Ferenc pápa: Történelminek nevezett megegyezéssel ért véget a klímakonferencia

December 13-án a megtérésről és az örömről beszélt a Szentatya a déli Úrangyala elimádkozása előtt. Utána utalt a párizsi klímakonferencián elért megegyezés megvalósításának fontosságára, az irgalmasság évének elkezdésére a világ összes egyházmegyéjében.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban háromszor is hallunk egy kérdést: „Mit tegyünk?” (Lk 3,10.12.14). Ezt a kérdést három különféle csoport intézi Keresztelő Jánoshoz: az első a tömeg, a második a vámosok, vagyis az adószedők, a harmadik csoport pedig néhány katona. Mindegyik csoport azt tudakolja a prófétától, mit kell tennie annak érdekében, hogy a szerint a megtérés szerint cselekedjenek, amelyről ő beszél.

János válasza a tömeg kérdésére a nélkülözhetetlen javak megosztása. Az első csoportnak, a tömegnek tehát azt mondja, hogy osszák meg az élethez alapvetően fontos javakat, konkrétan ezt mondja: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs, akinek van ennivalója, hasonlóképpen cselekedjen” (Lk 3,11). Aztán a második csoportnak, az adószedőknek azt mondja, hogy ne követeljenek többet, mint amennyi meg van szabva (vö. Lk 3,13). Mit jelent ez? Azt, hogy nem kérünk csúszópénzt – világos a Keresztelő beszéde. A harmadik csoporttól, a katonáktól azt kéri, hogy ne zsaroljanak ki semmit senkitől, hanem elégedjenek meg a bérükkel (vö. Lk 3,14). Ez tehát a három válasz a három csoport kérdésére. Három válasz a megtérés ugyanazon útjára, mely az igazságosság és a szolidaritás konkrét tetteiben mutatkozik meg. Ez az az út, amelyet Jézus összes beszédében kijelöl: a felebarát iránti tényleges szeretet útja.

Keresztelő Jánosnak ezen intéseiből megértjük, mikre hajlottak általában azok, akiknek valamilyen formában hatalom volt a kezében abban a korban. A dolgok nem sokat változtak azóta sem. Mindazonáltal egyetlen emberi csoport sincs kizárva abból, hogy végigjárja az üdvösségre vezető megtérés útját, még az eleve bűnösnek tartott vámosok sem, ők sincsenek kizárva az üdvösségből. Isten nem zárja el senki elől az üdvösség lehetőségét. Ő úgymond epekedve várja, hogy irgalmat gyakorolhasson, irgalmas lehessen mindenkihez, megbékélést és megbocsátást adva gyengéden magához ölelhessen mindenkit.

Ezt a „Mit tegyünk?” kérdést mi is magunkénak érezzük. A mai liturgia – János szavaival – megismétli, hogy meg kell térnünk, irányt kell váltanunk és rá kell lépnünk az igazságosság, a szolidaritás, a mértéktartás útjára: ezek a teljesen emberi és a hitelesen keresztény létezés elengedhetetlen értékei. Térjetek meg! Ez az összefoglalása a Keresztelő üzenetének. Advent harmadik vasárnapjának liturgiája segít bennünket felfedezni a megtérés egyik sajátosságát, ez pedig az öröm. Aki megtér és az Úrhoz közeledik, örömet érez. Szofoniás próféta ma nekünk mondja a Jeruzsálemhez intézett felhívást: „Örülj, Sion leánya!” (Szof 3,14). Pál apostol így buzdítja a Filippiben élő keresztényeket: „Örvendezzetek mindig az Úrban!” (Fil 4,4). Ma bátorság kell ahhoz, hogy az örömről beszéljünk, de mindenekelőtt hit kell hozzá! A világot ma sokféle baj gyötri, a jövő tele van kérdőjelekkel és félelmekkel. A keresztény mégis örülő ember, és öröme nem valami felületes és pillanatnyi dolog, hanem mély és állandó, mert ez az Úr adománya, az Úré, aki betölti az életet. Örömünk abból a bizonyosságból fakad, hogy az „Úr közel van” (Fil 4,5): közel van gyengédségével, irgalmasságával, megbocsátásával és szeretetével.

Szűz Mária segítsen hitünk megerősítésében, hogy be tudjuk fogadni az öröm Istenét, az irgalmasság Istenét, aki mindig gyermekei között akar lakni. Anyánk tanítson minket, hogy együtt sírjunk a sírókkal, és hogy osztozni tudjunk mások mosolyában is.

A szentatya szavai az Angelus után:

A klímakonferencia nemrég ért véget Párizsban egy olyan megegyezés elfogadásával, amelyet sokan történelminek neveznek. Ennek megvalósítása közös elkötelezettséget és nagylelkű odaadást igényel mindenki részéről. Azt kérve, hogy különleges figyelmet kapjanak a legsérülékenyebb népek, arra bátorítom az egész nemzetközi közösséget, hogy buzgóan folytassa a megkezdett utat, a szolidaritás jegyében, mely legyen mind ténylegesebb.

Jövő kedden, december 15-én kezdődik Nairobiban a Kereskedelmi Világszervezet miniszteri konferenciája. A résztvevő országokhoz fordulok, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek figyelembe veszik a szegény és legsérülékenyebb emberek szükségleteit, valamint a kevésbé fejlett országok jogos várakozásait és az egész emberi család közös javát.

A világ minden székesegyházában megnyitják a szent kaput, hogy az irgalmasság jubileumát teljesen meg lehessen élni a részegyházakban. Kívánom, hogy ez az intenzív időszak sokakat késztessen arra, hogy Isten gyengédségének eszközévé váljon. Az irgalmasság cselekedeteinek kifejezéseként a nélkülözés és kirekesztés helyein is megnyílnak az „irgalmasság kapui”. Ehhez kapcsolódóan köszöntöm a világ összes börtönének rabjait, külön is a padovai börtönét, akik ma lélekben együtt imádkoznak velünk, és köszönöm nekik a hangversenyüket.

Köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből érkeztetek. Külön köszöntöm azokat, akik Varsóból és Madridból jöttek. Gondolok a Vatikánban működő Szent Márta Orvosi Alapítványra: köszöntöm a szülőket gyermekeikkel, az önkénteseket és a Szeretet Leányai nővéreket; köszönöm tanúságtételeket a szolidaritásról és a befogadásról! Köszöntöm a Fokolare Mozgalom tagjait is, akik néhány iszlám közösséghez tartozó barátukkal vannak itt. Haladjatok tovább! Haladjatok tovább bátran utatokon, a párbeszéd és a testvériség útján, mert mindnyájan Isten gyermekei vagyunk!

Szívből kívánok mindnyájatoknak szép vasárnapot és finom ebédet! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!