliumát.
Hívjunk meg minden családot, jöjjenek a Szent Család napján együtt
ünnepelni, Istent dicsérni és hálát adni irgalmas szeretetéért!Bíró László
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése